építészet : környezet : innováció

A Párisi Nagy Áruház története - a Divatcsarnok átépítése 2007-2009

Párisi Nagy Áruház, Divatcsarnok - az egykori Sugárút, majd Andrássy út belső szakaszának egyik ismert és sokat emlegetett épülete, amely története során számos átalakítást, funkcióváltást és hányattatott időszakot ért meg. Március 3-án volt az épület megnyitásának századik évfordulója. Szabó Balázs írásában a ház múltjának feltárása mellett a legutóbbi felújítás szerkezetépítési részleteibe is bepillantást enged, amelyben statikus tervezőként részt vett.

A Sugárút építése

A Budapest, VI. ker. Andrássy út (régen Sugárút, majd Népköztársaság útja) 39. és a Paulay Ede utca (régen Szerecsen utca) 54. szám alatt álló épület története egészen az Andrássy út megszületéséig nyúlik vissza. A Sugárút építésének célja a belvárosnak a Városligettel való levegős, európai rangú összeköttetése volt, építésének eszméjét Kossuth Lajos már 1841-ben felvetette. A sugárutak szükségességét Széchenyi István is hangsúlyozta, de a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megalakulásáig (1870) hatékony intézkedés nem született e gondolatok megvalósítására. A 1800-as évek végén a kisajátítások, telekkitűzések, elhúzódó út- és házépítések után e telken épült fel a Terézvárosi Casino.

 

A Sugárút terve az épületek tervezőivel
A Terézvárosi Casino épülete
 

 

A Terézvárosi Casino

Az ingatlan 1884-ben került ki a Fővárosi Közmunkák Tanácsának kezéből. A szeptember 28-án kelt szerződés alapján 78.849 forintért a Fővárosi Casino-épület Rt. vette meg a 350,44 négyszögölnyi területet. Az átíratás csak két évvel később, 1886. október 4-én történt meg, amikor már épület is állt a telken. Itt kapott helyet a Terézvárosi Casino, amelynek leghíresebb nevezetessége a Lotz Károly freskóival díszített nagyterem volt. Az öt- és háromtengelyes, teknőboltozatos díszterem Petschacher Gusztáv tervező legszebb enteriőrje. A nemes arányú architektúra Lotz Károly egyik legszebb freskójának ad keretet. A középső nagy mezőben a mester a főváros apoteózisát örökítette meg békaperspektívában. Középen a főváros allegorikus nőalakja királynői öltözetben trónol, körülötte a művészet, az ipar, a kereskedelem, a bőség és a hír megszemélyesítői foglalnak helyet. A boltcikkelyekre Feszty Árpád a sixtusi kápolna mennyezetének prófétáit utánzó allegorikus alakokat festett, amelyek a szabad művészeteket és különféle foglalkozásokat ábrázolnak. Mindezek fölött Petschacher tervei szerint Eichhorn pompeji stílusú architektúrája fogja egybe a részleteket. Az épület 1909-ig régi pompájában biztosított méltó helyszínt az előkelő báloknak, a Terézvárosi Casino rendezvényeinek.

 

A Lotz-terem a bálok idején
A Terézvárosi Casino hátsó homlokzata és a Lotz-terem ablakai száz éve
 

 

A korai Párisi Nagy Áruház

Goldberger Sámuel Gottlieb óbudai textilgyáros hosszas keresgélés után 1892-ben a még csak éppen kiépült Kerepesi (ma Rákóczi) út és a Klauzál utca sarkán lelt rá a céljainak megfelelő házra. A Párisi Nagy Áruház akkor itt működött és egy óriási szatócsbolthoz, bazárhoz hasonlított. A többszintes épületben minden kapható volt, amire abban az időben az embereknek szüksége lehetett: gombostűt éppúgy találhatott e helyen az egyszerű háziasszony, mint kalapot a fiatal lány, tanszert az iskolásfiú vagy elegáns és elnyűhetetlen anyagú tarka zoknit a kereskedősegéd. Az egykorú visszaemlékezők szerint a szűk helyen szinte minden áruval volt tele a mennyezetig érő polcokon, a segédek csak létrák segítségével boldogultak. A kiszolgálás példás volt, a mindig szolgálatra kész személyzet a leglehetetlenebb kívánságot is igyekezett teljesíteni, így az áruház néhány hónap leforgása alatt népszerű lett a főváros közönsége körében. De nem csak itt. 1893-ra jelentősen megugrott a vidéki vásárlók aránya is, hisz a bazárban a Pestre látogató atyafiak kevés pénzért igen sok mindent tudtak egyszerre beszerezni. A bolt idővel elképzelhetetlenül zsúfolt lett, holott a tulajdonos egyre-másra vette meg a környék szabad, utcára nyíló helyiségeit. A századfordulóra bevezették a csomagküldő szolgálatot, hogy ezzel is valamelyest csökkentsék az eladókra nehezedő nyomást - ám az akció ellenkező hatást ért el - tovább lendítette a forgalmat. Közben a biztonsági követelményeket elhanyagolták, így hamarosan bekövetkezett a katasztrófa: 1903. augusztus 4-én rövidzárlat következtében keletkezett tűzvész hamvasztotta el az áruházat, amely tizennégy halálos áldozatot követelt. Az egyik tulajdonos, Goldberger Henrik felesége is életét vesztette a tűzben, s az árukészlet nagy része is megsemmisült - ez volt a hazai kereskedelem legsúlyosabb esete. (Itt alkalmaztak először Budapesten ugróponyvát az emeleten rekedtek mentésére.) Hazai kereskedelmünk egyetlen komoly tűzkatasztrófája ráirányította a figyelmet az áruházak tűzbiztonságára. Színháztüzekkel a 19. században már sokszor meg kellett küzdeni, az áruházi tűz eddig még ismeretlen volt. Érdemes megjegyezni, hogy a halottak közül mindössze egy volt az áruház alkalmazottja - a többiek mind a bolt feletti lakások bennrekedt polgárai közül kerültek ki. A történtek súlyát jelzi, hogy a túlélőket még I. Ferenc József is meglátogatta a Rókus kórházban.

 

A Rákóczi úti Párisi Nagy Áruház a tűzvész után
 

 

Goldberger üzleti filozófiája egyszerű volt: sok kicsi sokra megy - azaz áruit nagy tömegben olcsón vette, majd néhány fillér haszonnal adta tovább. A vevőcsalogatást szolgálták a gyakori árleszállítási akciók is. Még egy nagy találmánya volt: a kerek számok. Számtalan árucikket kerek árral kínált, amely nagy népszerűségnek örvendett. A századfordulón az áruház már 148 alkalmazottal dolgozott.

Az új Párisi Nagy Áruház

A tűzvész után Goldberger hamar talpra állt. Kiváló kereskedő volt, gyakran megfordult Párizs, Bécs, Berlin üzleteiben, felismerte, hogy a nagy áruházaké a jövő, és úgy döntött, hogy nejével, Winter Tinivel 640.000 koronáért 1908. március 4-én megvásárolják az Andrássy úti Petánovics-házat - az egykori Terézvárosi Casinóval együtt - áruház számára. Az átalakítás tervezését Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Casino tervezőjére, Petschacher Gusztávra bízta.

A Rákóczi úti Párisi Nagy Áruház égése szigorú szabályok kidolgozását serkentette, amelyeket a későbbi áruházépületeknél már alkalmaztak. Legelőször és leghatározottabban az első kifejezetten áruházi célra épülő háznál, Goldberger második Párisi Áruházánál, az Andrássy úton. Sziklai Zsigmond már 1907. július 3-án, a Fővárosi Casino-épület Rt. nevében építési engedélyért fordult a tanácshoz. Tehát még a régi tulajdonos hozzájárulásával kértek engedélyt a Casino épületének áruházzá való átalakításához, egyúttal egy emeletsorral való bővítéséhez. Nem érintette volna az átalakítás a Szerecsen utca földszinti és emeleti részét, itt a fölöttük lévő padlástér raktárrá alakult volna. A közlekedést a szintek között zárható lépcsők és liftek biztosították volna, így a fontos tűzvédelmi szempontok maradéktalanul érvényesülhettek volna. Az udvart a legfelső szint fölött zárták volna le üvegtetővel és az egész házban központi fűtés épült volna ki. Az átalakítás által szeretett fővárosunk egy oly látványosságnak is beváló épületet és oly nagyszabású üzletet nyerne, amilyennel a művelt nyugat városai már régebben büszkélkednek - írta az építész kérelmében. Az engedélyt július 19-én ki is adták. Jól láthatóan Goldberger csak a hatósági pozitív döntés után vásárolta meg az ingatlant, de az építkezés elé akadály gördült.

Csakhamar kiderült, hogy a meglévő ház szerkezete igen gyenge. A kaszinóépület átalakításakor a már eredeti építés során széthasadt, majd abroncsolt pilléreket nem terhelhették tovább, és mivel az alapozás is gyengének bizonyult, Sziklai átdolgozta a terveket. A századforduló után egyre nagyobb mértékben kezdett elterjedni az új építőanyag, a vasbeton. Ezzel lehetőség nyílt az építészek előtt a nagyobb fesztávok, új formák és szabadabb díszítés alkalmazására. Az új épület modellje az 1869-ben Párizsban megnyílt Bon Marché áruház volt - innen a párisi jelző -, amely a kereskedelem mellett a szórakoztatásról sem feledkezett meg. Létrejöttét a fiatal magyar kapitalizmus nagy iramú fejlődése is segítette.

A hatóság 59 pontból álló kikötés-lista teljesítése mellett az új engedélyt csak április 22-én adta ki. Szerencsére ennek a fázisnak a tervei – a homlokzat kivételével – megmaradtak. Ezeken jól látható, hogy a Paulay Ede utcai traktus teljes egészében, az Andrássy úti fal teljes magasságában megmaradt volna és a vasbeton födémek az udvari - tégla anyagú - főfalakon nyugodtak volna. A kikötések nagy része elfogadható volt, de az előírt 25 méteres kötelező homlokzati magasságot a tulajdonos sérelmesnek találta, hiszen a homlokfal megépülte óta 25,60 m magas.

Miközben az építkezés 1909. május végén megkezdődött, 1909 októberében az építtető újabb módosított tervet nyújtott be. Az Andrássy úti részbe egy emelettel többet terveztek, és megváltozott a díszterembe vezető út is. A leglényegesebb változtatás az volt, hogy végleg elvetették a Petschacher-féle homlokzatot, és vadonatúj architektúrát terveztek az Andrássy útra. A párkánymagasság a tanáccsal korábban kialkudott 25,60 m volt, az oromdísz most is túlnyúlt e szinten, de a motívum indítása jóval a párkány alá került, így hatalmasabb, figyelemreméltóbb lett a kiemelkedő középrész. A terven az induló részek eltérő magasságúak, a valóságban ezek egy vonalba kerültek.

