Mi a helyzet Magyarországon a hazai lakóépületek energetikai teljesítményével, hogyan és milyen eredménnyel zajlanak a meglévő családi és társasházak energetikai felújításai? Dr. Sáfián Fanni, a Magyar Energiahatékonysági Intézet munkatársa a MEHI legfrissebb kutatási eredményeit alapul véve kapcsolódik a korábban Takács-Sánta András által elindított vitához.
Takács-Sánta András nemrég egy igen provokatív című (Energiahatékony épületek: látszatzöld tévút?) cikkel hívta fel a figyelmet arra, hogy hiába a technológiai fejlődés és annak alkalmazása, ha maguk a fogyasztók nem tudatosak és mértékletesek: a megtakarított energiafogyasztás és kibocsátás-csökkentés ugyanis gyakran a visszapattanó hatás áldozata lesz, és a teljes képet tekintve szinte változás nélkül folytatódik a Föld erőforrásainak felélése és a kibocsátások növekedése.
A figyelemfelhívó cikk azóta figyelemreméltó szakmai vitasorozatot indított el. Antal Miklós csatlakozott Andráshoz abban, hogy kiemelte: az energiahatékonyság nem elégséges, azonban mindenképpen szükséges a megoldáshoz. Segített orientálni az olvasókat az energiahatékonyság és annak következményeként esetleg fellépő visszapattanó hatás arányaival kapcsolatban és emlékeztetett arra, hogy az energiahatékonyság win-win szituációkat teremthet, és megfelelő terjedéséhez mindenképpen szükség van arra, hogy nyereséges megoldásként tekintsen rá a gazdaság.
A cikksorozat eddigi utolsó hozzászólója Szekér László volt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az energiahatékony épületek sajnos gyakran csak papíron azok: egy terv, egy magas teljesítményű épület mire eljut a megvalósulásig, gyakran csak árnyképe az eredeti elképzeléseknek. „Hasonló „teljesítmény-szakadék" figyelhető meg az energiahatékonyság terén is: Szigetelgetünk, nyílászárókat is cserélgetünk, még a fűtést is korszerűsítgetjük, mégse csökken az energiafogyasztás. Mik a teljesítmény-szakadék jelenség okai?" A Magyar Energiahatékonysági Intézet munkatársaiként mi is ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk az utóbbi években: mi a helyzet Magyarországon a hazai lakóépületek energetikai teljesítményével, hogyan és milyen eredménnyel zajlanak a meglévő családi és társasházak energetikai felújításai. Ezért szeretnénk mi is hozzájárulni ehhez az értékes eszmecseréhez legfrissebb kutatási eredményeinkkel, és – hogy a gyakorlati megoldási lehetőségek felé is elinduljunk – néhány javaslattal lakóépületeink energiahatékonyságának fejlesztésével kapcsolatban.
Elsőként szeretnénk tisztázni, hogy a következőkben a meglévő családi- és társasházak energetikai felújításáról lesz szó. Ennek oka, hogy – bár érthetetlen módon az új lakóépületekkel szembeni kötelező közel nulla energiaigényű teljesítményszint életbe lépését tovább halasztották 2022. június 30-ig – az új épületeknek alapvetően magas elvárásoknak kell megfelelniük, így nagyságrendi különbség van a most épülő és a meglévő épületek energiafogyasztása között – így elsősorban az utóbbiakról lesz szó a következőkben.
Magyarországon közel 3 millió épületben körülbelül 4,5 millió lakás van, melyből kevesebb, mint 4 millió lakott. Az épületek 95%-a családi ház, melyeknek közel ¾-e 1980 előtt épült, az arra a korra jellemző, igen alacsony hőtechnikai követelmények szerint, és ezeknek jelentős része máig nincs korszerűsítve. Miközben évente 10-20 ezer új lakás épül, évente 100-130 ezret kellene felújítani a meglévőkből ahhoz, hogy a hazai lakóépület-szektor energiahatékonysági szempontból 2050-re korszerű legyen.
