Beszélgetés az Iparművészeti Múzeum tervezett bővítéséről

Bármennyire is szeretnék ott lenni, sajnos/szerencsére ma is bébisintérkednem kell ,-) Amit azért mindenképp megkérdeznék az érintettektől: hogyan látják a Hőgyes utcai új épületszárny homlokzatának szerepét a bővítés/átépítés során/után? A kiírás több helyen is említi, idézem: "A régi és új épületrészek olyan egységének létrehozása, amely funkcionálisan és esztétikailag a legmagasabb színvonalat képviseli." Továbbá: "A benyújtott pályamű milyen építészeti választ adott a Hőgyes Endre utcai beépítésre? Milyen módon viszonyul a környezetéhez, hogyan reagál a kortárs épületszárny a lechneri főépületre? Milyen építészeti többletet tud adni az épületegyüttesnek?" És még: "Nem jelenti ez az építészeti kapcsolódás az eredeti tervek megépítését, de elkerülhetetlen a régi és az új rész közötti párbeszéd. A szükséges „igazodás” nem stiláris elemek átvételét kell, hogy jelentse, hanem az újnak a régire történő reagálását úgy, hogy mindegyik több legyen a másik által!" Ami még fontos: "A jelenlegi logisztikai bejárat (teherporta) kapacitásait a Hőgyes Endre utca áteresztőképessége is korlátozza: ide max. 7,5 tonnás teherautó tud beállni. Ezt a lehetőséget a továbbiakban is biztosítani kell, és meg kell oldani egy ekkora méretű teherautó beállási lehetőségét is a biztonságos műtárgyrakodáshoz." Röviden összefoglalva a lényeget kimondhatjuk, hogy a kb. 250 méter folyóméter lechneri homlokzatot kéne tized ennyi kortárs és egyenértékű (teherportástul!) újjal kiegészíteni/tuningolni, (miközben kínosan ügyelünk ugyebár a kerületi és székesfővárosi párkánymagasságokra és töretlen utcafrontra...) és gyorsan lássuk be, hogy a Hőgyes utca, úgy ahogy van, egy hatalmas nagy bukta és zsákutca. Elég csak ránézni a pályaművekre és rögtön láthatjuk, hogy senkinek semmilyen használható ötlete nem volt, mert a szabályozás és a kívánalmak gúzsba kötik a tervezők kezét, akik aztán ilyen középszerűen unalmas, vagy egyszerűen csak irritáló megoldásokkal képesek előhozakodni. Megjegyzendő, hogy szinte kivétel nélkül minden terv a maximális beépíthetőség, vagyis a lechneri alaprajz követését tűzte ki célul maga elé, ami nyilvánvalóan ütközik a (teher)közlekedési funkcióval, az eredeti tervek szerint ugyanis itt csak egy sima személyforgalmi ajtó/kapu került volna. Kitörési pontként a magam részéről a következő ad-hoc ötletekkel hozakodnék elő: • Eltérés a lechneri alaprajztól, „hagyományos” beépítés és homlokzat elvetése, helyette pontszerű, de magasba törő (horribile dictu: a központi kupola magasságát megcélzó) építmény felhúzása. • Eltérés a lechneri alaprajztól, L alakú beépítés helyett egyszerű, íves vagy tört épületszárny felhúzása, melynek „ház alakú” profilja adná az új utcafrontot. Természetesen lehet ezekre a felvetésekre legyinteni egyet és a „csiszolt gyémánt” madártávlati (de legfeljebb a szomszédos házak ablakából élvezhető) képeivel vakítani a nagyérdeműt, egyet azért ne feledjenek a projektben résztvevők: a nagy léptékű belső átalakítások, modernizálás és az egész múzeum újragondolása ellenére ez, a Hőgyes utcai homlokzat sikere vagy kudarca adja majd az egész projekt sikerének vagy kudarcának durván 80 százalékát. Jó beszélgetést és tartalmas vitát kívánok az összes résztvevőnek!

Kedves ÉF munkatársak, a főoldali szövegben hibás a dátum: szept. 28-át írtatok, szept. 26. helyett.