 

Az épület főhomlokzati terve
 

 

Az udvari téglafalak helyett vasbetonból készültet terveztek, a lépcső kijjebb került a központi bevilágított térből, növelve annak tágasságát. A Lotz-terem fölé ívelt homlokfalú helyiséget terveztek. A módosított terveket november 3-án hagyták jóvá. Decemberben újfent módosultak a tervek. A nagyterem fölött kialakított büfé számára konyhát és zenepódiumot terveztek. 1909. december 24-én ezeket a terveket is jóváhagyták. Az Andrássy úti szárnyban csak a tűzfalak és az átriumot övező oszlopok készültek téglából. Az építkezés 1910. karácsonyára fejeződött be, a használatbavételi engedélyt még abban az évben kiadták, az áruház 1911. március 3-án nyílt meg. Bár a korábbi Párisi Áruház tragédiája még élénken élt az emberekben, és az építkezés alatt többen kifogásolták az áruház zártsorú beépítését, annak elkészülte után egyöntetű volt az elismerés. A szaklapok nem fukarkodtak a szuperlatívuszokkal. Az új áruház építési megoldása - a szakértők egyértelmű megállapítása szerint - a szó igaz értelmében zseniálisnak mondható. Végül is az egykori Casino-ból csupán a Paulay utcai pince, a földszinti Csonka-terem és az első emeleti bálterem maradt meg. A Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszes helyiség ma is az épület ékessége.

 

A Páriszi Nagy Áruház előcsarnoka átadásakor
Az épület a megnyitásakor
 

 

A lépcsők minél impozánsabb elhelyezése és kialakítása a tulajdonos óhaja volt. Akkor még az egész földszinten végig lehetett látni a főbejáratból. A főhomlokzaton a parabola ív szerkezetfelfüggesztési okokból alakult ki, így a földszinten biztosítható lett a széles bejárati portál. Az Andrássy úti homlokzat íves, felfüggesztett feszítőműveinek kiképzése lehetővé tette  a 23 méteres frontfalban - a 8 méter széles bejáratok ellenére - a 26 méteres egybefüggő kirakat kialakítását. Ez a homlokzati motívum hasonlít egy óriási A betűhöz, amely a nemzetközi építészet (architectura) szóra is utal. A legfelső szinten még egy modern fényképészeti műterem is helyet kapott. A harmadik emeleti büféteremhez akkoriban még jéggyár és hűtőkamrák is tartoztak. Az öt liftből kettő a két légudvar egyikében volt. Az első és második emeleten elárusító helyiségek voltak.

Érdekes, hogy a büféterem ferde oszlopos vasbeton kereteinek oldalirányú reakcióerőit a Lotz-terem feletti szegecselt rácsos tartók veszik fel, mint feszítőművek. A Lotz-terem boltozatai feletti feltöltést már a büféterem ráépítésekor eltávolították az épület súlycsökkentése miatt. A cégtulajdonos - az akkor még gyakori áramszünetek okozta meglepetések elkerülése érdekében - külön villanyfejlesztő gépházat rendezett be az egyik pincehelyiségben. Az udvar alatti pincerészben két 80 lóerős dízelmotort helyeztek el, amelyek az elektromos áramot előállító dinamókat hajtották. Az elektromos kábeleket és telefonvezetékeket rendkívül szigorú biztonsági előírásokkal alakították ki. A pincében továbbá egy 29 lóerős elektromos motor volt, amely a korabeli sprinkler-rendszer része volt: a hálózati víznyomást megemelve juttatta fel a vizet az esőztető rendszerbe. Tűz esetén az egész áruházban hallható riasztó sziréna lépett működésbe. Az épületben gőzfűtés és hűtés is szolgálta a kényelmet. A hűtővizet a pincében lévő (általunk is megtalált) kútból nyerték, majd dízelmotorral a feljebb lévő csatornahálózatba pumpálták. A vasbeton szerkezeteket a Kemény és Tisza cég építette Gút Árpád és Gergely Jenő részvételével. A többi szerkezetet Dávid János és Fia építőmesterek kivitelezték.

A szecessziós stílusú, egyedülállóan ívelt homlokzatú, átriumos belső terű, üvegtetejű, teraszos elrendezésű palota Európában akkor páratlan vasbeton szerkezettel és technikai berendezéssel épült és hatalmas árukínálatot nyújtott. Az épület belsejében márványos oszlopok, aranyozott díszítőfestésű lépcsőfeljáró, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és öt üvegfalú, tükrös felvonó kápráztatta el a vásárlókat. A tetőteraszon 400 személyes étterem létesült, szép kilátással a budai hegyekre - itt télen korcsolyázni is lehetett. A szolgáltatások színvonalát a saját telefonhálózat is emelte.

A munkálatok óriási összeget emésztettek fel. A tulajdonos sorra eladogatta kisebb boltjait, hogy pénzhez jusson, így a megnyitás napján már egyetlen üzlettel sem rendelkezett. Az épület akkoriban messze kiemelkedett a környezetéből. A nagy felületű párkányokon óriásplakátok hirdették a kapható termékeket, az előtér döbbenetes méreteivel pedig lenyűgözte a korabeli szaksajtót. Egyike volt azon korai épületeknek, ahol a tartószerkezeti tervezést már nem az építész végezte. Az Andrássy úti főhomlokzat pirogránittal burkol felületén balra az építész, Sziklai Zsigmond, jobbra a megbízó, Goldberger szobra látható. Csodálatra méltó, hogy az akkori betonozási technológiákkal miként tudták ilyen rövid időn belül felépíteni ezt a házat, amely az egyik első vasbeton vázas épület volt Magyarországon. A legfelső szint ferde, keretvázas fedélszerkezete is vasbetonból készült, amely gyenge minősége ellenére is tartósnak bizonyult. A ház teljesen összeépült a Paulay utcai épülettel, közös a főfaluk, amely így középfőfallá vált. A kivitelezésben részt vett a Magyar Vasbeton Építési Vállalat is.

