építészet : környezet : innováció

Az ABFLab iroda nyertes pályázati terve Seattle új közparkjára

Paul Azzopardi várostervező, Noé Basch klímadesigner és Etienne Feher építész [In]-Closure koncepciója nyerte a Seattle új közterületére kiírt Urban Intervention nemzetközi pályázatot. Tervükben variálható konténer-rendszerbe rendezett funkciókkal keretezték a jövőbeli pezsgő, vonzó helyszínt, ahol 2050-re egy „városi erdő” alakulhat ki.

A next50, a Seattle Center és az AIA Seattle által kiírt, kétfordulós nemzetközi építészeti és városrendezési pályázatra 107 terv érkezett be 24 országból. A díjazásra összesen 120.000 dollár állt rendelkezésre, amelyet a Grousemont Foundation ajánlott fel. A párizsi székhelyű ABFLab iroda nyertes terve mellett díjazásban részesült a Los Angeles-i Koning Eizenberg Architecture és az ARUP közös, „Park” jeligéjű pályaműve, valamint a bostoni PRAUD iroda „Seattle Jelly Bean” koncepciója.

Helyszín

Seattle központjának északkeleti részében egy 35.000 m2-nyi alulhasznosítottt területet jelöltek ki a pályázat helyszínéül. 1962-ben itt rendezték meg - Washingtonnal közösen - a „Century 21” világkiállítást, ennek eredményeként a terület a város kulturális központjává vált. 2012-ben az esemény 50 éves jubileuma újabb apropót adott a helyszín újragondolására. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan, lassú és megfontolt beavatkozások során, apró lépésekben fejlesztették a régi kiállítási területet. A 2008-ban elfogadott rendezési terv már tartalmazta az évfordulót és ezzel kapcsolatban elképzelt nagyobb léptékű átalakítások lehetőségét. A területen található egy elöregedett vasbeton szerkezetű futballstadion, amely szintén az 1962-es kiállításra készült. A létesítmény jelenleg a seattle-i iskolák tulajdonában van, esetleges elbontása és a játéktér másik helyszínre költöztetése (amivel a nyertes terv számol) a jövőbeli tárgyalások függvénye. A környező területeken számos magánberuházás van folyamatban.

Koncepció

Az ABFLab tervében moduláris rendszerben elhelyezett, variálható, multifunkcionális egységek sorakoznak egy óriási téglalap kerülete mentén, kihasználva a mély fekvésű terület szintkülönbségeit - minimális földmunkával megvalósítva. A teherforgalomban használt konténerek méretével megegyező pavilonok egyfajta „kifordított utcát” alkotnának, a közrezárt területre ültetendő fák sokasága pedig 2050-re valódi „városi erdővé” változtatná a helyszínt. Az „event box” névvel illetett egységek előregyártva érkeznének ide, ahonnan később el is távolíthatók. A kijelölt helyszínnel határos telkek megaberuházásaival szemben a tervezők egy józan, visszafogott építészeti választ adnak a terület fejlesztésére, ahol a jövőben szervezett események jelentik majd a fő vonzerőt a város lakói számára. A koncepció egyik hívószava a terület „anyagtalanná tétele” (dematerializációja) és az állandóan változó összkép, amelynek révén egy színes kínálatú, jó hangulatú, békés közpark jöhetne létre. A tervezők az árusító standoktól a kis könyvtárakig, múzeumokig, kifőzdékig és köztéri bútorokig bármit elképzelhetőnek tartanak. A kis dobozok mindennap kinyílnak az ide látogatók előtt, különféle előtetőkkel, ponyvákkal és cégérekkel.

Látványterv

Látványterv


A terv másik alapelve az alázat: tisztelettel viszonyul a város történetéhez és identitásához, a felvázolt beavatkozással „keretbe foglalva” a területet. Mindezt szerény beavatkozásokkal kívánják megvalósítani, nagy hangsúlyt helyezve az alacsony költségvetésű, fenntartható módszerekre. Energetikai koncepciójuk szerint a 3.000 m2-nyi napelemmel évente 320 kWh elektromos áramot lehetne termelni, továbbá 3.000 m2-en mintegy 2650 m3-nyi esővizet összegyűjteni. A működés és az építés során keletkezett cca. 6650 t CO2-t a napenergia felhasználása és az ültetett fák abszorpciója ellensúlyozná, így a projekt elérhetné a zéró CO2-kibocsátást.

Etienne Feher, a vezető tervezők egyike szerint a terv „alacsony költséggel nagy társadalmi értéket hoz létre és az embereket helyezi a folyamat középpontjába.”

A zsűri a bírálatnál elsősorban a fenntartható köztér eszméjét, az emberi léptékű tervezési szemléletet és a közösségi részvétel magas fokát értékelte, amellyel kialakulhat a lakók által magukénak érzett köztér - sajátos, campust idéző keretek között. Az értékelésben jelentős szerepet játszott a terv adaptálható volta, az időbeli fejlesztés, a helyszín és a funkcionális kínálat változtatásának lehetősége, valamint a város ökológiai állapotára tett, jövőbeli pozitív hatása is.


Részlet a zsűri értékeléséből: „50 évvel ezelőtt Seattle központja a jövőről szólt, a fejlődésbe vetett pozitív hittel. Manapság újabb kihívások előtt állunk. Ami egyedül biztos a jövőben, az a változás. Az [In]-Closure pályamű az állandó változást sugallja egy olyan többszörözhető, organikus rendszer létrehozásával, amely növekedhet és átalakulhat, felismerve az ökológiai rugalmasságot, amely magából a közösség szívéből fakad.”

A zsűri tagjai
August de los Reyes, designer, író, oktató
Gene Duvernoy, a Forterra - korábban Cascade Land Conservancy - elnöke
Tom Leader tájépítész, a Berkeley-i Tom Leader Studio vezetője
Mia Lehrer tájépítész, a Los Angeles-i Mia Lehrer+Associates iroda alapítója
Rick Lowe, elismert köztéri művész
Patricia Patkau, a vancouveri Patkau Architects alapítója

fordította: Garai Péter


vélemény írásához jelentkezzen be »