A Bachman & Bachmann Építész Iroda, AU. ROOM Építész Műhely és Medvegy Gabriella közös terve a Magyar Építészeti Központ és Múzeum pályázatán

A Bachman & Bachmann Építész Iroda, AU. ROOM Építész Műhely és Medvegy Gabriella által benyújtott közös terv egy olyan klímatudatos épületegyüttes, melynek esszenciális eleme a magyar építőművészet és építéstudomány innovatív oldalának megmutatása. A pályamű zsűri döntése alapján megvételben részesült.

A Városligeti fasor mentén létesítendő Magyar Építészeti Központ és Múzeum a kortárs épített környezet alakítása és a történeti épületek védelme iránt elkötelezett szakmabeliek és értő laikusok régi álmát valósítja meg. Tervünk, az Építészet Háza a pályázati kiírás alapvetésével azonosulva, a találkozások tereit kívánja létrehozni, ahol az építészek és társszakmáik képviselői a lehető legváltozatosabb formában megrendezett eseményeknek helyszínt adó létesítményben oszthatják meg az építészet múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozó ismereteket az idelátogatókkal.

A múzeum-dokumentumtár-kiállítótér-kutatóhely funkciók integrált kialakításával az Építészet Háza befogad minden felülről és alulról jövő kezdeményezést, ezzel válik az építész szakmán túl, a harmonikus környezetre vágyó városlakók és távolról érkezők kedvelt és megkerülhetetlen zarándokhelyévé. Az új létesítmény szimbiózisban van a szomszédos történeti épületek léptékével, tekintettel van a tágabb környezete patinájára, ugyanakkor jelentős vertikális kiterjedésével és absztrakt tömegével a közvetlen környezetében található templomok mellett kíván érvényesülni.

Az Építészet Háza és a belső tereit organikusan kiegészítő fás park, külső rendezvényfelületek és nyitott átriumok az évszakok, napszakok és az időjárás változásától függően szolgálják az intézmény sokrétű küldetését, miszerint az élő hagyományok, az aktuális kihívások és a jövő innovációja mindenkire tartozik, sokféle vélemény és nézőpont létezik, amiket az új létesítmény befogadni képes.

Az Építészet Háza egy komponált, kristályszerű épületforma, melynek ideális tömegét a ház komplex kiszolgáló funkcióit, a terepszint alatt rejtőzködő épületrész szervezi egységes működési rendszerré a két történeti villával.

Területalakítási, elhelyezési és építészeti koncepció. A beépítési paraméterek vizsgálata

Telekalakítás

A Herczel- és Grünwald-villákat integráló épületegyüttes tervezésénél arra törekedtünk, hogy az új beépítés hasonuljon a hagyományosan szellős fasori szabadon álló beépítési módhoz, mindazonáltal a felszín feletti épülettömeg markánsan képviselje középületi jelentőségét, jelesül a magyar építészet méltó bemutatását. Ennek érdekében a tervezési program jelentős része – a kiírásban szereplő, a két villára vonatkozóan tett funkcionális javaslat szinte teljes mértékben történt átvétele mellett – a terepszint alá helyezett épületrészben került elhelyezésre. Ezzel biztosítottuk, hogy a fasori történeti épületek városi villa-léptékéhez mérhető épülettömeg alakuljon ki, amely az Építészek Háza legattraktívabb, felszín felett elhelyezendő funkcióit foglalja magába. Az így kialakult épület a két kapcsolódó villától délre, a Herczel- és Grünwald-villák mögé beúszva helyezkedik el, a három elemből álló együttes csak a terepszint alatt kapcsolódik össze. A harmadik épülettel kiegészült csoport legmarkánsabban a Városligeti fasor felől tárul fel, innen sejlik elő sziluett-szerűen az új ház, az eredeti állapotára visszaállított két történeti villa háttereként.

Épületelhelyezés

A beépítés választott módja azt is eredményezi, hogy a telek Bajza utca felé eső része nagyrészt beépítetlen marad, az új épület csupán keskeny keleti homlokzatával tűnik elő a fás park belsejéből. Az Építészek Háza felszín feletti hosszanti tömege és a terepből kellően kis sávot kiszakító felszín alatti épületrész észak-déli irányban is kettéosztják a telket, így a Walter Rózsi-villa és a ’6-os és ’7-es épületek mentén nagymértékben összefüggő zöldfelület alakulhat ki.

Míg a Városligeti fasor felöli főbejárat oldalán a süllyesztett átriumokkal reprezentatív park jön létre, az épület átellenes, déli homlokzata mentén játékosabb, árnyékolókkal tarkított városi parkot találunk. A komplex funkciókat kiszolgáló személygépkocsi- és műtárgyszállító forgalom kiszolgálása is innen történik, a déli telekhatárral párhuzamosan a mélygarázs lehajtó rámpája és a felszíni parkolók is itt találhatók. A gyalogosok a fasori főbejárat mellett, a Bajza utcai parkbejáraton is könnyedén megközelíthetik az Építészet Házát. A kerékpárosok mind a gépkocsibehajtón, mind pedig a gyalogos bejáratokon keresztül könnyedén elérik a telek több pontján kialakított tárolókat.

Építészeti koncepció

A tervezői elgondolás szerint az Építészet Háza mind megjelenésében, mind az általa nyújtott szolgáltatások tekintetében befogadó és integráló találkozási hely, ahova az építészetet művelő, értő és az iránta érdeklődő látogatókon túl azok is eljutnak, akik csupán kikapcsolódásra, inspirációra vágynak Budapest lüktető urbánus közegében. A Városligeti fasor és a Bajza utca kereszteződésében, sűrű városi szövetben található ritka nagy kiterjedésű fás-füves terület a további beépítés mellett is zöld oázisként, városi parkként szolgálhat. Ezen koncepció mentén fogalmazódott meg az egyetlen új, felszín feletti monolitikus épülettömegbe koncentrált építészeti gondolat, miszerint az Építészet Háza a publikus zöld park felett, a történeti villák mögül emelkedik ki jelentőségteljes, mégis visszafogott vertikális formájával. A környező villák hármas tagoltságát a transzparens földszinti érkezési szint felett magasodó, teljes felületén – ablaknyílásoktól is mentes – tetőcseréppel burkolt tömeg háromfelé ágazása idézi meg. A rendezetten rendezetlen irányú tornyok nem öncélúak, a belső tér különböző funkciójú helyiségeinek a térbeli karakterét és természetes fénnyel történő megvilágítását szolgálják.

A koncepció lényegi eleme, hogy az ideális térforma érdekében fontos épületfunkciókat és térkapcsolatokat a terepszint alatt kialakított helyiségekben helyezzük el. Az épületegyüttes komplex programját kiszolgáló terek a terepszint alá süllyesztett, felülről nyitott átriumudvarokon keresztül jutnak természetes fényhez és szellőzéshez. A múzeumi kiállítás és közönségforgalmi szempontból kiemelten fontos Space Box is egy ilyen átriumból közelíthető meg közvetlenül. A terepszint alatti kialakítás folyamodványaként a nagy középületi lépték ellenére nagy felületű beépítetlen terület marad a táj és kert kialakítására. A meglévő fa- és növényállomány részleges megtartása mellett – csak az új beépítés által érintett fák kerülnek kivágásra – előnevelt cserjék és fák csoportjai hivatottak a természeti környezet minél intenzívebb visszaállítására, amivel az új épület absztrakt térbelisége fokozandó. A teljes felületén cseréphéjalású új épület hármas vertikális tagolása azt a célt is szolgálja, hogy a szomszédos telkeken álló két templomtoronyra rezonálva határozza meg saját karakterét.

Kapcsolódás a városi szövethez, az egyes épületek elhelyezése, kapcsolódása egymáshoz

A tömb település- és utcaképi megjelenését klasszikus értelemben a határoló utcák növényzete, az előkertek, a telkek zöldje, a telekhatáron húzódó, áttört kerítések, a szabadon álló beépítési mód, illetőleg az egyes épületek tömegformája, magassága és homlokzatának vagy homlokzatainak építészeti kialakítása határozzák meg.

A környezet mérvadó építészeti stílusirányzatai a historizmus és a szecesszió, valamint a Fischer József tervei alapján készült, szabadon álló́ beépítésű, kétemeletes, lapostetővel fedett modernista villaépület – a Walter Rózsi-villa. Ebben a heterogén környezetben a városi szövetben egy hátrahúzott, a környezet jellemző léptékét megtartó, annak vertikumait sziluettként idéző, a meglévő építési rendhez illeszkedő, szabadon álló felszín feletti tömeg telepítésére tettünk javaslatot. E vertikumok alatt a környező, magasba törő két templomtornyot, a jellemző háromosztatú villahomlokzatokat értjük, míg a szabadonállóságot gazdag növényzettel erősítjük.

A felszín feletti épületrész utca felőli feltárása a kialakult parkon keresztül, két diagonális vonalvezetésű sétányon lehetséges, illetve a felszín alatti épületrészek csatlakozásainál. A felszín alatti épületrészek összekötik az épületeket, a belső terek természetes bevilágítását három belső udvar - átriumok - adja.

A két utcai villa, illetve az új épület felszín alatti találkozásának tervezésekor elkülönítettük a technológiai és a publikus irányokat. Az új épület föld alatti nyaktagokkal kapcsolódik a meglévő épületekhez, és kezeli a szintkülönbségeket.

A terület zöldfelületi rendszere, mikroarchitekturális elemei

Az új épületet és az azt övező zöldfelületet, valamint a telken elhelyezett kültéri funkciókat egységben kezeltük, ahol azok elemei egymásra reflektáló́ téri és funkcionális együttesként értelmezendőek. A parkban kijelöltünk két egymással derékszögben találkozó, de a két közterület határával szöget bezáró főtengelyt – az új utcai bejáratok kapcsolatok irányából, a telket övező kerítés két helyen történő átépítésével. A két különböző szélességű burkolt gyalogos út a főbejáratnál kiterebélyesedik, ezáltal a megérkezés főterét is kijelölik.  Az új főtengely a jelen tervezési feladattal érintett összes funkciót hálózatba szervezi a kiszolgáló szervíz úton keresztül a felszíni parkolók és a mélygarázs megközelítésén át a beszállítás útvonaláig. A telket átszelő főtengely ugyan elkerüli a fasor felőli két villát - azok megközelítése ideálisan megoldott a meglévő utcai kapuzatukon keresztül - ugyanakkor markáns módon jelöli ki az épületegyüttes főbejáratát.

A tervezett félnyilvános, kerítéssel lehatárolt városi parkot a várható klimatikus változásokat tűrő, változatos növényzettel kívánjuk beültetni. Őshonos cserjék és előnevelt fák hivatottak szín- és lombváltásukkal az évszakok változását jelezni. A minimális zöldfelületi arány 40% felett tartása mellett, a tervezett vízáteresztő burkolatú ösvények pixelesen kiterebélyesednek, illetve elfogynak, teret adva pampa füves vagy más talajtakaró növényeknek, továbbá a telken elszórt ’rajzszög’ alakú árnyékolóval ellátott tartózkodó-pihenő felületeknek. A zöld felületek összképében a süllyesztett térszintek átriumaiból sötétedés után kiszűrődő fény jelentőséggel bír, hozzájárul a városi park építészeti koncepciójához, miszerint visszafogott számú és volumenű mikroépítészeti elem használata mellett is ingergazdag épületkörnyezet jöjjön létre.

Építészeti formálás, anyaghasználat, műszaki igényszint megfogalmazása

Építészeti formálás

A Magyar Építészeti Központ és Múzeum épületegyüttese a magyar építészet első számú́ találkozási és bemutatkozási helye lesz. Ennek megfelelően magas építészeti színvonalú́, egyedi téri megoldásokat és korszerű műszaki tartalmat felvonultató épületre van szükség. A multifunkcionális kialakítás mellett nagy hangsúly kell fektetni a környezet- és energiatudatos, fenntartható építési rendszerek és technológiák alkalmazására. A funkció presztízse megengedi, hogy innovatív, új, vagy méltatlanul mellőzött magyar fejlesztések és találmányok is szerephez jussanak az Építészet Háza megformálása során.

Anyaghasználat

A felszín feletti új épületet homogén, szoborszerű megjelenéssel, vertikálisan elágazó hármas tagoltsággal képzeltük el. A földszinti transzparens függönyfal, az épület teljes kerületen körbefutó felületén kívül, az egész épület cserép héjalást kap. A természetes alapanyagú és csupán az agyag égetése által színezett külső burok egyrészt az épületnek valós kiterjedésénél monumentálisabb megjelenést kölcsönöz, másrészt köteléket képez a szomszédos történeti épületek tetőtidomaival is.

A tartószerkezeti rendszert Sámsondi Kiss Béla szövetszerkezetes, vagy dermesztett beton technológiájának felelevenítésével álmodtuk meg, melynek alkalmazásával nagy fesztávú, vékony szerkezetvastagságú tartószerkezet jöhet létre, középület léptékben. Az alkalmazandó technológia az emberi szervezet sejtrendszerére is jellemző cellás szerkezetével átvitt értelemben is rámutat az építészet organikus voltára. A vékony, így anyagtakarékos, ugyanakkor rendkívül rugalmas tartóelemeket eredményező eljárás megfelel a korszerű, fenntartható építési rendszerekkel szemben támasztott elvárásoknak is. A gipsz, mint elvesző, bent maradó zsaluzat nemcsak a beton szilárdulását befolyásolja kedvezően az építés során, de a múzeumként és kiállítótérként üzemelő épület elsődleges belső fal- és födémfelületeként a bezárt terek automatikus páratartalom szabályozójaként is működik. A dermesztett beton szerkezet hőtechnikai és technológiai okokból külső hőszigetelést és átszellőztetett cseréphéjazatot kap, ezáltal a belső hőkomfort és a tartószerkezet védelme is biztosított. A pengeszerű födémgerendák és falelemek belsőépítészeti alkalmazással is bírnak, térszervező és fény-árnyék hatást eredményeznek.

Az Építészet Háza belső tereiben a látszó felületek és térelemek esetében lehetőség szerint az elsődleges épületanyagot jelenítjük meg. A csiszolt látszóbeton, a festett-színezett gipszbeton mellett megjelenik a fényáteresztő üvegbeton, mint primer anyagszerű felület, de úgy is, mint a közlekedő köztes tereket a kiállítóterektől elválasztó térelem is. A Losonczi Áron által fejlesztett transzlucens Litracon a mesterséges és természetes fényjelenségek napszakonként változó megjelenítése által többletjelentéssel látja el, egyben humanizálja a természetes anyagokkal és monokróm színekkel manipuláló épületbelsőt. A magyar innováción alapuló, illetve a hagyományos hazai gyártásban elérhető építőanyagok és építéstechnológia alkalmazása magától érthetődön jöhet számításba ezen nemzeti jelentőségű vállalkozásban.

Bachman & Bachmann Építész Iroda, AU. ROOM Építész Műhely és Medvegy Gabriella