építészet : környezet : innováció

Az újjászületett Mátra Múzeum

Üvegtetős belső udvarral, modern természettudományi pavilonnal és rekonstruált freskókkal gazdagodott a gyöngyösi Mátra Múzeum az Europa Nostra-díjas felújítás eredményeként. A kastélyegyüttes négy évig tartó, komplex rehabilitációjának terveit a Grafit 37 Építész Iroda jegyzi, a tervezők Kelemen Tamásné, Eperjesi László és Kurta Zsolt.

A 2001-ben kiírt tervpályázaton elnyert első díjat követően a Grafit 37 Építész Iroda Kft. elkészítette a Gyöngyös, Mátra Múzeum – Orczy kastély és kertje megvalósíthatósági tanulmánytervét, melyet partnereink, a Heves Megyei Önkormányzat és Gyöngyös Város Önkormányzata a köztük létrejött megállapodás keretében a 2004. évi címzett támogatásra nyújtottak be. A komplex beruházás költsége 2,5 milliárd forint volt, de sajnos a pályázat sikertelen volt. Gyöngyös Város Önkormányzata a megvalósítás I. ütemét az Európai Unió társfinanszírozásában a Regionális Fejlesztési Operatív program keretében meghirdetett pályázatra nyújtotta be, mely sikeres volt, így az I. ütem teljes költsége, 820 millió forint 2005-2006-os ütemezéssel rendelkezésre állt.

 

A kastély összképe
A felújított főhomlokzat
Felújított utcai homlokzat
Felújított kerti homlokzat
 

 

A kastélyban a szondázó falképkutatás során ismertté vált barokk falfestmények restaurálásra eredetileg nem állt rendelkezésre pénzügyi forrás. Adományokból és pályázatokból 33.288.000 forint gyűlt össze, melyből az emelet négy helyiségében történt meg a barokk festmények feltárási és konzerválási munkaszakasza, hogy az esztétikai helyreállítás bármikor folytatható legyen. Ezt követően a sarok-díszterem, a kis kabinetszoba és a délnyugati gloriett mennyezetfestésének teljes restaurálása fejeződött be.

Az I. ütemben a múzeumi kastélyépület, a kerítések, az új északi gloriett, az új kezelőépület, a meglévő délkeleti és délnyugati gloriett rekonstrukciója készült el. A Grafit 37 Építész Iroda Kft. elkészítette a II. ütem megvalósíthatósági tanulmánytervét, mely a 2006. évi címzett támogatásra került benyújtásra, és sikeres volt, így a II. ütem teljes költsége 1,2384 milliárd Ft 2007-2008 ütemezéssel rendelkezésre állt. A II. ütemben az új természettudományi pavilon múzeumi célú építése és a kert revitalizációja készült el.

A Mátra Múzeumnak otthont adó kastély és 2 hektáros parkja annyira elavult állapotban volt, hogy az együttes teljes revitalizációja vált szükségessé. A fejlesztés komplex módon kezelte a múzeumi kastélyépület rekonstrukcióját, az új természettudományi pavilon építését, valamint az angolkert revitalizációját. (Az intézmény múzeumként, valamint természet- és környezetvédelmi oktatócentrumként is működhet.)

Az örökség-megőrzési munka két fő részből állt:
A kastélyudvar üvegfedése által lehetővé vált az épület építési fázisainak bemutatása, valamint új közönségfogadó tér kialakítása. A falképek restaurálása a látogatók számára a kastély történetét átélhető, vizuális élménnyé teszi. A kortárs építészeti megjelenésű természettudományi pavilon formálásával és anyaghasználatával igazodik a kastélyhoz.

A rekonstrukció kiemelkedő színvonalát 2009 június 5-én az értékmegőrzés kategóriában Europa Nostra-díjjal ismerték el.

A 2002-ben készített komplex tervdokumentációban szerepel még III. ütemként az ún. grotta épülete, melyet a kastélyépület apszisában a park északi lezárásaként terveztünk kávézó–grillétterem és amfiteátrum funkcióval, melynek megvalósítását Gyöngyös Város Önkormányzata magántőke bevonásával tervezi. Tekintettel arra, hogy a grotta épületébe kiegészítő funkciók kerülnek, az I. és II. ütem teljes körű működése és üzemeltetése a grotta nélkül is biztosított.

 
Az oroszlános díszkapu a felújítás után
A délnyugati gloriett a felújítás után
Az új északi gloriett
 

 

Az Orczy-örökség
Gyöngyös keleti részén áll a klasszicista stílusú Orczy-kastély épülete, amely ma a város egyik kulturális központja. Itt őrizték a ferencesek több százéves könyvtárát, és a rendszerváltozás előtt több évtizedig itt működött a városi könyvtár is.

