építészet : környezet : innováció

A Csarnok téri trafóházért

A korábban már bemutatott Csarnok téren épülő szálloda - melynek tervezői Vadász Bence és Miklós Zoltán - szomszédságában található egy trafóház, melynek főhomlokzata elé kerülne az új épület. A trafóház építészének unokája, Léstyán Bence most nyíltan tiltakozik a Meininger szálloda felépítése ellen. 

Az ötödik évemet kezdtem szeptemberben az építész karon a Műegyetemen. Pont négy éve, az első félévben az egyik tárgy keretében várostúrára mentünk, ahol tíz útvonal közül lehetett választani. A mi sétánk a Dob utcában végződött, ahol az utolsó állomásunk a Rumbach Sebestyén utca sarkán álló trafóház volt. A minket vezető tanár megkérdezte, hogy van-e  köztünk olyan, akinek tetszik ez az épület. A csoportból talán egy-két ember jelentkezett bizonytalanul. Most még nem baj, ha nem tetszik. Addig kell viszont erre az egyetemre járnotok, amíg meg nem szeretitek – mondta erre.

Azt a trafóházat – és még másik kettőt Pesten – nagyapám, Léstyán Ernő tervezte. Talán érthető, miért vagyok büszke erre a történetre azóta is.
Sajnos tőle már nem tanulhatok, egy éves voltam, amikor elment közülünk. A három trafóházhoz viszont rendszeresen elmegyek, próbálom én is megtanulni azt a gondolkodásmódot, mely szellemében azokat tervezte, és amiért 1967-ben Ybl díjat kapott. Azóta több írás is megjelent ezekről az épületekről, mindegyik az egyszerű tömegformálást, az eltérő funkció őszinte felvállalását, de a környezetéhez való illeszkedést, a szép arányú homlokzatokat és az elegáns, visszafogott anyaghasználatot méltatta.



A Csarnok téri állomás ÉNY felől



Most azonban egy negatív fejlemény miatt lett újra aktuális a téma. A Csarnok téri transzformátor-épület főhomlokzata elé – ahogy az az Építészfórumon megjelent – egy szállodát terveznek építeni. A telket már eladta az önkormányzat egy izraeli befektető cégnek, és az első lépések is megtörténtek már a kivitelezés felé is.

Nyilván nem véletlen, hogy jóval az engedélyezés után, az építkezés megkezdése előtt pár héttel publikálták a látványterveket. A leendő szálloda tudomást sem vesz a kialakult tér minőségéről, geometriájáról, átlátásairól. Megszünteti azt a finom kapcsolatot, amivel Léstyán Ernő épülete a Vásárcsarnokhoz viszonyul, és a teresedés közepébe tolakodóan nyomul be, mit sem törődve azzal, hogy egy nála talán nívósabb épületet tüntet el vizuálisan. Mi több, a transzformátorház alapvetését törli el az eléépítéssel, hiszen annak célja a tűzfalak eltakarása, a sérült épülettömb lezárása és egy új köztér létrehozása volt.


A Dob utcai automata állomás



Talán az sem véletlen, hogy Vadász Bence – szintén Ybl díjas építész – épülete bemutatásában végig ELMŰ épületként hivatkozik a szomszédos házra, egyszer sem említi, hogy az is egy korábbi építész elismert munkája volna. Úgy kezeli, mint egy utcai kapcsolószekrényt, mint valami szükséges rosszat. (Valószínűleg ez így is van, állítólag a befektető cég megpróbálta az ELMŰ-től megvenni a trafóházat is, de szerencsére nem adták el nekik. Ha a beruházón múlik, már rég lebontották volna, hogy még néhány szobával nagyobb szálloda épülhessen.)
Szomorúan olvastam a szálloda terveiről szóló cikket. Úgy éreztem, hogy az abban leírtaknak épp az ellenkezőjét valósítja meg Vadász Bence. Az ilyenkor szokásos, már-már elvárt mondatok – „a tervezett épület tudatosan úgy próbál a környezet szerves elemévé válni, hogy egyéni, mai hangon fogalmazza meg helyét a park e centrális pontján. Nem próbál konkurálni míves környezetével, hanem érdekes, szabálytalan monolitikus tömegével kontraszt hatásával inkább kiemeli azok részletgazdag homlokzati kiképzését" – mintha nem a tervezett házról szólnának, hanem épp a transzformátorházat méltatná, ami valóban ezeket az elveket követte. Mintha ő is érezné, hogy ez lenne a helyes, de valamiért mégis az ellenkezőjét teszi.

Szeretném azt hinni, hogy van még visszaút, hogy meg lehet változtatni a terveket, hogy meg lehet menteni egy kiemelkedő épületet a pénz vezérelte érdekek rombolásától. Remélem, lesz a szakmában annyi összetartás, hogy ezt el tudjuk érni. Az utolsó pillanatban vagyunk, de talán még nem késő aláírásunkkal támogatni ezt az ügyet. Ha szó nélkül hagyjuk, akkor a továbbiakban is ez az utolsó pillanatban való tájékoztatás lesz a szokás, és más értékes épületek is hasonló helyzetbe kerülhetnek, ha valaki(k) gazdasági érdeke úgy kívánja.
Egy héttel ezelőtt építészettörténet-előadásunk volt. Épp a '60-as évek hazai építészete volt a téma, és többek közt a Csarnok téri trafóház is szerepelt a vetített példák között. Nagyapám háza egyetemi tananyag lett, és lehet, hogy mi vagyunk az utolsó évfolyam, akik óra után a Szabadság hídon átsétálva élőben is megnézhettük még, mit tart a szakma – és a Műegyetem tanári kara – követendőnek. Pár év múlva talán már csak azt lehet megnézni, hogyan lehet egy egykor nagyra tartott épületet megalázni, tönkretenni. Lehet, hogy az is tananyag lesz, csak más okokból. 



A Katona József utcai állomás




Léstyán Bence
építészhallgató
BME ÉPK



1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »