A Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely útvonal táji- és településképi vonatkozásai

Diplomadíjas 2005-ben

A szerző neve: Czermann Katalin
Tanszéki konzulens: dr. Fekete Albert
Külső konzulens: dr. Herczeg Ágnes

Diplomamunkám célja a Nagyvárad - Kolozsvár - Marosvásárhely útvonal táj- és településképi vizsgálata, különös tekintettel az utóbbi évtizedekben végbement negatív irányú változásokra.

Az útvonal már a rómaiak óta fontos, kelet-nyugat irányultságú kereskedelmi út, nyomvonala azóta sem változott. Ma, a trianoni békeszerződés értelmében Románia területén található. Nem csupán egyszerű vonalas létesítményről van szó, hanem szellemi útról is, mely hídként kapcsolja össze a partiumi Nagyvárad és a székelyföldi Marosvásárhely magyar lakosságát.

A témaválasztást az útvonal táji környezete, valamint az út mentén található települések arculatának elszomorító képe indokolja. A jelenlegi állapothoz vezető ok-okozati összefüggések feltárásával a legégetőbb táj- és szabadtér-építészeti problémákra szeretnék munkámban elvi megoldásokat, javaslatokat nyújtani. Tudomásom szerint a területen hasonló megközelítésű, táj- és településképi összefüggéseket középpontba helyező kutatás még nem történt.

Az anyaggyűjtés során az útvonal egyre összetettebb, logikus rendszere bontakozott ki. Az összetettség a meghatározó vizsgálati témakörökben felfedezhető, vissza-visszatérő hármas rendszerből adódik. Földrajzi szempontból az út által felfűzött hegység-dombság-síkság tájkarakterek változása adja a hármasságot, ennek megfelelően bontakozik ki a településformák és a tájhasználati módok alakulása is. Etnikai szempontból a magyar-román-német(szász), vallási tekintetben az ezzel szorosan összefüggő katolikus/református-ortodox-evangélikus hármasságot tartom fontosnak megemlíteni. A teljes körű vizsgálat érdekében hangsúlyt fektettem még a gazdasági és kultúrtörténeti kérdések tanulmányozására is. Mindezen tényezők részletes ismerete és figyelembe vétele elengedhetetlen volt gondolatébresztőnek szánt munkám kidolgozásához.

Dolgozatomban megpróbáltam minél szélesebb körben vizsgálni és feltárni azokat az okokat, amelyek a jelenlegi környezeti állapot kialakulásához vezettek. A leginkább szembetűnőket ezek közül a teljesség igénye nélkül a következő csoportokban lehetne összefoglalni:

Erdély Romániához csatolásával Transzilvánia sokszínű etnikai, vallási, ideológiai, kulturális tarkaságát a bizánci hagyományokból építkező ortodox civilizáció államszervezete minden áron igyekezett és igyekszik napjainkban is saját egységébe beolvasztani, ami a hagyományokra épülő településképet megingatja. Komoly problémát jelentenek tehát a kulturális sokszínűségből eredő szemléletbeli különbségek, melyek erőteljesen rányomják bélyegüket a táji, települési környezetre.

A gazdaság, illetve a gazdaságpolitika utóbbi évtizedekben végbement változása: az erőltetett (és teljességgel ésszerűtlen) iparosítás, illetve az ezzel párhuzamos és ennek szolgálatába állított mezőgazdasági kollektivizálás egész Erdély területén siralmas állapotokat teremtett. Ehhez járul hozzá a nyugat-európai civilizáció utánzása, az egyre erőszakosabban és egyre szélesebb körben elterjedő modern életmód-modell.

A vizsgált térségben, sőt egész Románia területén nem találkozunk megfelelő szakirányú (tájépítészeti, településtervezési) képzéssel - illetőleg csupán az utóbbi néhány évben indultak be ezek a képzések - így nincsenek szakemberek sem. Szakemberek nélkül pedig nem csak a konkrét kérdések megoldása várat magára, hanem a kapcsolódó szakterületek képviselőiben, illetve a laikusokban a tudatosítás hiánya hátráltatja a tájjal, településekkel foglalkozó kevés kutatócsoport, szervezet munkájának előrehaladását is.

A területi tervezés kialakulatlansága egyelőre működésképtelenné, lehetetlenné teszi a kisebb egységektől a nagyobbig, a kistérségektől a régiókig való átláthatóság, így a tervezés folyamatát is. Románia központi regionális felosztása csak az 1990-es években kezdődött meg. Sajnálatos módon ez a felosztás nem követte a logikus földrajzi adottságokat szem előtt tartó, történelmi regionális határokat. Ez szintén magyarázata annak, miért van nehéz helyzetben ma nem csak az E60-as út által felfűzött területegységek sora, hanem egész Erdély és ezáltal Románia is. Mert vitathatatlan, hogy Erdély egységes területe mind gazdaságilag, mind társadalmilag meghatározó szerepet tölt be Románia térszerkezetében.

A dolgozat három nagyobb egységből tevődik össze.

• Az első részben a kutatott útvonal közvetlen környezetére, illetve egyes kapcsolódó regionális egységekre vonatkozó táji, földrajzi, történelmi, népesedési, településképi, településszerkezeti alapkutatásaimat mutatom be.
• A második részben jól meghatározott, szakmai kritériumok alapján kiválasztott, konkrét települések összehasonlításával a vizsgált útvonalra jellemző, illetve sajátos, különösen súlyos településképi problémákra szeretnem felhívni a figyelmet.
• A harmadik nagyobb egységben a fentieket alapul véve a megoldások lehetséges változatait, a különböző javaslatokat, stratégiákat tárgyalom. Az ajánlások a diplomamunka e témához viszonyított szűk kereteihez igazodva elvi síkúak. Egy részük általánosan Erdély egészére vonatkoztatható, mások az útvonal által közvetve vagy közvetlenül érintett települések speciálisabb problémáival foglalkoznak.

A hagyományos konszenzuson alapuló épített környezetet a 20. század és különösen az elmúlt fél évszázad társadalmi, gazdasági változásai megbontották. Ez nem elszigetelt romániai vagy kelet-európai jelenség, hanem világméretű tendencia, amelynek kedvezőtlen hatását különösen fokozták a realitástól elszakadt tulajdonviszonyok, autokrata módon befolyásolt nemzetgazdasági változások, és az erőszakolt népmozgások.

A települések alakulásának összetett történelmi folyamatában a hagyomány és a civilizációs fejlődés természetes módon egymás ellen ható tényezők. Fenntartható fejlődés esetén a kettő aránya és harmóniája általában fennmarad. A diktatórikus rendszerek beavatkozása azonban jóvátehetetlenül károsító.

Az általam vizsgált E60-as útvonal Nagyvárad és Marosvásárhely közötti szakaszára is jellemző, hogy az erőltetett urbanizációs programok durván beavatkoztak a települések életébe, esetenként jóvátehetetlenül megváltoztatták a tájegységek külső képét, természetes rendjét, nemegyszer helyreállíthatatlan károsodásokat idéztek elő a tájban. A mesterségesen kialakított értékzavaros időszakban a hagyomány éltető erejét őrző civil szerveződéseket felszámolták, a birtokszerkezet és a tulajdonviszonyok erőszakos átalakításával a falusi porta hagyományos épületcsoportjai funkcionális logikájukat, értelmüket vesztették. Az átgondolatlan fejlesztések urbanizációs expanziót, a falusi lakosság elvándorlását, és gyökértelen városi közösségek létrejöttét vonták maguk után. A falvak képének alakulásában meghatározó szerepet játszott a központi elhatározásoktól függő fejlesztés, vagy visszafejlesztés. Az életmódváltozás, a civilizációs fejlődés és a komfort iránti igény új épületformát, beépítést és telekhasználatot eredményezett. Mindezt közigazgatási átszervezések követték. Közben az elkerülhetetlen motorizáció a településeket átszelő főutakkal alapvető településszerkezeti változásokat idézett elő, és súlyos környezeti terhelést hozott létre.

Az útvonal történelmi, társadalmi és táji vonatkozásainak feltárása, a jelenlegi helyzet mérlegelése jelenti dolgozatom alapját. Erre az alapra épült az a stratégiai program, mely a táj- és településkép-megőrzés és a jövőbeni fejlesztés lehetséges irányait szögezi le. A dolgozatban bizonyos problémakörök esetében konkrétabb, operatívabb javaslatok is megfogalmazásra kerültek, diplomamunkám azonban nem lehet végpontja a kérdések és a válaszok sorának. Széles körű alapkutatásaim, és javaslataim kiindulópontot szándékoznak adni a további, részletesebb vizsgálatokhoz, illetve az útvonal kisebb egységekre bontásával az egyes részek problémáinak megoldásához. Mindemellett az értékteremtés kell, hogy irányadó momentum maradjon, mert csak így érhető el az E60-as út Nagyvárad és Marosvásárhely közötti szakaszának revitalizálása.