A valódi frontvonal - összefoglaló a 15. Velencei Építészeti Biennáléról

@Pákozdi Imre: Amíg a világ szemünk láttára megfeneklő közgazdasági szemlélete egy végtelen piaclehetőségnek tekinti a világot, amíg ugyanebből következően, a nyomor fogalomkörébe minden, az un. fejlett világétól eltérő életformát kell értenünk, amíg ez a gazdasági attak emberiességi díszcsomagolásban tájidegen kultúrák tűzzel vassal való terjesztését erőszakolja (aminek „eredményeit” már tapasztaljuk itt Európában) addig nincs hiteles, probléma megoldó építészeti válasz. Az építész nem politikus, nem közgazdász és nem világot átstrukturálni akaró pénzügyi nagyhatalom. Mozgástere az építés legnagyobb platformján, a városépítészetben, a lakóház építésben az, ami a napi, helyi feladat. Aravena szándéka ennek megmutatására irányulhatott. Nem világmegváltás „csak” helytállás egy világméretű válság kellős közepén. Változó helyszíneken, változó történelmi szituációkban. És figyelmeztetés is, ez már háborús állapot, ahol a „front” azt a tűzvonalat jelenti, ahol az egymással szembenálló felek célja, mint minden háborúban, egymás érdekeinek likvidálása akár szélsőséges eszközökkel is.

Nehéz erre valamilyen választ adni építészettel. Az igazsághoz vezető úton hatalmas betontömböket kell még szétrobbantani úgyismint fejlett, fejlődő és fejletlen országok, társadalmak fogalmi definíciói vagy éppen az omnipotens közgazdaság tudomány isteni szerepből való kibillentése. A kiállítás számomra azt tükrözte, ki mennyire fogta föl, fogadta el ennek a fronthelyzetnek a valóságát, ki milyen távolságban él fizikai, szellemi és gazdasági értelemben a válsággócoktól.  

A 2016-os kiállítás szervezőinek kétségtelen érdeme, hogy nem tért ki ez elől a mindennapinak látszó, voltaképpen világméretekben meghatározó kérdés elől.

@FenyvesiHK: Pontosan ezt akartam megfogalmazni, de mikor beléptem láttam hogy leírtad amit szerettem volna... 

A spanyolok adtak erre egy olyan választ ami miatt a legjobb pavilonnak kiáltották ki a szervezők, egyébként szomorú voltam, hogy a Zaha Hadid irodának egy külön helyszínen, egy palotában kellett (retrospektív) kiállítást szerveznie. Milyen jogon szorítja ki bárki a kísérletező szellemet és tudományos kísérleteket a szakmából, mondván azok, a nyomortelepek tükrében nem etikusak ? Ki az aki magát a szakma uralkodójának gondolva önkényesen szegregálhat különböző stílusok és gondolkodásmódok között ? Ezt Aravena sem teheti meg... Én azt gondolom, hogy mindenki munkáját tisztelni kell és nem versenyezni, hanem egymást segíteni felfelé. Szomorú voltam, hogy igazi szakmai értéket csak egykét pavilon közvetített (pl.: Izrael) Az európai országok pavilonjai szánalmas politikai korrektségbe burkolt álszerénységet meg álegyüttérzést sugároztak. A magyar pavilont pedig meg se értettem sajna... 

@iwel: Ezt gondoltam magam is a Zaha Hadid  életmű kiállítás elhelyezéséről. Nagyon rossz üzenete van annak a populista véleménynek, amelyik a világ szellemi fejlődésének nagyszerű eredményeit, mint amilyen ZH munkássága is, betolja egy olyan zsákutcába, ahol a nyomornegyedek meglétét  felelőtlennek tekintett „sztár”építészek  privilégium építészetének nyakába varrja vagy azt tekinti valamilyen viszonyítási alapnak. Hasonló populizmussal  voltaképpen a teljes építészettörténetet törölni kellene, hiszen minden korokban a kor életszínvonalát messze meghaladó hihetetlen pazarlással születtek a művek, melyek ma szellemi táplálékunk fontos részei. A „sztárépítész” pejoratív meghatározás mindig figyelmen kívül hagyja, hogy az ő szellemi vezényletükkel megépülő házak, olykor hatalmas kísérletek, akkor is társadalmi produktumok, ha egy névhez kötődnek. Sok névtelen együttműködő közös eredménye. A társmérnökök, a feldolgozó csapatok, az anyaggyártók,a logisztikusok, a kivitelezési technológiákat kikísérletezők, az építészetelméletekkel bíbelődő gondolkodók,az informatikus feltalálók/fejlesztők és nem utolsósorban a finanszírozók alkotják azt a csapatot, akik munkájukkal támogatják az új megjelenését. Ami az élet szempontjából ugyanolyan fontos, mint a társadalmi felelősségvállalás. 

