építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

A városligeti hatástanulmány elemzése - I. rész

Elkészült és nyilvánosságra került a Liget Budapest projekt kapcsán megrendelt hatástanulmány, melyet Pákozdi Imre alapos írásban veséz ki.

1. Látogató-számok

2013-ban a Városliget látogatóinak majdnem 60%-a egyetlen intézménybe sem ment be, csak sétált vagy leült és pihent, esetleg sportolt. Ők mintegy kétmillióan voltak. Az intézményeket látogató másfél millió ember látogatásainak (látogatásból egy főre több is jut, átlagosan 2 körül) – megsemmisítő többsége a Széchenyi Fürdőt, az Állatkertet, a Nagycirkuszt és a Műjégpályát célozta. A 3,55 millió intézmény-látogatásból mindössze 870 ezer esett a különféle múzeumokra, ebből 640 ezer a park területén kívül eső Szépművészetire és a Műcsarnokra. A többi a Mezőgazdasági és a Közlekedési Múzeum részesedése.

Ez önmagában is mutatja a nagyközönség Városliget iránti elvárásait. A felmérés értékelése szempontjából pedig tanulságos, hogy a Városliget intézményeit látogatók számába beszámítja a nem múzeumi (de még csak nem is kulturális, ld. a Széchenyi Fürdőt vagy a Műjégpályát) elemeket. Ennek megfelelően a 2019-re jósolt, egymilliós látogató- (és 1,9 milliós látogatás-) növekedésbe is beleveszi ezek feltételezett növekedését. Méghozzá döntő mértékben: a nem-múzeumi intézmények feltételezett látogatás-növekedése 687 ezerre rúg. A már létező, de a Ligetbe telepítendő múzeumok ugyancsak hozzájárulnak a látogatásszám növekedéséhez, 2013-as számaikkal mintegy 455 ezerrel, aminek 2019-re – tehát pusza átköltöztetésük eredményeképpen – 910 ezerre kell nőnie. (Ez 100%-os, 455 ezres növekedést jelent, amire még visszatérünk.) A teljesen új intézmények 2019-es nyitó-látogatottsága 520 ezerre lenne tehető, míg a már a Ligetben lévő múzeumok mindössze 341 ezer látogatás-számmal produkálnának többet. Ez mindössze a fele a már ugyancsak ott lévő, nem múzeumi intézmények, tehát a fürdő, a cirkusz, az állatkert és a jégpálya összesen 687 ezres látogatásszám-növekményének és az áttelepített múzeumok 455 ezres, az áttelepítés kapcsán előálló látogatásszám-növekedésével együtt is csak alig 110 ezerrel több, mint a fenti, 687 ezer. A múzeumok tehát nem elsősorban valamiféle „brandképző szinergia”, hanem összesen 975 ezer többlet látogatást jelentő át- és odatelepítésük folytán járulnának hozzá az 1,9 millió többlet-látogatásszámhoz. Illetve...

Illetve, mi is állhat az esetenként fergeteges, más múzeumoknál kifejezetten a telítési szakaszra jellemzően szelíd növekedési ráták mögött? Nos, pl. a Közlekedési Múzeum esetében a bővítés, a Mezőgazdasági Múzeumnál az étterem forgalma lehet a drasztikus látogatásszám-növekedés oka. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a külföldi esettanulmányok (feltételezett) szinergiaforrásai között többször szerepel, hogy „a szinergia a különböző múzeumok operatív vezetőinek összegzett tudásából származik”. Ez a tudás-összegzés ugyebár létrehozható volna területileg szétszórtan elhelyezkedő vezetők gyakori eszmecseréivel is. Ezért attól tartok, hogy itt suba alatt másról van szó, méghozzá az egységes, Baán László-i vezetés okozta “szinergiáról”. Mert lássuk csak, mennyivel nőhetne a Baán irányította Szépművészeti látogató-száma? 21%-kal. Pedig itt is lenne kiállítási tér-bővülés, a Román Csarnok átadásával. És mennyivel nőne a Ligetbe telepített, amúgy hagyományosan kiváló, ugyancsak Baán irányította Nemzeti Galériáé? 30%-kal. Hát a nem Baán irányította mai Néprajzi Múzeumé? Majnem négyszeresére, 270 százalékkal... A fenti számok a tanulmány 88. oldalán található táblázatból számíthatók és arra utalnak, hogy az un. „szinergia” legfőbb hordozója Baán László vezető szerepe lenne. Ami szinte le is van írva kulcstényezőként az 53. oldalon, az esettanulmányok összefoglalójában: „A központosított irányítás módszere: egy nagyméretű, több létesítményből álló múzeum negyed irányításához központosított formában van szükség szakértelemre és nemzetközi vezetői képességekre.” Mindez talán igaz, de akkor beszéljünk erről, ne pedig hat múzeum öt épületének a Városligetbe, szó szerint „a gazda” szeme elé telepítéséről.

