Programok
A Balkán kapuja? — Pécs Európa Kulturális Fővárosa
2010.12.01. 10:08
Somlyódy Nóra első - a Kalligram Kiadónál megjelent - könyvének bemutatója Budapesten 2010. december 2-án, Pécsett 2010. december 3-án.
Somlyódy Nóra: A Balkán kapuja? — Pécs Európa Kulturális Fővárosa
című könyvének budapesti bemutatója
2010. december 2., csütörtök 16.00
helyszín: Írók Boltja, (1061 Budapest, Andrássy út 45.)
1/3
Bemutatja:
Bojtár B. Endre (Magyar Narancs),
Mészáros Sándor (Kalligram Kiadó) és a szerző
pécsi bemutatója
2010. december 3., péntek 18.00
helyszín: Csontváry Múzeum földszintje, az egykori Café Dante (7621 Pécs, Janus Pannonius u. 11.).
Bemutatja:
Beck Zoli (30Y),
Horváth András (építész, Dél-Dunántúli Építészkamara),
Mészáros Sándor (Kalligram Kiadó),
Takáts József (eszmetörténész, PTE BTK) és a szerző
Somlyódy Nóra: A Balkán Kapuja? - Pécs Európa Kulturális Fővárosa. Kalligram, 2010 210 oldal, 2990 Ft
Csomószor feltettem magamnak a kérdést: miről is szól ez a könyv? Nem zárkózom el a kézenfekvő választól: ez a könyv a Pécs – Európa Kulturális Fővárosa 2010 c. „megaprojekt" kudarctörténete. Vagy: igaz(i) története. Mint ilyen, számításról, idealizmusról, megint számításról, hazugságról, kapkodásról, látszatról és csalásról szól. Kommunikált és valós világ rafináltan egymásba kövesedett rétegeiről. Ami lerakódik Pécsre, országra, épületre és köztérre. Mint a guanó. Nincs az a flex, ami széttrancsírozni képes.
Rainer M. János történész
Pécs nincs. Azaz van: sok, párhuzamosan létező Pécs. A saját Pécsemben nem laknak pártok, nincsenek politikusok és pénzeszközök. Az én Pécsem ilyen. Sokkal jobb hely, mint az, amelyikről ez a könyv szól.
Beck Zoli, 30Y
Írhatott volna bohózatot, vagy tragédiát is az alapanyagból. Somlyódy Nóra azonban jól tette, hogy hideg fejjel feltárta, mi is történt. Így az olvasó választhat: sír, vagy nevet az egészen. Esetleg ehhez a szép magyar történethez illő stílusérzékkel: mindkettőt egyszerre.
Mong Attila újságíró
„Önmagában a kulturális főváros kezdeményezés nem volt más, mint ígéret, amelynek beváltása során a szakadékok nemcsak láthatóvá, de talán áthidalhatóvá is válnak. Röpke néhány hónap azonban elég volt ahhoz, hogy kiderüljön: ami a rendszerváltás óta nem változott meg, azt egy európai cím sem mozdítja ki a helyéből. Az önkormányzati politizálás beidegződései szilárdabbak annál, semmint hogy egy kívülről érkező kezdeményezés kibillenthetné őket megszokott pályáikról. A pár hónap rávilágított arra, hogy ehhez a pécsi értelmiség eszköztára kevés, a mítoszoktól fűtött vágyak eltúlzottak, a bonyolult üzenetek pedig nem érik el a nyilvánosság ingerküszöbét. És mi történik a víziókkal az apparátus kezében? A bürokrácia rugalmatlan ahhoz, hogy befogadja az innovációt és a struktúrán kívüli kezdeményezéseket, ám – mint ez a történet rávilágít – arra sem alkalmas, hogy megalkossa a saját érdekeinek megfelelő stratégiát a maga kulturális fővárosa érdekében. A víziókat bedarálja, kiüresíti, és a maga képére formálja. Kineveli a maga embereit, és megköti a pillanat kívánta egyezségeket a mindenkori folytatáshoz. A finálé – azaz a megnyitó – előtt aztán megérkeznek a kultúra szerencselovagjai, összefércelik a programot, és győzelmet hirdetnek. A forradalom közben felfalja néhány gyermekét. A kulturális főváros év pedig megtörténik, a még mindig aktuális mondás szellemében: kicsi és sárga, de a mienk."
2/3
Somlyódy Nóra, fotó: Németh Dániel
Somlyódy Nóra, fotó: Németh Dániel
Somlyódy Nóra a kezdetektől a megvalósulásig követi nyomon a Pécs Európa Kulturális Fővárosa történetét. A Balkán kapuja? rendkívül alapos, tárgyilagos és kritikus oknyomozás arról, hogy hol és hogyan élünk.
Somlyódy Nóra 1975-ben született Budapesten. Oknyomozó újságíró, a nagyvárosok átalakulása foglalkoztatja. Ez az első könyve.
20:23
Tekintve hogy szabad a hozzászólás, én azt gondolom hogy helye van az első két megjegyzésnek, miért ne volna?
