A gyarmati sors leküzdése – Afro-ázsiai művészeti központ Mauritiuson

Mauritius sokáig volt (előbb francia, majd angol) gyarmat, ennek az időszaknak építészeti öröksége a Port Louis kikötő. A mára független állam számára nagy kihívás, hogy kultúráját, gazdaságát, talpon maradását ne a „sápadtarcúak", hanem saját maga definiálja. Ennek egyik eleme a leromlott kikötői épületállomány hasznosítása, melyre a Gaetan Siew vezette Lampotang & Siew Architects Ltd. tett javaslatot a közelmúltban. Sánta Gábor írása.

A kikötő története
A mauritiusi gyarmati történelem teljes keresztmetszetét megadja a kikötő és az Aapravasi Ghat világörökségi helyszíne. A százéves francia gyarmati státuszt 1810-ben a brit kolonializmus váltotta fel újabb százötven évre. A Port Louis kikötő építészeti öröksége a két európai gyarmatosító közös hagyatéka. A kikötő még ma, a repülés korában sem vesztette el gazdasági jelentőségét, bár a XXI. századi hajóforgalom, a nagy utasszállító luxusjáratok megszűnésével már jórészt teherszállítás folyik itt.  Irodánk, a Lampotang & Siew Architects Ltd. a leromlott kikötői épületállomány hasznosítására tett javaslatot a közelmúltban.

 

 

A meglévő épületek:
Labourdonnais kórház (1740)
A 240 ágyas francia kórház 1740-ben épült, majd a  brit katonai kormány vette át 1841-ben. N​emzeti kulturális örökség 1999-től, ma állami közigazgatási intézményterület.

Aapravasi Ghat (1849)
A Bevándorlási Hivatal (hindi nyelven: Aapravasi Ghat) együttese, mely a brit gyarmati korban az indiai mezőgazdasági munkások partra lépését és ellenőrzését szolgálta. Az 1849-1923-ig tartó időszakban félmillió indiai vendégmunkás sorsát intézte ez a hivatal. Az eredeti létesítményekből csak három kőépület maradt fenn, együttesük 2006-tól UNESCO világörökségi helyszín és kiállítótér.

Magtár (1929)
Az egész Indiai-óceán tengeri kereskedelmének elosztóhálózatában kulcsfontosságú szerepet betöltő központi raktár közel 20 000 négyzetméteres, nagy belmagasságú, háromszintes épület. Jelenleg nagy részében kihasználatlan, leromlott monolit betonvázas szerkezetű épület. A megközelítés lehetőségének korlátozottsága miatt csak a földszinten működik közcélú parkolóház.

 

 

Vízió
Afro-ázsiai kitekintéssel a világra, a projekt szlogenje: „Összefogással az egész világ kíváncsi ránk". Mauritius, korábbi térségi szerepéhez hasonlóan, ma is tranzitországként működik Afrika és Ázsia között, ami a környező országok és Mauritius kulturális sokszínűségére alapozva nagyvárosi kozmopolita életminőséget idézhetne meg. A kultúra nem csupán minőség, hanem egyúttal gazdagság, és valljuk be őszintén, árucikk is. Kis országoknak a XXI. század gazdasági versenyen alapuló körülményei között csak a kreativitás és a művészetek terén van kitörési lehetősége. A folyamat elindítása tudatos építkezéssel, illetve működőképes intézményrendszer kialakításával egyszerre hathat majd a turizmusra, a művészetpolitikára és az oktatásfejlesztésre.

A lakosság lehet a projekt céljainak közvetlen élvezője a városi életminőség változása révén. A város a megszokott lokalitásból az interkontinentális kulturális vérkeringés erőterébe kerülhet majd. Az állam a népesség hagyományosan meglévő kulturális sokszínűségéből hosszútávú fejlesztési tőkét kovácsolhat. A világ és az emberiség közös érdeke a nagy afrikai és ázsiai kultúrák pontosabb és árnyaltabb megismertetése az amerikai és európai hagyományokon nevelkedett generációkkal. A modern civilizáció fogalmának meghatározása többé nem – a gazdasági világot ma még nyomasztóan meghatározó – sápadtarcú kultúrkör feladata.

A hely szelleméből következő üzenetek:
1.A kulturális sokszínűség megtartásának és megosztásának elve
2.A közös birtoklás és a részvétel elve
3.A nyitottság és a hozzáférhetőség elve

Építészeti célkitűzések:
1.Az épített örökség és a kortárs beavatkozások egymást erősítő együttélése
2.A fenntarthatóság és az idővel együtt változó, rugalmasan alakítható környezet biztosítása
3.A gyalogos övezet kiterjesztése révén a közterületek integrálása az intézményrendszer funkcionális övezeteibe

 

 

Az övezetek
Aapravasi Square
A javasolt fejlesztések és a világörökségi helyszín között ez a tér teremt kapcsolatot. A nyitott amfiteátrum a nyilvánosság új formáinak ad lehetőséget úgy a művészetek, mint a közélet területén. Ez az udvar a csatlakozási pont a buszpályaudvar felől gyalogosan érkező látogatók számára, tágabb értelemben a városhoz való kapcsolódás tere.