2. Szinergia

Az egymáshoz közel telepített sok múzeum jelentette szinergia – a Liget Budapest projekt legfontosabb érve - összességében nem nyer bizonyítást és a szövegben igen szerényen jelenik meg. Általánosságban történik hivatkozás a bevezetőben (a 10. oldalon): „A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az egy negyedbe csoportosuló múzeumok sokkal több látogatót vonzhatnak, mint külön-külön. Ha pedig ezek a gyűjtemények egyéb, a szabadidő igényes elöltését biztosító létesítmények közelében lelnek otthonra, akkor az intézmények vonzereje többszörösen összeadódhat, egy, a nemzetközi színtéren is jelentős és elismert, turista-vonzó márkanevet, brandet képezve.” Mintha Baán Lászlót hallanánk... A tanulmány azonban adósunk marad a konkrét nemzetközi példákkal. Mert az egyes esettanulmányok után írott szinergia-lista nem meggyőző: legfőképpen, mert jelentéktelen technikai mozzanatokat említ. A szinergia bizonyítására fontos lett volna részletesebb felmérések ismertetése. Olyanoké, amelyekből kiderül, hány látogató tekintett meg egynél több múzeumot vagy akár csak intézményt a negyed területén, hányan döntöttek kifejezetten azért a látogatás mellett, mert – akár egyénileg, akár családilag, akár baráti vagy kollegiális körben - azt a szórakoztatási és kulturális mixet kívánták igénybe venni, amelyet az adott környék kínált. Ilyen felmérésekről azonban nem számol be a tanulmány.

Lássuk csak a listát, utána pedig térjünk ki egyenként az esettanulmányok jelentőségére. És ne feledjük a fenti dőlt betűs idézetet, mert van benne igazság, csak nem így.

Egy tipikus szinergia-sor (a bécsi MQ-nál):

Működési: az MQ jellegéből adódóan a működési szinergiák dominálnak. A méretgazdaságosság mellett egyedülálló szinergiát teremt az MQ-n belül a quarter21, mivel az ott élő és alkotó művészek munkássága szorosan összefonódik a más komponensekben található gyűjtemények frissülésével.

Marketing: a szervezeti formából eredően a legfőbb marketing szinergiát a cross-selling lehetősége teremti meg. Jó példa erre a jegyárusító ügynökségekkel kötött számos partneri egyezmény, amellyel Bécs különböző turisztikai attrakciói látogathatók kezdeményes áron.

Pénzügyi: a pénzügyi szinergiák elhanyagolhatóak, mivel a finanszírozás nem verseny alapú, egyedül a központosított készpénzgazdálkodás rejt lehetőségeket.

Menedzsment: a szinergia a különböző múzeumok operatív vezetőinek összegzett tudásából származik.

A berlini Kulturforumnál ehhez képest újdonság:

Működési: a legfontosabb szinergia a prioritásként kezelt közös rendezvények szervezése. 2014 júniusában megrendezésre került a Das Fest egy többnapos fesztivál formájában, amelynek az érdekessége, hogy az első rendezvény, amelynek a szervezésében a Kulturforum összes intézménye részt vesz.

Marketing: a berlini Kulturforum intézményei marketingszinergiái elsősorban a rendezvények és kiállítások együttes eladásösztönző tevékenységében rejlenek.

A Milleneum Parkban pedig:

Működési: a Millennium Park népszerűségének köszönhetően közel tíz művészeti iskola és kulturális intézmény választotta otthonának a komplexumot, ezzel egy koncentrált kulturális központot alkotva. Megjegyzem, hogy ez utóbbiak neve és látogatottsága hiányzik: a „komponensek” felsorolása pedig nem múzeumi vagy kiállítóhelyeket említ.