@FenyvesiHK: Nagy tévedés valaha volt korok csúcs-épületeit, templomokat, kastélyokat, a mai sztárépítészet produktumaihoz hasonlítani. Akkoriban, tehát az ókortól kb. a XIX. századig a megrendelők gyakran szélsőséges kizsákmányolási és rendelkezési jogosítványokkal bíró kényurak voltak. A csúcsépítmények többségükben valamiféle megdicsőülési szándék jegyében jöttek létre. Olyan anyagi forráskoncentrációval, amelynek elhatározása egyetlen őrült elme önmagától ittas állományában is könnyűszerrel megszülethetett.

A mai sztárépítészet, köztük a 15. Velencei Építészeti Biennálé körein kívül helyezett néhai Zaha Hadidé viszont ma, tehát a demokrácia, a parlamentek által jóváhagyott költségvetések, a fenntartható fejlődésre törekvés, a zöld mozgalmak valamint a világ kétharmadának a gazdag egyharmad által bűntudattal kezelt nyomorúsága idején, továbbá az élhető város-koncepciók ellenében próbál érvényesülni. (Nem véletlen, hogy az épület-álmokat gyakran diktatúrákban, pl. Azerbajdzsánban vagy Kínában valósítják meg...) Ez ellen a közösségi forrásokkal visszaélő önérvényesítés ellen szólt a Biennálé elhatárolódása. Aravénáék jól tették, amikor a legünnepeltebb, ráadásul elhunyta miatt kvázi támadhatatlan ZH életművét távol tartották a hat hónapi nyitvatartás után, ma este záró 15. Biennálétól.

@Pákozdi Imre: Szerintem meg Zaha éppen sörözik egy égi Pub-ban Bolyai és Lobacsevszkij urakkal, éppen előadja miként sikerült meghaladnia  a „földhözragadt” terminus technicus-t építészeti vonalon, nem kis részben fent nevezett urak bátorító példája nyomán.

@FenyvesiHK: :-)

@Pákozdi Imre: Ezt ugye nem gondoljuk komolyan ?? A befektető/építtető személye miatt sározni a szakmai produkciót ??  Miféle gondolkodás ez ?

Meg kell akadályozni a szakmaiság és a szakmai fejlesztés átpolitizálódását de leginkább átpszichologizálását a képmutató polkorrektséggel. Távolodjunk el mindenféle ideológiától és tegyük fel a kérdést: Ha a velencei építészeti biennálé egy építészeti, szakmai biennálé ott lenne a helye ZH módszertani kutatásainak ? Vajon ott lenne a helye egy mindenféle szakmai munkát nélkülöző politikai (inkább PC) propagandának (németo.) ? 

Felháborító és teljesen inkompetens amit írsz, feltéve ha ez a biennálé valóban építészeti és nem politikai biennálé építészeti álruhában (de igazából már az álruhát se veszik fel annyira nem érdekli őket)

-

Szeretnék a diktatúra-építészet rágalmadra is reagálni: 

A kísérletezés és a fejlesztés tere mindig is a tőkekoncentráció helyszíne volt, itt nem lehet diktatúradesignról beszélni mert egyértelműen nem egy képzetlen diktátor tér-ideáinak megvalósulásáról van szó egyik esetben sem, hanem egy magas szintű szakmai és kisérletező gondolkodásmód alkalmazásáról nem egy beLSD-zett elme ámokfutásáról... 

Nem tetszik a dolog hogy az építészfórumon amely az egyetlen szakmai fórumunk, erről kell vitatkoznunk, teret vesztettnek érzem magam. Több tiszteletet a szakma iránt és kevesebb politikát pls. 

 

@iwel: Ez a biennálé arról szólt, amiről: olvasd el Aravena indító nyilatkozatát. Olvasd el, kérlek, azt is, amit a cikkemben írtam a frontvonalról és döntsd el, hogy a rendezők és a kurátor miről akart idén építészeti biennálét rendezni Velencében. Túl ezen, a hozzászólásomban nem politizáltam, hanem csúcsépítmények létrejöttének történelmi különbségeit próbáltam felvázolni. A történelem és a politika pedig nem ugyanaz.

Az sem világos, hogy láttad-e idén a kiállítást, amiképpen az se, hogy felháborodott és értetlenkedő (buta?) arroganciád mögött kit tisztelhetünk. Úgyhogy olvass, utazz, érts, iwel és csak mindezt elvégezve írj. De akkor sem kötelező.

@Pákozdi Imre: Kedves iwel, kedves FenyvesiHK,

elég érdekes, ha valaki komolyan gondolja, hogy Aravenának, a felkért kurátornak nincs joga egyes építészeket beválogatni, más építészeket, pedig kihagyni, ha ő, (a kurátor) azt gondolja, hogy nem illenek bele az általa elképzelt koncepcióba.

(egyéként én személy szerint egyetértek Zaha Hadid kihagyásával, mert az Aravena által elképzelt koncepció nem a sztárépítészekről szól, hanem arról,  észre kellene már venni, hogy építészet nem elsősorben vagy egyáltalán nem stílus kérdése többé, hanem szociális, gazdasági, pszichológiai, (olykor pedagógiai), erkölcsi, etikai és persze esztétikai kérdés együtt. Zaha Hadid pedig az utolsó időszakában belemerevedett a saját maga kialakította és eleinte tényleg friss és újat hozó stílusába.)

Egyébként, ha a főkurátornak nem lenne joga a meghívott, kiállító építészeket kiválogatni, akkor mi értelme lenne kurátort kinevezni a biennálé élére, egyáltalán tematikát kialakítani a kiállítás egészére?

@Kubinyi György: Kedves György, a főkurátor pozíciója inkább csak szimbolikus mert a nemzeti pavilonok kiállításáért nem felel közvetlenül. 

Nem tudom mi az a sztárépítészet, nem értem ezt a kifejezést ez egy tipikus mesterkélt képzavar amiben a lusta építészek féltékenysége van beleoltva. Ha megértenénk pl. Hadid munkáját látnánk, hogy a munkáinak rendkívül felületes és inkább önmagunkat lejárató kiritikája az "öncélúság" plusz az általad említett fontos attribútumok hiánya. (Parametricism as style, Parametric manifesto írások alapján)  Egyébként pontosan ez az az attitűd amit később maradiságként fognak emlegetni. "Zaha Hadid pedig az utolsó időszakában belemerevedett a saját maga kialakította és eleinte tényleg friss és újat hozó stílusába" 

Ez most vicc ugye ? Remélem volt alkalmad megtekinteni a retrospektív kiállítását Velencében, egy négyzetmétere annak a kiállításnak több mozgást hoz a szakmába mint teljes életművek. Az a megérzésem, -és ezért elnézést- hogy nektek fogalmatok sincs a módszertani fejlesztések fontosságáról és látens zsigeri ellenérzéseitek miatt pökhendi módon nyilatkoztok róla, ahelyett hogy elmélyednétek a miértekben. Imre kifejezetten agresszíven reagált mikor igyekeztem rávilágítani, hogy az innováció nem pénz kérdése, külön fejlesztési ág lehetne akár még a digitalizmuson belül is az olcsó és gyorsan megépíthető struktúrák automatizálása (vannak ilyenek egyébként), ehelyett ilyen kvázi szektariánus önhittséggel és áhítattal a PC-re ráakaszkodó hosszútávon öngyilkos rövidlátással és gőggel találkozunk. Az építészet szociális igen, hol vannak a fejlesztései ? Politizálást és dilettanizmust látok csak. 

@iwel: Kedves iwel,

sztárépítésznek én azt nevezném, aki ugyanazt a stílust, hozzáállást hozza, bárhova tervez is, ezért a stílusért bízzák meg őt, és ő ennek meg is felel. Tulajdonképpen rendben is van ez így, ők igazi művészek, saját vizuális brand-del. És az épületeik tényleg szépek, esztétikusak, de ezen nem is nagyon mutatnak túl. Nem vitatom, ez is fontos része a nagy egésznek, de a folyóiratok, internetes újságok, általában a médiák foglalkoznak velük eleget, kapnak bőven teret megmutatni magukat és a műveiket.

De ez  biennále most másról szólt szerintem, arról, hogy az építészeti tervezés szempontrendszerét ki kellene terjeszteni a szociológiára, etikára, környezetvédelemre, olykor a pedagógiára, pszichológiára.

Győzz meg, hogy Zaha Hadid utóbbi éveinek munkássága kapcsolódik Aravena felhívásához, az építészet szempontrendszerének előbb sorolt kiterjesztéséhez.

Azt lehet mondani, hogy Aravena rossz kurátor volt, de azt nem, hogy mint kinevezett (felkért) kurátornak nincs joga az általa megfogalmazott felhívásnak megfelelően szervezni a kiállítást. Hiszen ez nem csak joga, hanem egyértelmű feladata volt, ezért kérték fel.

Nem viccnek szántam, amit te viccnek aposztrofáltál, de szerintem hatékonyabb egy eszmecsere úgy, ha a partnerek érveket sorolnak, nem minősítéseket, kinyilatkoztatásokat - ha érted mire gondolok.

Nem láttam Hadid életmű kiállítását, mert az időm Velencében nagyon véges volt, a kevés időmet olyan dolgok, gondolatok megismerésére akartam fordítani, amit máshol, így összegyűjtve, nem találok meg - Zaha Hadid munkássága pedig részletesen megismerhető (volt) folyóiratokból, építészeti weboldalakról, könyvekből.

@iwel: Javaslom, rakjunk rendet a sztárépítészet (SZÉ) fogalma körül. Nem gondolom, hogy ez nekem most sikerül, de legalább megpróbálom Kubinyi György gondolatait folytatni.

A SZÉ némely építészek átlagon felüli önérvényesítési késztetésével, formaalkotási képességével és merészségével, valamint üzleti és menedzselési tehetségével magyarázható. Hogy manapság viták kereszttüzében áll, az a SZÉ újkeletű korszerűtlenségére utal.

Amikor az acél, a vasbeton és a speciális üvegek térhódítása folytán - tehát a XIX. század végén, a XX. század elején - az építészi fantázia szárnyra kapott, a jelenség érthető volt. A két világháború között, az egyre szaporodó és egyre magasabb felhőkarcolók idején a szédület fokozódott (az akkori korszellemre jellemző József Attila két sora: "Én mondom: még nem nagy az ember, de képzeli, hát szertelen"), sőt, még a hatvanas évek végéig is tombolt. Először a Római Klub 1970-es jelentése zavarta meg az eufóriát, mert felhívta a figyelmet a fejlődés korlátos természetére.

Azóta, egyre fokozódó mértékben, a kijózanodás és a mértéktartásra törekvés időszakát éljük. A SZÉ túlméretes és hivalkodó formájú alkotásai már évtizede, sőt, évtizedek óta, a korszellem szempontjából korszerűtlenek. (Kicsit úgy hatnak, mint az aranykor nagy, amerikai autói, az "utcai cirkálók".) Ma azt sugallni, égre csavarodó, 4-500 méteres tornyokkal, csilivili mega-méhkaptárokkal, a szürkegém alakját mímelő múzeumokkal, hogy a világunk és lehetőségeink tárháza végtelen, egyszerűen hazugság. Az egyszerűsítő hazugságot pedig, ha az a művészet álruháját ölti, giccsnek nevezzük.

@Pákozdi Imre: Természetesen ironikusan mondtam, hogy nem értem a sztárépítészet definícióját, pontosan tudom hogy mit gondol mögé az általános szakmai közbeszéd.  Nem érzem azt, hogy kísérletet tettetek volna megérteni azt amit leírtam, én figyelmesen olvasom a válaszokat és megtisztellek azzal, hogy felfogom, elgondolkodom, csak utána reagálok arra amit látok. Így csak mégegyszer ugyanazt tudom elmondani: http://www.zha-code-education.org/

AA school, Bartlett, MIT etc etc

Értsük meg a kutatások lényegét, és értsük meg, hogy Hadidnak leginkább nem "stílusa" van, hanem az anyag- szoftver és szerkezeti fejlődés lenyomata az ami megjelenik a munkákon. Hadid görbe vonalai generáltak, subdivision surface (SDS és B-Spline), modellező szoftverek parametrikus kiterjesztései által  létrehozott nemlineáris sorozatok... Ezeket nem ő találta ki, de az irodája és még sok iroda dolgozik a legaktuálisabb kutatások átültetésén a tervezésbe. Ha megnézzük a ma haladó építészeit azt láthatjuk, hogy a munkáik sok esetben "hasonlóak" (Hadid, UNStudio, Hani Rashid (Asymptote), Lynn, MAD)  de kb. annyira mint a karteziánus geometria képviselőié. A hasonlóság a módszertanból ered, ugyanazon eszközök alkalmazásából, nem stílus. Írjátok, hogy ez egy úri hóbort és hihetetlen drága... A processzor is az volt az 50-es években... Nem sokáig kell már várni míg a konstrukciós technológia utoléri az elméletit és akkor az érveitek pillanatok alatt dőlnek majd össze. Hogyan tud jelenleg együttműködni a parametricizmus Aravena ideáival ??  http://epiteszforum.hu/modularis-pavilon-egy-tapinthato-algoritmus1Nem olvasunk épfórumot ? :)

Aravenanak persze joga van kurátorként dönteni a tematikáról, nem vitathatom, de éppen ez az amiről elkezdtünk beszélgetni, hogy milyen óriási hibának látszik az igazi szakmaiság száműzése a biennáléról helyettesítve azt egy polkorrekt hipokritizmussal.

 

 

 

@iwel: Kedves iwel,

azt gondolom nem volt haszontalan az eszmecserénk, én kirajzolódni látom az építészeti meggyőződésünk különbségeit: te a parametrikus tervezésben látod az építészet jövőjének kulcsát én pedig (valamilyen szinten egyetértésben Pákozdi Imrével) nem ebben látom a mindent megoldó lehetőséget.

Véleményem szerint a parametrikus építészet egy eszköz, amivel lehet jól, rosszul bánni egyaránt. Nyilvánvalóan igaz, hogy ennek a kutatása fontos dolog, de szerintem látni kell, hogy parametrikus tervezéssel lehet nagyon jó, közepes, rossz, érdektelen, izgalmas, és giccses épületeket is létrehozni.