Hogy miért olyan fontos ez? Az országos végső energiafelhasználás körülbelül 40%-a köthető az épületek, egyharmada a háztartások energiafogyasztásához. Ez tehát azt jelenti, hogy a lakóépületeink az egyik legnagyobb energiafogyasztó szektor, amelynek megújítása nélkül esélyünk sincs arra, hogy az ország megközelítse a 2050-ig kitűzött klímasemlegességet. Ahhoz, hogy ebben nagyot tudjunk előrelépni, egyértelmű, hova kell fókuszálnunk: a háztartások végső energiafelhasználásának 72%-a fűtési céllal történik, a melegvíz előállítással együtt ez összesen 85% (2020-as MEKH adatok alapján). Prioritásnak kell lennie tehát a fűtési energiaigény csökkentésének, amelyet elsősorban energiahatékonysági eszközökkel érhetünk el: hőszigeteléssel, nyílászáró-cserével és a fűtési rendszerek korszerűsítésével.
De hát folyamatosan zajlanak ezek az energiahatékonysági felújítások! – mondhatnánk a hírekre és a sok felújítás alatt lévő házra, panelépületre hivatkozva. A lényeg azonban a részletekben rejlik, és korábbi felmérések alapján sajnos tudomásunk volt róla, hogy bár a hazai energetikai felújítási ráta nem marad el az európai átlagtól, elsősorban a részleges felújítások dominálnak, nem pedig a komplex, úgynevezett mélyfelújítások. Márpedig, amíg általában 10-30%-os energiamegtakarítást lehet elérni egy egyedi intézkedéssel, a mélyfelújítások igyekeznek teljes mértékben kihasználni az épület adta megtakarítási potenciálokat, így akár 60-80%-os csökkentést tudnak elérni az energiafelhasználás területén, miközben komfortosabb, melegebb és egészségesebb otthonok jönnek létre. A nemrég publikált Hosszú Távú Felújítási Stratégia (2021) a közel nulla energiaigényű épületek 90%-os részarányát tűzte ki célul 2050-ig. Ettől azonban még hihetetlenül messze vagyunk: 2020-as adatok alapján a családi házak 63%-a, a társasházak 52-77%-a még egyáltalán nem, részlegesen sem hőszigetelt.
Árnyaltabb képet kaphatunk a hazai épületállomány energetikai helyzetéről, ha megvizsgáljuk azok energiatanúsítványait. Ezeket 2009 óta minden eladó- vagy kiadósorba kerülő lakás vagy ház esetében kötelező elkészíttetni. Ezek a tanúsítványok energetikai felmérés alapján kiszámítják az épület vagy lakás energiafogyasztását, és az alábbi, dupla betűjellel jelölt kategóriákba osztják:
A 11 kategória között energiafogyasztás tekintetében hatalmas különbségek vannak: ha a BB és a CC határán, 100 kWh egy négyzetméterre jutó energiafogyasztást vesszük 100%-nak (a táblázat százalékos számai tehát egy az egyben megfeleltethetőek 1 kWh/m2/évnek), egy BB kategóriába tartozó épülethez képest egy ugyanakkora AA++ kategóriás épület kevesebb mint feleannyi, egy FF több, mint kétszer annyi, míg egy JJ több, mint ötször annyi energiahordozó (gáz, tűzifa, szén stb.) felhasználásával biztosítja ugyanakkora otthonban ugyanazt a meleget. Magyarországon 2013-2015 között a legtöbb tanúsítványt még FF (201-250%), tehát átlagos épületekre állították ki, és csak 2016-tól lett a CC (101-130%), azaz korszerű kategória a leggyakoribb – miközben még 2020-ban is az FF-JJ (201-501< %) kategóriákba került a tanúsítványok közel fele, 46%-a[1]. Ne feledjük, ezek az adatok elsősorban az eladósorba került épületekre vonatkoznak, melyek között felülreprezentáltak az új és felújított épületek – az energiapazarlás tehát döbbenetes mértékű.
A BB kategóriától felfelé beszélhetünk közel nulla energiaigényű épületekről, melyek esetében az éves energiaigény 100 kWh/m2/év alatti, ám ezek aránya jelenleg töredéke a többi kategóriának: 2020-ban például a közel 160 ezer elkészült tanúsítványból kevesebb mint 5% volt BB, AA vagy AA+ besorolású összesen.
Ha pozitívan közelítjük meg a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy hatalmas a hazai lakóépület-állomány energiamegtakarítási pontenciálja, hiszen egy átlagos otthon energiaigényét legalább felére lehetne csökkenteni energiahatékonysági beruházások segítségével. A fenti adatok alapján láthattuk, hogy még nagyon sok épületre vár a korszerűsítés, miközben minden évben számos otthonban történik valamilyen energiahatékonysági beruházás.
A MEHI-ben nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan is néznek ki ezek az energetikai korszerűsítések Magyarországon, vajon számíthatunk-e arra, hogy a számuk megsokszorozásával lényegi előrelépést tudunk elérni a hazai célkitűzések felé? A pontos helyzetfelmérés érdekében 2020 végén egy országos reprezentatív lakossági felmérés keretében vizsgáltuk meg, hogy az elmúlt 5 évben milyen lakossági energiahatékonysági korszerűsítések történtek és miért, illetve a válaszadóktól megkérdeztük a következő 5 évre vonatkozó terveiket is.
Igazán meglepődve tapasztaltuk, hogy az eredmények szerint az összes válaszadó 57%-a végzett az elmúlt 5 évben valamilyen energiahatékonysági korszerűsítést. Ez önmagában is magas szám, de az előző felmérésünk eredményéhez képest még inkább, amikor 2016-ban a 2016-2020-as időszakra a megkérdezettek 24%-a tervezett energiahatékonysági beruházást. Eddig tartott sajnos a jó hír, nézzük meg a részleteket.
A felújítások oka mindhárom (hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés, nyílászáró csere) típusú intézkedés esetében elsősorban az volt, hogy a régebbi berendezés, elem elromlott, tönkrement, rossz állapotban volt, elöregedett. Ezt követte a komfortérzet javítása és a rezsiszámlák csökkentése, mint célok, de már jóval kisebb arányban – a legtöbb beruházás tehát egy akut problémát kezelt, nem pedig egy átgondolt, megtervezett beruházás részét képezte. Az energiahatékonyság szempontként a legtöbb esetben fel sem merült. Ezt támasztják alá a következő adatok is:
az energetikai korszerűsítések 76%a részleges, egy-egy elemet érintő beruházás – tehát messze áll a mélyfelújításoktól és az energiamegtakarítási potenciálok kiaknázásától;
ugyancsak 76% a műszaki, energetikai tervezés nélkül megvalósult korszerűsítések aránya;
részben ennek következményeként állhat elő az a helyzet, hogy amíg a felújítók 93%a szerint megérte a beruházás, csak 48%-uk, azaz a felújítók kevesebb, mint fele említette meg ennek okaként, hogy alacsonyabb lett az energiaszámlájuk.
A fentiek alapján egy olyan kép rajzolódik ki a hazai energetikai felújításokról, amely alapvetően a már tovább nem halogatható, a mindennapi életvitelt is akadályozó módon le- vagy elromlott épületelemek, gépészet ad-hoc, tűzoltásszerű cseréjét vagy javítását jelenti, döntően a saját, esetleg a szomszédok, ismerősök, vagy a kivitelező elképzelései szerint. Az energetikai korszerűsítések így csak 15-30%-ban valósulnak meg konkrétan energiahatékonysági célokkal, és csak 24%-ban terjednek ki legalább két elemre a háromból (hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés, nyílászáró csere). Az eredmények sajnos azt mutatják, hogy mindezek következtében nemhogy nem valósul meg az adott lakóépület energiahatékonysági potenciáljának kihasználása, de kifejezetten káros, rossz eredménnyel végződő (penészesedés, hőhidak, a további elemek szakszerű korszerűsítésének ellehetetlenítése) felújítások tömegét körvonalazzák a fenti eredmények, és a technológiai lock-in tömeges előfordulását.
