Közélet, hírek

A magyar szerves építészet Wright tükrében

1/11

Domány Ferenc: Dugattyús ház - Margit krt. 15. forrás: varoskepp.blog.hu

Domány Ferenc: Dugattyús ház - Margit krt. 15. forrás: varoskepp.blog.hu
Rudolf Steiner: Második Goetheanum,  forrás:  hu.wikipedia.org
Rudolf Steiner: Első Goetheanum,  forrás:  hu.wikipedia.org
Csete György: Szent Erzsébet templom, Halásztelek, forrás:  architecahungarica.hu
Csete György: Tulipános házak, Paks, forrás: eloepiteszet.hu
Czégány Sándor: Családi ház, Tass, forrás: eloepiteszet.hu
Tamás Gábor: Családi ház, forrás:  eloepiteszet.hu
Frank Lloyd Wright: Schaberg House, 1950, forrás: en.wikipedia.org
Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba, forrás: makovecz.hu
Csete György: Forrásház, Orfű, forrás:  hu.wikipedia.org
Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba  1995
Domány Ferenc: Dugattyús ház - Margit krt. 15. forrás: varoskepp.blog.hu
Rudolf Steiner: Második Goetheanum,  forrás:  hu.wikipedia.org
Rudolf Steiner: Első Goetheanum,  forrás:  hu.wikipedia.org
Csete György: Szent Erzsébet templom, Halásztelek, forrás:  architecahungarica.hu
Csete György: Tulipános házak, Paks, forrás: eloepiteszet.hu
Czégány Sándor: Családi ház, Tass, forrás: eloepiteszet.hu
Tamás Gábor: Családi ház, forrás:  eloepiteszet.hu
Frank Lloyd Wright: Schaberg House, 1950, forrás: en.wikipedia.org
Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba, forrás: makovecz.hu
Csete György: Forrásház, Orfű, forrás:  hu.wikipedia.org
Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba  1995
1/11

Domány Ferenc: Dugattyús ház - Margit krt. 15. forrás: varoskepp.blog.hu

A magyar szerves építészet Wright tükrében
Közélet, hírek

A magyar szerves építészet Wright tükrében

2010.03.26. 13:20

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Helyes Gábor

Vélemények:
19

Március elején  közöltünk egy beszélgetést Makovecz Imrével, amelyben  - többek között – a szerves építészet hazai megítéléséről is szó esett. Helyes Gábor témához kapcsolódó írása.

„...minden kör köré egy nagyobb kör vonható...”
(Ralph Waldo Emerson)

A magyar szerves építészet apostolai három-négy forrást jelölnek meg kiindulópontjukként: a magyar népi építészetet és őshagyományt, a Rudolf Steiner német filozófus alapította antropozófiát, a szecesszió Lechner, Kós és Gaudi fémjelezte törekvéseit, valamint Frank Lloyd Wright organikus építészetét. Az alábbiakban – elsősorban Makovecz Imre és Csete György munkái alapján – röviden megkísérelném bemutatni, mennyit vett fel Wright gondolataiból a magyar szerves építészet, és mik azok, amik még alapvetően hiányoznak belőle.

Építészekkel nem érdemes vitatkozni. Komplett életműveikkel még kevésbé. Amikor a lehetséges sok-sok fontos szempontból egyet kiemelve a wright-i építészetfelfogás irányából vetek némi fényt a magyar szerves építészetre, azt nem kritikai szándékkal, nem a wright-i organikus építészetet hiányolva teszem. Egyetlen okom van csupán: én így látom őket.

Elöljáróban megemlíteném, hogy maga az organikus építészet fogalma Frank Lloyd Wright-tól ered. Ő definiálta így kényszerűségből a saját művészetét, melyet eredetileg, a Bauhaus fellépéséig egyszerűen modern építészetnek nevezett. Wright minden tekintetben modern felfogású alkotó volt. Teljesen a jövő felé fordult figyelmével, bátran alkalmazta kora legújabb épületszerkezeteit eredendően új épület- és térfelfogásának kifejezése érdekében. Úgy vélte, a modern iparosított technika szörnyűségei akkor jelentkeznek, ha régi, már meghaladott eszméket szolgálnak velük új köntösben (a szoc-és kapreál stílusépítészetben), vagy – mint a Bauhaus és LeCorbusier -,  ha az embert állítják a technika szolgálatába.

A magyarországi szerves építészet a világ organikus építészetében egészen speciális helyet foglal el. Létrejöttét, hangsúlyait alapvetően determinálta a XX.századi eltorzított magyar történet, a szerves fejlődést lehetetlenné tevő durva mechanizmusok beavatkozása. Ennek a II. Világháború utáni államosított rendszere - egy rövid klasszicizáló korszakot leszámítva - lényegében az Internacionális Stílust emelte be az egyedül támogatott építészeti eszköztárába. Ez egyrészt abból az öröklött provincialitásból következett, hogy a 30-as, 40-es években nálunk jószerivel alig hallhattak Wright épületeiről.  Másrészt a szocreálból 1956 után kilábaló hivatalos építészetfelfogás a Bauhaus-on, illetve az erősen szektás, balos jegyeket mutató magyar CIAM csoporton kívül alig ismert (el) progresszívnak más korábbi modern törekvéseket. Hiába álltak a Berlinben diplomázott Domány Ferenc harmincas évekbeli legjobb budapesti művei (Szt.István parki bérház, a Margit krt. 15. alatti„Dugattyús ház”, Broadway mozi) nagyon közel Wright áramló tér- és formafelfogásához, és sokan mások is hiába próbálkoztak – jórészt ösztönösen - a Bauhaus-tól eltérő modern építészettel (például az eredetileg CIAM-os Rácz György). Sajnos 1950 után, mint „polgári stílust”, az ilyen, nem kellően dogmatikus modern törekvéseket teljesen elhallgattatták, és száműzték az oktatásból is.

 

 

Domány Ferenc: Dugattyús ház - Margit krt. 15. forrás: varoskepp.blog.hu
1/11
Domány Ferenc: Dugattyús ház - Margit krt. 15. forrás: varoskepp.blog.hu

 

A kezdetek mindig meghatározóak. Weichinger professzornak hála (aki kivételesen ismerte, és becsülte, bár nem értette Wright építészetét), Makovecz már építészhallgatóként olvashatta Wright gondolatait– jellemző módon a hivatalos oktatáson kívül, bizalmas körben. Ám eléggé félreértve őket, a Morris-i Arts-and-Crafts mozgalom amerikai ágához sorolta Wright-ot. Ez a korai tévedése később is fennmaradt: az organikus építészetet ma is az Arts-and-Crafts idilli, a kézműves hagyományokat felelevítő XIX.századi mozgalom örököseként értelmezik nálunk. (Wright ide vonatkozó alapvető írását, az Art-and-Craft of the Machine-t a mai napig nem adták ki magyarul, pedig ebben ugyanúgy elhatárolja magát a naív kézműves „revival”-tól, mint harminc évvel később a Nemzetközi Stílustól.)

Paradox módon az elvhű kommunista és Bauhaus-hívő Major Máté, ha jól tudom, a 70-es években segített kiadni a Testamentumot, ami Wright legköltőibb írása ugyan, de teljességgel érthetetlen annak, aki csak ebből tájékozódhatott a wright-i eszmékről. Az építészhallgatóknak a 60-as 70-es években sem jutott több Wright-ból, mint néhány elmosódott kép, esetleg a Wright-tanonc Bruce Goff meg Paolo Soleri félbolond hippiházainak fotói (E sorok írója a 80-as évek elején is csak egyetlen gótbetűs (sic!) könyvet talált a teljes Műegyetemi könyvtárban Wright-ról, 1910-ből). Esélyük sem volt, hogy élő valóságukban találkozzanak Wright házaival, pláne, hogy kijussanak tanulni Taliesinbe, Wright műhely-iskolájába, pedig az a hatvanas-hetvenes években még virágzott veje, Wesley Peters vezetésével.

Ha a XX.századi magyar történelem "normális", európai mederben halad, akkor talán Makovecz és társai Amerikába utaznak tanulni, és az egész magyar szerves építészet is másképp alakul. A XX.század számos, hazájának később meghatározó nagy modern építésze, pl. Alvar Aalto, Carlo Scarpa, Jorn Utzon fiatalon személyesen találkozhatott Wright-tal és műveivel. Ezzel szemben a történelmi deformáció a magyarok fejlődését is deformálta. Autodidaktákká kellett legyenek, elutasítva mindent, ami modern, hiszen a modernitásból csak annak torzképét láthatták. Közben Makovecz beleszeretett a szocializmusban betiltott antropozófiát megalapító, számára megkérdőjelezhetetlen, de sajnos magát építészként is kinyilatkoztató Rudolf Steiner látnoki formáiba.

 

Rudolf Steiner: Második Goetheanum,  forrás:  hu.wikipedia.org
2/11
Rudolf Steiner: Második Goetheanum, forrás: hu.wikipedia.org

 

 

A találkozás Steinerrel formailag egy antropomorf épület ideálját hozta el számára. Ezt az ember-angyal-démon arcú épületet  - amit Makovecz az építés magyar szavaiból is önigazolást nyerve nagyszerű művészi önkénnyel vezetett át Steinert messze felülmúló formákba - alapvetően Steiner második Goetheanumja (1928, Dornach, Svájc) ihlette. A döbbenetes, példa és formai előzmény nélküli második Goetheanum, melyet maga Steiner ugyan csak egy agyag  tömegvázlatként ábrázolt halála előtt, végeredményében is inkább egy szimmetrikus, expresszív formavilágú, nehézkes koponya-szobor, barlangszerű beltérrel, semmint valódi épület. (Utóbb a svájciak, érezvén a ház nem autentikus beltér gondjait, a 90-es évek vége felé egy szobrásszal (!) beleerőltették a leégett első (!) Goetheanum, egy teljesen más épület belső terét, maximálisra fokozva az abszurditást. Ehhez képest egy arcátültetés kismiska...)

 

Rudolf Steiner: Első Goetheanum,  forrás:  hu.wikipedia.org
3/11
Rudolf Steiner: Első Goetheanum, forrás: hu.wikipedia.org

 

 

Steinerrel ellentétben a másik nagy példakép, Antonio Gaudi igazi professzionális építész volt. Az ő ideálja a gótikus katedrálisokat is felülmúló, támpillérek nélküli, tisztán nyomóerőket tartalmazó épületeszmény volt. Mint mélyen hívő keresztény, így remélte feloldani a századfordulós szecesszió nagy rejtett hiátusát, nevezetesen az antik oszlop-gerenda építészet meghaladását. Ez a szerkezeti ideál – vagyis az épületből száműzött húzóerők rendszere – meghatározó vonásává lett Makovecz és Csete építészetének is. Ami szinte kikövetelte a szimmetrikus magastetőt,  miközben eleve lehetetlenné tette az egyenes tér- és tömeglezárást, a lapostetőt és a lebegő konzolokat, ami alapjaiban meggátolta a szabadon áramló alaprajzi térszervezést. Vagyis tökéletes ellentéte volt mindannak, amit Wright modern téralkotóként megcélzott.

A két előd, Steiner és Gaudi egyedi stílusukkal ugyan kivonták magukat koruk építészeti irányzataiból, ám épületeikben továbbra is a határoló forma uralkodott a közbezárt téren. Ezért, bár formailag megújították az önmagát sokszorosan túlélt, utánzatok utánzataiban regnáló klasszikus antik építészideált, mégis visszatérést jelentettek a formák világában élő archaikus korokba. Nyomukban Makovecz és Csete ugyanazt a jelszót kezdték hangoztatni, amire Gaudi és Steiner ellenfelei, a klasszikus-eklektikus építészek hivatkoztak sokadik neo-stílusukban: a „hagyományok" tiszteletét. Csak itt a görög templom helyébe a magyar parasztházat és az ősmagyar jurtát állították, némi gótikus beütéssel. Akárcsak az eklektikusok, ők is kijelenthették: az építészetben semmi új nem született Hermész Triszmegisztosz óta, és a művészet egyedüli feladata helyreállítani a megbomlott ősi rendet.

Ezek után törvényszerűnek mondható, hogy a jellemzően aszimmetrikus, dinamikus egyensúlyokra építő Wright-i építészettel szemben a magyar szerves építészet emblematikus művei rendre szimmetrikusak, barlangszerű, esetleg gótizáló belső térrel. Az íves tető, mint formaalkotó elem, a szélsőségességig túlhangsúlyozottá vált, gyakran a földig levezetve. Az ilyen, szerkezetileg és térileg is következetes, „falnélküli” házak, főként centrális, zárt belső terű templomok lettek a legszerencsésebb magyar szerves épületek.

 

Csete György: Szent Erzsébet templom, Halásztelek, forrás:  architecahungarica.hu
4/11
Csete György: Szent Erzsébet templom, Halásztelek, forrás: architecahungarica.hu

 

 

A gondok akkor jöttek, amikor mégis kellett némi fal a tető alá. Az eleve nem önhordó tetők és födémek túlnyúlásait, áthidalásait gyakorta alá kellett dúcolniuk. A hetvenes-nyolcvanas években a könyöktámaszok tömeges alkalmazása lett a magyar szerves építészet egyik emblematikus közhelye. Ugyan a belsőben ezek a könyökfa-erdők teljesen szétszabdalták a teret, mégis kapóra jöttek a gótizáló hatás érdekében. Az emberekből régi szakrális reflexeket hívott elő a boltozatos gótikus templomokhoz hasonlító beltér, ami a „hagyományok” (vajon nálunk mifélék?) újjáéledését volt hivatott bizonyítani. Itt már vissza is érkeztünk a William Morris által favorizált „gothic-revival” világához, ahol a társadalom romlását a gépkorszak eljövetelében látták, így a javulást is a kézművességhez való visszatéréstől remélték.

Míg Wright minden alkalmazott építőanyag (ideértve az acélt, az üveget, a vasbetont is)  belső természetét hűen kifejező építészetet óhajtott, elfogulatlanul alkalmazva a legmodernebb építési technikákat, addig a magyarok az úgynevezett „hagyományos” anyaghasználatot favorizálták. Ezért, bár Magyarországon az ötvenes évekig például világszínvonalú vasbeton építészet volt, ezt  a hagyományt teljesen elvetették. A határvonal számukra körülbelül az Ipari Forradalom lehetett. Amit azóta találtak fel, azt mint mesterséges anyagot csak erős ellenszenvvel, kényszeredetten alkalmazták, Morris legnagyobb örömére. (Egyetlen engedményt tettek csupán, a ragasztott fatartót, - amit viszont gyakran a földbe szúrt vessző hajlítását imitáló ívekre görbítettek - Csete kedvenc hajlék formájára – a tényleges, formával sokszor ellentétes erőjátékot meghagyva a statikusok titkának.)

A modern építési technikák iránti ellenszenvük jól egybevágott a paneles lakótelepekkel szembeni társadalmi közutálattal. Itt persze már messze többről volt szó puszta épületszerkesztési mérnökgondoknál. Politikai kényszerre a tömeges lakásépítésben hivatalosan kizárólag a szovjet nagypanelben lehetett gondolkodni. A hetvenes évek legendás Tulipán vitájában alakot is öltött ez a mindkét oldalról abszurd küzdelem. (Csete paksi paneles lakóházak oromfalát díszítette óriás tulipán motívumokkal. Major Máté Népszabadság-beli cikkben ítélte el ezért, mire a népi írók-költők, Nagy Lászlóval az élen, megvédték Csetét, megint mások meg támadták. Az Aczél-korszak jellegzetes tragikomédiája végülis nagyban megnövelte Csete nimbuszát.)

 

 

Csete György: Tulipános házak, Paks, forrás: eloepiteszet.hu
5/11
Csete György: Tulipános házak, Paks, forrás: eloepiteszet.hu

 

Családi házaikban Wright centrális tűzhely körül áramló tereinek eszméjét a magyar szervesek a hagyományos háromosztatú parasztház félarchaikus rendszerével igyekeztek összepárosítani. Pedig a háromosztatú parasztház is egyfajta történelmi deformációra adott (amúgy zseniális) válasz volt, nevezetesen hajdan osztrák hadmérnökök parcellázták fel lehetetlenül szűk telkekre a török megszállás után újranépesülő falvakat. Makoveczék a városi társasházi lakásokat utánzó, falun a 60-as években típustervekből tömegesen épített sátortetős kockaházak helyett javasolták „hagyományhű” műveiket. (Tény, hogy az öröklötten szűk telekosztás erős korlátokat jelentett a környezetük felé nyitottabb épületek számára.) Tipikus, lehetőleg szimmetrikus házaikban a hajdani parasztház konyhája lett extrém módon felnagyítva, amelybe mindent bele kellett zsúfolni egyetlen térbe.

 

Czégány Sándor: Családi ház, Tass, forrás: eloepiteszet.hu
6/11
Czégány Sándor: Családi ház, Tass, forrás: eloepiteszet.hu

Tamás Gábor: Családi ház, forrás:  eloepiteszet.hu
7/11
Tamás Gábor: Családi ház, forrás: eloepiteszet.hu

 

 

Létrejött egy lehetőleg könyöktámokkal aládúcolt, dupla belmagasságú, galériázott tér, furcsa „amerikai” konyhával és középen elhelyezett kemencével, mely a nehézkes szimmetria miatt inkább gátja, semmint origója lett a térszervezésnek. Mindehhez  a tetőtérben szomorú odúkként csatlakoztak a további lakószobák. A barlang-eszmény lett a családi összetartozás záloga. Pontosan az ellentéteként Wright 30-as évekbeli modern lakóház-terveinek, az Usonian House-oknak, melyek tágas telkeken, könnyed, művészi aszimmetriákkal kiegyensúlyozott térrendszereikkel, kényelmes horizontális elrendezéseikkel talán vonzóbbak lettek volna az  alföldi magyar lélek számára.

 

Frank Lloyd Wright: Schaberg House, 1950, forrás: en.wikipedia.org
8/11
Frank Lloyd Wright: Schaberg House, 1950, forrás: en.wikipedia.org

 

 

Makoveczék a valóban eléggé ködös „organikus” szó helyett gyakran „élő” építészetnek nevezték munkásságukat. Formai értelemben élő alatt gyakran az emberi, állati és növényi formák alaki megidézését értették. Határozottan hittek abban, hogy az épület maga is egyfajta élőlény. Makovecznél az antropomorf jelleg eleve ezt a képet erősítette. Eredendően formacentrikus felfogásukkal nem vették észre, hogy éppen ez a direkt gesztus csak holt vázak megépítéséhez vezethet. A természet formáit előbb absztraháló Wright, aki kezdettől fogva elutasította mestere, Sullivan zseniális ornamenseit, mint növényi formaimitációkat, elkerülte ezt a csapdát. A magyarok, élükön Csete ikonként bálványozott orfűi Forrásházával és Makovecz piliscsabai Stephaneum-jával, nem.  Költői pillanataiban Wright maga is absztakt fáknak látta házait, melyek élő fa testvéreik között léteznek. De nem mintha fa alakjuk lett volna, hanem mert ugyanazokat a princípiumokat követte, mint amik a fák formáját is kialakítják.

 

 

Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba  1995
11/11
Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba 1995

Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba, forrás: makovecz.hu
9/11
Makovecz Imre: Stephaneum, Piliscsaba, forrás: makovecz.hu

Csete György: Forrásház, Orfű, forrás:  hu.wikipedia.org
10/11
Csete György: Forrásház, Orfű, forrás: hu.wikipedia.org

 

 

Mindezen hiányosságok mellett beszélni kell a magyar szerves építészet néhány különös érdeméről is, melyek, függetlenül az építészeti felfogás eltéréseitől, valóban a Wright-i organikus építészet szellemét követik.

A klasszikus építészetben oszlopra gerenda kerül, esetleg rá újra oszlop és ismét gerenda, végül az egészre ráépül a tető. Ilyenkor a tervezés is a kivitelezést imitálja, lentről fölfelé. Makoveczék nagy érdeme, hogy ezt a folyamatot képesek voltak megfordítani, és akárcsak Wright, föntről lefelé, „a szellemtől az anyag irányába" terveztek. A különbség csak annyi, hogy ők a formát, Wright a teret állította a középpontba.

A legnagyobb jelentősségű rokonságnak a decentralizáció eszméjének követését látom. Wright településterveiben, így a Broadacre City ideálvárosában maximum 5000 fős városok átfogó hálózatában gondolkodott, a túlburjánzott amerikai nagyvárosok helyett. A Trianon utáni Magyarországon, a budapesti vízfej ellensúlyozására a magyar szerves építészet minden nagy sikerét vidéken, a helyi közösségek újjáélesztéséért vívott küzdelemben érte el.

A másik ilyen érdem a szerves építészképzés beindítása és üzemeltetése. Az elvont egyetemi oktatás helyett Wright a maga taliesini műhely-iskolájában a „csinálva tanulás” módszerével képezte a fiatalokat. Makovecz, Csete és társaik számos alkotói műhelyben ugyanezt a módszert követték, létrehozva a Vándoriskolát és sok egyéb formát, ahol a fiatal építészek mester-tanítvány viszonyú munka közben fokozatosan válhattak önálló alkotókká. Emberi példamutatásukkal sokkal többet adtak/adnak e fiataloknak puszta szakismeretnél.

Végül, de nem utolsó sorban, a fokozott érzékenység a Hely szellemére szintén Wright-tal rokon vonása a magyar szerves építészetnek. Nyilvánvalóan mást jelent Amerikában, a primer őstermészetben építeni, mint a sokszorosan sérült közép-európai történelmi tájban. Itt elsődleges cél a megszakított történelmi tudat áthidalása, a természetes közösségi formák újraalkotása, és egyelőre csak másodlagos a modernitás, az individualitás kérdése. Ebben az értelemben, mint beteg számára az erős gyógyszer, átmenetileg jogosult lehetett egy radikálisan múltba tekintő építészet. Egy „normális”, szervesen fejlődő Közép-Európában sosem születhetett volna meg Makovecz és Csete életműve. Ami belőlük igazán értékes, az pont ez a „deformáció”, ami az épületeikbe kódolt kollektív történelmi tapasztalatot hordozza. Ez valószínűleg sokkal fontosabb, mint, hogy milyen szintig volt lehetőségük és érdeklődésük a modern organikus építészetet megvalósítaniuk. A kérdés nem is ez. Inkább, hogy a jövő magyar építészeire meddig fog kihatni a XX.század nagy magyar deformálódása?

Helyes Gábor építész

A cikk megjelent a régi-új Magyar Építőművészet Utóirat c. mellékletében és Országépítő c. folyóiratokban 2009 őszén

Vélemények (19)
dr. Magyar Zoltán
2012.02.19.
22:26

Száz szónak is egy a vége - végül csak ki kellett fejteni Makovecz/Csete (vagy fordítva) össze nem tartozását Wrighttel. Ez most elég komolyan megtörtént. Más lapra tartozik pedig az, hogyan lett a magyar - mondjuk különleges - építészet világhíres a 80-as években. Eltekintve a 70-es évektől is. Szerintem: mert egybe esett a POSZTMODERNnel. Egyazon légkör által. S le is tünt a világszinpadról ugyanúgy. Ha most meg akarjuk érteni Csetét, Makoveczet stb. stb, akkor minden ideológia kihagyásával ezt is meg kell gondolni.

zapata
2012.02.20.
09:01

@dr. Magyar Zoltán: Ahhoz képest, hogy régen "eltűnt a világszínpadról", Makovecz nemcsak a halálakor kapott elég szép teret a világsajtóban. No és a római egyetem díszdoktora se a posztmodern virágzása idején lett, hanem mostanában (azon fanyalgó irigyei őszinte bánatára, akik a világszínpad közelébe se fognak kerülni soha, hiába tartanak legfrissebb építészeti divatlapokat még a párnájuk alatt is). Az építészet nem egészen úgy működik mint a divatszakma. Hál'istennek.

dr. Magyar Zoltán
2012.02.20.
15:31

@zapata: Imre beírta magát az építészettörténetbe, pontosan amikor és ahogyan kellett. Így az életében és azután minden eilsmerés megillette és megilleti. A rajongás viszont semmitmondó. Itt pedig egy komoly tézis lett felállítva: Az Őhozzá viszonyodott "szervi építészet" nem illik össze Wright "orgánikus építészetével". És kész a vita - a lapos tetőről. Tessék hát olvasni Wrightet és Makoveczet - őnáluk nem efféléről van szó. Továbbá, nem arról van szó, hogy ki áll a világ szinpadán - lelkileg ott vannak mindketten - de az építészet túllépett rajtuk. S ezen differenciáltan kellene már elgondolkozni. Sajnos, ez a vita egészen félre lett csúsztatva, tárgytalanul pedig nekem sincs több mondani valóm.

Grekofski Nathalie építész
2010.04.15.
10:32

Helyes Gábornak, a magyar szerves építészetről írt első cikkéhez

Kötelességem gyorsan, de határozottan elutasítani a cikkben lévő burkolt szellemi degradálást, ami az írásban Makovecz Imre személyére, és általa képviselt mozgalomra vonatkozik.  Nem az embert szeretném elsősorban megvédeni (pedig bőven ráférne), hanem azt, amit Ő hordoz több, mint 50 éve.

Kérdezem a cikk szerzőjétől: mi a konkrét tartalma a következő kifejezéseknek, mint „a Makoveczék”,… „eléggé félreértette a Wright gondolatait, (…) elutasítva mindent, ami modern,(…) Makovecz beleszeretett (…) Rudolf Steiner látnoki formáiba,(…) tökéletes ellentéte volt annak, amit Wright modern téralkotóként megcélzott”… és így tovább?

Mire alapozza ezeket az állításokat, amik gyökértelenek, és egyben világosan megmutatják, hogy a cikk szerzője csak és kizárólag a felületét, a felszínét, a síkbeliségét óhajtja látni és érzékelni Makovecz Imre épületeinek? 

A szerző nem ment bele az organikus építészeti folyamatokba, annak szellemiségébe, pedig 10 éven keresztül aktívan rész vett többek közt a Szabad Oktatási Fórumban, sokáig Kálmán István mellett tevékenykedett. Nem ment bele ebbe a folyamatba, ami annyit jelent, hogy bizony vállalni kell nap mint nap az összes kockázatot és építészeti kísérletet, amelyek szükségesek ebben a „nyomorék és  személytelen” világban ahhoz, hogy akár egyetlen egy épület is megvalósuljon úgy, hogy valóban hordozza azt a Fényt, amit Organikus Építészetnek nevezünk.

Makovecz Imre a paksi templommal a Modern Építészetet a legmagasabb szintre emelte fel. 

A lapostetők és a lebegő, konzolos szerkezetű házak nem az egyetlen forma, amit Wright használt egy modern, szabadon áramló alaprajzi térszervezés eredménye érdekében.

Annyit azért érdemes leszögezni: összehasonlítani Wright munkásságát Makovecz munkásságával anélkül, hogy hangsúlyoznánk azt az olvasók előtt ismert tényt, hogy ők ketten teljesen más környezetben születtek, nem teljesen korrekt. Wright sokféle és nagyléptékű házait elsősorban nagyon gazdag embereknek tervezte, gyakran több hektáros telekre, egy lendületes fejlődésben lévő Amerikában!   A külső lehetőségek szempontjából Wright jókor, jó helyen, és jó időben született. Egy gazdasági középpontban születni, szakmát gyakorolni és fennmaradni könnyebb, mint külső önállóságtól megfosztva, sötét bizonytalanságban átszellemített Fényenergiát belevinni az anyagba puszta kézzel akár egyetlen házban is.

Számomra Makovecz Imre legnagyobb erénye az, hogy egy alaprajzból, egy síkbeliségből gyönyörű, átszellemített Fénnyel átitatott térbeli egység jön létre, mintha átjött volna valami, vagy valaki a másik oldalról, egy másik világból, ahol az ember félelmének, gyarlóságának, sötétségének, gőgjének helye nincs. Ezt a törekvést megtanulni, átvenni tőle, megtapasztalni, és tovább vinni a tervezés során érdemes, sőt kötelező lenne!

Ez az őstudás képes még ezt megtenni. Ez a képesség nagy áldás és tiszteletre méltó. Áldás és átok egyben, mert az őstudást birtokló ember mást nem tud tenni, mást nem is tehet, mert akkor belül azonnal meghal, mintha a saját egzisztenciája szűnne meg.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Makovecz Imre sok vasbeton szerkezetű épületet tervezett az elmúlt években (pl. a piliscsabai Egyetem katolikus temploma, a dunaszerdahelyi templom, a krisztinavárosi templom,…), csak éppen nagyon kevés épült meg.

Egyáltalán nem az anyag vagy a forma itt a lényeg, hanem az, hogy mit képes csinálni az ember, a Szabad Szellemi Ember ezekből az eszközökből, amik éppen a kezében vannak. Ez a tét, ez az egyetlen lényeges tét. A többi duma, és nem érdemes vele foglalkozni.

  Vállalni kell, egyedül, vagy közösen, de inkább együtt, ha lehet, ha még lehet. Ha egyedül, akkor nyugati módra, ha együtt, akkor magyar módra indulva újra szét kell feszíteni a megrögzült határokat, és megújult erővel folytatni a küzdelmet. 

   Grekofski Nathalie – Építész

 

csonti
2010.03.28.
10:23

"...a jövő magyar építészeire meddig fog kihatni a XX.század nagy magyar deformálódása?"

Még sokáig.

Maga a kérdés elég költői számomra, nem tudom milyen választ várt a tisztelt szerző? Társadalom, történelem és építészet súlyosan összefonódik. Mindaddig fennmaradnak társadalmi és építészeti folyamatok, amíg a történelem úgy diktálja, amíg szükséges. Pontosan ezen diktátum szerint fejlődnek, alakulnak is át. Érzésem szerint a témába vág WGA "Posztorganikus Építészet - A kortárs magyar építészet új fejezete" című cikke az Országépítő 2009/3 számából.

http://www.orszagepito.hu/szamok/teljes/2009-3.pdf 

mB
2010.03.28.
08:55

Nekem most csak egy gyors kérdésem van: valóban becipőkanalazták "a svájciak" az első Goetheanum téri világát a másodikba? Mert a gondolat valóban abszurd, viszont semmilyen ilyen irányú hivatkozást nem találam sehol.

Találtam viszont két teljesen más arányú és méretű alaprajzot, pár belső fotót, illetve épületismertetéseket - a fentemlített átalakításnak nyoma sincs, sehol. Vagy tud erről valaki valamit?

csoszka
2010.03.28.
12:01

@mB: Belepasszírozták valóban, Makovecz tiltakozása ellenére. Az Országépítő 1998/3 számában találsz egy jó cikket Ertsey Attila tollából:

http://www.orszagepito.hu/

Mócsi Gábor
2010.03.27.
11:12

A következő felvetés részemről ez lenne a cikkel kapcsolatban:

"Pedig a háromosztatú parasztház is egyfajta történelmi deformációra adott (amúgy zseniális) válasz volt, nevezetesen hajdan osztrák hadmérnökök parcellázták fel lehetetlenül szűk telkekre a török megszállás után újranépesülő falvakat."

Több helyen is azt találtam, hogy a háromosztatú parasztház már a XIV. század-ban kialakult. Vagyis nem XVIII. századi.

Mócsi Gábor
2010.03.27.
10:18

Csatlakoznék a tárgyi tévedéseket taglaló hozzászóláshoz. Nézzük meg ezt a mondatot: "Akárcsak az eklektikusok, ők is kijelenthették: az építészetben semmi új nem született Hermész Triszmegisztosz óta, és a művészet egyedüli feladata helyreállítani a megbomlott ősi rendet." Ha ezt valaki elolvassa, nyílván azt hiheti, hogy Hermész Triszmegisztosz építész volt, és az ő kora óta semmi új nem született az építészetben. Egyrészt nem tudom, hogy az eklektikusok kijelentették-e ezt, nyílván ők sem. De Makoveczék biztos nem, mert ha Hermész Triszmegisztosz  építész is lett volna, ez az állítás akkor sem lehetne igaz. (Egy kis adalék: http://hu.wikipedia.org/wiki/Herm%C3%A9sz_Triszmegisztosz).

A helyzet még ennél is rosszabb a szerzőre nézve, mert egy Makovecz interjúban ezt találhatjuk: 

"ÉF: Összefoglalná, hogy mit ért szerves gondolkodás alatt az építészetben?

MI: A szerves gondolkodásban semmiféle újdonság nincs. Valójában egy ókonzervatív jelenség. Azt jelenti, amit Hermész Triszmegisztosz mondott, hogy ami fenn van, az van lenn is, és ami lenn van, az van fenn is"

http://archivum.epiteszforum.hu/epiteszek/?eid=83

Na most ezt hasonlítsuk össze azzal, amit a szerző ebből megértett...

 

DSterner
2010.03.27.
10:46

@Mócsi Gábor: "A szerves gondolkodásban semmiféle újdonság nincs. (...) ami fenn van, az van lenn is, és ami lenn van, az van fenn is" 

Töredelmesen bevallom, hogy a szerzőnél többet ebből én se nagyon értek. :-)

Mócsi Gábor
2010.03.27.
11:06

@DSterner: Ebben most még nem az a lényeg, hogy tartalmilag mit jelent, hanem hogy Makovecz nem a szerves építészetről, hanem a szerves gondolkodásról beszél, ami jóval tágabb kategória. És nem arról, hogy H. T. óta nem találtak fel semmit (és pláne nem az építészetben), hanem hogy ezt a dolgot, mármint a szerves gondolkodást azóta "jegyzik". A "szerves" itt nyílván az egységet akarja jelenteni. Vagyis nem létezik külön fent és lent (tegyük hozzá: kint és bent).

DSterner
2010.03.27.
13:21

@Mócsi Gábor: A "kint" és "bent" feloldása már érthetőbb, hiszen a modern kori építészetnek egyik sarkalatos törekvése mind a mai napig a külső és belső terek szigorú elkülönülésének feloldása, a kinti és benti tér egymásba úsztatása (nagy üvegfelületek, növényzet, kilátás integrálása stb). Ez a fajta szerves gondolkodás, valamint a törekvés minél mesterkéletlenebb, természetesebb anyagok használatára (ahol lehet és ésszerű) vitathatatlanul szimpatikus és ma is abszolút aktuális.

A fent és lent közti különbség már egy kicsit nehezebben látszik feloldhatónak a számomra. Nagyra becsülöm Makovecz Imre lelkes és szenvedélyes hozzáállását, de a régi riportot ismét átfutva mégis konstatálnom kell, hogy nagy része annak, amit mond, leginkább egy privát gondolatfolyamnak tűnik, ami nem arra irányul, hogy egy kívülálló is megértsen belőle valamit. Az első kérdésre adott válasza így kezdődik:

"Tulajdonképpen számomra a térteremtés nem sokat jelent. Azért nem, mert számomra a tér-idő folytonosság a legfontosabb. A tér-idő folytonosságban, hogy egy primitív példát mondjak, a pont nem az euklideszi értelemben vett pont, hanem a térben egy drámai időpont..(...)"

Én itt, szégyei ide, szégyen oda, elvesztem a fonalat. Annál is inkább, mivel építészetről van szó, ahol azért a téralkotás nem elhanyagolható fogalom... Pedig kár, mert ha nem is ért az ember EGYET, azért érteni jó lenne a másik fél érveit, hogy eszmecsere bontakozhasson ki. Általánosságban úgy találgatok, arra céloz, hogy napjainkban az építészetből is eltűnőben van a misztikum, a szépség iránti emberi törekvés, aminek egyre inkább a haszon utáni hajsza, az elüzletiesedés veszi át a helyét. Ebben nyilván sokan egyetértenek. Utána egyébként leír egy tervezési gondolatot a Királyhágó utcai házzal kapcsolatban, ami mégiscsak úgy hangzik mintha térbeli elgondolások megfogalmazásáról lenne szó... Lehet hogy a szerinte öncélú, látványosságcentrikus terek létrehozását ellenzi? Csak találgatás...

HI
2010.03.27.
18:27

@Mócsi Gábor:  Idézet Simonyi Károlytól:

"[...] Azt mindenesetre le kell szögeznünk, hogy: egyetlen, egységes kultúra van, de csak számunkra, a befogadó individuumok számára merül fel az a kérdés, hogyan lehet annak lényeges elemeit kiválasztani, magunkévá tenni, tanítani. Tudomásul kell azonban azt is vennünk, hogy a nagy alkotók — művészek, tudósok — szükségszerűen öntörvényűek és öntörvényük esetleg a teljes egyoldalúságot jelenti számukra."

Huszti István

Masznyik Csaba
2010.03.27.
18:39

@DSterner: Kedves Dóra! 

Ez a "fent is, lent is ugyanaz" szöveg arra utal, amire pl. a sevillai pavilonban álló fa az üvegfödémmel, amit Makovecz egyébként is sokszor el szokott mondani: egy fa nem csak az, aminek látjuk, hiszen a föld alatt is van egy fa, a gyökérzet, a "fa" tehát e kettő együtt, a sötétség és a fény, a jang és a jin, a lehámozott narancs egymásba csavarodó görbéi, amelyek egyben a honfoglaláskori tarsolylemezek mintái stb...A citált szöveg arra utal, hogy a "szerves építészet" semmi különös, hanem egy olyan építészet, ami a világhoz való viszony értelmében teljes, "szerves", osztatlan egész - természetesen a makoveczi értelemben. (A gnoszticizmusba, misztikába most nem mennék bele.)

A tér-idő folytonosság modern fizikából átvett gondolata itt mint afféle illusztratív szójáték szerepel talán és arra vonatkozik, hogy Makoveczet nem a létrehozandó tér érdekli elsődlegesen: nála a tér az építészeti alkotásnak nem célja, hanem "mellékterméke". Ezt nem csak Makovecz mondja, az építészet modern felfogása, vagyis, hogy az a "tér = space" létrehozására koncentrál, csak a 19. szd. végén jelenik meg az építészeti teóriákban (lsd: Frampton: Studies in Tectonic Culture, Introduction). Ilyen értelemben Makovecz tudatosan egy, a modernséget megelőző építészeti alapállást vesz fel.

Ps: Nagy szomorúsággal olvastam az általam egyébként nagyra becsült Helyes Gábor írását. Már a Dobozok és dobozisták c. szöveg is tele volt igazolhatatlan és elfogadhatatlan kinyilatkoztatásokkal, de azt hajlandó voltam úgy olvasni, mint valami költeményt, privát mítoszt. Nem értettem, hogy Makovecz miért sorolja a vele készült interjúban a Wright-szakértő Helyes Gábort az ellenségei közé. (Ebben, mármint, hogy a nevezetteket az üldözőinek tekinti, Makovecznek nincs igaza, ahogy Janáky esetében sincs, de ez más kérdés). Most már értem."Építészekkel nem érdemes vitatkozni", írja a szerző, és csak sejthetjük, hogy önmagára is gondol, nem csak Wrightra, vagy Makoveczre.Noha mindig is híve voltam mindenféle értelmező szövegnek, ami a kortárs építészetelméletet gazdagítja, legyen az analítikus, vagy empatikus, elemző, vagy beleérző (csak felkészült és igaz legyen!), most mégis azt mondom, hogy a Helyes Gábor-féle hűvös tárgyilagosságba csomagolt agresszív demagógia többet árt, mint használ, ha a magyar organikus építészet és Wright összefüggéseit keressük.

Üdv!mcs

DSterner
2010.03.27.
20:08

@Masznyik Csaba: Kedves Csaba! Köszönöm a részletes választ, igyekszem megérteni az idézett gondolatokat... Eddigi óvatosan leszűrt tapasztalatom annyi, hogy az elméleti viták nagyon érdekesek, bárkinek is van igaza... és hogy mindenféle elmélet nevében, illetve ellenére, születnek nagyszerű, illetve csalódást kiváltó alkotások. Hozzátéve még plusz azt, hogy mindez nagyrészt csak szubjektív szinten védhető meg, de van mégis egy kis objektív része is és ez adja a viták dinamikáját, létjogosultságát. Ugyanakkor a fent idézett tapasztalat nevében, az elmélet, a gondolatcsere és a konkrét építészet végül is külön síkokon zajlik. Nem lehetetlen, hogy egy építész gondolatai maradéktalanul szimpatikusak, épületei mégsem valósítják meg számomra a szimpatikusan kifejezett gondolatokat - de ez akár fordítva is igaz lehet. Nem egyszer éppen az érvek, gondolatok még konkrétabb illusztrálása, alátámasztása hiányzik, akár saját, akár mások alkotásaival.

Egyébként úgy gondolom, még mindig várat magára az igaz válasz: mi is a magyar építészet, vagyis az a hagyomány, amihez hűnek kellene maradni - illetve amit követve sikerülne magyarságunkat, helyhez és szellemiséghez kötődésünket őszintén kifejezni? Őszintén szólva, de ez lehet, hogy generációs kérdés is, az én világomban a sátortetős kockaház például nem áll annyira messze a magyar hagyományoktól - legalábbis ez az, amire ráismerek, ha egy faluképet látok, anélkül, hogy tudnám, hol készült! Ezek izgalmas kérdések, mert ez gondolom, sokak számára olyan, mint a templomban való hangos káromkodás. A hagyományos parasztház inkább csak múzeumi emlékeket idéz. De például Balatomalmádiban a helyi vörös homokkővel burkolt szögletes (60-as, 70-es évekbeli?) nyaralókat egészen elbűvölőnek találtam. Mindez felveti a kérdést: mi a hagyomány, meddig nyúlik vissza és miből áll? Meddig szerves és mikortól válik mesterkéltté, már rég csak könyvekben létező motívumok erőltetett hajhászásává? Azt is érdekes lenne átgondolni, mennyiben nemzeti jellegű pl Budapest vonzereje, ami fekvésén kívül köztudottan az egyedülálló XIX-XX századfordulós, eklektikus és amúgy egész Európára jellemző stílusú városképből és épületállományból tevődik össze? És ennek tükrében mennyire érdemes az egyébként legtöbbször tagadhatatlanul kiábrándító újonnan felhúzott épületeken éppen a helyi, hazai hagyományokat számon kérni? ...

Üdv   Dóra

Kristiansen76
2010.03.28.
19:01

@DSterner: Az idézet a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított Tabula Smaragdina második mondata. Erről a híres 13 mondatról Hamvas Béla lenyűgöző 200 oldalas esszét írt Kommentár a Tabula smaragdina (Hermész Triszmegisztosz) tizenhárom mondatához, egyben bevezetés az Alkímiába (a hermetikus gondolkodásba) címmel (megjelent a Medio Kiadó Hamvas Béla életmű-sorozatának 6. kötetében.

Idemásolom ezt a 13 mondatot:

1. Verum, sine mendatio, certum et verissimum — való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius — ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának mûveletét végrehajtsd.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione — ahogy minden dolog az egybôl származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egybôl keletkezett.

4. Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est — atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic — ô a théleszma, az egész világ nemzôje.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram — ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio — válaszd el a Tüzet a Földtôl, a könnyût a nehéztôl, tudással, szenvedéllyel.

8. Ascendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas — a földrôl az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felsô és az alsó erôket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctôl fogva elôled minden sötétség kitér.

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit — minden erôben ez az erô ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus creatus est — a világot így teremtették.

11. Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic — ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi — ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis — amit a Nap mûveleteirôl mondtam, befejeztem.

Mit jelent ez? Hamvas Béla rövid bevezetőjét idézve:

"Amit tehát a Tabula smaragdina tanít, az a belső chemia analitikus módszere. Egyfajta beavatás, amely szerint az ember a dolgokat, de elsősorban önmagát, mint Paracelsus mondja, a tökéletesség állapotába helyezheti. Olyan transzmutáció (átváltozás), amely minden létezőre alkalmazható. Mi ennek az átvalósulásnak ismertetője? Az, hogy pontosan olyan, mint amilyet a Nap végez, amikor világosságával és melegével és sugarainak egyéb életkeltő tulajdonságaival életet fakaszt és nevel. Senkinek se jusson eszébe ezt a hasonlatot elcsépelt metaforának tartani. A szellem és a Nap műveletei között analógia van, s az analógia nem hasonlat, hanem egyfajta logika."

Aki ebből sem ért, olvassa el a könyvet:))

Dudics Krisztián

Masznyik Csaba
2010.03.29.
07:42

@DSterner: Kedves Dóra!Ezek a kérdések már messze vezetnek a főtémától, ezért csak röviden:- Az bizonyos, hogy az építészeti szándék és a gyakorlat más (tehát az épületek nem feltétlenül valósítják meg a szimpatikus gondolatokat, ahogy írod). Egy épület, mint bármely más műalkotás, sokkal többet "jelent", mint amennyit a tervező "mondani" akarhatott. Éppen ezért kell különválasztani a tervezők "elméleteit" és a valódi építészetelméletet, ami - kellő felkészültségű és tehetségű teoretikusok közvetítésével - újabb és újabb rétegeit fejti meg az alkotásoknak.- Arra a költői kérdésre, hogy mi is az a magyar építészet, vagyis hagyomány, amihez hűnek kellene maradni, nyilvánvalóan nem adható válasz. Kinek mi. Melyik irodalmi hagyomány a helyes, a követendő? Vagy melyik festészeti kánon? Az ötvenes évek "kocka"-házai, ma már valóban sokkal jellemzőbbek a hazai faluképre, mint a telepített fésűs beépítésű utcasorok (melyeknek nem sok köze van a háromosztatúság fogalmához). Jellemzően ellentmondásos az alaprajzuk, de ennek már van irodalma, az egyetemen tananyag... Mellesleg Csetéék a paksi panelházakban nem csupán a homlokzatokat díszítgették, hanem arra törekedtek, hogy a lakások alaprajzát alakítsák lakhatóvá, éppen az étkező- és családközpontú alprajzi minták analógiájára. Ez kimaradt Helyes Gábor értelmezéséből. A háromosztatú parasztház alaprajzára való utalás a tízemeletes panelházak esetében nyilván csupán illusztráció lehetett. Az viszont kétségtelen, visszatérve az organikusok családi ház alaprajzainak némelyikére, hogy a Wright-féle, többnyire L formájú lakásalaprajz (a kis méretű családi házai esetében, amiket a jövő amerikájának, Usoniának tervezett), jobban használható, variálható alaprajzi rendszereket ad, mintha valaki mereven ragaszkodik a háromosztatú magyar parasztház alaprajzához. Hogy a kérdésre válaszoljak, onnan válik e háromosztatú  "hagyományhoz" való ragaszkodás mesterkéltté, ha zavaros és rossz beosztású alaprajzokat eredményez, amire valóban vannak példák a magukat organikusoknak nevező építészek körében.Budapest kérdéseibe itt nem bonyolódnék bele...Minden jót!mcs

adam899
2010.03.27.
06:11

Egyetértek...kissé felületes ez a "tanulmány". Az éremnek van másik oldala is! Az alabbi zseniális épületek például kimaradtak az írásból, pedig fontosak: Cápa vendéglő, sárospataki művház, farkasréti ravatalozó, visegrádi kemping épületei (egytől egyig nagyszerű!), dobogókői síház, szigetvári vigadó, baki faluház). Ezekről is kellene tanulmányt írni!

csoszka
2010.03.26.
17:21

Olyan érzésem van, mintha a szerző Wright iránti imádatában igyekezne mindenki mást leválasztani az általa ikonná emelt mesterről.

Kiemeli Steinert, Gaudit és Wrightot az elődök közül, gondosan válogatva a jellemzők közül bebizonyítja amit szeretne (hogy a magyar organikus építészet egy deformáció), aztán továbblép. Elfelejti, hogy mellettük minimum Kóst, Lechnert, Morrist és Ruskint is előképként citálhatná, de akkor már nem lenne ennyire tiszta a végkövetkeztetése.

Kérdés számomra, mennyire reális számonkérni Wright térszervezését és anyaghasználatát, hisz épp ezek lokalitása fontos az organikus építészetnek (ahogy a szerző a magyar organikus családi házak ledorongolása után jelzi is, hogy számonkérése nem reális az adottságokat figyelembe véve).

Makovecz kapcsolata a vasbeton építészethez a cikkben tévedésen alapul, az első itthoni nagyméretű házai vasbetonból épültek (csornai, győri, letenyei áruház), és épp a kivitelezési minőség hiánya fordította a fa irányába (mellesleg lehet hogy az 50-es évekig világsínvonalú volt itthon a vasbeton építés, de Makovecz csak a 60-as évek elején kezdte pályáját!). Emellett Csete mára műemlék Forrásháza is vasbeton szerkezetű...

A paksi vitát, mint Csete nimbuszát emelő történetet leíró rész, minimum baromi cinikus, mivel a szerző is tudhatja, hogy Csete sosem heverte ki igazán ezt a "tragikomédiát". Ráadásul ez a történet nem a moden építési technikák iránti ellenszenvről szólt!

Azt hiszem, hogy inkább egy fontoskodó-tudományoskodó elemzésbe bújtatott utálat megfogalmazását olvashattam, mint egy valódi tanulmányt.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk