Miért hallgatnak az építészek? – Roth János véleményírása a legújabb budavári visszaépítésekről
Folytatódnak a Várnegyed rekonstrukciói, a tavalyi évben pedig újabb látványtervek is felbukkantak bizonyos műemlékeket illetően. Megalapozott írások esetén továbbra is felületet nyújtunk a különböző nézőpontok publikálásának, miközben több cikkünkkel az objektivitásra is felhívtuk már a figyelmet. A Várban zajló munkálatokról ezúttal Roth János építész írását közvetítjük, bízva a kiegyensúlyozott válaszírások beküldésében, és a közösségi oldalunkon remélt párbeszéd lehetőségében, miközben a lap elhatárolódva a rögzült oldalaktól igyekszik továbbra is beszámolni a negyedben zajló eseményekről.
A budai Várhegyen folyó rekonstrukciók miatt írok újra az ÉF-nek. Az újraépítések most már nemcsak a Várat, hanem a Polgárvárost is célba vették. A Várkapítányság által jegyzett látványtervek karácsonyi ajándékként jelentek meg a média különböző helyein, s szinte csak kapkodhattuk a fejünket az eddig titkosított, tervező építész nélküli – szekrényből kieső csontvázak láttán: a József főhercegi palota és melléképülete Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei szerinti újraépítése, a sokkal mértéktartóbb Teleki-palota helyén, a Honvéd Főparancsnokság (eredetileg) Kallina Mór tervezte kupolás torzója a Dísz – és a Szent György tér között, a Hauszmann Alajos-Hültl Dezső tervezte egykori Vöröskereszt Egylet palotája a Dísz téren és különösen a Magyar Nemzeti Levéltár léptéktelen Petz Samu tervezte tömegének bővítése és kémény-tornyának visszaépítése. Mindez felháborító arculcsapása az építész szakmának. A szakmai közvélemény mégis néma maradt, mintha érdektelenség övezné a Várnegyed, a Világörökségi terület sorsát. Pedig az Építész szakma felelőssége nyilvánvaló, a jövő nemzedékének környezete formálódik itt hallgatólagos részvételünkkel!
A tervezett beavatkozások a Várhegy 20. század második felében, elődeink által tudatosan kialakított összképét és sziluettjét befolyásolják véleményem szerint károsan. A korábbi tervpályázatok, városépítési, szabályozási előírások érvénytelenek, csak a hajdani múlt replikái bizonyulnak mostantól érvényesnek.
Probléma az építészeti gyakorlat átpolitizálódása. 2020-ra eljutottunk oda, hogy a történeti homlokzatok rekonstrukciója, a visszaépítés „NER-barát", a modernizmus, a kortárs építészet „balliberális" és „kommunista". Mintha egyre többen választanák ezt az olcsó kifogást a valós viták elkerülésére, részben azért, mert a vita elől könnyebb elzárkózni. Ezt egyre gyakrabban látjuk a döntéshozók esetében – Kovács Dániel, 2020.08.04.
Egyesek azt állítják a: (háborús károk utáni) bontás politikai értékválasztás volt, a visszaépítés is az. Ezzel szemben sokan tudjuk, hogy a bontások városképi, építészeti beavatkozások voltak, talmi, funkció vesztett, a Vár sziluettjét eklektikusan megváltoztató elemek eltávolításával jártak. A mondat második fele tényleg igaz, a visszaépítés politikai döntés. Szomorú, hogy jelenleg Magyarországon építészeti vita csak politikai okokból válik közbeszéd tárgyává, holott az építészet alapvetően közügy. Sőt a Világörökségi területen történő beavatkozásokat, némi túlzással, európai ügynek is tekinthetnénk.
Az elmúlt évben – ugyan némi nyilvános vitával kisérve – lebontották a Teherelosztó kortárs, Várnegyedbe illeszkedő épületét, és a Szentháromság tér pénzügyminisztériumi palotájának lecsendesített homlokzatát, helyette egy háromemeletes, neogótikus tornyú, "csipkés" visszaépítés zajlik minden vita nélkül, valószínűleg rátermett építész tervei alapján.
Az Építészfórum figyelmét szeretném erre a kérdéskörre irányítani. A Várhegy látványáról, hagyományos sziluettjéről, beépítési magassága megőrzéséről van szó. A Palota tömege koronázza mindezt. Már a Lovarda és a Főőrség épületei is nyilvánvalóvá tették, hogy a Palota csak veszített jelentőségéből ezeknek a hajdani melléképületeknek az újraépítésével. Véleményem szerint a Főhercegi palota már korában is korszerűtlen, túldíszített tömege, a nyugati sétány helyén, rá fog feküdni a Krisztinavárosra. Sokan hittünk abban, hogy a Szent Győrgy tér lezárása szellősen, a budai hegyek látványával gazdagítva fog megvalósulni. Volt istállók, kerítésfal és kocsiszín a jövőképünk? Feladnánk a Várhegy mostani, barokk és klasszicista múlttal megszentelt sziluettjét, amit a templomtornyok és a Palota tömege koronáz?
Hogyan vállalhatja az Építész szakma ezeket a döntéseket, tájékoztatás és szakmai vita nélkül? Meddig lehet a döntéseket a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás és a titkosítás álcaköpenyével elfedni? Testületileg mentsük föl magunkat, a felelősséget pedig az a pár, ötletszerűen kiválasztott kartársunk viselje, aki elvállalja a politikai szándék végrehajtását? Hol van a Magyar Építőművészek Szövetsége?
"Neves építész elődeink szerint a követendő cél a Műemlékek Országos Bizottsága ostrom utáni állásfoglalásának és annak a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által még 1945 őszén megfogalmazott, az egész Várnegyedre érvényes elvnek érvényesítése, miszerint szükséges a lakónegyedhez képest túlzott méretű – hangsúlyozni kell: komoly háborús károkat elszenvedett – épületek „áthangolása" – Lővei Pál
Az Építészfórum a tavalyi évben több írással is foglalkozott a budai vár építkezéseivel. Többek között a 2020.03.17-én publikált, Mentsük meg a Várat" szűk körű építész csapat peticióját is kommentálta, mely alatt Építész véleményt alig olvastam, annál inkább olykor "politikusok neve mögé" bújtatott személyek kommentjeit, melyek az aláírók szakmaiságát vitatták és idegenszívűségüket említik. Én úgy gondolom, hogy ennél nagyobb a szakmai felelősségünk, még akkor is, ha ellentétes vélemények ütköznek egymással!
Roth János Dla építész
A budai Várnegyedben zajló építkezésekről írt bemutatócikkeket, interjúkat, véleményeket az alábbi dossziéban találják.
Szerk.: Pleskovics Viola