Kétségtelen tény, hogy Goldberger a világszínvonalat hozta el áruházával Budapestre. A korabeli tudósítások szerint a belépőt márványoszlopos hall, díszes, aranyozott lépcsőfeljárat, terasz-szerűen elhelyezett áruosztályok fogadták. Az Andrássy úti homlokzat alsó részét sóskúti mészkő fedte, a vasbeton részeket pirogránittal burkolták. Az épület a felmagasodó oromfal mögött folytatódik, és némiképp a klasszikus párkány cseppjeit utánzó motívumú főpárkánnyal záródik, amely fölött manzárdtető emelkedik. A szintek közötti közlekedést háromkarú lépcsők biztosították.

Az első világháború utáni gazdasági válság sokat ártott a kiskereskedelemnek is. 1923-ra a Párisi majdnem csődbe ment, ezért Goldberger a családi vállalkozást részvénytársasággá alakította, 1923. szeptember 1-jén új tulajdonost jegyeztek be a telekkönyvbe, a Párizsi Nagy Áruház Rt.-t, amely 100.000.000 koronáért jutott hozzá az ingatlanhoz. Ő lett a főrészvényes, az áruház egyes osztályait más-más bérelte, s az így szétváló boltok között csak az egységes nyitvatartási idő és a kötelező kollektív reklámozás jelentett kapcsolatot. Hamarosan megjelentek a filléres árucikkek. A Párisi ekkor már alig működött áruházként, szinte mindent árusított, inkább a bazár-jelleg felé lépett vissza, s a főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelye lett. A kispénzű vásárlók minél szélesebb körét célozták meg, ez viszont riasztóan hatott a középosztály vevőire. Az intézmény forgalma mégis fellendült és jövedelmezővé vált, 1930 körül már négy-ötszáz alkalmazottat foglalkoztatott. A Goldberger-család tagjainak többsége az 1944-es német megszállás elől Portugáliába menekült, a textilgyáros Goldberger Leó ellenben Mauthausenba került, majd a tábor felszabadulása után éhen halt.

Divatcsarnok

A háborúban az épület nem sérült meg, a II. világháború utáni államosítást azonban ez a ház sem kerülhette el. Utána sokáig az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktáraként működött, csupán 1957. január 2-án nyerte vissza eredeti funkcióját és nyílt meg az akkori Népköztársaság útján Divatcsarnok néven. (Az elnevezés korántsem volt új keletű, ugyanis a Párisival egy időben, az 1900-as évek derekán született meg a Magyar Divatcsarnok a Rákóczi út 74. szám alatt és egész 1948-as államosításáig prosperált - a Párisi apró konkurenseként.)

 

A büfé terem a Divatcsarnok idejében mint raktár
 

 

A nyitás napján a vásárlók sora a Terézvárosi templomig nyúlt, az első vásárlót megajándékozták. A Centrum Áruházakhoz tartozó épületet 1963-64-ben felújították, átalakították. Ekkor jelentős változtatásokat hajtottak végre. Átépítették a bejárati teret, a földszinti visszahúzott bejárati öblösödésbe körüljárható kirakatszekrény került, a bejárat leszűkült, az épületen belül egy részét elárusítóhely foglalta el. Ekkor készült a világítótestekkel felszerelt, fecskefarkú előtető is. A leglényegesebb átalakítás azonban áruház terének egy szinttel való megemelése volt. Ez csak belső módosítást jelentett, a központi térrel egy már korábban meglévő szintet nyitottak egybe, a lefedő üvegtetőt feljebb helyezték. A nyílászárókat alumíniumra cserélték. A Csonka-termet egy közbenső födémmel két részre osztották. A büfétermet raktárnak használták. A Paulay utcai bejárat a továbbiakban csak feltöltési útvonal lett. Padlóburkolatként mindenhova PVC-t helyeztek. Ekkor a Lotz-teremben bútorokat árultak. Sokan emlékezhetnek, hogy karácsonykor az aulában grandiózus karácsonyfa magasodott. Az épületet 1967-ben műemléki védettség alá helyezték.

 

A Divatcsarnok Paulay utcai homlokzata
A Divatcsarnok bezárása
Az eladótér a Divatcsarnok idejéből
 

 

Álmok, elképzelések, tervek

A rendszerváltás után a Centrum Áruházak Rt. vette meg az épületet, de azt 2001-ben eladásra kínálta. Mivel az elmúlt években újra felkeltették a prémium termékeket árusító üzletek érdeklődését az elegáns belvárosi utcák (például az Andrássy út és a Váci utca), ezért a luxemburgi székhelyű francia-belga Orco Property Group ekkor 2 milliárd forintot ajánlott érte. Miután a főváros lemondott elővásárlási jogáról, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) 2001. július 9-én vásárolta meg a Centrum Áruházak Rt.-től, amelyet később különböző célokra hasznosítottak: a Műcsarnok-biennálé Iroda műteremként használta, alkalmi képzőművészeti és más eseményeket szerveztek benne, de helyet adott játékmackó-kiállításnak, vásároknak is. A Lotz-teremben több konferenciát is rendeztek.