Az más kérdés, hogy magam jobban kedvelem a kritikának úgynevezett "kronologikus" módját, amelynek során a kritikus/hozzászóló előőőőőbb lép kapcsolatba a vizsgált munkával, s majd erre építve, ez utáááááááán alakítja ki a maga véleményét. De ki vagyok én hogy a magam ilyetén vélekedését másokra oktrojáljam?
*
Kísérletképpen azért magamra öltöm a "prejudikatív kritika" köntösét egy rövid időpillanatra - ebből pediglen az következik, hogy ha Somlyódy Nóra könyve ugyanolyan alapos, mint az eddig tőle megismert építészeti, építésügyi, urbanista tárgyú cikkek, ha hihetünk a számomra hitelesnek megismert méltatóknak, akkor egy alapos, izgalmas könyv lehet a most megjelent kötet.
Hogy ez beigazolódjon, ahhoz viszont meg kell vennünk, el kell olvasnunk - a bemutatón minden bizonnyal találkozunk majd a fenti két hozzászólóval is!
12:09
@mB: Ámen...:) Ott leszünk, megvesszük, elolvassuk és szétcincáljuk...:)
Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/
19:41
Zöldi Anna
Nem állom meg szó nélkül: Muszáj mindig mindenhez értelmetlenül hozzászólni? mindig okosabbnak lenni mindenkinél? annál is, aki valóban utána jár a dolgoknak? Csodálom a tisztelt hozzászólók önbizalmát. ha magtuk a pécsiek (a pécsi értelmiség, legalábbis a nyilvánosan megszólaló része, vagy akikkel nekem volt szerencsém találkozni) érzi kudarcnak, ami történt, akkor honnan a bátorság, hogy ezt megkérdőjelezzék? egyáltalán, miért faradnak a hozzászólással, ha csak értelmetlen kritikára futja - bármiről legyen is szó? Esetleg Önök abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy olvasták már az illető könyvet? És annak állításaival óhajtanak vitázni? Vagy csak leeresztik a gőzt? Aki nem olvas bulvársjatót - mint jómagam - az is némi kétkedéssel fogadja a kulturális év kapuzárására átadott - egyébként építészetileg színvonalas - kissé eltúlzottnak tűnő kapacitású épületeket. A sajtó pocskondiázását pedig kikérem magamnak (az összes munkatársam nevében)
tisztelettel
z anna
14:18
@Zöldi Anna: Nem, dehogy! A sajtónak sajátos feladata (és hiszem: szívügye) a tájékoztatás. Ha lehet, körültekintő, megfontolt legyen és a széleskörben tapasztalt jelenségeket elfogulatlan látás- és láttatásmóddal mutassa be. A többi vagy irodalom vagy bulvár. Elég jól ismerhetjük Nóra múltját e témában, csak az ÉF-on legalább nyolc írása/szerkesztése olvasható.
Személy szerint én Pécsett mást tapasztalok, Anna: idén sokszor megfordultam szülővárosomban, s azt láttam, hogy öt év féltő aggódása után felszabadultak a pécsiek. Zsongott a város egész nyáron. Dús és tartalmas volt a kulturális kínálat, az utcák, terek tele emberrel, tengernyi spontán megmozdulás, performansz, élet. Nyitott múzeumok, színházak, koncertek számolhatatlanul. Senkit nem érdekelt, hogy a "nagyberuházások" még épülnek. És éppen ez az, amitől sikerült megszabadulni, a görcs. Tudja mindenki, hogy milyen rögös út vezetett idáig. Ez az út tanulságos, de semmiképpen nem kudarc.
Pécs ismertebb lett, mint volt. A következő évek talán igazolják.
Hadas László
12:36
@hady: Kedves László,
Természetesen igazad van, ami a kulturális rendezvények színvonalát, a város pezsgését, kinyílását jelenti, a nagyon csapadékos nyár és a kisebb vízözön ellenére Pécs kinyílt, közterületei életre keltek. Ám nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy a Magyarországra érkező európai uniós városrehabilitációs pénzeknek 63%-a két helyre (Pécs EKF és Budapest Szíve) mentek el. Ebben pedig az M6-os autópálya szintén befejezetlen, de ugyanolyan botrányos töketlenekedései még nincsenek is benne. Pécs az ismert politikai-baleseti-menedzselési-hitelképességi okok miatt végigamatőködte az EKF városrehabilitációs részét, kifejezetten az EKF miatt emelt, amúgy színvonalas épületei egyáltalán nem lettek kész, de még a helyszínük is elhibázott (nem szervesülnek a városba), ezen túlmenően pedig a méreteik, kapacitásuk túlzóak. Egy ekkora méretű város, de még egy régió sem lesz képes eltartani ilyen méretű intézményeket, nem lesz képes feltölteni programokkal, és nem fogja tudni rentábilisan üzemeltetni. Ebből pedig előbb utóbb csőd, botrány, mutogatás lesz. Közben pedig azt kell mondjam, hogy a kulturális rendezvények jelentős része lezajlott már meglévő objektumokban, illetve a fajlagosan jóval alacsonyabb költségből megújult köztereken (az 5 kulcsprojekt közül egyedül a közterületi projekt állt legalább fogjukrákész állapotban a kulturális évad kezdetén), tehát nagyjából senki nem érti, mire volt az építészeti felhajtás, a sok húhó semmiért. Miközben Pécsnek jelentős szociális városrehabilitációs problémái, szlömterületei, gettói és lakótelepi konfliktushelyzetei vannak, miközben Pécsnek jelentős hiánya van szálláshelyekből, azaz az építészetre szánt pénzek zöme sokkal égetőbb hiányokat tudott volna orvosolni.Ami egyedül előre mutató lett volna kulturális kontextusban és városépítészetileg egyaránt, az a Zsolnay negyed megújítása lehetett volna. Amikor nyár végén ott jártam: akkor kezdtek el hozzá éppencsak hozzányúlni...nem tudom valaha lesz-e belőle valami, miközben az halljuk, hogy a város csődhelyzet közelében van immár 2-3 éve.
