Bambuszkápolnák Ecuadorban, földrengés után – Ávár Áron és Kántor Lilla közreműködésével

2016. április 16-án 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Ecuador partvidékét. Ecuadori, olasz és magyar építészek, mérnökök fogtak össze, hogy Jama város peremvidékén elsőként szállást, majd közösségit teret, templomot emeljenek két falu közösségének. Ávár Áron és Kántor Lilla beszámolója a közösségépítő munkáról.

2016. április 16-án 7,8-as erősségű földregés rázta meg Ecuador partvidékét. Barátaink adománygyűjtést szerveztek, mely kezdeményezéshez csatlakozva elsőként átmeneti szállásokat nyújtó sátrakat építettünk fel a rászorulóknak, később pedig alkalmunk nyílt két közösség számára - a földrengésben összeomlott kápolnáikat felváltó – új kápolnát tervezni és építeni. A tervezésnek és építésnek ecuadori és olasz építész és mérnök barátainkkal heten fogtunk neki. A két kápolna felépítése 2017 januárjában kezdődött el, és összesen 12 hétvége alkalmával valósult meg, szakemberek, helyi lakosok, mesteremberek és önkéntesek összefogása révén. A Jama város peremvidékén lezajló építkezést nemzetközi adományokból és egy jótékonysági szervezet, a Caritas La Primavera támogatásával sikerült finanszírozni. Munkánkat a jamai parókia papja és nővérei aktívan segítették.

ÉPÍTÉSZETI KONCEPCIÓ: A kápolnaépületek multifunkcionális közösségi térként szolgálnak, céljuk Camarones és Santo Tomás falvak lakosai számára helyet biztosítani a gyülekezésre, személyes imádságaik és vallásos ünnepeik megtartására.

Az építészeti koncepció alapja egy 150 m2 alapterületű, bambusznádból készült tetőszerkezet. Legmagasabb pontja padlószinttől számított 5,5 m-en található, 9m fesztávot hidal át és 6 ponton támaszkodik le, flexibilis alaprajzi kialakítást téve lehetővé. Funkcionális szempontból a tető legfőbb szerepe az egyenlítői elhelyezkedéséből adódó igen erős napsütéstől való védelem.

A kápolna alaprajzilag 3 részre tagolható:

1. külső, publikus tér, mely a közösség számára mindig nyitva áll a mindennapi találkozások alkalmára;

2. zárt, privát kiszolgáló tér, mely a pap pihenő és előkészületi tere, továbbá itt kap helyet a gyóntatószék, ahol a közösség tagjai ritmusosan áttört elválasztófalon keresztül, takart, mégis közvetlen módon léphetnek kapcsolatba a pappal;

3. az ima és ünneplés szent helye, bambusznád pálcákkal kirakott transzparens fallal határolva, mely vizuális kapcsolatot biztosít a környezettel; zárt, de a külső, publikus rész felé teljesen megnyitható tér.

A szent tér centralizált elrendezésű: az oltár és a szószék – az igehirdetés és az úrvacsora helyszínei – a központban helyezkednek el, míg a gyülekezet a miséző pap körül foglal helyet, ezzel lehetővé téve a még aktívabb és dinamikusabb részvételt a liturgia során. A gyülekezet tagjai egyszemélyes padokon ülnek, mely az egyes ember egyedüli, kivételes helyét jelképezi Isten színe előtt. A két irányba nyíló harmonika kapu megnyitásával a gyülekezeti tér meghosszabbítható a külső, fedett-nyitott tér irányába, ezzel teljes mértékben a közösség igényeihez igazítható. A megszentelt tér megnyitásával a liturgikus ünneplés – mintegy testvéries gesztusként – fogadja be az egész közösséget.

ÉPÍTŐANYAG ÉS ÉPÍTÉSI TECHNIKA: A kápolnák fő építőeleme a bambusz, vagy ahogy a helyiek nevezik, bambusznád (caña de bamboo). A választás a történtekre reflektálva esett erre a földrengésálló anyagra. A korábban itt álló kápolnák – ahogy a térségben található épületek többsége is – beton falazóblokkból vagy téglából épültek, sok esetben statikailag nem megfelelően (pl. vékony, élére állított téglafalként). A bambusz Ecuador ezen területén helyben megtalálható építőanyag, melynek ismérve a rugalmasság, amely ellenállóvá teszi a földrengések során. További előnye, hogy könnyű, helyben megmunkálható, emellett olcsó is.

Az új kápolnákban a bambusz többféle módon került felhasználásra, mind építészeti, mind tartószerkezeti elemként: ez adja többek között a vázszerkezetet, a tető belső héjalását, valamint a válaszfalak kitöltőelemeit (pálcáit) is.

A bambuszpálcák ritmusos elhelyezése a térben különböző észleléseket és érzékeléseket teremt, biztosítva a szent tér intimitását, ugyanakkor átláthatóságát, valamint lehetővé téve a belső tér természetes szellőzését; közvetlen vizuális és akusztikai kapcsolatot létesítve szent és hétköznapi terek közt. A kápolna bútorai bambuszból és babérfából készültek. Minden bútordarab a kápolna számára lett tervezve, a székektől a liturgikus elemekig, valamint a lámpákig.

KULTURÁLIS ÉS SZOCIÁLIS KONTEXTUS: Az érintett falvakban kevés a gyülekezésre, társadalmi interakcióra alkalmas közösségi tér. Lakosai – jellemzően alacsony jövedelmi színvonalon élő emberek – a földeken, vagy a Jama térség iparaiban dolgoznak. Mind Camarones, mind Santo Tomás területén hozzávetőlegesen 500-500 lakos él.

A két kápolna e térségben tájékozódási pontot jelent a közösségek számára, a személyes és közösségi imádság helye. Egy hely, melyet aktívan használhatnak, ahol összegyűlhetnek, mind a felnőttek összejöveteleik, mind a gyerekek hetente tartott hittanóráik alkalmából.

A kápolnák kialakításánál az építészeti minőségen túl célkitűzésünk volt a szerkezeti innováció, mely lehetővé tette számunkra olyan – helyben elérhető, de még nem bevett – építési technikák alkalmazását, melyet a falu lakói is elsajátíthatnak, és a későbbeikben alkalmazhatnak. Az építkezés során állandó együttműködés alakult ki a helyiek és a kivitelezés különböző szakaszaiba bevont mesteremberek között, ami mindenki számára hasznos, dinamikus tudáscserét eredményezett. Ezek a kapcsolatok, valamint a helyi lakosok kivitelezési folyamat során játszott alapvető szerepe segített megerősíteni a helyhez való kötődés és az együtt tenni akarás szellemét egy olyan közösségben, melynek életét egy ilyen súlyos természeti katasztrófa érintette.

A project során tájépítészeti beavatkozás is történt: Camaronesben a kápolnát a meglévő sportpályával egy újonnan kialakított, parkosított kert kapcsolja össze, melyben különböző helyi növényfajok kerültek telepítésre. A Santo Tomás-i közösség saját kezdeményezésre, szintén helyi növényfajok ültetésével alakított ki a kápolnához kapcsolódó kertet, barátságos, hívogató környezetet teremtve a kápolna körül. Tapasztalat, hogy ezen terek kialakítása, szépítése kis erőfeszítések révén a környezet jelentős javulását eredményezte, tisztább és jobban megőrizhető közösségi teret hozott létre.

A folyamat megerősítette a térség számos itt élő közössége közötti kapcsolatot, valamint felébresztett egyfajta elhivatottságot, tenni akarást azokban az önkéntesekben, akik hétvégéik során ide utazva hozzájárultak a kápolnák felépítéséhez.

Ávár Áron, Kántor Lilla

Szerk: Somogyi Krisztina