Akartak belőle informatikai e-csarnokot kreálni, sőt, voltak politikusok, akik hivataluk számára szemelték ki. 2002-ben aztán váratlanul ismét az érdeklődés középpontjába került az épület, amikor először László Csaba pénzügyminiszter, majd Medgyessy Péter miniszterelnök, valamivel később pedig Demszky Gábor főpolgármester is New Yorkba látogatott, és mindannyian azzal az örvendetes hírrel tértek haza, hogy New York polgármestere és a Guggenheim Múzeum vezetői lehetőséget látnak arra, hogy Guggenheim-filiálét alapítsanak a Divatcsarnok épületében. A lelkesedést fokozta, hogy az alapítvány vezetői állítólag jelezték: megbízottjuk rövidesen a helyszínen tanulmányozza a terjeszkedés lehetőségeit.

A Guggenheim-láz után 2004-ben került ismét reflektorfénybe a csarnok, amikor három magyar terv is hevert Hiller István kulturális miniszter asztalán a hasznosítására: az építészek saját szakmájuk számára szerettek volna múzeumot, a zenészek a kortárs zene központjának képzelték el az Andrássy úti palotát, a Millennium Intézet pedig magyar Pompidou központot álmodott a környékére. A milliárdos felújítási költségek miatt azonban egyik terv sem valósult meg. A beharangozott Guggenheim-projekt is hamvába holt. Rengeteg nagyszabású terv volt, de az állam egyáltalán nem költött az épületre. Végül is az épületet a KVI által kiírt pályázaton az Orco szerezte meg 2006-ban 3 milliárd forintért. A cég 2007 augusztusában kapott engedélyt a Divatcsarnok felújítására, amit részletes művészettörténeti kutatások előztek meg. Ezeknek is köszönhető, hogy a természetes megvilágítású átrium és annak gyönyörű díszlépcsője visszanyerte eredeti pompáját, és a közönség újra látogathatja a Lotz-termet. Az épület funkciója azonban megváltozott, ugyanis csak a földszinti és első emeleti rész van nyitva a vásárlók előtt.

 

A Lotz- terem az átépítés előtt
A büfé terem az átalakítás előtt
 

 

Az átalakított Párizsi Nagy Áruház - Paris Department Store

Az Orco a tervezési munka kezdetekor egy francia építészt hívott Magyarországra, aki olyan koncepcióval állt elő, amely jelentős szerkezeti beavatkozásokat igényelt volna. Ezt a Műemléki Tervtanács elutasította. A tervezett nagymérvű szerkezeti átalakítások miatt nem lehetett a teljes épületet kiszolgáló mozgólépcsőt elhelyezni, ez pedig az áruházi funkció vegyes (kereskedelmi és irodai) funkcióra való váltásának kényszerét hozta. Tiba János építész tervei alapján 2007-ben kezdtünk hozzá a kiviteli tervekhez. Az első lépés a homlokzat és a Lotz-terem műemléki helyreállítása volt, amely az eredeti állapotot idézi, az első két szinten elegáns kereskedelmi terekkel, a további öt emeleten pedig egyterű, világos irodákkal. Belsőépítészeti elemeiben tehát döntően új, modern arculatot kapott az épület, részben az eredeti tervek és minőség tiszteletben tartása mellett.(13., 14., 15 és 16. kép helye)

 

A Lotz-terem az átépítés után
 
A Lotz-terem a restaurálás után
A Lotz-terem napjainkban

 

Az építkezés

A tervezés és építkezés megkezdése előtt az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) 2006. szeptemberében felmérési dokumentációt készített az épületről. Művészettörténeti, restaurátori diagnosztika mellett a szerkezetről részletes statikai számítást Almási József és Varga László dolgozott ki a CAEC Kft-től. A masszív, erőt sugárzó Andrássy úti homlokzat - védettsége miatt - eredeti állapotában maradt, viszont teljes körű felújítása, kőburkolatainak javítása és a Zsolnay-kerámiák pótlása az eredeti gyártmánykönyv alapján, a Glass.HU Kft. vezetésével történt meg. Mind a két homlokzaton igen magas (kb. tizenhat szintes) állványzat épült a munkák kiszolgálására. Mivel az Andrássy úton toronydaru elhelyezésére nem volt lehetőség (az autódaru leparkolását pedig a hatóság nem engedélyezte, okulva a Nagymező utcai perekből), a toronydaru a belső udvarra került volna. Itt a pincében olyan vasbeton lemez épült, amely fogadni tudta a toronydarut, illetve alkalmas volt a magas mértékadó talajvíz miatt a víznyomás ellensúlyozására. Végül is a belső udvarra egy ideiglenes, két tonna teherbírású teherliftet helyeztek el. Az udvar alatt régen elhelyezkedő gépek kiszerelése után igen sok olaj- és más szennyeződést találtunk. A toronydaru végül az épület Paulay utcai homlokzatának bal oldalán került felépítésre. Az épületből a funkcióváltás miatt szükségtelenné vált (védettséget nem élvező, részben értéktelen), elbontott díszes korlátelemek, rácsok más épültekbe kerültek.

 

Az épület főhomlokzata kivilágítva ma
A homlokzat a felújítás után
 

 

A pincében a kivitelező az építés során, az Andrássy úti szárny közepén megtalálta a régi kutat. Ezt lefedtük, bármikor újra felnyitható. A tervezés folyamán felvetődött a kút vízhőjének fűtésbe való bekapcsolása geotermikus fűtésként, de ehhez új kutakat is kellett volna fúrni. Erre az adott körülmények között nem volt lehetőség, így nem valósult meg. A Paulay utcai szárny Ny-i falán a pincében egy II. világháborús légó átjárót (ajtót) találtunk, amely a szomszédos ház (41.) pincéjébe nyílt. Ezt az építkezés alatt befalaztattuk. Az átalakítás előtt az épület több helyen ázott, burkolatai elhasználódtak. Az vegyes mészkő, tégla és beton sávalapokat a Bohn Mélyépítő Kft. összesen négy helyen jetteléssel megerősítette. A feltételezések szerint az épület alatt talált vegyes és alapozási szintjét tekintve nagy szórást mutató alaptestek egy része akár a régi épületből is itt maradhatott.

Az eredeti betonok és a betonacélok csak alacsony osztályba voltak besorolhatók. A betonok C14, míg a betonacélok B.38.24 mai kategóriáknak voltak megfelelőek. Néhány helyen szokatlanul nagy, de sok esetben kicsi betontakarást tártunk fel. A nagy betontakarásból a vasak felúszására lehet következtetni. Érdekes módon egyes helyeken a födémlemezek felső síkján is fazsaluzat nyomait találtuk. Ez valószínűleg abból adódik, hogy az épület kivitelezésének meggyorsítása érdekében lepallózták a friss betont és közlekedtek rajta. A vasbeton szerkezetek közepes állapotban voltak, kivéve ott, ahol a régi alaprajzi rendszerben a vizesblokkok helyezkedtek el. Ezeken a helyeken a csatornacsövek számára kis területen számtalan helyen átlyukasztották a födémlemezeket és ráadásul az alatta elhelyezkedő szintek álmennyezetét is a felszínre került hosszvasakra akasztották fel. Az épületben számos helyen megtalált 5 cm vastagságú, acéldrótokra felfüggesztett álmennyezetet és rabicot mindenhol elbontattuk. A vasbeton szerkezetekben a korai építési gyakorlatnak megfelelően igen kevés kengyelt találtunk. Az általános födémek eredetileg kétirányban teherviselő, a pillérek vonalában kiékelt alulbordával készültek. Meglepő módon a lemezek csak 10-12 cm vastagságúak voltak, sőt ennél vékonyabbat is találtunk. Összességében elmondható, hogy a vasbeton szerkezetek tervezésénél kezdetleges módon, a mostani szabványoktól jelentősen eltérő megoldásokat alkalmaztak, de az akkori megoldásokat példaszerűen használva, a mai napig is csodálatra méltó kialakításban készítették el azokat. Az épület vasbeton szerkezeteinek konzerválásához igen nagy mennyiségű betonjavító anyagot használtak fel. Gyakran előfordult, hogy a feltárások révén előkerült, nem mindennapi szerkezeti megoldások miatt utólagos műszaki módosításokra volt szükség. Az tervezés során arra törekedtünk, hogy az épület teljes tömege ne változzék jelentős mértékben az alapozás teherbírása miatt.

 

A Párizsi Nagy Áruház napjainkban
Az új lépcsőház
A legfelső szint vasbeton keretei a felújítás után és az üvegburkolatok
 

 

A földszinti, 1963-ban elbontott lépcsőszakasz és régi rendszerben épült vasbeton lépcső helyére két mozgólépcső került, a földszinti és első emeleti kereskedelmi funkció kiszolgálására. A belső átrium lezárását adó üvegtető eredeti helyére, lejjebb került és acél tartószerkezete az eredetivel ellentétben vízszintes lett. Felette, a belső udvar legfelső szintjén minden logikát és geometriai szimmetriát nélkülöző, kristályformát idéző acél-üvegszerkezet épült. Az épület hűtését a vasbeton födémek alsó síkjára rögzített csőrendszerrel oldották meg. A hetedik emeleten acélból készült galériás födémmel bővült az épület. Legfelül nagyterű irodákat alakítottak ki, üveg válaszfalak beépítésével.

 

Az átrium napjainkban
A Paulay utcai homlokzat az épülő kristállyal
A Paulay utcai homlokzat az új díszkivilágításban

 

A tetőteraszon lehetőség van szezonális bár működtetésére is. A földszint, az első emelet és a Lotz-terem a nagyközönség számára is látogatható lett. A Paulay utcai régi épület tetejére az áruház építésekor került a vasbeton keretvázas büféterem. E fölé épült most az acél-üveg kristály, ezért az alatta lévő régi vasbeton kereteket meg kellett erősíteni. Az első körben tervezett acélmegerősítés magas költsége miatt nem valósult meg. A megerősítés végül Sika szénszálas technológiával készült, amellyel sajnos a tűzoltó átvétel kapcsán igen sok probléma adódott. Mind a gerendák oldalára, mind pedig az alsó élükre kerültek nyírási és húzási lamellák. Érdekesség, hogy a büféterem padlójába vízszigetelés került, mivel a spinkler rendszer üzembe lépésekor az alatta lévő Lotz-termet meg kell védeni a víztől. A Paulay utcai épületszárnyban a pince felett egy új, vasbeton szerkezetű spinkler tartály is helyet kapott, amely az egykori szénraktár helyére került. Kivitelezése egyoldali zsaluzattal, 30 cm vastag vízzáró betonfalakkal készült.(73., 74. és 76. kép helye) (82. és 84. kép helye)

 


A kilátóteraszra vezető lift építés közben
Az átrium építés közben
A Kristály építés közben
 

 

A régi felvonókat és lépcsőházakat elbontottuk és újak épültek vasbeton szerkezettel. Az új lépcsőházak és liftek tartószerkezete 20 cm falvastagságú betonból készült, amelyek szerepet játszanak az épület globális merevítésében is. Ezek süllyedésérzékenységére nagy gondot kellett fordítanunk és ügyelni kellett, nehogy felakadjanak a régi sávalapra. Az új liftaknák alá kerülő  vasbeton alaplemezek esetén a terveken szerepeltettük, hogy a régi sávalap kiszélesedésére az új lemezt felültetni nem szabad, azokat egymástól puha rétegekkel kell elválasztani. Mivel az új magok súlyeloszlásai nem voltak egyenletesek, (azaz a tömegközéppontjuk nem esett a tengelyvonalukba), így azok építés közbeni elferdülése volt várható. Ezt úgy ellensúlyoztuk, hogy az új alaplemez alá vastag, tömörített zúzottkő ágyazatot terveztünk és minden födémszinthez vízszintesen kitámasztottuk az egyre magasabbra törő magot, amely így a függőleges mozgást nem akadályozta. A süllyedések a vártnál kisebbre adódtak, így arra nem volt szükség, hogy az új maghoz majdan kapcsolódó új vasbeton födémek kivitelezésével megvárjuk a mag teljes befejezését, azaz a süllyedések nagy részének lejátszódását. Ellenkező esetben az új vasbeton lemezre a támaszsüllyedés igénybevételt okozott volna és az kis fesztávolságon repedésekkel járt volna.

 

Az átrium átépítés közben
Az átriumi lépcsők az átépítés közben
Az átriumlépcső
 

 

Az épület Andrássy úti, bal oldali sarkában lévő lépcsőházat teljesen elbontottuk és pár méterrel arrébb egy hasonlót építettünk. Misztikus képet mutatott az új lépcsőházi magok kivitelezése előtt a minden szinten kibontott födémrendszer. A pincéből felnézve a több mint 30 méteres romos falak és födémek felett láthattuk az elúszó felhőket. A zárófödémre kerülő új gépészeti egységek és a régi keretek alacsony teherbírása miatt a födémrétegrendbe könnyűbeton réteget is beterveztünk. Az új üvegfödém kéttámaszú, hengerelt acélszelvényekből és pontszerűen felfektetett üvegtáblákból tevődik össze. Az üvegkristály acél tartószerkezetének szelvényei laposacélokból összehegesztett, háromszög keresztmetszetű gerendák. Ezek így zárt csövet adtak a csavarási igénybevételek felvételéhez, amelynek a csatlakozó csomópontjait számítógéppel szerkesztették. Érdekes volt, hogy bonyolultsága miatt a szerkezetet Szegeden egy csarnokban először próbaképpen összeállították, majd szétszedve szállították a helyszínre. A kristály alatt acél kiváltószerkezet épült a vasbeton szerkezet alatt és felett. A kristály befoglaló méretei a következők: 18,60 x 7,37 m. Az idők során eltűnt eredeti világítótesteket nem állították helyre, a Lotz-terem csillárjai viszont restaurálva, javítva kerültek vissza. A Csonka-teremből az utólag készített födémet az eredeti állapot visszaállítása végett elbontottuk.(81., 85., 83., 86 és 87. kép helye)

 

A Kristály egyik csomópontja
A Kristály készen
A Kristály próbaszerelése Szegeden, csarnokban
 

 

A régi épületek összes sajátossága előjött a munka folyamán. Az első geodéziai felmérési tervek igen pontatlanok voltak, amelyekből sok eltérés adódott. A tervezés közben részben rendelkezésre álltak a régi, eredeti tervek, amelyek hasznosnak bizonyultak, bár az addigi szerkezeti kutatásokat és feltárásokat nem lehetett nélkülözni. A belőlük nyert adatok alapján sok kérdésre választ kaptunk. Rá kell szánni a tervezés előtt az adatgyűjtésre néhány napot, mert hosszútávon megtérül a befektetés. Egy központi szerver segítségével az aktuális szakági tervek könnyen elérhetőek voltak. A csoportos e-mail révén mindenki megkaphatta a tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatos legfrissebb információkat. Kihasználva a modern technika nyújtotta lehetőségeket, a heti rendszerességgel lévő kivitelezési épületbejárásokra a terveket és az előző hétről e-mailben megkapott emlékeztetőket nem kellett elvinnünk, sőt utóbbiakat ki sem kellett nyomtatnunk, mivel a korszerű telefonokba az archív terveket, új terveket, képeket, leveleket feltöltöttük és a helyszíni művezetéshez a telefonok nagyméretű kijelzőjét használtuk. A munka nagyságához mérten a dokumentálás is hosszadalmas lett. A rajzok saját kódolt rajzszámozást kaptak. Az új lépcsőházi és liftmagok olyan magasak, hogy azok csak több terven, szétvágva voltak megjeleníthetők.

Az épületből rengeteg lebontott törmeléket, álmennyezetet, burkolatokat távolíttattunk el, melyek elszállításánál a kivitelezőnek a porral rengeteg gondja akadt. Az épület hermetikus lezárása ellenére többször feljelentették emiatt. Az új vasbeton magok több keresztmetszetben méretet váltanak, mert a beruházó ragaszkodott a minél nagyobb hasznos alapterülethez. Számítógépes program nélkül ezeket kiszámolni sem igazán lehetne. Az épület tetőterasza az egyetlen, amelyről az egész Andrássy út belátható. Eredeti állapotnak megfelelően újra kilátóterasz lesz, melyet lifttel is meg lehet közelíteni. Az épület nagy hátránya, hogy nem tartozik hozzá saját parkoló (se felszíni, se fedett), amely kiadhatóságát rendkívül megnehezíti.

