Átrajzolni az emberek kognitív térképét

Kiss Attilával, a Szimpla-hálózat egyik tulajdonosával Somlyódy Nóra beszélgetett.

Kiss Attilával, a Szimpla-hálózat egyik tulajdonosával Somlyódy Nóra beszélgetett.

Építészfórum: Honnan jött az ötlet, hogy bérházudvarban csináljatok szórakozóhelyet?

Kiss Attila: Itt laktunk a környéken, és ismertük ezeket a házakat az üres belső udvarokkal. Számunkra evidens volt, hogy mit kell tenni, az pedig hamar kiderült, hogy szükség van a szabadtéri helyekre. Ez a Ráckert tapasztalata, és berlini minta is. Számunkra evidensnek tűnt, de az kétségtelen, hogy furcsán néztek ránk a hivatalok.

ÉF: Tulajdonképpen kik vagytok? Pályaelhagyó bölcsészek, ha jól tudom.

KA: Négy bölcsész-felé srác, lediplomáztunk, és azt gondoltunk, jó lenne közösen csinálni valamit, amiből meg is lehet élni. Nem ezzel kezdtük, volt például internetes lovasturisztikai site-unk, de csinálgattunk mást is: fordítottunk, lexikon-szócikkeket írtunk. Egyikünk most is tanít.

ÉF: Milyen sorrendben alakultak ki a helyeitek?

KA: Három és fél éve csináltuk meg a Szimplát a Kertész utcában, aztán a Szimpla kertet a Kazinczy utcában, utána a Duplát. Tavaly nyáron a Millenáris Parkban voltunk, és az idén lett az új Szimpla kert a Kazinczy utca másik végén és a kis Szimpla kert a Hegedű utcában.

ÉF: Hogyan fogadta az ötleteteket az önkormányzat és a többi hatóság, akikkel tárgyalni kellett? Hiszen ez egy hagyomány nélküli kezdeményezés.

KA: Először furcsán, aztán pozitívan. Azt látták, hogy van erre igény, és sok embert megmozgat. Ez abból is látszik, hogy ebben a kerületben az idén már nagyon sok hely van. Persze a precedenst meg kellett teremteni. Számunkra az első alkalom volt izgalmas - el kellett magyarázni, meg kellett értetni, mit is akarunk.

ÉF: A kezdeményezéseitek mind lepattant, veszélyesnek nyilvánított házakat érint, ahonnan a bérlőket kilakoltatták. A bontásig terjedő átmeneti időben be tudtátok lakni a házakat.

KA: Ez így van. Kicsit unjuk már ezt a költözködést szezonról szezonra, egy állandó nyári hely jó lenne. Az is előnyös ezeken a helyeken, hogy itt vannak a belvárosban, de egy ilyet nem tudnánk megvásárolni. Egy állandó hely más lenne, az nem az ideiglenességet állandósítaná.

ÉF: Az új, Kazinczy utcai Szimpla kertről mit lehet tudni? Mellette van a város egyetlen rituális zsidó fürdője, amit most újítottak fel. Az udvarotokban van egy gyárkémény, és valamiféle árkádok.

KA: Ez egy gyárépület volt: itt vannak a nyers téglafalak és ez a furcsa tér. A gyárban vasárut gyártottak, a gépalapok ottmaradtak a földön. Ipari épület más funkcióban - a Szimpla tehát emiatt is érdekes. Apróságokban újítottunk, amitől kevésbé lepattant hatást kelt a hely, mint az előző, mert a falat lekezeltük egy lepergésgátló anyaggal, hogy a ruha ne legyen téglaporos. A személyzet profi vendéglátós, már nem bölcsészek szolgálnak ki. Amikor belecsöppentünk, éppen bontották, de szóltunk, hogy a hátsó szárnyban hagyják meg az árkádsort, ott alakítottuk ki a mozit. Eredetileg azért kezdték el bontani, hogy parkolóztassanak, de megegyeztünk a tulajdonossal, hogy kibéreljük az egész házat erre a nyárra, és akkor nem bontottak tovább. A homlokzat pedig védett, azt amúgy is meg kellett tartani.

ÉF: Amióta az első kertet megnyitottátok, teljesen átrajzoltátok a város szórakoztatóipari térképét. Az is lehet, hogy akik ide járnak, valamit olyat is megismernek a városból, amit eddig nem, mert nem erre laknak vagy nem érdekelte őket a sok lepattant és piszkos ház. A városrész egészen új látószögbe került. A helyeitek pedig nagymértékben alkalmazkodnak a meglévő épület karakteréhez; nem avatkoztok bele az épületekbe, nincsenek tele a felületek a szponzorok hirdetéseivel.

KA: Ezt nem is engedtük volna. Az első kérdés: akármennyire is esetlegesnek tűnik egy ilyen hely megjelenése, mi azért gondolkodunk arról, hogy hogyan nézzen ki. Az egyik szempont az, hogy legyen nagyon egyszerű, mert csak egy nyárra tervezhetünk, és pénzből sem tudunk sokat belefektetni. Csak egymillió olyan dolgot kell megoldani, mint amilyen például a pult lefedése. A berendezés lepattantsága nem koncepció, egy kevésbé buherált dolgot is el tudnék képzelni. De teljesen tudatos, hogy az épület meglévő tulajdonságait erősítjük, és minél kevesebbet teszünk hozzá. Az is, hogy egyedi és látványos legyen, és ne ugyanazt a nádtetőt használjuk, mint a balatonparti helyek. Az acélhuzalozást, ponyvázást azért találtuk ki, hogy ne kelljen robusztus szerkezeteket beépíteni, és ezzel megtörni az ott lévő épület struktúráját. A gyárépületnek van néhány kedves részlete, amit én szeretek, például lehetett a vasszerkezettel játszani: a mozigépház alatt meg kellett támasztani a födémet, de nem próbáltuk meg elrejteni a megtámasztást, hanem szándékosan szabadon hagytuk a vasszerkeszetet. Ez nem a 21. századi dizájn csúcsa, de nem is a legegyszerűbb megoldás. Fontos volt például, hogy ne használjunk gipszkartont, csak ahol feltételenül szükséges. A gipszkartont kifejezetten üldözendő dolgonak találom.

ÉF. Itt sok minden a talált tárgy benyomását kelti.

KA: Sokszor az is, ami nem talált tárgy. Itt van a pult vagy az asztalok, amiket tavaly a Millenárisra csináltunk. Nem nagyon veszünk készen dolgokat, inkább mindent legyártunk vagy legyártatunk, pedig biztos lehetne a Tescoban olcsóbban is asztalt venni. A másik kérdéssel kapcsolatban: mi is látjuk, hogy átrajzoltuk az emberek kognitív térképét. Biztos, hogy az önkormányzat, a hatóságok észrevették ezt. Ez azon is lemérhető, hogy milyen sokan lobbiznak: a Szimpla kertet megcsináltuk, és hogy-hogy nem, az idén valaki más vette bérbe. Aztán tavaly lett a Gozsdu udvar és a Szóda, az idén hat-nyolc új hely nyílt, és ez elég látványos változás. Mivel mi csináljuk a magunkét, nem igazán látjuk át, mi történik.

ÉF: A Ráday utcában minden szék és napernyő kék, rajtuk a szponzor logója. Az ilyesmit biztos ügyesen el lehet hárítani, de vannak olyan szponzorok is, akik belátják, hogy nem kell didaktikusan nyomulniuk.

KA: Mi ilyen nyomásnak nem voltunk kitéve. Vannak támogatóink, de a tárgyalást mindig azzal kezdjük, hogy ezt nem engedjük. Rengeteg ilyen hely van, gyanítom, hogy el fog következni az a pillanat, amikor Bacardis székek vagy embernagyságú gumi Coca Cola-üvegek lesznek kitéve. Amikor a moziba kellettek volna kényelmes székek, akkor belementem volna, hogy ezek reklámszékek legyenek. Két-három céggel beszéltünk, de nekik nem tetszett az ötlet. Hiába fordul itt meg naponta ezer ember, az imidzsükbe nem illünk bele. Végül horgászszékeket vettünk.

ÉF: A mozi is újítás. Miért csináltok mozit?

KA: Nagyon régóta akartunk már mozit csinálni. Felmerült a Broadway újranyitása, és emiatt sokat foglalkoztunk azzal, hogy hogyan kell mozit üzemeltetni, filmet forgalmazni. Én is dolgoztam régen moziban, és a Millenárison is ki próbáltuk, akkor működött. Az ember kicsit megunja vendéglátózást - felépíteni, kitalálni jó dolog, de kicsit belefáradtam abba, hogy minden évben előlről kell kezdeni.

ÉF: Külső szemlélőként az az érdekes, hogy az emberek bejönnek a hetedik kerületbe, pedig a közönség tetemes része nem kerületi gyerek.

KA: Amikor kinyitottuk az első Szimpla kertet, az első este megálltam az ajtóban, és csak néztem a bejövőket, és ez elégedettséggel töltött el. Mélységes döbbenet ült az arcokon. Csomó, Budapesten lakó ember abszolút turistának érezte magát. Mintha egy másik bolygóra vagy egy idegen városba kerültek volna.

ÉF: Mi volt a kampánystratégiátok?

KA: Nem volt kampány. Diakockákat vetítettünk két héten keresztül a Kertész utcai Szimplában. Akik odajárnak, azok jöttek, és a barátaik, a barátok barátai. Szájhagyomány útján terjedt a híre. Most is, az új kert megnyitóján az első negyven embernek sebesen járt a keze a mobiltelefonján, látványosan terjedt az információ.

ÉF: A mostani közönség azért kicsit más. Vannak sötét öltönyös úriemberek, aktatáskával, hölgyekkel az oldalukon.

KA: Ma harminc japán turista is befutott, nem tudom, honnan szerezték az információt. Valóban sokkal szélesebb ez a közönség.