építészet : környezet : innováció

Az építésztervezők hozzáállása a tervezési technológiákhoz

Csúsz István (Brick+Data) és Kovács Ádám Tamás (BME Építészkar) kutatásának célja, hogy felmérje hogyan fog átalakulni az elkövetkezendő években az építészeti tervezés folyamata, kik lesznek a résztvevői, milyen igényeket fogalmaznak meg és milyen eszközöket használnak a folyamat során. Ez a rész az építésztervezők tervezési technológiákhoz való hozzállására fókuszál.

Bevezetés

Ezen cikk “Az építészeti tervezés jövője Magyarországon az elkövetkező 20 évben” című felmérés egy részét dolgozza fel, amit Kovács Ádám Tamás készített a BCE-n felvett, Dr. Nováky Erzsébet által oktatott Jövőkutatás című PhD tárgy keretében. Az adatokat Kovács Ádám és Csúsz István közösen dolgozták fel és vonták le a konklúziót belőle. A teljes kutatást egy cikksorozat keretében kerül feldolgozásra.

A felmérés során két online kérdőív készült. Az egyik kérdőívet a téma szakértői, vagyis építészek töltötték ki, a másikat pedig az építészeti tervezést nem ismerő személyek. A két csoport külön választása azért volt előnyös, mert így ugyanazon kérdésekre adott válaszokat különböző aspektusból lehet vizsgálni, összehasonlítani és levonni a következtetéseket belőlük. A kutatás további módszertani részletei itt találhatóak. 

 

Alkalmazkodóképesség a technológiai változásokhoz

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődésének és társadalmi változásainak üteme egyre gyorsabb és ez új helyzetet teremt. Az eddig megszokott sztenderdek szerint működő szakmák és munkafolyamatok a szemünk láttára alakulnak át. A csaknem határtalanul elérhető számítási kapacitás a felhőben, a mesterséges intelligencia megjelenése, a 3D nyomtatás, a mobileszközök és a szélessávú internet elterjedése, mind-mind olyan perspektívákat nyitnak meg, amik felforgatják a jelenlegi status quo-t a különböző iparágakban.
Ezzel szoros összefüggésben pedig az emberi viselkedés is átalakul a technológia változásoknak köszönhetően. Azt látjuk, hogy az emberek egyre jobban szeretnek véleményt nyilvánítani és beleszólni a körülöttük lévő világ működésébe. Sokszor csoportokba szerveződve - akár online csoportokba - együttesen próbálnak fellépni adott témában, ezzel nyomást helyezve a döntéshozókra és a szakértőkre. A mindennapi embereknek szakértelmük ugyan nincsen, de befolyásuk van a dolgok menetére, ezért kiemelt fontosságú, hogy a nem szakértők és a szakértők erővonalai egy irányba tartsanak. Ennek során a kommunikáció kiemelt szerepet kap mindkét fél részéről. Talán sosem volt olyan fontos, mint most, hogy a szakértőknek meghallják az emberek igényeit, az embereknek pedig bízniuk kell a szakértők tudásában és józan ítélőképességükben.

Hogyan alkalmazkodik ezekhez az új viszonyokhoz egy olyan nagy tehetetlenséggel bíró iparág, mint az építőipar? Hogyan alkalmazkodnak ehhez az építészek? Lehetőségként vagy pedig korlátként tekintenek erre a folyamatra? Miben használnák ki és miben nem a technológia adta új lehetőségeket? A következő sorokban ezekre keressük a választ, hogy felderítsük hogyan alakulnak az elkövetkezendő évtizedek.


1. El tudja képzelni, hogy számítógép tervezze meg a lakását vagy házát építész beavatkozása nélkül?

“Az építészek 60%-a, míg a szakmán kívüliek 73%-a tudja elképzelni a kizárólag számítógép általi épület tervezést már 20 éven belül.”

A mesterséges intelligencia térnyerésének köszönhetően az utóbbi években több szakma átalakulását jósolták meg. A legegyszerűbb megfogalmazása a kérdésnek, hogy ki lehet-e váltani a humán munkaerőt gépi megoldásokkal. A Will robots take my job oldal adatait több nagy internetes hírportál hasábjain láthattuk hivatkozási pontként. Itt csupán 1.8%-os lehetőséget látnak arra, hogy robotok kiválthatják az építészek munkáját. Az adatok alapját képező kutatást 2013-ban készítették, így mára érdemes lenne aktualizálni. Egy távoli referenciapontot adva a technológiai változások sebességének, nagyjából egy évre rá került sor az első önvezetőautó tesztekre, ma pedig már több száz fős flották üzemelnek a világ több pontján. Az egyik legnagyobb Arizónában 500 jármű részvételével működik.

A kutatásban résztvevő szakértők 42%-a nem tartja elképzelhetőnek, hogy ez megvalósulhat, további 28%-uk pedig bizonytalan benne. Az igennel szavazók tábora így is harmadát teszi ki az építészeknek. A nem szakértőknek is közel harmada gondolja úgy, hogy egy gép tervezhet számukra házat a jövőben építész beavatkozása nélkül, tehát nagyon hasonló az arány, mint a szakértőknél. A nem és talán válaszokat adók közül pedig többségben vannak azok, akik bizonytalanok e tekintetben. 35%-uk a talánra, 28%-uk a nemre voksolt.