Jelen

Az Orco Property Group beruházása nyomán megújuló műemléképület exkluzív irodákat és modern üzleteket foglal magában, közel hatezer négyzetméteren. Az első bérlő az Alexandra Könyvesház, amelynek nyitásával tovább élénkíti az Andrássy út kulturális kínálatát, hisz a közel 1700 m2-es áruház nem csupán könyvesbolt, hanem többfunkciós kulturális központ is lesz egyben. A kétszintes, európai színvonalú Alexandra Könyvesház nemcsak kiváló helyen, a főváros legelegánsabb sugárútján, hanem annak egyik legimpozánsabb épületében kap új otthont. Az Alexandra egyedi koncepció alapján, speciális bútorokkal, a plázáktól eltérő stílusban kíván berendezkedni, kávézóval és vinotékával, a Lotz-termet pedig könyvbemutatók, fogadások és kulturális rendezvények számára tartogatja. A további hat emeleten irodákat alakítottak ki, bérleti szerződéseket a felső szintekre még nem írtak alá. A felső irodaszintek angol elnevezése Paris Department Store (PDS) lett az esetleges külföldi bérlők igényei miatt. Az átépítés során a kivitelezőtől magas színvonalú munkát követeltek meg, akik ezzel is tisztelegni kívántak a ház eredeti mesteremberei előtt. Az Orco cégcsoport - a mostani pénzügyi és gazdasági válságban - megingott pénzügyi helyzete és csődvédelme az épület elkészültét, átadását nem befolyásolta. Az épület megnyitásának századik évfordulója közelében örömmel tölt el minket és büszkék vagyunk, hogy egy ilyen híres épület újjászületésben részt vehettünk.

Szabó Balázs
okl. építőmérnök, statikus
okl. mérnöktanár
ÉTE Érdemérem-díjas


Irodalom:        

  • Bugár-Mészáros Károly: A Magyar Építészeti Múzeum megtalálta méltó helyét. Építész Évkönyv 2003‑2004, 2005. május 1.
  • Sziklai Zsigmond: Az első magyar áruház, Építő Ipar, 1912. szeptember 1.
  • Bor Ferenc építészettörténeti tudományos dokumentációja
Párizsi Nagy Áruház - Paris Department Store
vezető tervező: Tiba János
tervezés éve: 2006-2007
kivitelezés éve: 2007-2009
bruttó szintterület: 6200 m2
telekterület: 1264 m2
generáltervező: TIBA Építész Stúdió Kft.
építész munkatársak: Kiss Ida, Gerle Ákos, Matúz Melinda, Beszeda Zoltán, Pintér Anita, Bozsik Zoltán, Beczner Balázs
tartószerkezetek: Markovits Péter, Bécser Pál, Szabó Balázs, Richter János, Rohály Tibor, Mahler Judit, Buzás Hajnalka, Fülöp Judit, Gaál András - Markovits Tanácsadó Mérnökiroda Kft.
épületgépészet: Szigyártó Gábor, Kurunczi György, Horváth István - SMG-SISU Budapest Kft.
épületvillamosság: Turi Ádám, Horváth István - SMG-SISU Budapest Kft.
gyengeáram: Polacsek Tibor, Bajkai Zsolt - MELDETECHNIK
sprinkler: Hargitai Viktor - MELDETECHNIK
vízszigetelés: Horváth Sándor, Czégeni Csaba - Pataky és Horváth Építésziroda Kft.
fotók: Bujnovszky Tamás, Gerle Ákos, Földes András
műszaki ellenőrzés: Antal Jenő, Tóth Mihály Levente, Nováky Gábor, Galbavi Pál, Horváth Balázs, Igaz György, Hudecz István - Óbuda-Újlak Zrt.
építtető/megbízó: ORCO Budapest Zrt. - Péczely Attila, Rusznák Klára
generálkivitelező: MARKET Építő Zrt. - Májer András, Szeredai Zoltán, Galán Arnold, Orosz Ágnes, Csepey Zoltán
restaurálási munkák: LAKI Épületszobrász Zrt.
festőrestaurátor: Herling Zsuzsa
Lotz-terem csillárok: Oláh Sándor - OSART Kft.
üvegrestaurálás: LAKI Üvegművészet Kft.
fém-, és üveg restaurálás: Gaál Endre - GLASS-GAÁL Bt.
homlokzati kerámiák: Czebe István - GLASS.HU Kft.
farestaurálás: STILFA Faipari Kft.
homlokzatok, kőmunkák: LAKI Kőművészet Kft.
büféterem rekonstrukció: LAKI Gipszművészet Kft.
tartószerkezet: MORATUS Szerkezetépítő Kft.
acél-, és alumínium szerkezetek: ALUKONSTRUKT Kft.
lakatosszerkezetek: RENALCO Építőipari és Kereskedelmi Szolgáltató Kft.
asztalosszerkezetek: STILFA Faipari Kft.
üvegszerkezetek: OROSházaGLAS Kft., DORMA
szárazépítés, kőmunkák: LAKI Épületszobrász Zrt.
homlokzati kerámiák: GLASS.HU Kft.
gépészet: Techno-csek Kft.
villanyszerelés: ELEKTRO PROFI Kft.
trafó: GTF Kft.
gyengeáram: MELDETECHNIK Kft.
épületfelügyelet: ELEKTROSZER
speciális alapozás: BOHN Mélyépítő Kft.

 

vélemény írásához jelentkezzen be »