Az oroszlán barlangjában...A Market 6.0 építészete

Pont a szóban forgó épület bejárása előtt volt dolgom a hajdani  Pesti Hazai Első Takarékpénztár Ybl Miklós tervezte épületében: öntöttvas díszelemekkel szegélyezett főlépcsőjén haladva könnyen rabul ejti az embert az a hozzáállás, ahogyan a munkahelyek építészetéről gondolkodtak a korábbi évszázadokban. Később egy olyan épületbe vezetett az utam, ahol némiképp elfoghatott a déjà vu. Ismét egy hatásos főlépcsőn haladtam fölfelé, ismét grandiózus formák és szimbólumok vettek körbe.

Nyilvánvalóan egy építészeti lap szerkesztőjeként az ember kíváncsi annak a cégnek a központjára, amely jelenleg piacvezető a hazai magasépítésben, és az ország legnagyobb építészirodáinak munkáit valósítja meg. (Sőt, nem csak az országét, elvégre a Foster + Partners-szel is közös projektként jegyzik a Mol Campus építését.) A Market Építő Zrt. hatodik székházának így bizony súlya kellett, hogy legyen, de végül nehéz is csalódni benne. Az épület létrejöttéért mind a Market és leányvállalatai, de felkért külsős építész, belsőépítész is felelt. Ott volt tervezőként a Lean Tech Mérnökiroda Kft. Szüle Péter felelős tervezővel, a külsős F. Kovács Attila, aki egyaránt látott el designer építészeti és belsőépítészeti feladatokat, de meg kell említenünk magát a megrendelőt, Scheer Sándor vezérigazgatót, akinek konkrét ötletei és iránymutatásai elválaszthatatlanok a székház szellemiségétől. A kiemelt szerep azonban a kivitelezőké, akik a látomásokból hús-vér, jobban mondva beton-réz alkotást tudtak létrehozni, hirdetve munkahelyük és szakmájuk státuszát kortárs kultúránkban.

Helyszín és struktúra
Több telek is szóba jött kezdetben, például a Kelenföldi Erőmű területe, ám ebben az esetben túl nagy átalakításokra lett volna szükség egy műemléki együttes szabályozásaihoz képest. Aztán döntött a logikus érv: a cég alkalmazottai már kialakították a korábbi, kinőtt székház (Tervezők: PLANT - Atelier Péter Kis, Öt Elem Építésziroda) környékén kapcsolataikat, például a környék étkezési, vagy éppen sportolási lehetőségeivel. A szomszédos, MTV tulajdonában álló telekből így kivásároltak egy 80 méter szélességű telekrészt, amelyen nem csak az új székház fért el, de van lehetőség a későbbi terjeszkedésre is. Az épület megtervezéséhez adott volt a cég adminisztratív és vezetőségi irodáinak ültetési rendje, valamint a leányvállalatok elhelyezése: eszerint az emeleteken 350 állomással zajlik a munka, míg a földszint a közösségi és reprezentatív terek színhelye.

A külső benyomás
Ezt az első hallásra szokványos felépítést kellett valahogy megfűszerezni, de nem kifejezetten a hivalkodás volt cél, hanem egy nemesanyag kiválasztásával konstruálni olyan burkolatot, amely minőségében attraktív, ráadásul árnyékol és a madárvédelmi előírásokat is kielégíti. A homlokzati hálót tömör vörösréz szálak alkotják, amelyek várhatóan nem fognak a jól ismert zöld árnyalatba fordulni. Nagy valószínűséggel csak barna patina fog kialakulni felületükön, mivel a zöld árnyalat csak a tetőfedésként történő alkalmazásnál, és ott is 45˚ alatti hajlásszög esetén jellemző. Van más technikai csavar is, mivel a hálót nem a hangsúlyosabb alsó-felső rugós megoldással rögzítették a homlokzati rendszerre, hanem a rézszálak kapcsolódnak egymásba spirálisan, lehetőséget hagyva a hőingadozásnak kitett tágulásra. Szüle Péter felelős tervező azt is kifejtette, hogy „…a hálóterület alsó és felső részénél a borítást fogadó szerkezetet nem „U" tartók fogadják be, hanem az egymással szemben érkező elemek feles eltolásával azt egy elvékonyodó, a széleken szinte már penge-szerű struktúrával tudták helyettesíteni, emiatt a szintpárkányok látványa is filigránabb lett."

Az épület  – mondhatni  – dísztolla a homlokzat síkjából kilépő oktató tömb és a belőle húzódó előtető, amely egy V alakú pilléren nyugszik, méghozzá egy díszmedence felett. A karakterét F. Kovács Attila tervezte, ahol a támasz és az oktató épület döntött homlokzatának tömegalakításai, no meg a medence vonalvezetése is a bejárat felé hívja, kvázi szívja a szemlélőt. Itt már egyre inkább érezzük a designer markáns világát is előtérbe kerülni, amelyre konkrét biztosíték a következő lépésünk, azaz a bejárati ajtó kinyitása: a kilincsek ugyanis itt nem mások, mint vákuumos tapadóemelő szerszámok.

Azok a támaszok!
Sok ember teszi fel a kérdést, hogy hogyan jutottunk el a gyönyörűen megmunkált kompozit oszloprendekből oda, hogy ma már keresve sem találni „beszédes" támaszokat még az igazán kvalitásos épületeinken sem? Nem arra gondolnak ilyenkor, hogy a múlt formáit kényszerüljön az építész másolni, csupán jó lenne, ha egyszerű betontömböknél valami impulzívabb vizuális élményhez is juthatnánk néhanapján. A Market 6.0 kapuin átlépve egyfajta háromhajós csarnok fogad, és hat pillér osztja fel a monumentálisabb lobby teret. Ha egy kivitelező cég le akar nyűgözni valakit, akkor bizony ezekkel a pillérekkel is kell kezdjen valamit, amit végül nem is kell hiányolnunk. (Megkönnyítve a jövő építészettörténészeinek munkáját, az ötlet állítólag a megrendelő Scheer Sándor bázeli tapasztalata után ihletődött, akit a Diener & Diener Architekten által 2017-re befejezett Davidoff központ szivar formájú pillérei ragadtak meg.) Jelen esetben egy elegáns csavar húzódik a betonpillérekben, mely finom gesztus elég komoly műszaki tudást igényelt. Egyszerű körpillérek találhatóak a támaszok magjában, amelyek köré spirálkengyellel rögzítették a szögletes alapon nyugvó, de csavart alakú pillér formáját, a sarkoknál kiegészítő vasalatokkal biztosítva struktúráit.

Hogy a beton formája, felülete és erőssége mitől lett ilyen kifogástalan, azt a kivitelezés választott módja határozta meg. Habbeton helyett a zsaluzatot Magyarország legnagyobb cnc padján, MOME ipari formatervező hallgatók tervei szerint készítették el. Mint azt Szüle Péter mesélte: „a zsalura a hajóknál alkalmazott üvegszál erősítésű műgyanta bevonatot kentek, amely szálerősítést kapott. A beton öntésekor zsaluvibrátort és tű vibrátort is alkalmaztak, ettől lett ilyen gyönyörű, sima felülete a betonnak."

Az ívek helyzete miatt az oszlopok mozgalmas látványa legideálisabban sajnos a hátsó tárgyalók és az étkező irányából érvényesül legideálisabban, és nem pedig a bejárat felől, azaz nem első benyomásra nyűgözi le a szemlélőt, de ez már csak szőrszálhasogatás, beljebb merészkedve mindenképpen el tudja kápráztatni a látogatót.

Arculat és belsőépítészet
F. Kovács Attila egy konkrét vezérmotívum mentén, a Hagyományos Szakmák tiszteletét szem előtt tartva fogalmazta meg a ház arculatát. Így bukkanhatunk a hatalmas, egybefüggő üvegfeleületű tárgyalók bejáratán az Ács, Burkoló, Lakatos, Kőműves, Asztalos, Szigetelő, Festő, Villanyszerelő feliratokra. Már terjed is a szleng, ahogy az emeleten verbuválódó dolgozók összehívnak egy meetinget mondjuk az ’Asztalosban’.  F. Kovács szerint ezzel egy eleven hagyományban tartják életben e létfontosságú mesterségeket, amely a legfontosabb célkitűzést jelentette számára ebben a projektben.

A tárgyalók akusztikai panelekkel, valamint hő-, és fényérzékelő lámpákkal biztosítanak komfortos megbeszéléseket. A szőnyegeket szintén F. Kovács Attila tervezte, aki az Építő Ipari Technikum jól ismert tankönyveiből idézte fel a szakmák ábrázolásait rajtuk. Az emeletek munkaterületei is tágasak, és itt is belefuthatnunk ötletesebb design berendezési tárgyakba, de amit talán fontos kiemelni, az a tény, hogy a födémszerkezetbe integrált mennyezeti panelek miatt végre nem alakítottak ki álmennyezetes rendszert, amely a legtöbb irodaházban roppant nyomasztó jelenségnek számít sajnos. A felelős tervező szerint a nagy belmagasság mellett ennek további előnye az is, hogy nem alakul ki a diszkomfortosabb irodaterületeken általában tapasztalható huzathatás sem.

A lobby a betonfelületek és az élénk színekben pompázó bútorok kohéziója miatt mély és masszív atmoszférát teremt. Innen nyílnak az oktató épület bejáratai is, amely egy külön kuriózum, ugyanis nem minden vállalat nagytárgyalójában csap meg manapság a frissen megmunkált faburkolat illata. Itt igen, mivel a teret F. Kovács Attila elképzelése szerint háromrétegű parketta borítja, amelynek gyönyörű felülete dél-magyarországi, alapanyag exportból visszamaradt és már csak tüzifának szánt rönkökből készült, amit végül sikerült egy nemesebb funkciónak megmenteni. A hosszú hónapokig pihentetett és szárított alapanyagot később természetes olajokkal kezelték, ügyelve a fa textúrájának kiemelésére. Ezt nem csak lábunk alatt élvezhetjük, de a tengely mentén elforgatható árnyékoló Krüllung lamellákon vákuum technológiával furnérozott módon ugyanúgy visszaköszön a halszálkás motívum és bármilyen meglepő…de ugyanez a látvány folytatódik bizony még a mennyezeten is!

Nem maradnak ki a társművészetek sem
Manapság némi pozitív változás tapasztalható a nagyobb vállalatok székházaiban az igényesebb kortárs művészeti darabok felsorakoztatását illetően. Még a 20. század második felében is magától értetődő volt hazánkban, hogy építészet és képzőművészet együttesen tud intenzív hatást elérni, de ez valahogy a 21. századra – ha nem is szűnt meg  –  de egy kevésbé minőségi ’megválogatással’ tudott csak gyakorlatban maradni. Itt mind az emeleteken, mind a vezetői irodákban és még a tárgyalókban is felbukkan egy-egy mű, melyek gyűjtését F. Kovács Attila és a megrendelő felügyelte, és amelyek közül a legkarakterisztikusabb talán Rabóczky Judit Rita kábelszobrai lettek. Felépítésük, azaz az elektromos huzalokból álló korpuszuk még össze is egyeztethetőek a székház tematikai fonalával. A műtárgyak között külön csoportot képez azoknak a szobroknak a kicsinyített mása is, amelyek eredeti változata egy-egy Market által kivitelezett nagyberuházás előtt állnak, így Szőke Gábor Miklós hatalmas műveinek makettjei is felbukkannak.

Bár még sok mindenről lehetne beszélni, a földszint, mondhatni „fekete gyöngyének" muszáj meghagyni az (egyik) utolsó szót. Belépve az ajtón ugyanis nem taglóz le minket más – na most figyeljünk – mint egy egyedi tervezésű, szerszámosládát szakralizáló pult, amelynek fülkéiben építőipari eszközöket flokkoltak bársonyba. A pult épp annyira tud megmosolyogtató lenni, mint ahogy az ízlés határain belül szilárdan helytálló, elegáns design műtárgy maradni. F.Kovács Attila saját műtermében modellezte le felépítését, minden egyes fülkébe megtervezve a szerszámok helyét és pozícióját. A részleteket megszámozta, összecsomagolta, majd pontosan ekképp juttatta el azokat kivitelezésre, végig ápolva a személyes kapcsolatot a mesterekkel. De nem ez a pult lett az egyetlen trónt követelő, extravagáns részlet az épületben….

A központi lépcső
Egy székházban általában ez az a kritikus építészeti elem, amely nagyon sokat tud mesélni a tulajdonosok és csapata hitvallásáról. Akárcsak az oszlopok esetében, az épület tervezői részéről itt is komoly formai előkép kutatás, ötletelés, még VR modellezéssel történő tesztelés is folytatódott a leendő térhatásról. Az eredmény egy íves és szögletes tömbök váltakozásával bonyolódó forma, drámaian robosztus összhatással. A támasz nélküli lebegő hatás eléréséhez acél betétekkel kötötték be tömegeit az egyes szintek pihenő lemezeibe. A lépcső zöld színe a cég logójából ismert árnyalat, amely kissé disszonánsnak hat a folyosók márványnak tűnő kerámia burkolatával együtt.  F. Kovács bevallása szerint ennek oka szándékos volt, mert a látvány így extrém, az eredetinek tűnő, de mesterségesen előállított márvány kinézetű lapok pedig kifejezetten olyan praktikus döntésnek számítanak, amelyek szépségében a márvány hatását nyújtják, mégis egy kevésbé sérülékeny, időtállóbb anyagról van szó. Kicsit mindez úgy hangzik, mint amikor a 19. században a márványt praktikai okokból sokszor felváltotta a klasszikus műmárvány, és egy ponton modernsége miatt már szinte drágább és minőségibb anyagnak is számított a valódi kőnél.

A lépcső központi terének közepén egy egyedi tervezésű lámpainstalláció függ, amelyen az izzók buráiként ismét feketebársonnyal flokkolt fándlik tűnnek fel. A lépcsőteret, sőt az egész együttest ez az alkotás koronázza meg, akárcsak a szerszámok uralta motívumom világot. Véleményem szerint a ház elbírt volna még több hasonló részletet, de tény, hogy indokolt volt ízléses keretek között maradni, elvégre egy mennyiséget átlépve már eltúlzott geg is válhatott volna belőlük. A jelenlegi ponton azonban nem erről van szó, jelenlétük szimbolikus erővel bír, a szerszámokat megalkotó mesterségek célja ugyanis minden itt dolgozó ember karrierjét meghatározza.         

 „A kőműves szerszámok számomra valóban mágikus eszközök…gondoljon csak bele, ezeknek a segítségével a semmiből egy idea materializálódik, megépül egy ’ház’. Mi ez, ha nem misztérium?" – F. Kovács Attila

Pleskovics Viola