3. Az esettanulmányokról...

annyit, hogy a bécsiből és a berliniből hiányzik az MQ-nak ill. a Kulturforumnak tulajdonítható látogatásszám-növekmény idősora. A puszta látogatásszám-adatok egyébként nem meggyőzőek. Ha ez ui. a bécsi MQ-nál évi 4 millió, akkor a Kulturforum esetében az évi 290 ezer egyszerűen nem hihető. És tényleg nem hihető: a Filharmónia, a Neue Nationalgalerie egyenként több látogatót kellett vonzzon ennél. Hacsak nem voltak bezárva, ami viszont megemlítendő lenne.

Hozzáteszem, egyik fenti európai múzeumi negyed sem parkban épült, sőt: mindkettő eleve sűrű városi szövetbe települt. Ilyen értelemben a valódi érték-mérleg (tehát nem a puszta pénzügyi) korántsem a tervezett városligetiéhez hasonló tényezők között áll fönn. A bécsi egy teljesen reménytelen, ócska kiállítási terület – a valamikori császári istállók – helyén, azok felhasználásával, a berlini pedig egy már a II. világháború előtt sűrűn beépített városi területen, még Nyugat-Berlinben, a Tiergarten nevű park mellett épült. A mai Kulturforum egyébként tanulságosan unalmas és nem csupán épületei részbeni elavultsága miatt, hanem éppen azért, mert csupa múzeum és egyéb, „túlsúlyos” intézmény alkotja. Nem tisztem újradefiniálni a terület határait, de ha a Potsdamer Platzon lévő Sony Centert érdemi módon be tudnák vonni az együttesbe, mindjárt feljavulna a mix. Ráadásul ott is van egy múzeum, a Filmmuseum, amely – ellentétben a hajdani budapestivel – nem csupán egy mozi, hanem valóban múzeum.

A Chicago-i Millenium Park nem is igazán zöld és főleg, nem múzeumi negyed. A tanulmány szolgaian felsorolja azokat az intézményeket, amelyeket odatartozónak vél, miközben ezek nem múzeumok. Ám meg sem említi azokat az a priori kulturális intézményeket, amelyek körülötte, adott esetben mellette vagy a közvetlen közelében helyezkednek el. Ilyen először is a The Art Institute of Chicago, a világ legfontosabb képtárainak egyike, amely a Millenium Park mellett – de nem benne – magasodik: legutóbbi bővítése Renzo Piano műve. Nem említik továbbá a chicago-i filharmonikusokat, akik egy ugrásra vannak a parkot határoló Michigan Avenue-n, akárcsak a helyi építészeti társaság, a Chicago Architecture Foundation, brilliáns, stílusokra szakosított városnéző túrák szervezője. Maga a park egy vurstli (ezt jól tükrözi a tanulmány vonatkozó „komponensek” fejezete is), amely egy füvesített garázstető és egy többnyire kihalt, ingyenes szabadtéri színpad előnyös keveréke. Amelynek tervezői nagyot alkottak a népboldogítás műfajában, de ezt nem a parkba épített múzeumokkal érték el.

Az más kérdés, hogy a város-marketing szempontjából valóban óriási jelentőségű ez a terület. A képtár, a filharmónia, a kiváló éttermek - ezek közül egy a parkban - valamint a rekreációs lehetőségek, az optikai bab és a vízköpő szoborpár vonzó, családi banzájt jelent. Mindezt jól egészíti ki a délebbre fekvő Museum Campus (ez egy delfináriummal is rendelkező tengeriállat-bemutató, egy természettudományi múzeum és egy planetárium együttese). Hogy a komponensek mennyire egyenként, önmagukban, mennyire szinergikusan és mennyire csupán a választék erejével hatnak, nem derül ki, de Millenium Park tágabb környezetével - a Michigan Avenue-val és a Grant Parkkal együtt - valóban lehetne esettanulmányi példa egy család- és kultúra-barát budapesti szórakoztató és kulturális negyed számára. A példából levonható következtetés azonban korántsem az, hogy a majdnem kétszáz éves, ősfás Városligetben öt múzeumépület építendő...

Pákozdi Imre

(Folyt. köv.)

 

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »