Közélet, hírek
Betelt a pohár III.
2013.11.05. 14:30
Egy tisztújító gyűlés előtt szükséges mérleget vonni az elmúlt négy év szakmai közéleti eseményeiről, megvalósult és elmaradt eredményeiről. Ertsey Attila vállalta ezt a feladatot, írását alább közöljük.
"Ma nem az a legfontosabb, hogy az embereknek igazságokat mondjunk el,
hanem, az a fontos, hogy tűzerőt vigyünk a letargikus idegrendszerbe. Mert
manapság a tűzerő fontosabb az embereknek, mint a misztikus alvás. Ma az a
lényeg, hogy a Szellemet szolgáljuk, és nem az, hogy vágyakozzunk a
misztikus nyugalom után. Az Istenivel pedig akkor kötjük össze magunkat ma,
ha ennek lehetőségét az aktivitásban keressük, nem pedig a misztikus
lustaságban és kényelemben..." (Rudolf Steiner, 1920)
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy tüzet
gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!
Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez
beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?
Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy
házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az
anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával." Lk 12,49-53
A MÉK tisztújító küldöttgyűlés elé
Négy év eltelt, szükségesnek látszik valós mérleget vonni, mi történt, mit sikerült elérni a MÉK jelenlegi vezetésének az elmúlt időszak alatt, mi a valós helyzet, és mik a kilátások. Mivel nem kaptam lehetőséget, hogy a küldöttgyűlésen megszólaljak, ezért itt teszem meg.
Azt gondolom, illúziók nélkül kell rátekintenünk szakmánk helyzetére.
Az elmúlt 4 évben hallatlan nagy munkát végzett az Elnökség, ennek felsorolását és méltatását mások megteszik, én nem vállalkozom rá, csak néhány lényeges részére utalok, kudarcokra és sikerekre. Nem szeretném rózsaszínre festeni a valóságot. Heroikus munka, csekély eredmények. És ez nem elsősorban a szereplőkön – a MÉK-en - múlott, hogy így alakult. Számos olyan munka készült el, mely egy professzionálisan működő kamara felé mutat. Ezek a szabályzatok, a tervpályázati és közbeszerzési, minőségbiztosítási útmutatók, stb.
Ez a terület a MÉK saját területe, szabad mozgástere. Szinte csak ebben sikerült eredményeket elérni.
Egyetlen nagy dobás van, ami még nem dőlt el, és ez a kötelező kamarai díjszabás, a német HOAI mintájára. Ez egy kis kompromisszummal elkészült, de létfontosságú anyag. Elfogadása most már csak Brüsszelen múlik, eredmény cca. félév múlva várható. Ha átmegy, az lesz az első olyan lépés, mely elviselhetetlenné vált kiszolgáltatottságunkon képes javítani. Nem tehetünk mást, bíznunk kell benne, hogy a Mérnök Kamarával közösen képviselt törekvés eredményes lesz, és mi leszünk Németország után az első, aki rendeletben évente meghatározott díjszabással rendelkezik.
Be kell számoljak egy három éve az MMK-val közösen végzett munkáról, az épületfelmérési program előkészítéséről. Az állami ingatlanok túlnyomó részéről semmilyen tervdokumentáció nem létezik. Az e témával foglalkozó intézményekkel hosszú ideje együttműködünk, mely lassan eredményt fog hozni. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-vel és az ÉMI-vel kooperálunk, melynek tárgya egy felmérési metodika kidolgozása, és elindítása, mely egy állami adatbázis alapját képezné. A több tízezer épület felmérése sok évig adna munkát a területi kamarák tagjainak, ha egyszer végre elindulna, és nem egy kiváltságos cég vinné el az egészet, hogy aztán alvállalkozóként jussunk hozzá. Ez a munka reményt keltően halad. A következő MÉK-vezetés feladata lesz ezt elindítani.
Egyéb pozitívumról sajnos nemigen lehet beszámolni.
Illúziók nélkül nézzünk körül, mi a helyzet. Először országosan, sőt globálisan.
Az építésgazdaság szinte halott. A lakásépítés és irodaépítés mélyponton van. A KSH adatok szerint 2013-ban cca. 6000 lakás fog épülni, ez kevesebb, mint az elmúlt évszázadban bármikor, beleértve a világháborúkat és a nagy gazdasági világválságot. A minimális szintentartáshoz, 100 éves életciklust feltételezve évi 44.000 új lakásnak kellene épülnie, a többinek pedig cca. 25 évente felújításon átmennie. Ez csak néhány azokból a megállapításokból, melyet a Társaság a Lakásépítésért Egyesület, a MÉK és a Téglás Szövetség által közösen készített fotókiállításon látható (www.facebook.com/igylakunk.hu és http://www.lakasepitesert.hu/). A kiállítás – mely vélhetően a Construmán is látható lesz - egyúttal eredmény is, mert egyik célom az volt, hogy legyen a MÉK-nek naprakész lakáspolitikai álláspontja. A kiállítás ezt prezentálja. Tudniillik ma nincs hivatalos lakáspolitika, nincs felelőse sem.
A MÉK delegáltjaként két éve részt vettem a gazdasági miniszter által létrehozott Otthonteremtési Tanács munkájában. A munka teljesen eredménytelen volt. Jellemző, hogy a tanácsot egy bankigazgató vezette, és tagjai főleg bankok képviselőiből álltak, mi csak oldalágon vettünk benne részt. Talán fordítva kellett volna, nem? A bankok vitték a prímet, de ők nem a lakásépítésért küzdöttek, hanem a devizahitelesek fizetési moratóriumának feloldása volt a legfontosabb téma, mondván, hogy addig, míg a moratórium fennáll, nem tudnak hitelezni. Feloldották, nota bene a hitelezés nem indult meg. Azóta sem. Aztán az OTT munkája csendben kimúlt.
Ugyanez a történet az energiahatékonysági pályázatokkal. Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat 2010-ben egy új, felhasználóbarát pályázati rendszer kidolgozásába, mely el is készült (KÉK program), aztán utána három évig lényegében semmi nem történt. Azaz majdnem semmi. Az idén nyári társasház-pályázatok kapcsán újra szembesültünk vele, hogy nincs energiahatékonysági politika. A pályázatok kiírása előre nem látható, nem tervezhető, meglepetésszerű, de amikor kiírják, mindig a tervezők szívnak. Ez az egy, ami biztos. Van rá pár hét, hogy megcsináljuk, beadjuk – ez rendszerint a nyaralás kellős közepén történik, augusztusban, abból kiindulva, hogy a bürokraták és a politikusok szeretik úgy kiírni, hogy mire visszajönnek a nyaralásból, addigra legyen meg az anyag, kezdődhessen a kiegyensúlyozott hivatali munka. A keret oly kicsi, hogy 1-3 nap alatt kimerül. Pedig igény vóna rá. Az idei, cca. 800 milliós keret alapján kiszámoltuk, hogy ilyen tempóban az összes érintett lakóépület felújítására 660 év alatt kerülne sor. Nem csoda, hogy Bencsik János államtitkár, akivel jó együttműködést építettünk ki, már rég lemondott.
Politikai kormányzás folyik, nem szakmai. Ez sajnos tény. Nem én mondtam, de a megállapítással egyetértek. Míg Németország és Ausztria építőipara a válságot úgy tudta átvészelni, hogy energiahatékonysági beruházásokba fogtak, ez kihúzta őket a csávából, még növekedést is tudtak produkálni. Nekünk van ezzel szemben rezsicsökkentésünk. Ami nem rossz, szükséges is, de mellette égető szükség volna a rohamosan avuló épületállomány szintentartására, neadj’isten fejlesztésére. Aminek semmi jelét nem látom. Idézem Habony Árpádot, a Fidesz háttértanácsadóját: „az energiahatékonyságot nem értik az emberek. A rezsicsökkentést, azt értik." Az, hogy mi értjük, az meg a mi bajunk, tehetné hozzá.
De tekintsünk szakmánkra ismét. Kiszolgáltatottságunk teljes. Elég, ha csak magam köré nézek. Meg lehet tenni, hogy egy polgármester megkér, csináljak meg egy programtervet egy pályázathoz, töredékáron, a nyaralásomat feláldozva, kiviteli szinten, költségelve, háromszori teljes átdolgozással, azzal az ígérettel, hogyha megnyerik, a kiviteli tervben megkapom a befektetett munkát. A csekély díjat is 3 hónappal a leadás után fizetik ki, majd amikor megnyerték a pályázatot, megversenyeztetik, és elviszi egy noname cég, ölébe hullott egy cca. 4 milliós árbevétel egy kész tervvel, ami mi csináltunk meg. Nekünk meg a csőd széle, ami jut. Remek.
Aztán megtehetik velünk és bárkivel,– mint Skardelliékkel is – hogy a titkosságot sértő formai baromság miatt kizárnak egy pályázatból, nyerőesélyes tervvel. És sorolhatom az ingyen előre megtervezett munkákat, most már szinte csak ilyen van, amiknek a töredéke valósul meg. Folyamatosan dolgozunk, a semmiért, és az adóhivatalnak, két inkassszó közt lavírozva. A tervpályázati titkosság baromságát az EU és a jogászok erőltették ránk.
Hogy zajlott Kós Károly idején a zsűrizés? A pályázók a hónuk alá csapták a cca. 3 tablónyi tervet, és bementek a zsűri elé. Ott nyilvánosan ismertették a tervet, majd a zsűri – az összes pályázatot áttekintve - ott helyben, nyilvánosan döntött. Nyilvánosan, és igazságosan. Nem volt ez jobb, mint a mai?
Egy élhetetlen és embertelen rendszert építettek körénk, a brüsszeli és itthoni bürokraták szabályaival téve gyarmattá minket, ahol csak a gazdasági és politikai hatalom kiváltságosai alakítják a szabályokat, mi nem is létezünk.
Amikor egy ismert és menő tervezőiroda vezetője elmondja nekem, hogy nettó 130-at keres, és a felesége tartja el – én ugyanezt tudom elmondani, nota bene feleség nélkül, - akkor úgy érzem, nincs ok a sikerpropagandára.
Az egész társadalom súlyos és mély válságban van, és ez független a politikai kurzusoktól, csak erre még nem vagyunk hajlandóak ráébredni. Alig vártam már, hogy az előző kormány elhúzzon, és a korrupt pályáztatási gyakorlat megváltozzon. Arra álmomban sem gondoltam, hogy ugyanaz folyik tovább, csak profibban. Én is, mint sokan, sokat vártam ettől a kormánytól, az ébredés lassú és keserű volt. Vártam, hogy lecsukják a Bajnai-Gyurcsány kettőst, nem tették. Vártam a gyarmati sorból való kiemelkedésünkre utaló intézkedéseket, de amennyi pozitívummal találkoztam, legalább annyi negatívummal. Ma már a negatívumokból van több. Két fiam van. Mindkettő külföldön tanul, és őszintén nem tudom, mit mondhatok nekik, mire számíthatnak, a hazaszereteten túl.
Az ú.n. szocialista kísérlet, ami 1917-ben kezdődött, a Nyugat találta ki, és Marx jóslatával szemben nem Nyugaton kezdődött, hanem áthelyezték az orosz területre, 72 év után, 1989-ben ért véget. Akkor kezdődött a kísérlet második szakasza, mely ma is javában tart. Ebben ki van jelölve a szerepünk, a nyugati uralkodó népek és a keleti, alávetett népek közül az utóbbiak táborában:
„1989 óta az egész Föld nemcsak az anglo-amerikai uralkodói akarat terepe, hanem új szociális kísérletek terévé is vált. Világszerte egy két osztályra tagolódó társadalom jött létre. Ami hetven évig Oroszországban zajlott, az elkezdett az egész Földön lejátszódni: jelenleg nemcsak egy nép jogait tiporják lábbal, hanem mindazon népek jogait, amelyek nem hajolnak meg a szuperhatalom hatalma és akarata előtt; nem egy népre kényszerítik rá a tervgazdálkodást, hanem az egész világ meg kell hajoljon a WTO (World Trade Organization) és más, még szebb nevű szervezetek diktátumai előtt, ami a munkanélküliség, szegénység és erőszakra való készség további globalizációjához fog vezetni. A globalizáció, amiből kizárólag egy viszonylag szűk anglo-amerikai elit és annak a világ maradék részén lévő vazallusai profitálnak, most kezdi világszerte kikényszeríteni a szociális együttélés olyan formáit, amelyek tiszta karikatúrái mindannak, ami megérdemli, hogy emberhez méltónak nevezzék." (Thomas Meyer, Der Europäer)
A pontot az i-re számomra a földtörvény elfogadása jelentette. A törvény tényleges tartalmáról a közvélemény mit sem tud. Talán sejt valami a háttérről az, aki az utóbbi hetekben figyelemmel kísérte az interneten a kishantosi biogazdaság szétverésének történetét, vagy látta a Bajcsy-Andrássy kereszteződésben pucéran demonstráló fiatalember videóját. A MÉK képviseletében 2010-ben lelkesen kapcsolódtam be az Ángyán-féle Nemzeti Vidékstratégia készítésébe. Az elmúlt 20 év legprogresszívabb dokumentuma készült el, valós társadalmi részvétellel. Mire elkészült, kiderült, hogy nem lesz belőle semmi, a kirakatnak készült. Ángyán mellől elszívták embereit, és meglepetve vette észre, hogy az agrárpolitika az ellenkező irányba fordult.
A családi gazdaságok és a fenntartható mezőgazdaság, az önkéntes szövetkezés és a helyben lakók tulajdonában lévő értékesítő és feldolgozó szövetkezetek, azaz az itthon maradó jövedelem és munkahelyek kiépítése helyett a nagybirtokok, az iparosított tömegtermelés, a korlátlan birtokkoncentráció és a falvak tönkretétele felé fordult. Rá kellett jöjjön, hogy nem a választási program szerint halad a történet, hanem a földtörvényt Csányi Sándor írja. A „nemzeti nagytőke", azaz a tucatnál nem nagyobb számú oligarcha réteg az agrárkassza évi 400 mrd forintjának 70 %-át viszi el, a többin osztozik az a párszázezer ember, aki családi gazdálkodó. A 300 ezres tanyavilág fejlesztésére mindössze 1,5 mrd jut, a demográfiai földprogramra, ami fiatal gazdák életkezdését segítené, nulla forint. Nem csoda, ha Ángyán először lemondott, majd a földtörvény botrányos körülmények között történt megszavazása, 2013 június 21. után – mely 2014 májusától megnyitja a magyar földpiacot az EU 520 millió állampolgára előtt, továbbá a cégek és a bankok előtt, ezzel végleg kihúzza a földet alólunk – kilépett a frakcióból.
A realitás ez. Egy globális erőforrásháború zajlik, ahol Magyarország is hadszíntér. A magyar föld megszerzéséért olyan tőkék mozdultak meg, mint Szaúd-Arábia és Kína. Nem közvetlenül, hanem helyi rezidenseiken keresztül.