Ami pedig a könyvet illeti: én nagy várakozással tekintek elé, mert Nóra alapos kutatómunkát szokott végezni azelőtt, mielőtt leír valamit. Ilyen munkára pedig még akkor is szükségünk van, ha nem esik jól, mert a "monitoringot" hagyományosan el szoktuk bagatelizálni. Ha e könyv valóban csak egy újabb lehúzható bőr lenne a bulvárirodalomból, akkor feltételezem, hogy Horváth András, Paks főépítésze és a D-Dunántúli Kamara elnöke - számomra nagyon szimpatikusan - nem vállalkozott volna a bemutatására. (Az ÉF pedig nem asszisztál, csak híreket, véleményeket, projekteket közvetít az építészet világából nem csak építészeknek, a nyájas olvasóra bízva, hogy érdekli-e, szereti-e, vitázna-e vele.)
18:53
Igen. Ez a színvonal. Hány rókát húz még le a lejáratás bőréről a bulvársajtó? Nevezheted tényirodalomnak. Attól még az, ami: hogy Pécs nyerte el és csinálta meg a hatalmas ellenszélben: Európa Kulturális Fővárosa lett, csípi sokak szemét.
Nem a felépült házak, megújult terek, dehogy! Azok akkor válnak pécsivé, ha befogadja a Város és eltartja öket. Brüsszeli sajtó szerint sem Essen, sem Isztambul nem volt olyan sikeres kultúrája megmutatásában, a befogadó kitárulkozásban, mint ez a déli (kis)város. Azt el is hiszem, hogy pl. a Bauhaus kiállítást nem tudták überelni. De - mielőtt én is hibát követek el - nem verseny ez!
Cseppet nem az a fontos, amit egy város történelméből, identitásából, küzdelmeiből, kudarcaiból és sikereiből egy újságíró képes felfogni. Szomorú, hogy - az amúgy szeretett és becsült - SN ballépéséhez az ÉF asszisztál.
Hadas László
12:40
eddig csak cikkek szóltak, most már könyvben jelenik meg Pécs lejáratása. szép! megint csak az irígység szól mindenkiből!
könyörgöm fogadjuk el már végre, hogy nem csak Pest és Debrecen vagy Győr és Szeged létezik ebben a kis országban, hanem Pécs is!!! itt eddig sose történt semmi, ellenben Pesttel. Itt nincs elkezdett, de be nem fejezet, majd utánna gicsparádéként épült Nemzeti színház, itt sose lesz foci stadion, viszont van végre új közterületeink és országos szinten elismert konferencia központunk, valamint egy olyan negyed, ahol a család később egy egész napot eltölthet. ezzel az EKF névvel végre felhívta a város a figyelmét az országra, hogy mi is itt vagyunk (meglepő, de sokan nem tudják, hol is van Pécs).
valóban voltak kapkodások és elrontott dolgok (hol nincsenek egy ekkora beruházásnál), de aki 4 év alatt előkészíti, megtervezteti és felépít egy ekkora fejlesztést annak szobrot állítatok.
fogadjuk már el, hogy nem mindennek Pesten kell történnie, hisz Baranya is, Pécs is a magyaroké!
12:06
@max81: Mint tüke, tényleg nem akartam szaporítani a bírálatot, ezért szinte nem írtam az EKF évről, pedig módszeresen kísérem figyelemmel.
Ahol láttam valami jót írtam róla - http://podo-pro.hu/a-zsenialis-zsolnay/,
de sajnos, sokkal több a kihasználatlan lehetőség, ami rémesen bosszantó azok számára is, akik pedig kezdetek kezdetétől drukkoltak Pécsnek.
http://podo-pro.hu/penz-pres/
Nem olvastam még Nóra könyvét, de azért érdekel, hogy mit gyűjtött össze, mert ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a mostani pazarló, lehetőségeket elpuskázó gyakorlattól, elemezni kell a történteket. Ez lehet fájdalmas is, a pécsieknek talán különösen az, de a szart nem kenhetjük mások, bűnbakok fejére - szembe kell nézni a valósággal.
Nyilvánvalóan nem fekete-fehér a történet, nem csupa kudarc és nem is dicsőség, de éppen azért, hogy ne csússzunk le a Balkánra teljesen, meg kell tanulnunk másként cselekedni.
Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/