építészet : környezet : innováció

Az utópia bűvöletében

kezdés: 2006. november 30. CET 17:00vége: 2006. december 20. CET 17:00


Weininger Andor emlékkiállítás november 30-tól a Ponton Galériában



Leírás:

2006. november 30-án 18 órakor a Ponton Galériában (1015 Budapest, Batthyány u. 65.) "Az utópia bűvöletében" címmel Weininger Andor emlékkiállítás nyílik.

A kiállítást megnyitja: Dr. Annemarie Jaeggi, a berlini Bauhaus Archiv igazgatónője és Várkonyi György művészettörténész.
A tárlat kurátora Dr. Bajkay Éva művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főtanácsosa.
A kiállítás védnöke: Eva Weininger (USA)

A tárlat 2006. december 20-ig tekinthető meg.
Nyitva tartás: keddtől szombatig 12-től 18 óráig

 

Weininger Andor (1899–1986)
Pécs – Bauhaus – New York

A sokoldalú művész Pécsett kezdte pályáját. Rippl-Rónai hatott rá, és rajzainak tanúsága szerint tanulmányozta az olasz reneszánsz mesterek műveit.1919-21 között a Pécsi Művészkör expresszív alkotóihoz kötődött és ott állította ki korai tájképeit. 1921-ben Molnár Farkassal és pécsi társaival együtt felvételt nyert a weimari Bauhausba. A modern szemléletű főiskolán Itten, Kandinszkij és Klee tanítása nyomán alapvető forma, szín, mozgás és térképzési kísérletekbe kezdett. 1922-ben a holland konstruktivista, Doesburg hatására kibontakozó magyar dominanciájú, nemzetközi KURI (Konstruktiv, Utilitär, Rational, International) csoport fontos résztvevője lett. Az alapszínekkel, derékszögű hálórendszerben konstruált művei az új esztétikai rend utópiáját hirdették. 1923-tól a geometrikus formák mozgatásával és robotszerű bábokkal újszerű, mechanikusan mozgatható színpadi játékot tervezett, fényváltoztatások és modern zörejzene kíséretében. Ennek, a mai multimédiás bemutatók előzményének tekinthető ún. absztrakt revünek felnagyított rajza, kísérleti kompozíciói is szerepelnek a kiállításon, híres Gömbszínház tervének több vázlatával együtt. Az 1920-as évek irodalmi kabaréihoz Hamburgban, mint tervező és előadóművész egyaránt kötődött. 1924-ben megalapította a Bauhaus (jazz) zenekarát, inspirációit a kelet-európai népzenéből merítve. Weininger 1925-ben haza tért, de az igazgató, Walter Gropius visszahívta a főiskolára, immár Dessauba. Így csak nyaranta látogatott haza, de végig megőrizte, vallotta magyarságát. 1928-ban Moholy-Nagy Lászlóval, Gropiusszal, Breuerrel egy időben elhagyta a Bauhaust. Berlinben feleségével közösen a bútortervezés, az illusztráció és a reklámgrafika terén is kamatoztatta tehetségét. Képein a baranyai táj utáni nosztalgia jelentkezett a belső emigrációba vonuló művész önvallomásaiként. A dadaista hatások után a természeti víziókba menekülés művészetében egy sajátos szürrealizmushoz vezetett. A kemény, geometrikus formákat lágy, biomorf alakzatok váltották fel, amőbaszerű, földöntúli lények népesítették be képeit. Ezt az ősi formákat jelképező, a fasizálódó világnak hátat fordító tendenciát kiemelt egységben most először láthatják a tárlatlátogatók. 1938-1951-ig tartó hollandiai tevékenysége után hét éves kanadai intervallum és féléves európai körút következett. 1958-ban telepedett le végérvényesen New Yorkban. Itt elevenítette fel fiatalkori utópikus elképzeléseit és egy matematikai, rendszerelvű piktúra megvalósításával kísérletezett. Az op-art törekvésekkel egy időben kereste a mozgás élményt és sajátos térrelációkat közvetítő új vizualitást kompozícióinak során. Ezek mellett kerül levetítésre Antal István Weiningerről készített filmrészlete, Kismányoki Károlynak a pécsiekről a Bauhausban szóló rövidfilmje és az angol nyelvű Allegro Barbaro film Weiningert bemutató részlete.
A művész hagyatékának jó részét a Magyar Nemzeti Galéria kapta meg a Weininger Alapítvány (USA) jóvoltából és a Janus Pannonius Múzeum két képével együtt ezt az eddig ismeretlen együttest mutatjuk be a művész halálának 20. évfordulója alkalmából.

A kiállításhoz kapcsolódva jelent meg Bajkay Éva katalógus-könyve a Pro Pannonia Kiadó gondozásában. 

vélemény írásához jelentkezzen be »