Entrance Square – a kapuzat
Színházi, zenei és táncelőadásokat kínál minden járókelőnek, a tér előtt elhaladó autók utasainak. A projekt jelértékű sűrítménye a szerény méretű, modern, multifunkcionális rendezvényterem és a hozzá kapcsolódó Táncművészeti Főiskola. Mauritius nagy táncműhelyei, a Bharat Natyam, Katak, klasszikus balett és a latin táncok művelői ebben az áttört tömegű, áttetsző falakkal épülő főiskolában találkozhatnak majd egymással.

Patio de la Gastronómia – a konyhaművészet udvara
A meglévő királyi pálmafák felett kifeszülő, üvegszerkezetű tetővel kialakuló téren az avantgárd önkifejezési formák és a kissé franciásan hedonista életstílus, divatbemutatók, irodalmi, filozófiai, sport, digitális audiovizuális művészetek és a játék ízesítik a környező kávézók, bárok és éttermek kínálatát. A multikulturális gasztronómiai rendezvények és a kulturális programok kiegészítik egymást.

La Place du Temps – az Idő udvara
A gasztronómiai udvar zajos közösségi életének ellenpontja az elmélyültebb, csendesebb övezet, mely a nagy közösségi udvarok között már a magánszféra intimitását kínálja mint természetes lobby és bejárat a felső emeleti lakásokhoz. Légkondicionált, meghitt társalgók és irodalmi kávézó kap itt helyet, angolos stílusú, klubszerű életforma a hagyományos klubok belterjes zártsága nélkül.

Cour de l'Echange – a képzőművészetek udvara
A Nemzeti Művészeti Galériában lesz kiállítva a XIX. és XX. századi művészeti gyűjtemény. Az állandó gyűjtemény a négy mauritiusi etnikai csoport, a francia, a kreol, a hindu és a kínai népesség együttélését tekinti át a művészettörténet aspektusából. A galéria nem csak kiállítótér, hanem művészeti iskola és a vizuális nevelésre szervezett oktató és kutatóközpont is.

 

 

Digital Media court – vizuális médiák udvara
Ez a különálló, többszintes udvarrendszer a jelen marketingfeladatainak központja és a jövő virtuális forradalmának laboratóriuma. Az egész nagyberuházás informatikai háttérintézményeként kulcsfontosságú szerepet tölt be úgy a nemzetközi kapcsolattartásban mint az intézmény menedzselésében és üzemeltetésében. Számítógépes játékok, mobil technológia, animáció, karakter design, reklám, film, zene, alternatív képzési modulok és kísérleti digitális tartalmak fejlesztése

Granary - Magtár
-1. szint: 230 férőhelyes parkolóház
0. szint: Nemzeti Művészeti Galéria konferenciatermei és irodái – tárgyalások, konferenciák, előadások, nemzetközi művészeti csereprogramok helyszíne.
+1. és +2. szint: Boutique Hotel – a hotel a projekt gazdaságosságát biztosító háttérintézmény a nemzetközi művészélet vendégeinek, az üzleti élet résztvevőinek szállást adó, tengerre néző szállodai szobákkal.

Ez a nagyberuházás természetesen nem valósulhatna meg külső befektetői források nélkül. Mauritius ma is a harmadik világ országa, névleg ugyan önálló állam már 1968 óta, de gazdaságilag nagyon is sérülékeny, függő helyzetű sziget. Gaetan Siew úr emiatt próbálja megtalálni a kényes egyensúlyt, úgy, hogy az üzleti élet szereplőivel, a politikai elittel és a művészeti közélet meghatározó személyiségeivel egyidejűleg egyezteti az ötletet. A vázlatterv összeállítását követően, a széleskörű bemutatók és társadalmi ismertetések tucatjai után Siew úr három hónapos tanulmányútra indult fiával, Kim Siewval, akivel együtt járja végig a Selyemutat Isztambultól Xi’anig. Páratlan ritmusérzékét mindig is csodáltam. Nagyvonalú, ahogyan az idővel bánik.     

Sánta Gábor

---

Port Louis, Aapravasi Ghat - multikulturális alkotóműhely és kulturális központ az Indiai-óceán kétszáz éves kikötőjében

vezető tervező: Gaetan Siew
építész munkatárs: Sánta Gábor

tervezés éve: 2011
építtető: Mauritius Köztársaság