A számok azt mutatják, hogy a szakértők valamivel határozottabb elképzelést képviselnek a témában, nem meglepő módon. Ezzel együtt valamivel szigorúbbak a tekintetben, hogy az épületek teljesen autonóm tervezése megvalósulhat-e. A 2013-as A Will robots take my job oldal predikciója és a kérdőívben szereplő kérdés közé teljes mértékben nem lehet egyenlőséget tenni (az eltérő fókuszcsoport miatt sem), de rokon kérdéseket feszegetnek. A 2013-as kutatást végző közgazdász és informatikus duó által felállított elgondolással szemben a laikusok és építész válaszadók több mint tízszer nagyobb esélyt jósolnak az autonóm tervezés megvalósulásának. Illetve az eredmények arra mutatnak rá, hogy nemcsak a megrendelők, hanem a szakma is érzi már a változás szelét.

 

2. Ha igen, ez mennyi idő múlva következhet be Ön szerint?

“A laikusok több mint harmada szerint a számítógép általi autonóm épülettervezés, kétszer olyan gyorsan bekövetkezhet mint, ahogy azt az építészek gondolnák.”

Az előző kérdés ellenpróbája, hogy a résztvevők szerint ez mikor következhet be. A trendek hasonlóak az előzőekhez, a szakmabeliek kisebb százalékban tartják valószínűnek, hogy az épületek építész segítsége nélkül, számítógép által generált tervekből készüljenek. Az időintervallumra kérdezéskor azonban mindkét tábor enyhült a tekintetben, hogy ezt a lehetőséget egyáltalán ki kell-e zárni.

A laikus tábor válaszainak eloszlása máshol csúcsosodott abban a kérdésben, hogy mikorra teszik ennek a bekövetkeztét. Legkorábbi lehetőségként 5-10 éves intervallumra szavazott több mint harmaduk. A grafikonon a csúcstól mindkét irányban, a későbbi és korábbi lehetőségek irányába is csökkenőek voltak a szavazatok, azaz egy Gauss-görbét rajzoltak ki a lehetséges válaszok.
A szakmabeliek későbbre teszik ezt az időpontot. Azok, akik el tudják képzelni ezt a lehetőséget, nagyjából azonos arányban taksálják 10-20 év közé vagy 20 éven túlra.

A legkorábbi időintervallum külön figyelmet érdemel, hiszen abban már 2 éven belül elképzelhetőnek tartják a kitöltők, hogy számítógép által építész behatása nélkül készült tervek jöjjenek létre. A szakmabeliek táborában 3% van, aki erre számít, illetve ennek háromszorosa (9%) a nem szakmabelieknél. Utóbbi csoporttól olvastunk két olyan visszajelzést, amiben már most meglévő technológiára utalnak, ami lehetővé teszi ezt. Valóban léteznek erre kísérletezések, de a válaszadó nem jelölte meg, ezek közül melyiket ismeri. Az egyik példa, amiről tudomásunk van, az a WikiHouse, ahol egy online felületen előre definiált blokkokból előregyártott elemek listáját lehet kimenteni és kaláka módszerrel felhúzni a struktúrát. Ebben a tervezési folyamatban számítógép, pontosabban egy online szoftver végzi az építész munkáját.

Azt a kérdést, hogy pontosan mit értünk automatikusan készített terv alatt, természetesen tovább lehet artikulálni. Ez funkciótól és bonyolultságtól függően mindenképp egy hosszabb átmentet kell képezzen a manuális tervezés és az autonóm folyamat között. A válaszadók közel fele, szakmai körtől függetlenül, hisz abban, hogy ez az átmenet kevesebb mint 20 év alatt meg is történik.

 

 

3. Mi az, amit az építészek a számítógépekre bíznának?

“Az építészek többsége a számítógépre bízná a kalkulációs, adminisztratív és jogszabálykövetéssel kapcsolatos feladatokat.”

Globálisan szemlélve a technológiai fejlesztéseket sok esetben a hatékonyság növelésére összpontosítanak (ugyanannyi idő alatt magasabb legyen a termelékenység, vagy kevesebb idő alatt ugyanazt a teljesítményt érjék el). Különösen fontos ez a kreatív iparágaknál, ahol az alkotói tevékenység mellett rengeteg olyan feladat van, amit leginkább szükséges rosszként él meg a tervező.

Ideális esetben a nem kívánatos feladatokra tud a technológia választ adni azáltal, hogy az építész ezeket ki tudja szervezni. A szakértőknek azt a kérdést tettük fel, hogy a tervezés folyamatában melyek azok a feladatok, amiket szívesen átadna egy számítógépnek. 15 téma közül bármennyit megjelölhettek a válaszadók és egyéb mezővel továbbiakat rendelhettek hozzá. Ezek közül három érték volt, ami egyértelműen kiemelkedett. 134 válaszadóból 124-en jelölték meg a “konszignáció és anyag kimutatás készítés” választ, ami több mint 90%-os eredmény. Ettől egy szavazattal lemaradva következik a költségvetés készítés, harmadikként pedig a tervek jogszabálykövetése, melyre a válaszadók hozzávetőleg háromnegyede szavazott.

A kérdés ellenpróbája, hogy mi az, amit nem adnának át a számítógépnek. Két résztvevő ennél a kérdésnél is leszögezte, hogy ezek közül a feladatok közül semmit sem adna át szívesen és magánál tartaná vagy legalábbis emberi munkaerőre bízná.

 

 

4. Mi az, amit az építészek nem bíznának számítógépekre?

“Az építészek többsége semmiképp sem bízná a számítógépre az épület konceptuális kialakítását és a térszervezéssel kapcsolatos munkákat.”

Az előző kérdésből is kirajzolódnak az erővonalak abban a tekintetben, hogy mik azok a feladatok, amiket humán munkaerőnek szentelnek az építészek és mik azok, amiket számítógépre is rábíznának, ugyanakkor az ellenpróba segít még jobban árnyalni ezt a kérdést. A válaszok összecsengnek az előző kérdésekre adottakkal: hozzávetőlegesen ugyanannyian szavaztak a fenti nyertesekre, mint amennyien nem jelölték meg a második kérdésnél.

Az abszolút nyertes 120 szavazattal (~90%) a koncepcióalkotás, melyet nem adnának ki az építészek a számítógépnek, ami valamelyest érthető, hiszen ez az egyik legkreatívabb és egyben talán legkellemesebb része az alkotói folyamatnak. A második helyezett közel 100 szavazattal az ehhez kapcsolódó térszervezés kialakítása, a harmadik helyen pedig a szintén rokonságban álló funkcionális séma alkotás végzett közel 60%-kal. A negyedik helyezet után van egy nagyobb szakadék a szavazatokban, ami ráadásul teljesen független az előzőektől. Az építészek hozzávetőleg fele nem szeretné kiadni a kezéből a szakági konzultációt. Ebben a témában visszajelzések nem érkeztek, így csupán gondolatébresztő kérdéseket teszünk fel. Vajon, akik ragaszkodnak a szakági konzultációhoz, azért gondolják így, mivel a tervezés folyamán olyan gondolatokat kaphatnak, ami fontos hatással van a koncepcióra, vagy esetleg azért, mert nem gondolják, hogy az információcserét megbízhatóan ki lehet szervezni egy gép számára? Mivel az építészeti tervezés egy társas folyamat, ezért felmerül a kérdés, hogy ennek a kollegalitáson alapuló rendszernek milyen átalakulása megy végbe, ahogy a számítógépek egyre több “tanáccsal” tudnak szolgálni a szakembereknek.

 

 

Konklúzió

“Célunk az, hogy tudatos szintre emeljük az esetleges kimeneteleit annak a jövőnek, amit közösen formálunk.”

A teljes kutatás ebben a cikkben összefoglalt részében a tervezési technológiák lehetséges változásairól írtunk. Arra kerestük a választ, hogy az ezekhez való alkalmazkodás, hogyan csapódik le az építészekben és a laikusokban, hiszen ez a negyedik ipari forradalom hajnalán kitüntetett fontossággal bír. Szakmák gyorsuló ütemben alakulnak át, tűnnek el vagy épp születnek meg. Az építészetet mint az egyik legöregebb szakmát sem kerülhetik el az új technológiák és az abból következő változások.
Kíváncsiak voltunk, hogyan látja és éli meg a szakma a digitalizáció erősödését, és milyen pontokon vár esetleg segítséget. Ezzel párhuzamosan arra is választ kaptunk, hogy mik azok a tevékenységek, amiktől nem szeretnének eltávolodni a tervezők, viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem várnak informatikai segítséget, hanem inkább nem szeretnék teljesen kiszervezni a feladatot. 

Legalább ekkora érdeklődéssel figyeltük azt, hogy a nem szakmabeli csoportból milyen válaszok érkeznek. A mindenkori épülethasználók - és esetleges jövőbeni megrendelők - hangot adhattak annak, hogy hogyan látják a szakmát kívülről. A tanulmány ezen fejezetéből kiderült, hogy mikorra taksálják azt a dátumot, amikorra kikerülhet az építész kezéből a kormánykerék és a megrendelők egy számítógéptől kapják a megoldást.

A kutatás következő fejezeteiben folytatva a témát szó esik arról, hogy milyen képességekkel kell rendelkezniük az építészeknek 20 év múlva, hogyan változik az építész szerepe vagy, hogy a lakhelyüket milyen szempontok szerint választják ki majdan a megrendelők és ennek milyen hatása lesz a tervezési folyamatra.

Csúsz István (Brick+Data) és Kovács Ádám Tamás (BME Építészkar)

 

vélemény írásához jelentkezzen be »