Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter Metrodom lakóparkjáról az átadás után már készítettünk bemutatást. Az újpesti Duna-part közelében lévő, a 18 szintes tornyok okán landmark jellegű épületegyüttes értelmezését támogató fizikai és szellemi kontextusról Nagy Iván építész írt kritikát.
A Metrodom lakóparkról már megjelent ismertetések részletesen tárgyalták az épületegyüttest, de nem teljeskörűen. Írásomban kísérletet teszek egyrészt arra, hogy az együttes városszerkezetben elfoglalt helyét és a méretéből adódóan kritikus lépték kérdésének elemzését további szempontokkal gazdagítsam, másrészt megpróbálok igazolni egy „fejlődéstörténet" hipotézist, amely az alkotói személyiség szerepét is érinti.
A terület múltja: A Váci út újpesti szakasza az egykori Wolfner / Táncsics-bőrgyár tömbjével együtt teljes metamorfózison ment keresztül az elmúlt 20 évben. Sajnos lebontásra kerültek jobb sorsra érdemes gyárépületek, köztük több értékes, védelemre méltó is, de összességében a környezetét súlyosan szennyező, elavult technológiákat alkalmazó ipari zóna szűnt meg. Közvetlenül az ezredforduló előtt itt már gyakorlatilag nem volt valódi termelés, a leromlott állapotú épületekből az orrfacsaró bűz, a nagyrészt romos ipartelepekből a teljes reménytelenség áradt. Ma Újpest központjától az Újpesti-öbölig az összkép még mindig heterogén, de ha kitart a városfejlesztés lendülete és értő kezekbe kerül a befejezés (létrejön a gyalogoshídon át a kapcsolat a folyóval a Váci úti telkeken át ), akkor van okunk optimizmusra. Egyszer talán még a MEO is újra kinyit…
Hely a városszerkezetben és a lépték: Nem mindegy, honnan érkezünk, honnan közelítünk a Metrodomhoz. Egy újpesti városkapu már létezik, az Árpád utat keretező, monumentális volt Mahart-házak párja, tervezőik Henck Vilmos és Vidos Zoltán, a két lakótömböt 1955-ben adták át. Ez a szimmetrikus együttes azonban nem volt és most sincs szinkronban a városrész történeti központjával, így a neki szánt szerepet valójában sosem tudta betölteni.
Megkérdőjelezhetetlen viszont, hogy egy addig nem ismert, nagyvárosi lépték jelent meg a világháborút követően Újpesten. Ezek az ötvenes években még idegen „testek" ma már egészen másként hatnak és viselkednek, szinte várfalként védik a várost az autópályaszerű, zajos Váci út felől, méretük – a hatalmas „előkerteknek" köszönhetően – csak közelről érzékelhető igazán. Nem a Metrodom lakópark az első tehát a vasúti híd felől, vagy az öböl partjáról nézve :ez a harmadik, nagyjából azonos nagyságrendet képviselő együttes a sorban, ha a 3 tízemeletes lakóházat is figyelembe vesszük.
A Városháza irányából: Egészen mást látunk, ha a Városháza irányából érkezünk. A még mindig befejezetlen Szent István tértől induló axis a szűkös Liszt Ferenc utca egyes szakaszain feloldódik, szétzilálódik a garázskapuk és behajtók miatt. Ha nem „tudatosan" haladunk az egyelőre csak légifotón jól kirajzolódó tengelyen a folyópart irányába, akkor csak az segít, ha elképzeljük a jövőbeli, csillapított forgalmú sétálóutcát a mostani köztes állapot helyett.
A kisvárosi múlt bár lassan eltűnőben van, de ezért még erősen tartja magát, a Metrodom toromy épületei mintha a messzi távolban lennének, nem igazán számítunk rájuk. Ha majd lebontják az utolsó földszintes házakat is, akkor alakul ki az a tervezett átmenet, amelyért az építészek minden tőlük elvárhatót megtettek, zavartalan.
Pontosabban majdnem zavartalan, mert itt nem csak szintszámokról van szó, az a nagyvonalúság, ami a kétszintes árkádoknál és a trapéz alakú téren fogad bennünket meglepő és feltehetően szokatlan marad majd még hosszú évekig az adott kontextusban. A kisvárosi miliőhöz szokott helyiek egyelőre bizalmatlanul méregetik a tiszta és konzekvens belső logikát követő lakóparkot. Sok múlik azon, hogyan fogadják majd be a jóval elegánsabb, az egész környéket felértékelő, a folyóra kaput nyitó nagyvilági szomszédot, amely már most sem zárványként létezik, jól érzékeltetve, hogy a választott építészeti stratégia mennyire sikeres volt.
Ingatlanberuházások a közelmúltban: Az utóbbi évek lakóházépítési hullámát mennyiségi szempontból biztosan kiemelkedő periódusként fogjuk számon tartani, de az már ma látható, hogy építészeti, és különösen városépítészeti értelemben kevés valódi, maradandó érték jött létre. A színvonalas alkotások sajnos inkább a kivételt jelentik a kommersz áradatban. Ha bármilyen értelemben vett innovációt keresünk ezeknél a fejlesztéseknél (környezettudatosság, előremutató alaprajzi megoldások, kortárs építészeti megoldások, tudatos városfejlesztés), akkor hat évvel a 100 lakásos passzívház átadása után sok esetben csalódás vár ránk. Itt szerencsére átlag feletti, ambiciózus fejlesztők állnak az épületegyüttes háttérben: a Metrodom lakópark a Budapesten 2020-ban profitorientált fejlesztéseknél reálisan elérhető maximumot testesíti meg.
A személyes fejlődéstörténet felől közelítve: A korábbi publikációkban már részletesen ismertetett zöldhomlokzatok mellett sok pozitívum említhető. A lakásokhoz vezető térsor a belépéstől a megérkezésig igényes, minden egységhez tartozik egy komolyabb méretű közösségi tér, amely egy-egy rejtett patióra nyílik. A rosszul értelmezett takarékosságból sok esetben szűk és sötét középfolyosók itt jól méretezettek, sosem érezzük magunkat levegőtlen labirintusban, sőt helyenként a futónövények a belső térben is megjelennek. Nincsenek zavaró átlátások, nincs felszínes hivalkodás, van viszont mindenre kiterjedő tervezői gondosság és valódi „belső tartalom".
Hajnal Zsolt, Kendelényi Péter és munkatársaik már nem egy alkalommal bizonyították, hogy kiemelkedő szinten megbirkóznak a legnehezebb szituációkkal is. De több mint 600 lakáshoz, egy városi alközponthoz nem elég a tehetség, profizmus és a rutin, több kell. Ha az alapdöntések – vagyis az illeszkedés a meglévő szövetbe, a beépítés, a légtérarányok és a tömegek kompozíciója – nem jók, akkor nem segít semmilyen trükk, dekoráció (ornamentika), LEED / BREEAM / DGNB-minősítés vagy egyéb marketing fogás.
Az újpesti lakópark belülről jövő fegyelmezettsége azonnal szembetűnő, a tömbök szerkesztettsége, a 18 szintes tornyok kezelése, racionális rendje nyugalmat és megbízhatóságot sugároz. Biztos arányérzék, könnyedség (ebben a léptékben!), egyszerű és sallangmentes mozdulatok jellemzik, a nyitások és lelépcsőzések egymást erősítik. Nincs benne semmi „forradalmi", de pozitív értelemben átformál mindent maga körül.
Az együttest egyfajta összegzésnek tekintem. Ha felidézzük Hajnal Zsolt fontosabb épületeit, akkor egyértelműen kirajzolódik egy személyes (fejlődés)történet. II. kerület Petrezselyem utca (Wéber Józseffel közösen, 1990), néhány tömbbel arrébb a Kapás utcai társasház (2004), amely talán a legegyértelműbb előzmény. Aztán a józsefvárosi Futó utca (2006) és a többiek a Corvin-negyedig (Corvin Átrium 2019) és ezek tanulságai együtt, itt Újpesten nagyvárosi léptékben. A történet végén pedig a staféta is átadva a már egyenrangú fiatalabb alkotótársnak…
A háttérben pedig felsejlik az unos-untalan emlegetett legendás tervező vállalat, ahol nem nagyon lehetett mellébeszélni, és ahol bármilyen lépték kezelését meg lehetett tanulni. Hajnal Zsolt diploma konzulense Gulyás Zoltán volt, majd az Ipartervben évekig Földesi Lajos irodájában dolgozott. Utóbbi nyugodt, precíz és módszeresen dolgozó építész volt. 1966-ban átadott József nádor téri lakóháza pont olyan, mint amilyen a tervezője volt, irigylésre méltó természetességgel áll a helyén.
Az újpesti lakópark is ilyen, ereje többek között abban rejlik, hogy őszintén önmagát adja. Nincsenek véletlen telitalálatok, csak élethosszig tartó tanulás.
Nagy Iván
A kritikai írások a Nemzeti Kulturális Alap támogatását élvezik.