Az Electric Castle fesztivál stimuláló térkompozíciói – Atelier Mass

A bonchidai Bánffy-kastély közel száz éve tartó lehangoló pusztulása közepette az épületkomplexum újrafelhasználására és kulturális rehabilitációjára tett legfontosabb kísérlet a 2012 óta a területen működő Electric Castle fesztivál. Évente közösségi építés nyomán létrejövő pop up installációk és 2023-tól egy időszakos komplett épület gazdagítja a helyszínt, lehetőséget teremtve az üresen álló épület kortárs felhasználására.

Ahhoz, hogy az itt bemutatott építményeket és installációkat helyesen tudjuk értelmezni, elengedhetetlen egy kis helytörténet. Bonchida középkori település Kolozsvártól 30 km-re észak-keletre. A bonchidai Bánffy-kastély hajdanán Erdély legdíszesebb, legigényesebb nemesi rezidenciája volt, „Erdély Versailles-ja", a Bánffy-család egyik állandó otthona és hatalmas befolyásuk, egész Erdélyben, valamint a történelmi Magyarországon is jelentős kapcsolataik egyik központja. Mára azonban a XX. század viharainak és a különböző rendszer- és szemléletváltásoknak különösen fájdalmas elszenvedője, csupán árnyéka egykori önmagának, még erdélyi viszonylatban is rút kiskacsa – volt, egészen a közelmúltig.

A kastély és a birtok története a XV. század végén kezdődött, a XVII. században megerősítették, majd a XVIII. század közepén nyerte el érett, reneszánsz majd barokk formáját, amikor a főépülethez a keleti oldalon a máig látható, első látásra azonosítható fogadóudvart csatolták, körbe a patkó alakú istállókkal és melléképületekkel, oromzatukon pedig a mára szinte teljesen elveszett barokk szobor- és urnagalériával. Ebben az időben létesült a nyugati oldalon az angol stílusú park, aminek most már nyomai is csak halványan látszanak. A kastélyt 1944-ben a nyugat fele visszavonuló német csapatok fosztották ki és gyújtották fel. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós, író, polihisztor volt. A kommunista államosítás után megállíthatatlanul tovább mállott, részben nemtörődömségből, részben rosszindulatból. A kegyelemdöfést pedig egy filmforgatás adta meg az 1960-as években, amikor másodszor is felgyújtották.

Az 1990-es rendszerváltás után Bánffy Katalin, Bánffy Miklós lánya a birtokot visszaperelte, és 2008-ban vissza is kapta. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult, melyben építész-, mérnök-, művészettörténész és tájépítész egyetemi hallgatók részvételével nyári táborok keretében végeztek több-kevesebb hatékonysággal állagmegőrzési, majd konszolidálási és végül javítási munkálatokat is. A Transylvania Trust Alapítvány 2007-ben 49 évre koncesszionálta a birtokot és azóta egyre több anyagi forrást felhasználva vezeti a felújítási munkálatokat – így került végre új tető az épületekre és váltak a belső terek is részben használhatóvá. Sziszifuszi helyzet, amire terv terv után készül, de amelyek az elégséges anyagi fedezet hiányában csak nagyon lassan valósulnak meg.

És itt kezdődik saját munkáink szempontjából a harmadik fejezet, ti. 2012-ben egy kolozsvári csapat zenei fesztivál-szervezésbe vágta a fejszéjét: ez lett az Electric Castle fesztivál, ami exponenciálisan fejlődve, ma a nyár egyik megkerülhetetlen eseménye a régióban. Az első évek lelkesedése és lendülete vitte előre a szervezést és a vizuális megjelenést, diákok, önkéntesek és nem ritkán mi magunk 10 m-es állványokon egyensúlyozva raktuk össze a képen látható szerkezeteket. Közben a háttérben évről-évre egyre profibb szervezeti és szervezési struktúra alakult ki, a fesztivál pedig rohamosan nőtt mind a lefedett terület, a résztvevők száma, a fellépők híre, a kiegészítő programok és események tekintetében.

Már az első években kialakult egy összművészeti hozzáállás, számos szenzoriális élményt nyújtó pavilon, installáció készült, amelyekkel megpróbáltunk hagyományt teremteni, hozzájárulva a különleges helyszín adta eseménysor különleges jellegéhez. Idővel szerepünk csökkent, más építészeket és ötleteket is kipróbáltak, volt rá eset, hogy szigorúan csak az engedélyek megszerzése volt a feladatunk – merthogy ez is az építészi szerepkör része, a hatóságokkal való kapcsolattartás és az engedélyekhez szükséges dokumentációk előállítása. A koronavírus-járvány idején még kevesebb közünk maradt a fesztiválhoz, ám 2023-ban újra fordult a kocka és az új erőre kapott, profin szervezett csapat egy komplett épületet rendelt tőlünk, ami bár csak időszakos, de egész komoly szerkezete van és komoly kivitelezési csapatot is igényel.

A fesztivál hatása a kastélyra és a településre tagadhatatlan. Nincsenek pontos számaim, de nyár derekán a fesztivál jelenléte mindenféle módon kigyűrüzik: falusi nyugdíjas nénik csapnak fel vendéglátónak vagy palacsinta-sütőnek, a kölykök a forgalmat irányítják, külön busz- és vonatjárat létesül, óriási parkolókat kell kialakítani, több ezer sátorból álló tábort húznak fel a szervezők, boldog-boldogtalan próbál a fesztiválozók kedvében járni. Cserébe érezhető anyagi támogatást tudnak már nyújtani a Transylvania Trust Alapítványnak a romok újraépítése érdekében, a kapcsolat sokkal inkább szimbiotikus, mint bármi más. Igazán érdekes volt ezt a folyamatot közelről követni és közhelynek tűnhet, de az igazság az, hogy szó szerint a pozitív változás részesei tudtunk lenni.

Ezen a videón érzékelhetőek a helyszín arányai, a beosztás, a résztvevők száma és az egész fesztivál (nagy) léptéke:

(szerk.: Őze Sándor)