A városi tér háziállatai – Tokió apró épületei

Tokió ismeretlen arcát, a városnövekedés által generált maradék-tereket kihasználó, meglepően apró épületek világát (PET Architecture) mutatja be Várhelyi Judit írása.

Hóbortosak, helyesek, vagy groteszkek – ízlés kérdése, de a valószerűtlenül apró épületek jellegzetes elemei a tokiói városképnek. Bár nem törekszenek különösebb építészeti minőségre, valószínűleg mégis minden idelátogató építész fényképgyűjteményébe bekerülnek – talán mert a városi lépték mulatságos torzképét látjuk bennük, a városfejlesztés széljegyzeteit. Én már évek óta gyűjtöm ezeket a házakat, de csak nemrég tudtam meg, hogy nevük is van – ezek a városépítészet háziállatai.

 

 

A keresztapa Yoshiharu Tsukamoto építész volt, a Tokiói Műszaki Egyetem professzora, aki néhány éve a liliputi méretű házakról PET architecture néven kétkötetes útikalauzt állított össze. Tsukamoto szerint a diákjai számára tanulságos volt megismerni, hogy ezek a házak milyen módon hasznosítják a városfejlesztés melléktermékeként létrejött hulladéktereket. A tipikus háziállat ugyanis egy útszélesítés után, vagy új közúti nyomvonal mentén kialakuló, nehezen beépíthető, ék alakú területen található. Keletkezésének másik tipikus módja a magas örökösödési adó miatt többszörösen megosztott telek. A törvény ugyanis csak annyit követel meg, hogy minden teleknek legalább két méter széles utcafrontja legyen, ami ideális körülményeket biztosít a háziállat születéséhez.

 

 

Apró építmények – bódék, kioszkok, buszvárók, nyilvános illemhelyek – persze más városokban is léteznek, de azok csupán csekély térigényű funkciójukhoz méretezett, arányos elemei a városképnek. Tokió háziállatai attól bájosak és érdekesek, hogy rendeltetésszerű feladatukat groteszkül lekicsinyített méretben látják el. Ablak, ajtó és minden más építészeti elem ráadásul aránytalanul nagynak tűnik rajtuk, mintha nem is a ház lenne apró, hanem a részletek óriásiak. Ez a kedves, idétlen aránytalanság az, ami Tsukamotot a háziállatokra emlékeztette.

 

 

Nézzük, melyek azok a tipikus funkciók, amelyek néhány tucat négyzetméteren elférnek. A leggyakoribb a családi ház és az étterem, de láttam élelmiszer-, ékszer-, és ruhaboltot, sőt ingatlanirodát és többlakásos társasházat is. A háziállatok közül a leghíresebb Takamitsu Azuma háza, amit az építész 1966-ban épített saját maga számára. Azuma ugyanis szeretett volna a városközpontban élni, de csak ezt a 20,5 négyzetméteres saroktelket tudta megvenni, amire aztán zseniális térszervezéssel, egy mindössze 65 négyzetméteres családi házat tervezett. Az apró telkekre kerülő épületek általában nem a neves tervezőirodák számítógépein születnek, de néha azért előfordul, hogy egy-egy építész kihívást lát a feladatban és felvállalja azt. Jó példa erre a Klein Dytham Architecture iroda 2005-ben tervezett, Billboard Building nevű háza.

Várhelyi Judit

---

Kapcsolódó cikkek: Interjú Astrid Klein építésszel
Forrás: Tsukamoto Yoshiharu: PET Architecture Guide Book