Ez a biennále  az építészet egy másik aspektusát helyezte előtérbe, de egyáltalán nem gondolom, hogy ezzel "le lenne tudva" az építészeti tervezés jövője.

Az építészet, ugyanúgy, mint maga a minket körülvevő világ, annyira összetett és bonyolult, - ahogy azt Ignasi de Sola-Morales: Gyenge építészet[1] című írása megfogalmazza - hogy a valóság a nagyvárosi lét, a különböző fejlettségű régiók, a társadalom szociológiai, pszichológiai, gazdasági és erkölcsi problémáinak feltárásával, megtapasztalásával írható le. Az építészetnek, az építésznek az építés konkrét problémáin kívül ezekkel is számot kell vetnie.

 

 

[1]  A mérhető és a mérhetetlen/Építészeti írások a huszadik századból, Kerékgyártó Béla szerkesztésében, Typotex kiadó, 2000.

@Kubinyi György: Kedves György, egyetértek Veled egy eszközről van szó, melyet lehet profi vagy kezdő módon bánni. Én csak azért méltatlankodtam mert felszínes megállapításokból levont következtetéseket láttam leírva, Aravena-tól is és Pákozdi Imrétől is, bár ezt az egyet leszámítva igazán tetszik az írása. 

Mindemellett nem gondolom, hogy egyes építészek szociális keresztesháborúja bármennyire is befolyásolná az egyes társadalmi rétegek aktuális státuszát. Úgy viselkednek mintha az "építészek határok nélkül" szervezet tagjai lennének és közben támadják a szakmát PC-re hivatkozva... Álszent, mert a válságaikat a népeknek kell megoldania. Azt gondolom, nekünk a saját köreinket kell kiszolgálnunk és fejleszteni a szakmánkat. 

@iwel: Nem biztos hogy jól értem, (talán én sietek túlságosan), de ahogy Hadid és a „sztárépítészet” mástól, úgy Aravena is elég sommásan megkapja a magáét iweltől. ;-)

„Milyen jogon szorítja ki bárki” (11.29) – olyan jogon hogy ő a kurátor (Aravena), erre lett felkérve; na nem a kiszorításra, hanem a válogatásra, amibe ki belefér, ki nem. A mottója szépen illik abba a sorba amit talán Tschumi Fuksas kezdett el 2000-ben a "Kevesebb esztétikát…" mottóval – s ha ez a szakmaiság elvesztését jelentené, akkor lehet hogy érdemes arról beszélni hogy (kinek) mit és meddig jelent az építészet. Patrick Schumachernek volt pár kirohanása ezügyben, de nem tudok olyanról hogy bárki kiszorítósdit játszana, inkább az "is-is" elfogadása érezhető, még ha ki-ki máshova is helyezi a hangsúlyt. (most nem a komment-küzdelmekre gondolok).

Én azt hiszem hogy Aravena nagyon is építészetet művel, a munkáinak hartása elég egyértelmű - meglepődve olvasom tőled: „nem gondolom, hogy egyes építészek szociális keresztesháborúja bármennyire is befolyásolná az egyes társadalmi rétegek aktuális státuszát”. Aravena talán az egyetlen, aki elérte hogy a lakónegyedeinek folyamatos az értéknövekedése, ezáltal meg tudta előzni a lakók elvándorlását, az esetleges munkahely- és kapcsolat-vesztésüket, mindez okos, nagyon is építészi: térhasználati válaszokkal (milyen típusú terek, mekkora lakóközösségek, milyen funkcionális prioritással építeni, mekkorát, milyen közterekkel). Ha ez „keresztesháború”, akkor győzelemre áll, méghozzá úgy hogy nincs vesztes. Ha EZ volt az idei mottó ami, akkor ez volt – természetes talán, hogy ebbe (a világ „maradék” 90%-ának való építésekbe) a nagy költségű kísérleteket vivő, nagyobb, nagy presztízsértékű középületeket tervező irodák MOST kevésbé fértek bele.

(Hogy bárki "álszent" lenne és bárkit támadott volna? Nem tudok róla - AA a Pritzker díj átvételekor az első mondatában pont Zaha Hadidról emlékezett meg.)

@mB: úgy tudom 2000-ben Massimiliano Fuksas volt a főkurátor

@mB: Már elnézést de  Tschumi szájából ez a mondat (aki a dekonstruktivizmus egyik legintenzívebb képviselője és botrányok főhőse volt (pl. Athén)) Kb olyan mintha egy örömlány prédikálna szüzességről. 

Amit a harmadik bekezdésben írsz, sajnos egyszerűen nem igaz. Olvastam azt a tanulmányt, azt a látszatot akarja kelteni mintha a sikeres építészeti urbanisztikai beavatkozás státuszváltozást eredményezett volna a lakosság körében. Idea ami nem nyerhet bizonyítást, teljesen abszurd. A státuszhoz munka és műveltség kell, ami nem elérhető sokak számára. Erről teljesen felesleges vitatkozni, főképp közgazdasági szempontból. A nyomor és az organizált nyomor között nekem nincs különbség. Másrészt a 30as évek eleji elszegényedési hullám ellenére is megfigyelhető volt a házakon (főleg paraszti telkeken) a rend és a tisztaság, ami ma egyfajta szellemi destrukció és a vidék leértékelődése miatt teljesen eltűnt. Ha önmagában meglenne a kulturált közeg a szegénység nem eredményezne feltétlen nyomort. 

Ugyanúgy presztízsértékűek lennének a low-budget projektek is, ha tartalmaznának szakmailag izgalmas teljesítményt. Arról van szó, hogy jelenleg a veszély, hogy a PC eluralja a szakmát valós és a munka lényegének megszűnésével fenyeget ami az én olvasatomban nem más, minthogy kutatjuk a lehetőségeinket és minden munkával igyekszünk előrébb haladni. Ez a 90%: akik látnak "drága és pazarló" meg "szociálisan érzékeny" építkezéseket.De ez egy ostobaság. Nincs két oldal mint szociális építészet vs parametricizmus mert ez fogalmi és értelmezési zavar, tévedés hogy így próbálod meg beállítani. Tisztelettel, talán nem ártana elolvasnod pár előző bejegyzést, mert végig erről beszéltünk.

@iwel: (köszönöm a helyesbítést, persze hogy Fuksas a 2000-es kurátor, pardon a rohanásért, nagy baki :-) )

Kedves Iwel, jó lenne tudni hogy milyen tanulmányra és milyen más eredményekre hivatkozol - én másként is fogalmaznék mint te: nem státuszváltozásról hanem megtartásról lehet talán beszélni (Quinta Monroy):  egykori favellák lakói (1) helyben maradva, (2) folyamatos párbeszédet követően a korábbi életmódjukra érzékenyen reagáló lakóhelyekhez jutottak, amit úgy fejlesztettek hogy az (3) pénzben kifejezhető ingatlanérték-növekedést hozott, mellette a közösség megtartását és a (4) városrész "begyógyulását". Melyik nem igaz a 4 állításból? Miért ne nyert volna bizonyítást, a dolog utókövetése sokhelyütt publikált (a dolog tovább folytatható és cizellálható lenne). Miért "organizált nyomor" a városszövet begyógyítása, jobb életkörülmények teremtése, a közterek minőségének feljavítása? Ugyanez Constitución katasztrófa utáni újjáépítésénél - mi a kritikád az ottani fejlesztésekkel szemben? (közterületek, közösségi létesítmények, lakóépületek, ezek sorrendje és módszere).

Mi nem szakmai, mi nem izgalmas ezekben számodra? Hogy szűnik meg a "munka lényege", miért? Aztán: "két oldal mint szociális építészet vs parametricizmus" - ki mondott ilyet? ("így próbálod meg beállítani")

Megköszönöm a kifejtett válaszodat.

@mB: Elnézést kedves mB, de mintha elbeszélnénk egymás mellett: 

Quinta Monroy-t már korábban is említetted nekem és akkor is elismertem hogy egy sikersztori az egész. Vázat felépíteni és befejeztetni a lakossággal, kevés pénzből gazdálkodni stb. Ami ellen én hangot emelek az a dzsentrifikáció és elfavellásodás az egész világon és itthon is  (bp külső kerületei, ózd, kazincbarcika stb) Hanyatlás ez ami ellen az építészet semmit nem tud tenni, csak innoválni az egyre szűkülő keretei között. Egy idő után már nem lesz hová szűkíteni a keretet, és a betonvázra se fogja futni, sőt már a szemét sem lesz ingyen. Akkor mit fog díjazni a szakma ? Hogy szakadt cipőtalpakból eszkábáltak sátrat "építészek" és nem ázik meg aki bebújik alá és megnövelte 5dollárral a trágyadomb értékét ? Azta, zseniális ! Ahelyett, hogy a kizsákmányoló parazitikus piacgazdaság ellen emelne hangot a szakma a "nempolitizálás" gyáva odújába menekül, és aki hangot ad bármilyen ELENGEDHETETLENÜL politikával kapcsolatban lévő elképzelésének azt kőkeményen megtámadják megsemmisítik és keresztre feszítik. Lásd Patrick Schumaher az utóbbi két hétben. Kemény világ ez ahol a komfortjukat félő gyáva és szervilis közeg csap össze a kockáztatni kész egyenes gerincű elvrendszerrel, egyelőre utóbbi áll vesztésre.

Mégis mi izgalmas Quinta Monroyban ? Csúnya épületek jöttek létre, még büszke is vagy rá "non-design" ahogy írod cikkedben. Mennyivel jobb lett volna egy igazi állami beruházás során elrendezni az egészet mint Bogotában. Ez nem Aravena kritikája, mert ismétlem példás sikersztori és elfogadom én csak próbálom végiggondolni hosszútávon ezt a folyamatot és nem látok fényt az alagút végén. Tömören ki kell mászni a sárból, csak azután borotválkozni. Ne vedd ezt támadásnak kérlek és igyekszem megérteni egy ideje már az álláspontot amit képviselsz.

@iwel: kedves iwel,

igen könnyen előfordulhat hogy félremegy a beszélgetés – mást tartunk fontosnak, máshogy értünk fogalmakat: de ezért beszélünk most hogy ezek közeledjenek. (én meg ezért szoktam kimásolni, idézni mondatokat, hogy világos legyen mire utalok - nem biztos hogy mindig sikerül).

a.)

amit a magam részéről fontosnak tartok, az a lövészárkok betemetése: nem történt „keresztre feszítés”, kőkemény „megtámadás”, (én biztos) nem beszéltem „szociális építészet vs parametricizmus” ellentétpárról (ugye: „tévedés hogy így próbálod meg beállítani”).

Nyilván vannak különböző olvasatok, érdekes és érdemes lenne Schumacher körüli balhét lefordítani (én pont az őt védő cikkek kapcsán találkoztam a kérdéssel, na de volt támadás ott is pro és kontra), tehát ezekről beszélni kéne és akár ismertetni is: keveset tudunk róla (sokszor rosszul), fontos lenne tisztázni. Ami nekem (és a nekem írt válaszok miatt is) fontos: nem húztam értékítéletet fentebb kétféle minőség, gerinc és ki tudja mi között (haha, utánanéztem: több Zaha Hadid címkéjű posztom van a saját blogomon mint az épfórumnak ;-) ). Mindenesetre természetes hogy nem mindenki fért bele a mostani közös kiállításba, ezt én nem tekinteném se negligálásnak, se támadásnak, egyszerűen választás – érdemes megnézni hogy Aravena hívószövegében válaszokat keres, de egyetlen egyszer sem jelenik meg a(z építész) „felelősökre” vagy a „rossz oldalra” való mutogatás.

b.)

Aravena, Quinta Monroy, stb: nem, Aravena házai tényleg nem (feltétlenül) szépek, nem ÚGY szépek ahogy az ember esetleg elvárná: ez nem Scarlett Johansson szépsége, hanem azé a már foghíjas öreg nénié, aki kinéz ahogy kinéz, de két lábon áll a földön, akinek a szemébe lehet nézni, és akinek a szegényes portáján rend van (talán ez a rend a kultúra? Nem minőségi objektek független gyűjteménye, hanem egymással kapcsolatban, párbeszédben álló elemek szövete). Nem sok? Talán nem (de) – ezt viszont TUDJA biztosítani Aravena, méghozzá olyan módon hogy a kezdeti érték további értéket indukál, a hely (közösség, város, stb) egyre értékesebb lesz – kell (lehet) ennél több? Pláne azokon a szegény környékeken ahogy a puszta túlélés is kérdés.

Ezt teszi azzal a tudással, ami Ch Alexander tudása, ami Hermen Hertzberger tudása, ami téri és térbeli tudás, ami élhető és belakható terekről beszél, ami közben megpróbálja megérteni, fenntartani és megerősíteni a lakó és a hely (a lakó és az építés) közti kapcsolatot, ami kötődést és kialakuló felelősségérzetet is jelent (ez az ami azóta dollárosítható is). Nem „szép házakat” szállít Aravena, hanem életmintákat sző tovább, párbeszédek fonalait veszi fel és adja tovább (vissza) – amiben azért (lassan, valamikor a jövőben) benne van a „szép épület” lehetősége is.



Amúgy ami még Aravena munkáinak szépsége NEKEM, az az általános nívó biztosítása – másutt a jellemző építészeti beavatkozások mára 1-2-3 kiváló építőművészeti alkotást jelentenek, az esetek nagy részében elviselhetetlenül rossz (nívótlan, átgondolatlan, tervezetlen, stb. - fotózhatatlan ;-) ) környezettel, köztéri viszonyokkal, környékkel. Aravena szövetet ad, nyelvet, ami dadogva is beszélhető, érthető – és ami lehetőséget ad MAJD a magas irodalomra is.

Ez a fajta téri tudás amúgy itt a közelben is felbukkan – ennél a remek panelrehabilitációnál (Rimaszombat, Szlovákia, GutGut):



Ez mondjuk SZÉP is, de az igazi szépsége annak a felismerése hogy MÁS dolog a földszint, a középső, és más a tetőszint, és a terasznak is legalább valamekkora méretűnek kéne lennie. Ja és az kellett hogy egy kézben legyen az egész ház és mindet konzekvensen lehessen végigvinni (ezek a felismeréset az építészektől, a GutGut irodától jöttek). Hát nem nagy felismerés – mégis 2014-ig tartott míg valaki rájött (vagy van még hasonló panelrekonstrukció a közelünkben?). Kínos, de mintha így lenne. Ez meg okos is, meg is térül, fenntartható is, meg is éri itt lakni – elég derekas lenne ha ez lenne az átlag egy-egy lakótelepen…

De elkanyarodtam – vissza Aravenához: „elfogadom én csak próbálom végiggondolni hosszútávon ezt a folyamatot és nem látok fényt az alagút végén. Tömören ki kell mászni a sárból, csak azután borotválkozni.”

Lehet hogy félreértelek, de Aravena EZT csinálja – egyrészt tényleg FÉNYT mutat az alagút végén: élhető lakásokat, továbbélő városszövetet, megmaradó kapcsolatokat: ezen mint alapon lehet felállni és továbblépni. A munkái mutatják (sőt te is írod), hogy a dolog működik: siker. Fel tudnak állni az emberek, „Kimásznak a sárból”, és tovább tudnak lépni. De tényleg: van olyan lakóegyüttes-városrész, lakónegyed az utóbbi 70 évből, ami 20 fillér befektetésből MAGÁTÓL 40 fillért ért pár év múlva? Ahol nem leromlás hanem (a szó minden értelmében) épülés és gazdagodás volt – MAGÁTÓL? Csak mert jó a szerkezet, a nyelv… Ez a siker, és nem a városvezetésnek meg befektetésnek meg pénznek, hanem az építészetnek (stratégiának, megértésnek, párbeszédnek, téri világnak) köszönhetően.

"Mennyivel jobb lett volna egy igazi állami beruházás során elrendezni az egészet" - úgy indult, és pont ennek a konstrukciónak a kudarca vezette Aravenát a "fél ház" gondolathoz (lásd ebben a videóban). Egy felülről kitalált gondolattal "elrendezték az egészet" a szándék szerint, a helyiek meg lázadozni kezdtek és megfenyegették a hivatalosságokat: itt indult a párbeszéd és vezetett a kölcsönös (!) megértéshez.

Hasonló történt Constitución városában, amit AA épített újjá: ott is okos hierachiákkal, a helyiek megszólításával (és megértésével), stb. Ha ez a 21. század (egyik) üzenete, akkor szép üzenet, és előrevivő, önfenntartó, mindkét irányba tanulásokkal. (A non-design-t nem én írtam csak fordítottam).

@mB: A Biennálé nem ásott lövészárkokat és ez is, mi tagadás, Aravena érdeme. A kurátor nem szólt meg senkit, csak példákat hozott és válogatott. Külön figyelemre méltó, hogy Aravena nem politikai mozgalomban, nem forradalomban gondolkodik, nem próbálja adott társadalmi vagy nemzetiségi csoportokra hárítani a harmadik világ nagyvárosaiban uralkodó nyomorúság felelősségét, hanem magára a szomorú helyzetre és az építészeket illető tennivalókra hívja fel a figyelmet. Ami rokonszenves.

Ez viszont nem lehet ok arra, hogy elmaszatoljuk a mondandóját. Ne feledjük, hogy "Elementar" - ez a neve AA kezdeményezésének. Elemi lakhatási szükségletek, elemi szociális és egészségügyi gondok, elemi életfeltételek kielégítése - ez a feladat a világ legalább kétharmadán. A pazarlás, a széndioxid gátlástalan termelése, ezzel a harmadik világ levegőjének, vizének, szabad, érintetlen, varázsos földjének lerablása közös felelősségünk. Kevéssé ismert, hogy a széndioxid-kibocsátásnak a fejlett világban örvendetesen megindult stagnálása-csökkentése úgy volt lehetséges, hogy az egész cuccot, mármint a széndioxidot termelő ipart Kínába exportáltuk (ld. https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_carbon_dioxide_emissions külön is a jobboldali alsó, Kína CO2 kibocsátásának időbeli alakulásáról szóló ábrát). Közismertek afrikai hulladékexportunk képei és a New York-i szemét tengerbe süllyesztéséről szóló hírek. 

Miközben tehát elemi módon kizsákmányoljuk a harmadik világ természeti környezetét, csodapalotákkal ünnepeljük a "fejlődés" fokozódó tempóját. Szó se róla, ők, maguk, a harmadik világ országai is aktív részesei a fenti ellentmondásnak: tehát tényleg nincsenek lövészárkok, mert Kína pont olyan szédült tyúkként esik saját csapdájába, dől saját dugájába, mint az őt, őket kultikus épületekkel kiszolgáló, magukat a végtelenség gyermekének tudó, nyugati sztárépítészek.