A kastély építéstörténete – bár adataink hiányosak – a 18. század végétől követhető nyomon. Orczy István 1699-ben érkezett Heves vármegyébe, s 1708-ban Petrovay Zsuzsannával kötött házassága révén lett birtokos Gyöngyösön. A család, illetve annak leányági leszármazottai egészen az 1930-as évekig „jelen voltak” a településen.

Orczy István 1723-ban kerthelyet kért és kapott a tanácstól, azt a területet, amelyen ma a kastély áll. 1742-ben ezt a szőlőhegyek alatti kertet a majorsági épületekkel együtt végrendeletileg egyetlen fiára, (I.) Lőrincre hagyta. Orczy Lőrinc tovább folytatta atyja birtokszerző, építtető politikáját. Bár idejének nagy részét Tarnaörsön és Pesten töltötte, mégis 1769-70-ben itt, az egykori majorság helyén építtetett barokk kastélyt. A kastélyhoz kelet felől kert csatlakozott, északi és déli sarkain egy-egy saroképítménnyel. Ezek helye megegyezik az egykori majorság hasonló építményeinek helyével. 1770-ben elkészült az emeletes kastély, amely valószínűleg sokkal inkább alkalmi rezidencia (pl. vadászkastély) funkcióját töltötte be, mint állandó lakóhelyét.

A 2002-ben megindult falkutatások során a vastag vakolat alól „előkerült” a barokk kastély. Az udvari homlokzat keleti, déli és nyugati falában ugyanis befalazva megmaradtak az egykori árkádos emelet és földszint faragott oszlopai, illetve az emelet téglából rakott mellvédje. Ettől jól elkülönül a vegyes falazatból 1826-ban épített, az udvart lezáró klasszicista északi szárny. Előkerültek a 19. századi átépítéskor kialakított nyílászárók is. A feltárt részeken jól látszik, hogy az épület több átépítést ért meg, de itt, az udvari részen legmarkánsabban az 1770-es barokk periódus érvényesül.

 

Felújítás előtt
Üvegtető, feltárt barokk árkádsor
Udvar mamuttal
 

 

E „külső palota sorsában” 1820 körül állt be változás, amikor a fiúági öröklés révén II. Lőrincnek és családjának állandó lakhelye lett. A család építésze ekkor Zofahl Lőrinc. Ő az, aki az U alaprajzú barokk kastélyból angolkerttel körülvett, zárt udvarú klasszicista épületet varázsolt. Az átépítésre 1826-ban került sor. 

A kastélyhoz angolpark kapcsolódott, sok értékes fát ültettek (törökmogyoró, tiszafa, bokrétafa). A kert északkeleti szegletén állt az igen kecses formájú, neogótikus üvegház, az orangerie, amely a délszaki növények, a citrom- és narancsfák átteleltetésére szolgált. Pontos építési idejéről nincs adatunk, de 1826 után emelték. Az egész területet körülzáró kerítés vasrudairól azt tartja a hagyomány, hogy a napóleoni háborúk idején, az Orczyak által zsákmányolt puskacsövekből kovácsolták. A déli oldalon, az épülettől azonos távolságban jobbra és balra két nagykapu nyílt a kertbe, pillérein egy-egy előrelépő oroszlánnal, amelyek a Uhrl Ferenc pesti szobrász alkotásai. Az 1740-es években is álló egyik építmény helyén  emeletes, fedett gloriettet létesítettek. A keletre lévő kapu mellett viszont egy nyitott tetejű, teraszos gloriett állt. A gloriettek az angolparkok kedvelt látványelemei. Szolgálhattak kilátóként (pl. esetünkben a nyugati emeletes pavilon) vagy pihenő helyiségként is.

Az épület leginkább a család kényelmét szolgálta, s csak kevés vendég elszállásolására nyújtott lehetőséget. Mégis, az évtizedek során sok jelentős személyiséget fogadott falai között. 1935-ben Wildburg Arthurné úgy döntött, hogy felajánlja az ingatlant a városnak megvételre. 1937-ben a kastély a város tulajdonába került.

 

A freskók állapota a feltáráskor
A munkálatok közben
Konzervált klasszicista díszítőfestés
Konzerválás után
Restaurált barokk freskók
Restaurált barokk freskók
 

 

A pusztulás korszaka
A parkban a városi kertészet kapott helyet. Az épület a 40-es évek végére teljesen „lelakott” állapotba került. Mállott a falról a vakolat, elkorhadtak az ablakok zsalugáterei, az épület körül derékig ért a gaz. Az 1950-es évek elején a kastélyba beköltöztették az Iparitanuló Intézet Tanműhelyét.

Az emeletre kerültek a szerszámkészítő és lakatos-műhelyek, a kertre néző északi frontra a kollégiumi szobák, az ebédlő és a konyha. Falakat bontottak, ajtókat cseréltek, s mivel az intarziás parketta alkalmatlan volt a hatalmas esztergagépek rögzítésére, így felszedték, s az udvar közepén elégették. Hasonló sorsra jutottak a kovácsoltvas korlátok, az eredeti zárak és kilincsek. A park állapota is folyamatosan romlott. Ahogy elbontották a kertet övező falat, megszűnt a hosszú évtizedek alatt kialakult mikroklíma, a növények pusztulni kezdtek. A kert elvesztette angolpark jellegét. Új utakat alakítottak ki, s ezekhez részben kivágták a meglévő fákat, az egykori tisztásokat pedig, amelyek a kastélyra való rálátást voltak hivatva szolgálni, jellegtelen facsoportokkal ültették be. Lebontották az üvegházat is, majd a 60-as években a pázsit közepén öntöttvas szőlőfürttel díszített „modern” szökőkutat alakítottak ki. Az egykori angolkert területe tovább csökkent. Az 1950-es évek végén a kastély északi oldalán kivágva a fákat és sövényeket, szabadtéri színpadot alakítottak ki. Az előadásokhoz a „díszletet” maga a kastély szolgáltatta. A park területére az 1980-as években szolgáltatóházakat és óvodát építettek. Sajnos, főleg az 50-es évek „átalakításai” alkalmával olyan részletek tűntek el, melyek csak a részleges rekonstrukciót tettek lehetővé.

 

Az új Természettudományi Pavilon
Az új Természettudományi Pavilon
Az új Természettudományi Pavilon
Az új Természettudományi Pavilon
 

 

Az udvar lefedése
A rácsos tartókra támaszkodó pontmegfogásos üvegszerkezet által lefedett udvar egyúttal a kastélymúzeum új közönségforgalmi előterévé is vált. Az üvegtető alatti megfelelő klímát egyrészt az üvegtábláknak a hősugarak több, mint felét visszaverő bevonata, másrészt az előcsarnok alatti álpadlótérből a csarnoktérbe vezetett, hűtött levegő biztosítja. Minden gépészet és elektromos installáció – elsősorban a freskókkal díszített termekben – a padlóban került elhelyezésre. A központi tér egységes megjelenése érdekében itt minden régi és új építészeti elem fehér színű. A kastély udvarának lefedésével létrejövő közönségforgalmi tér a térség kulturális eseményeinek központjává válhat.

A modern pavilon
Az új múzeumépület fogadja be a kastélyból kikerült természettudományi kiállítást. A kiállítási installáció tervezése és a megépítéséhez szükséges pénzügyi források megszerzése folyamatban van. Az új múzeumépületnél az üveg-, kő-, és fafelületek illesztik a parkba a ház tömegét. A 10 és 6 m magas vasbeton oszlopsorok a kastély északi oldali dór oszlopsorának parafrázisai. Az új tömeg egyszerű kubusokból összeállított, nem tolakodó, de változatos formálása „modern klasszicistának” nevezhető.

 

Az új Természettudományi Pavilon
Az új Természettudományi Pavilon
Az új Természettudományi Pavilon
Az új Természettudományi Pavilon
 

 

A freskók
A 2004-2005 folyamán történt festő-restaurátori kutatás két falfestési korszakot igazolt a belső terekben, melyek a kastély 1770-es és 1826-os építési periódusához köthetők. Barokk festés hat helyiségben, klasszicista díszítőfestés az épület földszintjén, díszlépcsőházában és az emeleti erkélyes szobában maradt meg, itt a vakolat alatt rejlő festés kutatóablakokban látható.

A szenzációt jelentő tájképes, csatajelenetes barokk falképek 2005 tavaszán kerültek elő. Négy helyiségben történt meg a barokk festmények feltárási, tisztítási, konzerválási és vakolat-kiegészítési munkaszakasza. A teljes esztétikai helyreállítás három helyiségben, valamint a délnyugati kerti gloriett mennyezetfestésénél történt meg.

A felújítás során fém, kő-, és falfestményrestauráló szakemberek működtek közre. A legbonyolultabb a kalapácsütésekkel durván felsértett barokk freskók töredékekből való rekonstruálása és kiegészítése volt. E munkák befejezéséhez folyik a pénzügyi források megpályázása. A felújítás során a kastélynál használt anyagok (palafedés; lélegző, légpórusos felületképzések; kőimpregnálás) a múlt értékeinek tökéletes visszaállítását tette lehetővé.

vélemény írásához jelentkezzen be »