építészet : környezet : innováció

Amit a közelmúltból magunkkal viszünk

Mi az, ami a második világháborút követő évtizedek építészetéből kanonizálható? Az örökségvédelem táguló köreit jelezve nyolc 1945 után született ház kerülhetett be az országosan védett értékek közé. Íme a lista az új műemlékekről, és egy rövid, fényképes ismertetés arról, amit már biztosan magunkkal viszünk.

Janáky István hódmezővásárhelyi művelődési háza, fotó: vm
Mi az, ami a második világháborút követő évtizedek építészetéből kanonizálható? Mi az, ami bekerül az olyan mindenki által elismert értékek közé, mint a Bazilika, a diósgyőri vár vagy a Gellért fürdő?

Egy évtizede a budapestiek többsége még arról is meglepődve értesült, hogy az Erzsébet téri buszpályaudvar (Nyíri István), a háború utáni modern építészet egyik legjelentősebb alkotása, védelem alatt áll, és nem bontható. A laikusok közül akkor nem sokan értették, miért. A Dózsa György úti MÉMOSZ-székház (Gádoros, Perényi, Preisich, Szrogh, 1949) – az építész és művészettörténész szakma által mindig is nagyra tartott – értékeinek szélesebb körű felismeréséhez is kellett a pár éve lezajlott gondos (bár nem kritika nélkül maradt) felújítás.

A háború utáni évek klasszikus modern, szocreál és az 1960-as évek kései modern építészetének értékei lassan kerülnek be a köztudatba. Az emlékek közben fogynak, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. A „nemzetközi stílus” alkotásai az Egyesült Államoktól Izraelig vagy Moszkváig ma már éppen olyan veszélyeztettek, mint az előző századforduló és a 19. század építészete. Pedig a házaknak van már patinája, múlttá váltak és nosztalgiát ébresztenek – senki nem épít már úgy, mint 1958-ban. Megváltoztak az anyagok, megváltoztak a formák, megváltoztak az igények, és Magyarországon megváltozott a társadalmi rendszer is.

A retró a dizájn és a lakberendezés területén divatos lett, az építészetben egyelőre kevésbé. Ugyanakkor volt már arra példa, hogy egy '60-as évekbeli házat olyan gonddal újítottak fel, ahogy általában csak jóval régebbi épületeket szokás. Amikor a Bukarest utcai buszpályaudvart néhány éve trendi kávézóvá alakították, még a kerámiamozaik falburkolatot és a fém feliratokat is gondosan restaurálták. A hivatalos elismerés csak később követte az úttörő magánkezdeményezést: a buszvégállomás ma már műemlék.

Szépvölgyi út 3/b, Szrogh György, fotó: Gebauer Imola
Az örökségvédelem megkezdte a legfontosabb alkotások felmérését és védelmét. Van már egy-két védett épület Dunaújvárosban, Budapest központjában és Csepelen, de a hiányokat oldalakon keresztül lehetne sorolni. Az adósságok törlesztése már csak azért is lassú folyamat, mert az elmúlt két évben egyáltalán nem voltak új védések. Március 6-án végre megjelent a régóta várt védési lista 195 új műemlékekkel. A sok csatát látott erzsébetvárosi házak, Bauhaus villák, barokk templomok mellett a védelem táguló köreit jelezve ebbe bekerülhetett nyolc 1945 utáni építészeti alkotás, valamint egy korabeli ipari emlék:

- Janáky István: hódmezővásárhelyi művelődési ház
- Árkay Bertalan: balatonlellei templom
- Rimanóczy Gyula: győri ipariskola
- Határ Győző: múcsonyi művelődési ház
- Iparterv: inotai művelődési ház
- Szrogh György: Szépvölgyi út 3/b
- Csaba László: cserépváraljai templom
- Schmidt Lajos: Orvos utcai ház
- uránbányászati aknatorony a Mecsekben

A legjelentősebb közülük kétségtelenül Janáky István hódmezővásárhelyi művelődési háza, amelynek tervezett felújításáról az építészfórum is hírt adott. Nemcsak a tervező személye emeli ki a korszak átlagából, hanem különleges – a skandináv mintákat alföldi hangulattal ötvöző – stílusa, valamint az a tény is, hogy az 1945 után az első jelentősebb kultúrház volt az országban. Az örökségvédelem láthatólag törekedett arra, hogy a legjobb alkotások (pl. Rimanóczy Gyula győri ipariskolája, vagy Csaba László cserépváraljai temploma) mellett védje az átlagosat és a jellemzőt is: a múcsonyi vagy az inotai kultúrházat leginkább ez a szempont sorolta a védendő értékek közé. Íme a lista és egy rövid, fényképes ismertetés (forrás: KÖH) arról, amit a közelmúltból már biztosan magunkkal viszünk:

 

Balatonlellei templom, Árkay Bertalan, fotó: Horogszegi Tamás
Balatonlellei templom, Árkay Bertalan, fotó: Horogszegi Tamás
Balatonlellei templom, Árkay Bertalan, fotó: Horogszegi Tamás

 

Balatonlelle harmadik templomát 1943 és 1972 között építették Árkay Bertalan tervei szerint. A háromhajós, modern stílusú, keletelt csarnoktemplom a település központjában emelkedő domb tetején, az épülethez tartozó templomkertben áll. Főhomlokzatát, illetve tornyát kváderezett vörös homokkővel burkolták. A templomépület 1943 és 1947 között épült fel a korábbi templom helyén, tornyát 1972-ben fejezték be. Festett üvegablakainak egy részét, valamint lourdes-i mellékoltárának oltárképét, szószékének mozaikját Sztehló Lili készítette (1958). A szentély monumentális oltármozaikja Somos Miklós munkája (1987). Molnár C. Pál és Prokop Péter által festett mellékoltárok állnak a mellékhajók keleti végén. A központi helyen elhelyezkedő templomépület az Árkay-életmű monumentális darabja; egyedülállóan gazdag külső-belső kialakítása, rengeteg eredeti tartozéka, részlete feltétlen megérdemeli az országos műemléki védelmet.

Az 1948 és 1953 között id. Janáky István tervei szerint épült hódmezővásárhelyi Petőfi Sándor Művelődési Központ főhomlokzatával a város egyik főutcájára (Szántó Kovács J. u.) néző vasbeton vázszerkezetű épület. Különböző magasságú épületrészeinek egymás mellé helyezése a belső tér funkciók szerinti tagolását követi. Az épületbelsőben a kb. 400 fős színházterem faburkolású, íves vonalvezetésű mennyezete érdemel figyelmet. A két emeletet átfogó, körgalériás előcsarnokot Németh József falképe díszíti. Az épület a modern – skandináv orientáltságú – építészet első megjelenése Hódmezővásárhelyen, s országos viszonylatban is a korszak egyik figyelemre méltó alkotása, amely sajátos alternatíváját jelentette a korszak uralkodó, szocreál építészetének. Janáky István a magyar építészettörténet kiemelkedő alkotója, hírnevének kialakulásában a hódmezővásárhelyi művelődési központ fontos lépést jelentett.

 

Győri ipariskola, Rimanóczy Gyula, fotó: Győr Attila
Győri ipariskola, Rimanóczy Gyula, fotó: Győr Attila
Győri ipariskola, Rimanóczy Gyula, fotó: Győr Attila

 

Számos előzmény után 1950. szeptember 29-én került sor a győri Ipari Tanulóiskola alapkőletételére. Az épület terveit a korábbi műveivel nemzetközi elismerést kivívott Rimanóczy Gyula készítette. Az épület egymást keresztező szárnyaiban közel négyszáz diák elhelyezésére alkalmas iskola, kollégium, tanműhely, konyha, étkezde kapott elhelyezést, ünnepélyes felavatása 1953. szeptember 1-jén volt. 1961-ben elkészült a tornaterem, 12 holdas telkének parkosítását 1967-ben végezték el. A modern stílusú, lapos tetős téglaépület modern stílusú, szocreál díszítéseit (domborművek, festmények, szobrok) jelentős alkotók (többek között Dabóczi Mihály, Gallyas Frigyes) készítették. Rimanóczy Gyula művei a korszak magyar építészetének kiemelkedő alkotásai: pasaréti temploma, buszpályaudvara, több villája, temploma régóta védett műemlék. Stílusát az 1950-es években emelt épületeinél sem tagadta meg, győri iskolája impozáns vörös tömegével, sajátos, funkcionalista alaprajzával, egyszerű tagolású, elegáns homlokzataival a modern építészet kései remeke, melyet jól egészítenek ki magas színvonalú, illetve rendkívül kifejező szocreál díszítések.

Múcsony, alberttelepi művelődési ház, fotó: Győr Attila
Múcsony község Alberttelep nevű részén a főútvonal mellett áll a védetté nyilvánított egyemeletes, lapos tetős szocialista realista stílusú művelődési ház. Az épületet a Borsodi Szénbányászati Tröszt építtette 1954 és 1956 között, Határ Győző (IPARTERV) 500 férőhelyes kultúrház-típusterve alapján. A főhomlokzat középtengelyét függőlemezekkel díszített főpárkány és timpanonszerű attika hangsúlyozza. A múcsonyi kultúrház jó arányú, monumentális épület, mely a mai napig őrzi eredeti kialakítását, részleteit. A szocialista realista művelődési ház épülettípusának egy kiemelkedően jó építészeti állapotban megmaradt emléke, mely ma is fontos szerepet tölt be a község kulturális és közösségi életében. A 20. század első harmadában kialakított bányásztelepülés 1945 utáni fejlesztésének, lakó- és kiszolgáló épületekből álló új központjának egyik első, de mindenképp legjelentősebb épülete.

Inota, Béke Művelődési Ház, fotó: Sipos Enikő
Az inotai hőerőműhöz tartozó Béke Művelődési Ház 1955 és 1958 között épült fel az Iparterv tervei alapján, az erőműben dolgozók számára. A közvetlenül a 8-as út mellett fekvő lapostetős épület szocreál elemekkel díszített, de a szocreál építészettől való eltávolodás, az útkeresés szellemében fogant modern stílusú. A művelődési házban színház- és moziterem, elegáns könyvtár, szakköri helyiségek, büfé, étkező várta a látogatókat. A külső homlokzatokat és a fontosabb helyiségeket a kor neves képzőművészeinek (Bernáth Aurél, Kovács Margit, Somogyi József, Pátzay Pál, Ambrózy Sándor, Cser Jolán, Rozsda Endre, Hintz Gyula és Fónyi Géza) alkotásai díszítik. Az udvaron Boda Gábor szökőkútja áll. Az inotai művelődési ház jó alaprajzi beosztású, minőségi anyagokból készült, a részletekre is odafigyelő, színvonalas épület. Az épület, eltekintve egy-egy kisebb hozzáépítéstől, teljesen eredeti állapotában maradt meg, minden részletében hűen, magas művészeti színvonalon tükrözi egy letűnt kor hangulatát.

A Mecsek hegységben kezdetben a szénbányászat, majd 1955-től az uránbányászat volt a meghatározó. Az egyetlen magyarországi uránbánya I. bányaüzeme 0/6 aknatornyát Majsai József bányagépészmérnök tervei alapján építették 1956-ban. A Halimba-devecseri típusú aknatorony az érclelőhely kimerülése után, 1972-től elvesztette eredeti funkcióját. Azóta az aknánál működő vízkiemelő szivattyúk és csővezetékeik esetenként szükséges leeresztésére vagy kiemelésére szolgál. A bányák bezárása után a felszíni létesítményeket, így az uránbányászat aknatornyait is lebontották. Az I. bányaüzemi 0/6 akna, amely az uránbányászatot a kezdetektől végigkísérte, az egyetlen és az utolsó álló aknatorony. Az impozáns szerkezetű építmény jelentős bányászati emlék, megőrzése ipartörténeti szempontból kiemelkedően fontos.

Szépvölgyi út 3/b, Szrogh György, fotó: Gebauer Imola
A Szépvölgyi út 3/b szám alatti többlakásos épületet 1958-ban építették Szrogh György tervei alapján. A lakóház az 1950-es évekre jellemző szocreál stílus kvalitásos emléke. Homlokzatának kialakítása, alaprajzi elrendezése, elegáns lépcsőháza a késő modern építészet formakincsét és kiérlelt megoldásait gyűjti egybe. A civil kezdeményezésre indult védetté nyilvánítást a III. kerület főépítésze is támogatja.

A cserépváraljai plébániatemplom Csaba László Ybl-díjas építész módosított tervei szerint 1961-ben épült fel. A templom művészettörténeti jelentőségét nemcsak az adja, hogy a korszak nem preferált épülettípusának egy példája, hanem kivételes építészeti értékei is. A térformálás egyedi módja, a tájba illesztésre való törekvés, a korszak templomépítési előírásaihoz való kreatív alkalmazkodni tudás egyaránt kiemelkedő helyet biztosítanak ennek az épületnek a hazai szakrális emlékanyagban.

Gellérthegy utca 33, Schmidt Lajos, fotó: Hajdú Virág
Az ötemeletes, lapos tetős Orvos utcai épület a tabáni lejtőn, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva épült a Naphegy utcától a Gellérthegy utcáig fél szint eltolással, Schmidt Lajos (ÁÉTV) tervei szerint 1964-ben. Az épület az 1950-es évek végétől újrainduló lakásépítkezések színvonalas példája. A korai hatvanas években – mielőtt a paneltechnológia és az általa közvetített szemlélet, azaz a termeléskényszer elszürkítette volna a hazai lakásépítést – még volt lehetőség szabadabb, modern szellemű lakóházak építésére. Ezek közé tartozik Schmidt Lajos épülete is, mely tömegalakítása, alaprajzi koncepciója és nem utolsósorban városképi jelentősége miatt védelemre érdemes. Az előkertben álló, Maczon Frigyes által fekete gránitból készített fókakompozíció a kor szobrászművészetének színvonalas emléke.

 

Fekete gránit fókakompzíció, Orvos utca, fotó vm

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »