Emberek/Interjú
“Az igényesség felé mozdult el a piac” - Fernezelyi Gergely
2017.06.20. 14:16
Az FBIS Építészműterem évtizedes múltra tekint vissza társasházak tervezését illetően. A tapasztalatokat leszűrve, mai igényekre szabva rengeteg ilyen épületen dolgozik a csapat. Trendekről, továbblépési lehetőségekről és a lakásépítés legégetőbb problémáiról beszélgetett Fernezelyi Gergely DLA vezető tervező és Mizsei Anett.
Mizsei Anett (MA): Számos többlakásos lakóépület került már ki a kezetek alól és most is vagy fél tucat projekt van a tervezőasztalon nálatok. Mik a tapasztalataitok a jelenlegi fellendülés időszakában?
Fernezelyi Gergely (FG): A válság előtt is sok társasház épült, már akkor kapcsolatban álltunk fejlesztő cégekkel. A teljes leállás után, most 2 éve újra nekilendült az építkezés, folyamatosan vásárolják a telkeket, s minket olyan partnerek is megkeresnek, akik korábban nem. Természetesen azzal is szembesülünk, hogy a társtervezők, gépészek, statikusok is mind leterheltek. A felgyorsulás oka részint az alacsony ÁFA kulcs, emiatt amit lehet, 2018 végéig át szeretnének adni a beruházók.
MA: Az igény ugyanakkor a keresleti oldalon is jelen van.
FG: Igen, méghozzá annak ellenére, hogy a házak négyzetméterára megemelkedett. Az 5%-os ÁFA hatása itt nem jelentkezik, a piacon drágábbak a lakások, nem csak az újak, a használtak is. A válság kivéreztette az építőipari cégeket, a munkaerő elvándorlása felerősödött. Most hirtelen mindenki építkezni kezdett: nemcsak lakások, de irodák, a választások előtt pedig az állami beruházások is. Mindezek komoly áremelkedéshez vezettek, a szerkezetépítés 30-40%-kal drágult az elmúlt években, a legegyszerűbb Dryvit rendszer négyzetméterenkénti munkadíja is megháromszorozódott. Korábban lenyomták az árakat, mert sok volt a kivitelező, most ez a tendencia megfordult. A költségek racionalizálása miatt a házakat időnként nekünk is át kell tervezni. Az emelkedő árak miatt a fejlesztőknek is nehezebb kalkulálni, ráadásul mindenki gyorsan, a konkurenciát beelőzve szeretné átfuttatni a projektjeit.
9/10
Kapás21 - tervező: FBIS Építészműterem
Kapás21 - tervező: FBIS Építészműterem
MA: Építészeti program és formálás szempontjából hozott változásokat mostani építési hullám?
FG: Ami trendszinten érdekes, hogy a fejlesztők közötti nagyobb verseny miatt jobban keresik a dizájnban rejlő lehetőségeket, ez építészként nekünk jó, mert nagyobb mozgásteret ad. Persze a költséghatékonyság is cél, de például utcai főhomlokzaton Dryvit homlokzati rendszereket már ritkán alkalmaznak. Nálunk ez alól a Tetris-ház kivétel, ott más eszközökkel értük el az egyedi végeredményt.
A lakásméretek ugyanakkor nem nagyon változtak, továbbra is épülnek garzonok, míg egyes fejlesztők, mint az OTP, már korábban is nagyobb lakásokat épített. Most az Airbnb fellendülésével ezekre is megnőtt az igény. Ugyanakkor a tervtanácsokon is gyakran konfliktuspont a lakásméret. A sűrű, belvárosi területeken valóban kicsik az alapterületek, de ezt nem látom igazán problémának, mert a megmaradt eklektikus épületállományban sok nagyobb lakás is van. Ezek persze régi, patinás, szép házak, de technikai, gépészeti szempontból elavultak lehetnek és gyakran a beosztásuk is gyengébb. A kis lakásokra ugyanakkor szükség van, sok szempontból racionális döntés ilyet építeni vagy vásárolni, és komoly kereslet mutatkozik rá. Kicsit az egész modern világunk ilyen: mindent feszítetten szervezünk, s a mai házak éppen olyanok, mint az élet összes többi területe.
MA: Mégis ez a leggyakoribb kritika, ami az új építésű társasházakat éri.
FG: Ez kicsit hasonló jelenség ahhoz, mint amikor a ‘80-as, ‘90-es években mindenhonnét azt a sommás kritikát lehetett hallani, hogy a panel lakótelep rossz, miközben ismerjük az előnyeit is. Egyébként rengetegen laktak benne már akkor is, és az életminőség nem feltétlenül gyengébb, mint egy 8. kerületi gangos bérházban, ahol a mosdó még a lépcsőházból nyílt. A válság után várható volt, hogy valamilyen változás következik be: vagy még olcsóbb és még gyengébb minőségű társasházak épülnek, vagy drágábbak, de jobbak. Mostmár látható, hogy egyértelműen az igényesség felé mozdult el a piac. Ami viszont már a panelnél is hiányzott, és az ingatlanfejlesztés még mindig elmaradásban van: az a közösségi funkciók hiánya. Közös kert, tetőterasz, fitnesz, bérelhető irodahelyiség - ilyen finomságok a versenyben is előnyt jelenthetnének, és lassan bekerülnek a köztudatba, különösen a fiatalabb generációknál. Akár csak Bécset megnézve, ezek a folyamatok Nyugat-Európában sokkal előrébb tartanak, míg Budapesten most kezdenek csak megjelenni. De a Naphegyen épülő Sunhill projekt programjában már a közös terasz, fitnesz-helyiség szerepel.
MA: Ha már a közös használatú területekről van szó, mi a helyzet a parkolókkal? A panel lakótelepek egyik fő problémája, hogy a köztük tervezett parkokból kiszorította a zöld felületeket a gépkocsitárolás.
FG: A parkolás kérdése minden többlakásos háznál előkerül, lakásonként egy hellyel kell számolni. Ugyanakkor gyakran nem adható el ez a mennyiség, a fejlesztőnek nem éri meg beépíteni - van viszont olyan házunk is, ahol az a gond, hogy nem elég a parkoló. A helyhiány orvoslására alkalmazható parkológép nem más, mint egy rossz kényszer: sem megépíteni, sem használni nem optimális. A külsőbb területeken van inkább igény a lakásonkénti gépkocsitárolásra, a belvárosi életmód mellett kevésbé, így az építtetők ott igyekeznek kihasználni a lehetőségeket a mennyiség csökkentésére. Az új szabályozások és az OTÉK is egyre inkább abba az irányba változik, hogy a sűrűbb, belső területeken kevesebb felesleges parkolóhely létesüljön. Lassan a lakóházaknál is lehetséges, sőt elfogadott megoldás lesz, ami hotelek, kereskedelmi egységek, irodák esetében már eddig is gyakorlat volt.
7/10
tervező: FBIS Építészműterem
tervező: FBIS Építészműterem
MA: Említetted korábban a gépészetet, ez az új építésű lakásoknál mennyire fontos tényező ma?
FG: Ebből a szempontból, a környezettudatosság irányában is elindult a változás. Sok házat már egyértelműen hőszivattyús rendszerrel, felülethűtéssel- és fűtéssel, talajszondás megoldásokkal terveztetnek, ahogy például a Marone esetében a 8. kerületben. Ma - ha a fejlesztő szeretne klimatizált lakásokat kínálni - akkor a régi, split klímával kombinált gázfűtés beépítése ugyanannyiba kerül, mint a korszerűbb megoldások, s így már a beruházók nem engedhetik meg maguknak, hogy ne ezeket válasszák. Emellett a komolyabb hőszigetelés és árnyékolás is gyakori - igaz, általában ez még csak műanyag redőnyt jelent, de azt egységesen beépítik kivitelezéskor, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor csak a redőnytokot helyezték el. Alu zsaluziákra, időjárásra reagáló szerkezetekre viszont még nincs igény, ahogyan az irodaházaknál már bevett minősítési rendszerek (LEEDS, BREEAM) és anyagok alkalmazása sem jellemző. Ugyanakkor a besorolási rendszer már bekerült a köztudatba és a projektek kommunikációjába is. A fenntarthatóság összességében még marketingeszköz, és sok mindenben - mint például a szürkevíz használata - nem is nyilvánul meg.
MA: Miben látjátok még szükségét a továbblépésnek a lakásépítés terén?
