Kotsis Iván és a korszerű nyaralóépítés

Mint azt már korábbi írásunkban olvashatták, az 1920-as évektől a Balaton jelentősége fokozatosan növekedett. Egyre több nyaraló épült, az össze-vissza összkép ellen pedig Kotsis Iván modern, korszerű és könnyen megvalósítható tervekkel lépett fel, melyek a mai napik meghatározzák a magyar nyaralóövezeteket.

Kotsis Iván balatoni tevékenysége saját balatonboglári nyaralójának megtervezésével vette kezdetét 1923-ban, és egészen a második világháború éveiig tartott.[1] Ennek az időszaknak a legismertebb és leglátványosabb műve a balatonboglári Szent Kereszt Felmagasztalása-templom, mely modern templomépítészetünk kezdeteihez kötődik, és amelyről korábbi cikkünk szólt. Ám nem ez az a munka, amellyel Kotsis a legnagyobb hatást gyakorolta a Balaton képére – bár kétségkívül a modernizmus elfogadottságát nagyban növelte –, hanem haladó szellemű, modern stílusú, és legfőképpen jól használható és kényelmes nyaralói az igazán meghatározók. Ám mielőtt belevetnénk magunkat a háztípusok ismertetésébe, szólnunk kell néhány szót az 1920-as évek Balatonjáról.

Mint azt korábban, a Kotsis által tervezett tihanyi Habsburg-kastély és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kapcsán említettük, a Balaton jelentősége az 1920-as évektől fokozatosan növekedett, mind tudományos, mind turisztikai szempontból, ami a trianoni békeszerződés következtében elvesztett tengerparthoz is köthető. Habsburg József főherceg azért választotta 1924-ben új nyaralókastélya helyszíneként Tihanyt, hogy példát mutasson, és ugyanezért került ide a Klebelsberg Kunó által létrehozott kutatóintézet is 1926-ban. A Balaton népszerűsége nőtt a külföldi utazások nehézkessé válása által is. Az első világháború előtt nem volt szükség útlevélre, és az osztrák-magyar koronát számos országban elfogadták. A háború után és az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével azonban ezek a tényezők mind megváltoztak, így a nyaralni kívánók gyakran a Balatont választották. A két világháború közötti időszakban számos pozitív változás is bekövetkezett: ekkor vezették be a 8 órás munkanapot és a szabad hétvégét, aminek következtében már nem csak az elit, hanem széles néprétegek is lehetőséget kaptak a nyaralásra. Ezek a tényezők mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Balatonon fellendült a nyaralóépítés.[2]

Most pedig térjünk vissza a Kotsis Iván által tervezett példákra. Mivel a nyaralóépítés úgymond demokratizálódott, a korábbi, arisztokrata és nagypolgári épülettípusok mellett megjelentek a méret és az elegancia helyett a kényelemre és praktikumra koncentráló tervek. Kotsis Iván olyan nyaralókat tervezett, melyek költségkímélő módon és egyszerűen kivitelezhetők, így a kevésbé tehetősek számára is elérhető épülettípusok jöttek létre, melyeket egy kőművesmester is meg tudott építeni.[3] A korábban számos különböző funkciójú helyiség helyett egy tágas étkező-nappalit alakított ki, melyet kisméretű hálószobák vagy hálófülkék egészítettek ki. Természetesen az épületekben konyhát és fürdőszobát is elhelyezett. Mivel elsősorban nyáron használt házakról beszélünk, fontosnak tartotta, hogy egy nagyméretű, fedett teraszt is kialakítson, ahol a család együtt töltheti az idejét, akár esőben is.[4]

Kotsis a balatoni éghajlati viszonyokat, az uralkodó észak-nyugati szelet és az esőzéseket is szem előtt tartotta a tervezés során. Az erős szél miatt a magastető alkalmazását nem javasolta, ám az ázásveszély miatt a lapostetőt sem, így az alacsony hajlásszögű tető mellett tette le voksát. A házat a legtöbb esetben kisméretű telek észak-nyugati végén helyezte el, hogy a terület többi része szélárnyékban legyen. Szintén a szél miatt beverő eső ellen nagy kiülésű ereszt javasolt, a nap miatt pedig zsalutáblákat tervezett. Mint a bevezetőben is említettük, az újonnan kialakított nyaralótelepek rendszertelen utcaképével nem volt kibékülve, ezért az általa tervezett házak esetében a visszafogott, tömbszerű tömegalakítást és a viszonylagos vagy teljes díszítetlenséget választotta, hogy az épületek mind újonnan kialakult környezetükkel, mind az eredeti faluképpel harmonizáljanak.[5]

Kotsis Iván balatonboglári nyaralója, melyet 1923-ban tervezett, már nagyrészt az előbb felsorolt elveknek megfelelően épült, bár néhány vonásában még a korábbi balatoni épülettípusokhoz kötődik. A négyzet alaprajzú, alacsony sátortetővel rendelkező ház visszafogott stílusában már a modernizmushoz közelít, ám arányaiban, ablakai formájában és ritmusában, visszafogott dekorációjában, illetve hangulatában még megfigyelhető némi historizálás. Jó példa utóbbira a nagyméretű teraszajtó két oldalán elhelyezett egy-egy műkő, barokkizáló virágváza, illetve a beltérben látható ovális ablakok, előbbire pedig a tagozatoktól mentes homlokzat. Ez az épület már rendelkezik egy nagy terasszal, mely azonban még nem fedett.

Vizy Marianne a mára Siófok részét képező Balatonújhelyen épült nyaralója azonban megfelel a korábban ismertetett elveknek. Az 1937-ben emelt kisméretű ház alacsony hajlászögű tetőt kapott, a nap ellen zsalukat szereltek fel, terasza pedig fedett. A belső térben csak a legszükségesebb helyiségeket helyezték el, így maximálisan megfelel a funkcionalista modernizmus által támasztott igényeknek, nemes egyszerűségében pedig még esztétikus is.

Kotsis Iván nyaralótervei igen gyorsan elterjedtek, ám nem csak ezért határozzák meg a mai napig a balatoni nyaralóövezetek képét. Az 1960-as években is számos típusterv született, melyek közül több egyértelműen visszavezethető Kotsis munkáira,[6] így építészünk nyaralótervei több évtizeddel később is éreztették hatásukat.

Mint sorozatunkból láthatták, a két világháború közötti időszak építészeti szempontból rendkívül sokszínű volt, számos stílus létezett egymás mellett, főleg az 1920-as évek legvégén és az 1930-as évek elején. Ez a szűk évtized a magyar építészet legérdekesebb és egyben legnehezebben értelmezhető korszakai közé tartozik, amelyben gyakran ugyanazon építész tervezőasztaláról neobarokk templomok és modernista nyaralók. Egy biztos: számos kiváló építészünk képes volt egyszerre több stílusban is minőségit, maradandót alkotni, és id. Kotsis Iván közéjük tartozott.

Paár Eszter Szilvia

A két világháború közötti építészet stíluspluralizmusát Kotsis Iván életművén keresztül bemutató cikksorozat az NKA támogatásával jöhet létre. 

[1] Pesti Mónika: Nagyvonalú egyszerűség. https://lechnerkozpont.hu/cikk/nagyvonalu-egyszeruseg

[2] Uo.

[3] Wettstein Domonkos: Szezonális örökség: Minták és típusok a nyaralóépítészetben. https://epiteszforum.hu/szezonalis-orokseg-mintak-es-tipusok-a-nyaraloepiteszetben

[4] A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1934. 68. évfolyam 17-18. szám

[5] Pesti Mónika: Nagyvonalú egyszerűség. https://lechnerkozpont.hu/cikk/nagyvonalu-egyszeruseg

[6] Wettstein Domonkos: Szezonális örökség: Minták és típusok a nyaralóépítészetben. https://epiteszforum.hu/szezonalis-orokseg-mintak-es-tipusok-a-nyaraloepiteszetben