A Villa Romana Baláca megújult védőépülete

A Magyar Nemzeti Múzeum, Villa Romana Baláca – Római kori villagazdaság és romkert központi villa épületének régi védőstruktúrája napjainkra nagyon rossz állapotba került, amely helyzet a rom épségét veszélyeztette, akárcsak a látogatókét. A Hajnóczy Gyula által tervezett régi védőépületet 1984-ben adták át, amely viszont később maga is műemlékké vált.

A tetőhéjalás gondjai azonban hamar jelentkeztek. 1997-ben el is készítették az épület kijavítására szánt építési engedélyezési tervet. Az e koncepció szerinti munkák elvégzésére akkor végül mégsem kerülhetett sor, 2017-ben azonban egy komplex épületdiagnosztikai szakvélemény készült, mely szerint a meglevő, súlyosan károsodott fa tetőszerkezetet el kellett bontani. Megbízásunk egy új védőtető tervezése volt, mely a korábbi védőszerkezet méretein túl is nyúlik, így az időjárásnak eddig kitett bizonyos részek szintén biztonságba kerülnének vele.

Az új tetőszerkezet elveiben az eredeti, Hajnóczy Gyula-féle terv elgondolását követi. A Nemzeti Múzeummal és régészével együttműködésben, valamint a Veszprém Megyei Kormányhivatal örökségvédelmi munkatársaival folyamatosan egyeztetve született meg a ma látható térlevfedés. Megbízói igényként merült fel, hogy ne kifutószálas, rétegelt ragasztott fa szerkezet kerüljön vissza, hanem acél felületű rendszer. Az új szisztéma a korábbi fa anyagú tetőszerkezet helyére épült teljesen, a főtartók kiosztása az eredetit követi, és így a forma sem változott tehát.

Tervünkben az új térlefedés centrális projekció elvén készült el. A korábbi felfalazások kötöttséget jelentettek – ez is nagyon meghatározta az állagvédelmi terveket –, így teljesen a korábbi koncepció mentén készült el a közel 3000 négyzetméteres fedés. 

Acél alapanyagú, rácsos főtartókra támaszkodó, hidegen hajlított acél szelvényes szelemenezésről van szó. A megnövelt konzolméret miatt a tetőt a terület vezető régészével egyeztetve a meglevő ráfalazásokra támasztottuk rá, külső acél oszlopokkal.  A főtartókat a széleken peremtartó sorral kötöttük össze, ezzel megoldva az oszlopokra nem támaszkodó főtartók alátámasztását is a merevítési funkció mellett.

Az épület héjalása tűzihorganyzott acél trapézlemez fedés, 12 fokos hajlásszögű tetőn. Az attika csatornákból a csapadékot a korábban alkalmazott, és nem bevált vízköpők helyett ejtő vezetékek vezetik le a föld alatti csapadékvíz elvezető rendszerbe, melyet szikkasztókba kötöttünk be. Az ejtő vezetékeket a külső támasztó oszlopokban rejtettük el a lehetőségek szerint. Az épület eredeti, hangsúlyos attikás megjelenése változatlan maradt. Az attika függőleges burkolata szürke színű lemez burkolat, a kinyúló konzolt alulról pedig áttört fémlemez zárja le.

2 Rabb Kft.

Szerk.: Pleskovics Viola