FG: Az a pont, ahol nagyon kellene fejlődnünk, az a szociális lakások problémája. Budapesten az a rutinszerű elképzelés, hogy a szociális lakás kizárólag az állam tulajdona lehet, sőt, a közfelfogás minden állami tulajdonú önkormányzati bérlakást szociális lakásként tart számon, holott két különböző dologról van szó. Maguk az önkormányzatok sem tudnak igazán jól élni a tulajdonukban lévő lakásállománnyal. Ez a probléma fokozottan jelentkezik például a 8. kerületben, ahol annak idején nagy tömegben nem tudták vagy akarták megvenni az önkormányzati bérlakásokat a lakóik. Mindehhez hozzájárul, hogy nemcsak a társasházi törvény elavult, hanem a bérlakás-rendszer törvényi környezete is rosszul szervezett. Nemcsak kevés a bérlakás, de azok kezelésére sincsen Budapest-szintű koncepció.
MA: Milyen megoldási lehetőségeket látsz erre?
FG: A lakáshelyzettel összefüggő szegregációval, társadalmi problémákkal Nyugat-Európában is küszködnek. Egy lehetséges modell például, ami sok helyen működik is, hogy az ingatlanfejlesztő köteles minden társasház esetében valamilyen meghatározott arányban szociális lakásokat építeni. Ezek az ő tulajdonában maradnak és államilag szabályozott összegért, szociális alapon, szervezett módon kiválasztott bérlőnek adhatók ki. Így a fejlesztő racionálisan meg tudja építeni ezeket a bérlakásokat, ami persze valamennyi terhet, ha úgy tetszik: adót jelent neki, de ha más ponton kedvezményt kap, akkor ezek a projektek elbírják. Ilyen motivátor lehetne az alacsony, 5%-os ÁFA-kulcs is akár.
6/10
Tetris ház - tervező: FBIS Építészműterem
Tetris ház - tervező: FBIS Építészműterem
Az urbanisztikai előny jelentős: enyhül a szegregáció és valódi integráció történik. És ez nemcsak városi léptékben, de egyetlen ház és lépcsőház szintjén is fontos lenne. Az ideális állapot a még homogénebb eloszlás lenne, hiszen a legnehezebb helyzet mindig az, amikor egy szociális probléma szűk területre koncentrálódik. A sűrű, összpontosuló szegénység nagy tömegben elviselhetetlenné teszi az életet, a városban szétszóródva viszont már helyi szinten, kisebb léptékben kezelhetővé tud válni. Fontos lenne, hogy ezekben a kérdésekben elinduljon egy szakmai aktivitás. Amikor városban vagy urbanisztikában gondolkodunk, elsősorban ezekre a problémákra kellene megoldásokat találnunk.
Mizsei Anett
21:15
Miért nem közölnek alaprajzokat? Egy szakmai lapban nem a szemfényvesztő modellek lennének fontosak, hanem az alaprajzi elrendezés minősége - mert sajnos, ott még mindig nagyon sok a probléma. Ezeket a projekteket nem ismerem, de módszeresen kutatom az új építésű társasházak térszervezését - lakáson belül, és elég lehangoló a kép. Pedig az nem az anyagok költségétől, hanem a tervezésbe fektetett szellemi energia mennyiségétől és minőségétől függ.
15:54
@EMA: „Északról lakótelep (panel + szocreál), északkelet felől iskola (vonuló gyerekcsapatok), keletről másik lakóparki lakóház (nem nyer az építész Ybl-t vele), délkeleten az albertfalvi 220kV/120kV alállomás (elektroszmog annak, aki hisz benne), délről a zenész szórakozóhely (hajnal négykor is), délnyugatról a felüljáró és a vasút meg az ipari vegyes telephely (zaj, zaj, zaj) meg majd egyszer, ha megéri valaki, akkor a híd levezetése Csepel felől, nyugatról vasút plusz a remiz (zaj, zaj), északkelet felől a remizbe nemsokára csikorogva kanyarodó CAF és egyéb villamosok (mert hogy kanyarodáskor csikorog, egyébként környezetbarát), meg villamosmegálló, az épület elé telepített buszmegálló. A látványterveken látható fák majd 40 év múlva, mert azzal kezdték, hogy fűrész, ami meg maradt, az öreg, kiszáradóban levő vágásérett nyár......" Írja „Dörr me” az Index fórumon. A látványtervek és a promóciós szövegek kiegészítéseképpen.
Hát ez van. http://lakopark.ingatlan.com/tetrish Az alaprajzok itt láthatók. Kedvencem a 33 milliós 47 m2-es(két szoba kertkapcsolattal), ahol a téli-nyári gardróbodat felváltva elviheted a máltaiakhoz, mert elrakni nincs nagyon hova,ha kifogsz egy belső-alsó lakást, akkor a napot majd megnézed a neten. Az OTP ingatlan szerint:” A Tetris Ház I. ütemében megvalósuló hatékony alaprajzi elrendezésű,…”Lakni meg kell. És ezt a 33 milliós vételárat be kellene tudni illeszteni valamilyen reális (magyar) életpálya programba, ahol az ember az élethelyzetei szerint cserél, ad-vesz lakásokat, ha úgy alakul. Sajnos ennek az alagútnak nem látszik még az első menekülő átjárója sem, egy tágabban értelmezett szociális spektrumban.
22:23
@FenyvesiHK: Köszönöm a linket...
Az egy dolog, hogy 33 milláért 47 négyzetmétert lehet venni, de legalább meg lenne tervezve rendesen! Megnéztem néhány alaprajzot, és itt is katasztrofálisan elavult az elrendezés! Tehát, ha valaki egy ilyen lakást megvesz, akkor az első dolga az kell legyen, hogy egy belsőépítésszel áttervezteti, ha egy csöpp esze van, és persze, marad pénze, miután leperkálta a vételárat.
Vagyis, ha már az igényesség felé megyünk, akkor talán, a lakások térszervezésében is 2017-ben korszerű elrendezést kellene tervezni, nem pedig a nyolcvanas évek sztendertjét.
08:05
@EMA: Kedves EMA! Jó munkát! ????
10:03
@racsostarto:
Hogy ingatlanspekulációban utazunk 2017-ben is, tudjuk. A befektetésnek meg kell térülnie, a lehető legrövidebb idő alatt. Az építész meg oldja meg, hogy a lakás, lakásnak látsszon. Aki élt huzamos ideig panelos lakótelepen, az tudja, hogy a legtöbb ilyen alaprajz a munkaerő egyszerű újratermelésére nyújt lehetőséget. Ezt nem tudjuk szemlátomást meghaladni. Az sajnos nem érv, hogy minden lakást megvásárolnak. A statisztikák, az új építésű lakások mennyiségéről, elég beszédesen válaszolnak erre a kérdésre. Inkább azt lehet nehezményezni, hogy ez az állapot nálunk már az „igényesség irányába” való elmozdulást jelenti. Az épületgépészetben hozott valóban igényes változások nagyon jók, de ez a „lakozás”-nak csak egy része. Egy most épülő,exkluzív helyszínhez közeli lakóparkban, aminek minden lakását eladták papíron, a tőlem tanácsot kérő vásárló felkeres a kiviteli tervek egyikével,(amelyik csak részben köszön a megépült valóságnak). A lakások közötti hanggátlás nem megoldott,(ezt majd ő fogja megoldani, a 3,40 m szélességű nappali+étkező+konyha rovására), a 40 cm födém fölötti földtakarásba kertet ígérnek lombos fákkal, ami szoros közelségben, fa lamellákkal van leválasztva a szomszédos „kert”-nek látszó tárgytól,de voltaképpen egymás „kertjében” tartózkodnak a szomszédok. A fürdőszoba a négyfős család számára kisebb, mint egy békebeli házgyári, a gyerekszoba full északi tájolású. Tanácsot kérő kerek szemekkel bámul rám, hogy ő bizony úgy fizette ki a 43 milliót, hogy ezek neki, a szép színes, méreteket nem tartalmazó marketing terven, nem tűntek fel. Garázsa nem lesz, mert ügyes emberek felvásárolták a 2,5 milliós (kötelező számban megépített) garázsokat és most árulják 6 millióért. A városi környezet megköveteli a parkolást, emberünk néz maga elé,honnan vegyen még pénzt…..a történetek végtelenek. Végül tudomásul veszi a tényeket,(tőlem vár megváltó csodát !) de a sok rossz mellett mégis örül, új lakásba költözhet, az új lakás remélt előnyével és ő legalább szép környezetbe kerül. A lakásállomány a nemzeti vagyon része. Egyáltalán nem mindegy,hogy mit és hogyan építünk az emberi létezés alapeleméből, a lakásból. A befektetői spekulációban való részvétel egyelőre nem ad okot a megelégedettségre, vagy büszkeségre.
12:14
@FenyvesiHK: "Aki élt huzamos ideig panelos lakótelepen, az tudja, hogy a legtöbb ilyen alaprajz a munkaerő egyszerű újratermelésére nyújt lehetőséget." Ez nagyon igaz. Összesen négy napon át éltem panelos lakótelepen (a kelenföldin, 1970-ben, egy hatodik emeleti lakásban), majd később, még másfél éven át, egy tégla építésű, de még kisebb helyiségekkel rendelkező, ám fákkal árnyékolt első emeletiben a lágymányosi lakótelepen, a Baranyai utcában.
Az a négy nap, hát az számomra megváltoztatta a világot. Addig 3,5 méter magas, hűvös, századfordulón épült, gangos bérházban laktam. Hosszú, esetlen, de tágas előszoba, méretes fürdőszoba, udvari fekvésű, napos gyermekszoba, szeparált WC, ablaktalan spájz és két, egyenként 25 nm-es nagyszoba alkotta a 75 nm-es apai tuszkulánumot. A négy nap helyszínéül szolgáló panellakás nagyobb volt: 80 nm, benne három szoba és minden. Igenám, de a három szoba sarka találkozott, az előszoba két méter hosszú, a konyha piciny, a belmagasság pedig 2,6 m. Kettőt léptem, egyet nyújtózkodtam, és máris, minden dimenzió mentén kimerítettem a távlatokat. Három nap után megőrültem, a negyediken kiköltöztem, hátrahagyva azt a kedves fiatal lányt, akinek a szülei szabira mentek, így ránk hagyták a lakást.
Öt további évnek kellett eltelnie, amíg majdnem mindegy lett, hogy mekkora az élettér, mert a lehetőségek beszűkültek, a tét pedig megnőtt :-). Önálló kereső, friss házasként valahol létezni kellett. De azóta is rémálom számomra a 3 m alatti belmagasság és a felforrósodó, hagyományos panel. Ezért üdvözlöm a hőszigetelést prioritásként kezelő panelprogramot és átkozom azokat a beruházókat, tervezőket és építőket, akiknek van képük ma a hazánkban épített lakóhelyiségek 99,9%-át három méter alatti belmagassággal létrehozni. Miközben hetven-kilencven évvel ezelőtt, egy legalább 10 cm-rel kisebb átlagmagasságú városi nemzedék 3,2 és 3,7 méter közötti belmagasságú otthonokban élhetett.
14:59
@racsostarto: Kovács Gábor, építész, úgy is mint rácsostartó!
Bizony, elég szomorú, hogy 8-10 évhez képest sem látszik semmilyen pozitív változás...
Nagyon ócska érvelés, ha a kritikát megfogalmazó személyét próbálja lehúzni... ha érdekli, hogy miket csinálok, akkor beleolvashat ezekbe a cikkekbe:
http://podo-pro.hu
Egyébként pedig nem a projektek nagysága, hanem a minősége jellemzi a tervezőt - szerintem. De ha egyetlen lakást sem terveztem volna még életemben, akkor is jogom lenne kritizálni azt, ami nem jó.
Keresleti piac van - minden szart megvesznek, sajnos. A Corvin sétány náhány lakásában volt alkalmam megnézni az eredményt - persze, laknak benne emberek, de attól még elég ramaty lakásokról van szó.
Még mindig érdemesebb egy 100 éves házban felújítani egy lakást, mint ezeket az újakat megvenni...
16:06
@EMA: Így igaz! EMA-nak voltak melói itt az Építészfórumon is, nagyon pöpec lakások voltak. Végiggondoltak, végigépítettek, látszott hogy minden részlet végig volt rágva.
A fotón lévő 8-10 emeletes házak ezezl szemben erősen falanszter hatást keltenek, nem valami csábító egyik sem. Úgy néz ki, hogy a beruházókat semmi nem képes a minőség, a levegősebb beépítés irányába mozdítani. Az épületek magasak, a szárnyak közel vannak egymáshoz, értékelhető zöldterület egyik látványterven sem látszik, miközben 40-50 lakás épül meg egy telken. Persze, ez a HÉSZ dolga, de azért mindannyian láttunk már beruházó által írt szabályozási terv módosítást...
14:59
@csoszka: Egyetértek. Egy szép példa EMA tehetségéről: http://epiteszforum.hu/az-en-varam-pesti-lakas-29-negyzetmeteren
16:51
@racsostarto: Látom, közben megváltoztatta a hozzászólását...
Meg kell mondjam, hogy én ma már leginkább a saját ingatlanbefektetéseimet tervezem, viszont nagyon sok workshopot tartok, magyarul: tanítok. A workshopjaimra építészek és lakberendezők is eljönnek, és éppen azokból a szakemberekből, akik nem nyugszanak bele abba, hogy a lakástervezés az építészet legmevetettebb területe Magyarországon, igyekszünk olyan csapatot kialakítani, akik jobb lakásokat akarnak tervezni a magyar népességnek, miközben azzal is foglalkozunk, hogy a megrendelők ismereteit is növeljük.
Évtizedeken keresztül hallgattam építészek sirámait, hogy a magánmegrendelőknek nincs vizuális kultúrájuk... de ki volt az, aki tett azért, hogy legyen?
Jó lakást tervezni, még akkor is, ha az rengeteg munkával jár, azért érdemes, mert minden ilyen lakásban élő ember, és főként az ott felnövekvő gyerekek vizuális kultúrája jobb lesz, mint az előző generációé.
Nemrég megnéztem beülről is a CEU új épületét - elismerésem azé, aki tervezte, de azon túl, hogy az értelmiségiek szűk körének esztétikai élményeit növeli és kényelmessé, jobbá teszi az egyetemi tanulást, mit ad hozzá a széles néprétegek építészi kulturáltságának javításához?
Számomra nagyon szomorú, hogy igen kevés erőfeszítést tesznek a szakmabeliek azért, hogy az új társasházak, családiházak jobbak legyenek, mint az előző évtizedekben. Tudom, hogy ez a várostervezéssel kezdődik és a belsőépítészettel teljesedik ki, de nem látom azt az igyekezetet, hogy ezeket összehangolják a jobb eredmény érdekében. Lehet, hogy én naív vagyok, mert úgy gondolom, hogy ez lehetséges, de mindannyiszor, amikor elutazom Izraelbe, látom, hogy megy ez, ha akarják... és persze megkérdezem magamtól, hogy mi a francot keresek én itt, ahol csak az a téma, hogy mit miért nem lehet...
Tudom, hogy rettenetesen elavult az OTEK, és döbbenten hallottam a Kamara alelnökétől, hogy szerinte nincs azzal semmi baj...
Közben meg olyan lakások készülnek futószalagon, amelyek csak számítógépes modellként vonzóak a hozzá nem értők körében.
Tisztelt Építész Úr!
Igaza van, én nem vagyok senki, még nem is a BME Építészkarán végeztem, és sosem fogok többszáz lakásos projeketet tervezni, bár az elmúlt 30 évben terveztem vagy félezer lakást úgy, hogy legtöbbször közvetlen kontaktusban voltam a megrendelő-használóval, és megtanultam figyelni arra, hogy mire is van szükségük a különböző embereknek.
Nem vagyok álszerény, ahhoz már elég idős vagyok, tehát tudom, hogy lakástervezésben bármelyik DLA-val felveszem a versenyt, és várostervezésben, városüzemeltetés-tervezésben is jobb vagyok számos olyan szakembernél, akik ma pozicióban vannak, és munkájuk eredményével kapcsolatban meglehetősen sok kivetnivalója lehet annak, aki kicsit is ismeri azokat a módszereket, amelyek a világ boldogabb részén sikeresen működnek.
Nem fogok Ybl-díjat kapni soha, de engem az elégedett emberek köszönete is nagyszerűen kielégít, nincs szükségem egyéb önbizalomerősítőre.
Amíg itt élek, addig a magam szerény eszközeivel teszek azért, hogy a megrendelők különbséget tudjanak tenni jó és rossz lakás között és a pénzük erejével kényszeríték ki a tervezőktől, a beruházóktól a valódi igényességet a térszervezésben nem csupán a divatos burkolatokban.
17:12
@Pákozdi Imre: rácsostartó tudja, hogy ki vagyok, ezt írta anno, a lakásommal kapcsolatban: "Egyéb iránt gratulálok az okj-s konyhatündérképzős műnek ! Azért kíváncsi lennék, hogy bruttó 30.000 m2 szintterülettel mit művelne....már ha megbíznák..."
Egyébként 30 ezer négyzetméternél is kellene az a szemlélet, amivel dolgoztam annyi éven át... és büszke vagyok arra, hogy az én nyolcvanas évekbeli harcom nyomán honosodott meg Izraelben a társasházak földszinti lakásainak privát kertes kialakítása, amit, ahogy látom, már itt is átvettek...
Amikor 1987-ben az első olyan társasházat terveztem Ramat-Ganban, ahol a közös terület csak egy intenzív zölddel kialakított parkoló volt és a kertet a lakásokhoz csatoltam - meg kellett védjem az álláspontom, hogy a közös kert nem működőképes, ezért át kell értékelnünk. Pár évvel később Rishon Letzionban már így terveztek egy egész lakónegyedet...
Mert, hogy a tanult szakmám városgazdász és nem konyhatündér...