A zsibongó vajon tényleg zsibong?

A közösségi együttműködésen alapszik Jenei Nikolett diplomamunkája. Az építészhallgató a klasszikus tantermes rendszerből kiindulva egy alternatív iskolát tervezett, ahol a tornatér vált a diákokat összefogó és a zsibongásnak helyet adó térré.

Az iskolapadban töltött évek meghatározzák későbbi életünket. Az én életemben is fontos szerepet játszottak az iskolás, főleg a középiskolás éveim. Azért is szerettem a félév során ezen a diplomaterven dolgozni, mert nagyon sok szép emléket idézett fel bennem. Mindezeket a gondolatokat és érzéseket, emlékeket összevetve megterveztem a saját alternatív iskolámat. Bármilyen rendszerről legyen szó, annak előbb-utóbb mindig lesznek kritikusai is. Az alternatív iskolák megjelenése is az oktatási rendszer kritikájaként értelmezhető, noha ezek az újító gondolatok sok helyen beépültek az oktatási rendszerbe, alapelvekké váltak. Ezeket a változásokat az építészet is elkezdte lekövetni és ma már különféle oktatási terekkel találkozunk világszerte.

Diplomamunkámban egy kislétszámú iskolát terveztem, hiszen tanulmányok igazolják, hogy egy megfelelően együtt működő közösség nagyjából maximum 150 fő esetén alakul ki, és a legideálisabb osztálylétszám 15-20 fő. Ez az a szám, amit a tanárok is ideálisan kezelni tudnak és ekkora létszámnál eredményes a személyre szabott, közvetlen oktatás is. A közösséggé alakulás fontos alap, ezt a rendszert erősít, hogy az évfolyamok nem izoláltan tanulnak, hanem lehetőség van közöttük interakcióra is. Ez az elv a termek kialakításában is tükröződik: nincsenek dedikált osztálytermek, minden terem szakteremként funkcionál. Ez azért szükséges, mert így elérhető, hogy minden gyerek, minden teret a sajtjának érezzen, akarja és tudja is belakni. Ezzel elkerülhetők az olyan zónák, ahová a gyerekek nem szívesen járnak vagy fenntartásokkal kezelik.

A debreceni Tímár és Varga utcán található egy hegyesszögű saroktelek, ami két szomszédos telelekre is átfut. A két utcafrontra kommunikálás is indokolja, hogy miért volt egyértelmű, hogy ezt a két szomszédos telket együtt kezeljem. Emellett azért is választottam ezt a helyszínt, mert a környéken több oktatási-nevelési intézmény is található: bölcsőde, két óvoda, három középiskola és két középiskolai kollégium. 

A telek szokatlan alakja miatt elsődlegesen nem a tömegformálásból indultam ki, hanem a funkciók helyrekerülésével adta ki az épület a végső formáját. A déli oldalon található előkertet jelenleg egy robosztus téglakerítés határolja, ezt laposacélból hegesztett, a téglakerítést idéző, de transzparens szerkezetre cseréltem és növénnyel futtattam be, így egy belátható, mégis meghitt előkert jöhet létre, miközben az eredetileg a telken álló fák is megmaradnak. A fák egyébként az épület ereszmagasságát is ellensúlyozzák. A másik zöldfelületet egy belső homlokzat kialakításának vágya hívta életre.

Az épület működésének kialakítása a közösségi együttműködésen alapszik. Ezzel rokon a nagy közös légtér, amiből különböző eszközökkel adott esetben tanulóterek határolhatók le. Az iskolák többségének általában a legnagyobb légterei a zsibongók, aulák, ezek legtöbbször mindent csinálnak, csak nem zsibonganak. Átközlekedésre és nem időeltöltésre használják a gyerekek, így a nagy tér sokszor kihasználatlan, kihalt. Célzott események esetén (iskolai vásárok, ünnepségek) megtelnek élettel, de ez a tanév töredékét teszi ki. Azért, hogy a zsibongás visszaköltözhessen ebbe a térbe, a tornatermet töltöttem fel ezzel a funkcióval, így a testnevelés órákon túl a szünetekben is ott tartja az életet.

Mivel a tornatérről alapvetően az utcai cipős forgalmat ki kell zárni, ezért az egész iskolarendszert váltócipős alapokra helyeztem, ehhez öltözőt a pincében helyeztem el, ahogy egy kicsi, úszópultos büfét is, amit az iskolába járó srácok felváltva üzemeltetnek. Emiatt a pincetér egy része klubhangulatot is ébreszthet az emberben. Bandázásra, játékra a földszinten is lehetőség van, de itt helyeztem el a melegítőkonyhát és az ebédlőt is. Az étkezést lehetővé tevő asztalok és padok adott esetben akár nézőtérré is összetolhatóak, az iskolában máshol erre nem jelöltem ki külön helyet, se pódiumokat nem raktam, hiszen alapvetően az iskola sok teréből belátható a tornatér. A tornatér valódi kontúrját a földszinten egy motorosan mozgatható háló jelöli ki, ami egyben a kirepülő labdáktól is véd. Ha a biztonság úgy követeli, az  emeleti részre is beterveztem egy hálósávot, ami leengedhető. 

Az épület további két emelete a tényleges tanulótereket foglalja magában. A tantermeket a lehető legnagyobb flexibilitással alakítottam ki, a legtöbb fal mobil falrendszerből áll, ami biztosítja a nagy térről való leválasztást vagy az azzal való összenyitást. Ezeknek a felülete a terek használati lehetőségeitől függ. Az épületben található fix falrészek általában bútorelemek. Mivel minden terem szaktanterem, ezek a bútorelemek szertárként is funkcionálnak: itt találhatók a gyakorlati oktatáshoz szükséges eszközök és anyagok, illetve a fix polcokban kézmosót is elhelyeztem. Ezekbe mobil interaktív táblák is elhelyezhetők, de a fehér felületekre akár filccel is írhatunk. Továbbá ide helyezhetők el a használaton kívüli asztalok és székek is, de a mobil falrendszer segítségével bizonyos szaktermek előadóvá is alakíthatóak.

Az iskolában külön könyvtárat nem alakítottam ki, ugyanakkor fontosnak tartom a szakirodalomhoz elérhetőségét, ezért a már említett bútorelemek legtöbbször két oldalra működnek: kifelé könyvespolcként funkcionálnak, míg a leválasztott terembelső felé szertárként. Ezenfelül az iskolába úszópolcokat is terveztem, amelyeken szépirodalmi olvasmányok találhatók. A kölcsönzés rendszere és a könyvhasználat a diákok laptopjáról elérhető és folytatható.

Az első emeleten védősávként kialakítva a tornatér légterétől elhúztam és a homlokzati falakra helyeztem a termeket. Noha a mobilfalak nagyon jó hanggátlássál rendelkeznek, 60 decibelig tökéletesen kirekesztik a hangot, szükség volt egy ilyen sáv létrehozása. Erre a szintre tudatosan az olyan szaktantermeket helyeztem, melyek használata vagy nagyobb zajjal jár, vagy kevesebb koncentrációt igényel. Így kerültek ide a művészeti, és média-ének termek, illetve a műhely, de a tanári is, egy közvetlen erélykapcsolattal az előkertre, ahova a gyerekek is kijuthatnak.

A második emeleten a tornateret egy üvegtetővel zártam le, így biztosított a lelátás valamit a megfelelő fény bejutása is. Motoros árnyékolókkal van lehetőség az üvegtető árnyékolására. A tető körül egy kerengőt hoztam létre, ami a falvégeken leülős-pihenős lehetőséget nyújt, egyébként gyülekezőhelyként is használható. Erre a belső, kinti térre szerveztem a második emeleti szaktermeket, amik bizonyos fokig a kinti térrel összenyithatók. Emellett két-két előadót is úgy alakítottam ki, hogy összenyithatóak legyenek, míg a magyar tanterem nyelvi teremmé is felosztható.

Egy szerethető, gyerekbarát intézmény megteremtése volt a cél. Noha a tervezett iskola működése nem tud teljesen elszakadni a hagyományos, tantermes rendszertől, a különböző építészeti eszközökkel sikerült egy olyan helyet tervezni, ami segíti a gyakorlatias és kötetlen tudásátadást. Ebben a tervben minden a megszokottból indul, mégis képes a különféle igényeknek megfelelő alternatívákat nyújtani. 

A fenti szöveget és képanyagot Jenei Nikolett küldte szerkesztőségünk számára. A szerk.: fzs.