Egy Janáky meg két Janáky

Hódmezővásárhely belvárosában várhatóan még idén nagyszabású építés-felújítás indul, aminek részeként ifjabb Janáky István és Janáky György tervei alapján átalakítják és bővítik édesapjuk, idősebb Janáky István művét, az 1940-es évek végéről származó Petőfi Sándor Művelődési Központot. A műemléki tervtanácson jártunk.

Hódmezővásárhely belvárosában az Alföldi Galéria, a Petőfi Sándor Művelődési Központ és a Tornyai János Múzeum egymás közelében álló épületeit a Mindennap kultúra elnevezésű program jegyében korszerűsítik és bővítik. A város több mint 2 milliárd forintot nyert erre a célra az uniós Agóra pályázaton. A belváros felújításának költségeit összesen 14 százalékban állja a város, a fennmaradó 86 százalék vissza nem térítendő támogatás.

Az Alföldi Galéria épületén lecserélik a cserépfedést, elbontják az udvar felől az egykori nyomda miatt telepített lépcsőházat, és helyette a Kossuth tér felől építenek egy liftes közlekedőmagot. A Tornyai Múzeum és a mellette lévő bérház között, a foghíjtelekre új fogadóépületet terveznek, amit kívülről a vásárhelyi hímzés színvilágát idéző kerámiával burkolnak majd. A múzeum két jelenlegi épületének homlokzata a Dr. Rapcsák András úti oldalon érintetlen marad, viszont elbontják azt a földszintes házat, ami a Szegfű utca, Deák Ferenc utca és Dr. Rapcsák András út sarkán áll. A helyére kerülő többszintes épületben kap helyet a restaurátorműhely, valamint a raktárak. A műhelyben folyó munka üvegfalon keresztül lesz majd megtekinthető. Tervező a szegedi Tér és Forma Stúdió, vezető építész Vesmás Péter.

Nagy átalakítás vár az 1940-es évek végéről származó Petőfi Sándor Művelődési Központra is: idősebb Janáky István művét fiai, ifjabb Janáky István és Janáky György tervei alapján átalakítják és bővítik. A szocialista realista korszak beköszönte előtti pár évet, melyből ez az épület is való, ifjabb Janáky István a tervtanácsi prezentáción (február 3.) a magyar építészet legjobb korszakának nevezte, melyből számos remekmű származik. A művelődési házon, ami külsejében őrzi eredeti formáját, a „dániások" hatása érezhető. Nagyon nem is kívánnak változtatni rajta, egyetlen lépcsőtorony kerül rá, nem feltűnő helyen, és csökken rajta az ablakok száma. Belül viszont jelentősen megújul, elsősorban a színháztechológiai követelmények nagy változásai miatt. Strack Lőrinc színháztechnikai konzulenssel közösen a színházteremben a karzat megszüntetését, új, nagyobb lejtésű zsöllye kialakítását tervezik. Így ünnepélyesebbé válik a galériás előcsarnok, és sokkal jobban használható a felülről megközelíthető nézőtér, melynek 400 fős befogadóképessége így némileg csökken. Meglesz ugyanakkor a lehetőség arra, hogy mozgáskorlátozottak feljussanak a színpadra. A zsinórpadlás szintje lejjebb kerül, így a színpad fölötti térben rejtetten alakítható ki új épületgépészeti blokk, és nincs szükség vasfüggyönyre. Részben föld alatti bővítéssel az udvar felől irodákat, szakköri helyiséget és szobrászműtermet alakítanak ki.

Az Agóra programnak megfelelő multifunkcionális bővítést új épületben oldják meg, amihez viszont lebontják a szomszédban álló, az 1941-ben átadott, rossz állapotban lévő görögkeleti paplakot. A hívők száma csekély, az egyháznak gondot jelent az épület fenntartása. Így kölcsönösen előnyös a megállapodás az ingatlan eladásáról. Helyére háromszintes többcélú épület kerül, amit kívülről – a régi művelődési ház homlokzataihoz hasonlóan – nyerstéglával burkolnak. Az alsó szint félig a földbe süllyed, az akadálymentes közlekedéshez rámpát alakítanak ki. A 20x20 méteres épület alsó szintjén oktatótermek létesülnek (a nagyobbikban 15 munkaállomással számítógépterem), középső szintjén síkpadlójú táncterem (kétszeres belmagasságú), kiszolgáló helyiségekkel itt és a következő szinten. A tömb lefedése döntött síklemez, amit átlósan illesztenek a négyzet alaprajzú házra. Az 1,2 milliárd összköltségre kalkulált beruházásból (az épületegyüttes össz alapterülete 3500 m²) rendezik a környező parkot is, és a két épület köré nyírott, „szobrászilag" megformált sövényt terveznek. A gyertyánból elképzelt kompozícióra az Új Irány kap altervezői megbízást.

A műemléki tervtanács elsősorban a bontás miatt volt illetékes a hódmezővásárhelyi terv jelen fázisában – bár a végül is 1953-ban befejezett, közel hatvan éves művelődési központ védettségét már egy éve kezdeményezték, de a kulturális tárca ebben még nem döntött. Az együtteshez tartozó műemlék templom teljesen külön áll, így a parókia bontása ellen kifogás nem merült fel. Némi vitát váltott ki ugyanakkor a sövény, amit a tervtanács több tagja is bírált, mert szerintük nagyon bezárja, elrejti az épületeket az arra járóktól, elkülöníti a szomszédos épületektől. A tervezők szerint a bemutatott rajzokhoz képest oldottabb, nagyobb nyílásokkal tarkított, mozgalmasabb sövény kialakítását tervezik, és határozottan cáfolták a tanács tagjainak aggodalmait.

A színházterem belső kialakításával kapcsolatban merült még fel, hogy az új nézőtéri világítási híd, és egyéb technikai változtatások miatt az eredeti, lágyan-ívesen formált lécburkolat el fogja veszíteni azt a hangulatát, ami az építésének korára annyira jellemző volt. A tervezők azonban hangsúlyozták, hogy a lehető legjobban megőrzik majd a régi burkolat jellegét az új kialakításban is. Az új épülettel kapcsolatban egyetlen kérdés arra irányult, hogy a teljesen sík terepen miért kell lesüllyeszteni a házat fél szinttel. Erre a magyarázat egyrészt az, hogy az épület felső élei így sokkal jobban igazodnak a környező beépítéshez, továbbá a kedvezőbb, kisebb meredekségű, 6%-os rámpa ily módon lesz kedvezően kialakítható.

A tervtanács összefoglaló véleménye szerint a produkció lenyűgöző, és Hódmezővásárhely városa feltétlenül elismerést érdemel azért, hogy ennyire érzékenyen, „családon belül" adtak megbízást a tervezési feladat megoldására.

Vargha Mihály