A láthatatlan Kálvin tér

Sokan nap mint nap szaladunk át a Kálvin téren, miközben sürgős dolgainkat intézzük. A forgalmas közlekedési csomópontban már fel sem ismerjük a hajdan volt TERET, mely sétálásra, beszélgetésre, nézelődésre is alkalmas volt. Ezt az atmoszférát kívánta újra megteremteni Veronika Mayerböck, aki a grazi Műszaki Egyetemen szerzett diplomájában kidolgozta, miképp lehetne a Kálvin teret visszaadni a gyalogosoknak.

1) Projekt leírása: Láthatatlan terek a Kálvin tér alatt
Diplomamunkám, a “Der unsichtbare Raum" / “a láthatatlan tér“ keretein belül olyan projektet dolgoztam ki, mely építészeti és táncos hátteremmel egyaránt kapcsolatban áll. Kombinálni próbáltam egyrészről az építész perspektívájából tapasztalható látványt, másrészről a táncos sokkal inkább testközpontú gondolkodásmódját.

A projekt a Kálvin tér, Budapest belvárosának egyik fő közlekedési csomópontjának helyzetével (egészen pontosan a 2006 előtti, azaz a Skardelli György-féle áttervezést megelőző helyzettel) foglalkozik. Akkoriban a régi, jelentős történelmi múlttal rendelkező teret utcákkal és forgalommal terhelt felszín jellemezte. Minden gyalogos kénytelen volt lemerülni a 70-es évek végén épített méretes aluljárók és hatalmas metróterületek vizuális káoszába ahhoz, hogy a tér másik oldalára jusson.

Munkám központi része annak megértése, hogyan érzékeljük és interpretáljuk környezetünket, milyen mintákat követünk, miközben a teret „olvassuk", miközben a térben tájékozódunk, vagy azzal azonosulunk. Hogyan adunk értelmet környezetünknek, illetve a térről alkotott képünk mennyiben befolyásolja a benne folytatott tevékenységünket és mozgásunkat? Fontosnak tűnt számomra a „mindennapi városi viselkedés" ezen szabályainak megismerése, és annak megértése, milyen formában tudunk szociálisan együtt élni egyre felgyorsultabb, komplexebb élettereinkkel. A vázolt szempontok tanulmányozására a Kálvin tér tökéletes helyszínnek tűnt, mivel Budapest városképének több különböző rétegében is változó mozgásokat generál, főleg mivel építészeti kialakítása az egyéni és közösségi terek letűnt eszméjének politikai ideáljaival száll szembe.

2) Kutatás: Elmerülés a múltban & a tér megértése a fizikai szinten zajló interakción keresztül
Az építész attitűdöt követve alapos elméleti kutatást végeztem a tér történeti eredetével, Budapest városrendezésével és legfőképp a terek fejlődésével kapcsolatosan a szocializmus alatt és után (ebben külön köszönet illet számtalan budapesti intézményt és irodát, akik segítettek az információgyűjtésben: Studio Metropolitana, Teampannon, Rév8, Palatium Stúdió, Uvaterv Stúdió, Skardelli György irodája, LIYSIS, Ferencváros, Józsefváros és Belváros Önkormányzata). De már csupán azzal, hogy „ott voltam", és közvetlen fizikai interakcióba kerültem a Kálvin térrel a „test szintjén", magamévá tudtam tenni a helyszínt, fizikai és érzékelési szinten tudtam megérteni térbeli összetételét.

Sok időt eltöltöttem a Kálvin téren fizikai tapasztalatokat gyűjtve és tanulmányozva a mozgásokat, hogy először megtaláljam a hangsúlyokat, majd belemélyedhessek az elméleti kutatómunkába a tér észlelését, az ember vizuális képességeinek a tájékozódásban betöltött szerepét és – „testi kutatásaim" második lépéseként – az érzékelés filozófiáját illetően. Sok mozgásbeli kísérletet, kubusokat feltáró tér-tanulmányt végeztem, elemeztem a különböző területeket és a mozgások fizikai állapotait, változó sebességeit, illetve az összefüggést a tájékozódás és a látómező között, mialatt a Kálvin tér alatti hosszú tereken átmegy az ember. A napi, rutinszerű áthaladás koreográfiái, melyek ezt az ideiglenes, változó urbánus tájat szelik át, váltak különösen érdekessé. Ezen túlmenően izgalmas volt más emberek érzékelésének és testbeszédének hatása a saját észlelésemre, és vice versa, miközben a területen való átjutás vált a köztereken történő spontán vagy tervezett beavatkozásaim egyik fő kérdésévé.  Ez az összes hatás életbevágó volt végső térkoncepcióm és világítási tervem kialakításában: ami arról szól, hogy egy köztér tervének megoldását összhangba kell hozni a belső emberi természetről és érzékelésről szerzett tudással – mint ahogy a fényművész, James Turell mondja: “Licht als Erfahrung wortlosen Denkens", ami annyit tesz “a fény mint a szavak nélküli gondolatok megtapasztalása". Idézet a “Licht, Farbe Raum. Künstlerisch wissenschaftliches Symposium" című könyvből, Michael Schwarz, Braunschweig 1997, p.129)

3) Végleges terv: az emberi test- és térérzékelés középpontba helyezése különleges világítás megtervezésével
Munkám eredményeként a tér szerkezetét újrarendeztem annak számtalan rétegén belül, és új városi identitást hoztam létre, mely tiszteletben tartja a Kálvin tér eredeti jelentését, úgy, hogy a különleges világítás és térszervezés segítségével az ember test- és térérzetét helyeztem a középpontba. A cél, hogy a teret visszaadjam a gyalogosok számára, valamint az interakciók új formáival bírjam rá őket arra, hogy ne csupán átkeljenek a téren, annak csak közlekedési eszközeit használva, hanem maradjanak, időzzenek is itt. A terv fő eszközeként figyelembe vettem a tér szellemiségét mint dinamikus, folyton változó sarokpontot, ugyanakkor egyfajta meleg, befogadó és játékos atmoszférát teremtettem, amivel az erre sétáló gyalogosok azonosulni tudnak.

Nagy kihívás volt, hogy a földalatti építmény kubatúráját megtartva fel tudjam számolni a jelenleg fennálló lineáris anonimitást, és új identitást adjak a kaotikus, idegesítő hatású tereknek. Így tehát jelentősen megváltoztattam a tér jelenlegi felszíni kialakítását azzal, hogy a tömegközlekedési vonalak számát csökkentettem, és nagy területeket kaptak vissza a gyalogosok.

A projekt kialakításában az egyik legnagyobb újdonság a közlekedési útvonalak hálózatának felrajzolása, melyet a felszíni és földalatti tevékenységek szimbiózisának elemzésével dolgoztam ki. Ezt a hálózatot alakítottam át egyfajta megformált réteggé, mely különböző „héjszerű" plasztikákból áll, s ezek a két szintet úgy kötik össze, hogy a felszínen háromdimenziós szerkezetként jelennek meg. Ez a megoldás kínál lehetőséget a pihenésre, zöldterületek kialakítására, játékra, üldögélésre. A földalatti terekhez úgy is kapcsolódik, hogy azok álmennyezetének építészeti megformálásába be van építve: a mesterséges világítás és a nappali fényt beeresztő ablakok az íves, háromdimenziós szerkezet részét képezik, így alkotnak lágy vonalú világítóegységeket, melyek megtörik a folyosók lineáris perspektíváját. A Kálvin tér korábbi központjának és sarokpontjának helyén nagyméretű ablak teremt vizuális kapcsolatot a felszíni szerkezet irányába, és segíti a felszín és a földalatti terek közötti tájékozódást. A föld alá vezető mozgólépcső számára külön kifejlesztettem egy, a mozgás, illetve a mesterséges és természetes fény közti átmenet érzékelésén alapuló speciális világítási ritmust.

Veronika Mayerböck

„Der unsichtbare Raum / A láthatatlan tér“, írta Veronika Mayerböck MSc

Műszaki Egyetem, Graz/Ausztria
Konzulens: Univ.Prof.Mag.Arch.Mag.Art Irmgard Frank
Institute for Raumgestaltung / TU-Graz
3 hónap kutatómunka Budapesten: 2006. április – június;
Konzulens: Benkő Melinda, BME
Diplomavédés: Műszaki Egyetem, Graz, 2007. június