Lock-in hatásról akkor beszélhetünk, amikor egy infrastrukturális, tehát arányaiban drága és ritkán megvalósuló korszerűsítés, beruházás szuboptimális módon valósul meg, azaz nem használja ki a maximális megtakarítási potenciált. Ennek következtében a következő 10-20, akár 30 évre belakatolja, az épületek esetében szinte szó szerint bebetonozza a korszerűtlen, energiapazarló, akár egészségtelen technológiát. Az energetikai felújítások területéről pedig sajnos végtelen a rossz példák száma, amelynek a legfőbb okai az információhiány, az átgondolatlanság, a kapkodva megvalósuló megoldások, a szakember nélküli beruházás vagy szakértelemhiány, illetve mindenekelőtt a spórolás, a hosszú távú gondolkodás hiánya és a pénzügyi problémák. Így miközben egy hőszigetelésnél a beruházási költségnek csak egy kisebb részét teszi ki maga a hőszigetelő anyag, gyakran a szigetelés vastagságán próbálnak spórolni a felújítók, ezzel elesve a lehetséges energiamegtakarításoktól, vagy máshonnan nézve: egy olyan beruházásért fizetnek, amely garantálja, hogy a következő 20-30 évben is magas lesz a rezsiszámlájuk, miközben maga a felújítás egy sokáig vissza nem térő alkalom lehetett volna arra, hogy a következő évtizedekre gondoskodjanak otthonuk takarékos, komfortos és környezetbarát működéséről. Minden más beruházás gyakorlatilag pénzkidobás, ennek ellenére sajnos találkozhatunk olyan felújításokkal, ahol 5-6 cm-es szigetelések kerülnek a falakra; ismerőstől átvett, kibontott, régi, kétrétegű ablakok kerülnek a még régebbiek helyére; vagy ugyanolyan típusú kazán kerül az elromlott helyére, miközben sokkal hatékonyabbak is vannak már a piacon. A családok pedig úgy érzik: ügyesen, okosan spóroltak, miközben nem is sejtik, hogy ha csak egy kicsivel többet áldoztak volna a felújításra, a következő 20-30 évben a rezsiköltségük akár 40-60%-kal is kevesebb lehetne, és ez lett volna a valódi spórolás[2].
Hogy számokkal is árnyaljam a fentieket: a Kádár-kockák esetében, amely kb. 800 000 otthont jelent, akár évi 500-600 ezer forintos fűtési költségekről beszélhetünk, tehát éves szinten százezer forintos nagyságrendű lenne a megtakarítható költség. A felmérés eredményei alapján úgy becsültük, hogy 2016-2020 között a felújítók 2500-3000 milliárd forintot költöttek el energetikai felújításra a fenti módokon. A következő 5 évben pedig további 1,4 millió (!) háztartás tervez valamilyen energetikai korszerűsítést – igen sürgető tehát, hogy a hazai felújításokat más mederbe tereljük: a komplex, műszaki terveken alapuló, az energiamegtakarítási potenciálokat kihasználó mélyfelújítások felé. Enélkül a hazai klímacélok elérése esélytelen lesz, hiszen azokat az otthonokat, amelyeket most, ezekben az években korszerűsítenek, könnyen meglehet, hogy 2050-ig már nem fogják újra szigetelni.
És hogy mi hozhatja el a megoldást? Elkerülhetetlennek látjuk a tervezhető, hosszú távú, nem kampányszerű állami támogatásokat. Jelenleg a támogatási lehetőségek egyelőre csak bizonyos rétegek számára elérhetőek, és kifejezetten energiahatékonysági célú támogatások[3] – energetikai, tehát az eredmény minőségére, azaz a megtakarításokra vonatkozó elvárásokkal – nem léteznek a lakossági szektorban, és sajnos egyelőre nem is látszódik ilyen irányú gondolkodás a döntéshozóknál. Ennek hiányában amit tehetünk, az a szemléletformálás és az információhiány kezelése, azaz tájékoztatás és technikai segítségnyújtás. Idén elindult a Magyar Mérnöki Kamara által nyújtott ingyenes energetikai tanácsadás az új Nemzeti Energetikusi Hálózat keretében, amelyet a lakosság és kisvállalkozások vehetnek igénybe online vagy személyesen. Egy másik nagyon izgalmas kezdeményezés egy Európai Uniós projekt (RenoHUb) keretében jelenleg kialakítás alatt álló egyablakos tanácsadói rendszer (RenoPont Energetikai Otthonfelújítási Központ, lásd ebben a korábbi cikkben), ahol a leendő felújítók egy helyen kaphatnak meg minden műszaki, pénzügyi és jogi információt, sablondokumentumot a tervezéstől a kivitelezésen át a garanciák érvényesítéséig, valamint tájékoztatást kaphatnak pályázati lehetőségekről. Az szolgáltatás megbízható, értékelt szakembereket is ajánl, illetve a komolyabb csomagokban akár a felújítási munkálatok teljeskörű ügyintézését, azaz kulcsrakész kivitelezést is vállal. A magyar szakmai szervezetekből (többek között a MEHI-ből) álló konzorcium már megnyitotta az első RenoPont iroda tesztüzemét Nagykanizsán, és jelenleg a budapesti iroda, valamint egy igen részletes tájékozódásra használható online platform kialakítása zajlik. Nagyon reméljük, hogy ezzel segíthetünk növelni a hazai lakóépületek valódi energiahatékonyságát, és a benne lakók energiatudatosságát is!
A MEHI lakossági felmérésének eredményei, illetve az azon alapuló kutatás innen letölthető.
Dr. Sáfián Fanni, szakmai munkatárs, Magyar Energiahatékonysági Intézet
Szerk.: Hulesch Máté
[1] A hazai energiahatékonysági tanúsítványok statisztikái innen lekérdezhetőek: https://entan.e-epites.hu/?stat_megoszlas
[2] Mindenképpen meg kell említenünk az energiaszegény háztartások egyedi helyzetét, ahol a rendkívül pazarló, rosszul szigetelt és elavult fűtési rendszerrel rendelkező otthonokban alacsony jövedelmű családok élnek. Számukra a téli időszak drága, egészségtelen és alacsony komfortszintet jelent: jellemzői lehetnek az időben (pl. csak este) és térben (pl. csak egy szoba) részleges fűtés, hatalmas belső hőingadozás (rendkívüli meleget kell előállítaniuk, hogy a gyorsan hűlő lakásban reggelre ne fagyjanak meg), nyirkos, penészes, dohos, egészségtelen lakókörnyezet, rossz levegőminőség, fokozott egészségügyi problémák stb. Az ő esetükben, ha valamilyen támogatás segítségével minőségi energetikai felújítás valósulhat meg, annak következménye lehet, hogy a beruházás után már a teljes lakás kifűtése megvalósulhat. Ez nagyon fontos előrelépés, hiszen megvalósul a méltányos komfortszint és így az egészséges lakókörnyezet, azonban ebben az esetben a beruházás az energiafogyasztást nem feltétlenül csökkenti, sőt, akár növelheti is.
[3] Vissza nem térítendő támogatások nem elérhetőek, azonban 0%-os MFB hitel igen (itt azonban probléma az előfinanszírozás, amely számos, megtakarításokkal nem rendelkező családnak nem teszi lehetővé az energetikai felújítás kivitelezését ezzel a támogatási lehetőséggel).