Ezek a viszonyok határozzák meg jelenünket és jövőnket. Nem riogatni kívánok, de többek egy közeli globális és még közelebbi itthoni összeomlás vízióját vetítik elő. És ezek nem jelentéktelen személyek. Jean Claude Juncker, volt luxemburgi miniszterelnök, az Euro-Gruppe tagja - az EU vezető pénzügyi intézményéről van szó -, ez év januárjában tette azt a meglepő kijelentést, mely nem hatolt át a magyar médián, hogy az 2013-as év nagyon hasonlít a száz évvel ezelőttire. Az emberek akkor is a békében bíztak és a háború jött. A globális összeomlás lehetőségét 2030-ra teszik, ha nem történik paradigmaváltás. A paradigmaváltás pedig egy szolidáris gazdaság és egy élhető világ felé mutat. Épp az ellenkező irányba, mint ami felé egyre gyorsulva zuhanunk.
A hazai összeomlást van, aki 2016 körülre datálja. Akkor lépnek nyugdíjaskorba a Ratkó-gyerekek, a nyugdíjkassza és vele a központi költségvetés finanszírozhatatlanná válik. És akkor lesz érezhető a földtörvény hatása, a kiürülő falvak, a nincstelenné lett parasztság. Ezt ma a közmunka-program részben elfedi. De olvashatunk arról, milyen megoldásra számíthatunk. Bogár László szellőztette meg a Heti Válaszban, amikor az országot egy süllyedő hajóhoz hasonlította, melyen a kapitánynak döntenie kell, kit ment meg, mert a mentőcsónak nem elég. Szavaiból az derül ki, hogy cca. 3 millió ember kihull a szociális védőhálóból. Kijelenthet-e valaki felelősen egy ilyet? Lemondhatunk-e bárkiről, aki e földre született? Keresztény és nemzeti alapon? Ne így legyen. De ahhoz, hogy ne így legyen, végre saját lábunkra kell álljunk. Az ország kívülről irányított kifosztása az utolsó stádiumba érkezett. Ettől, mint építész, nem tudok elvonatkoztatni.
De vissza a kamaránkhoz.
A kamara helyzetét alapvetően meghatározza jogállása. Ez a problémák gyökere. Fordítva ülünk a lovon. A kamara a kommunista rendszer előtt közvetlenül részt vett az építésügyet alakító jogszabályok megalkotásában. A kamarai elnökök benn ültek a parlament felsőházában. Ma nem ez a helyzet.
A döntéseket a politikusok hozzák, de velük nincs kapcsolat. Olümposzi magasságokban lebegnek, velünk nem szoktak tárgyalni, csak ritkán. Érdekes, nemrég Bonnban jártam, és három Bundestag-képviselővel is találkoztam. Nem úgy viselkedtek, mint az itthoniak. Lehetett velük beszélni, mint egy emberrel, meghallgattak, értették a kérdést, érdemi választ adtak rá, nem rohantak el az öt perc protokolláris pofavizit után, hanem egy délutánt együtt töltöttünk. Láttam, hogy Németországban ez nem egzotikum. Láttam, hogy ott a választói akarat hogyan megy át a valóságba. És látom, hogy itthon hogy megy át. Azaz hogy nem megy át.
Megteheti egy politikus, hogy amikor kamaráink szót kívánnak emelni szakmánk érdekében, súg, hogy t.i. ne ugráljunk, mert esetleg még rosszabb lesz a helyzet, ha feszegetjük. Nem megint fordítva ülünk a lovon? A politikusnak egy a dolga, hogy szolgáljon. Az apparátusnak szintén. Tévedek? A politikusok és közöttünk ott van a minisztériumi apparátus, aki futószalagon gyártja a jogszabályokat. Ezeket mi megkapjuk rövid határidejű véleményezésre, majd azt csinálnak vele, amit akarnak, az apparátus és a politikusok együtt. Magunk se ismerünk rá, mi az, ami kijön a közlönyben. 2010-ban azt hittük, hogy a söralátét-program valósul meg. Arról beszéltünk, hogy a túlszabályozásnak vége, feleakkorára kéne zsugorítani a jogszabályhegyet. Ebből semmi sem lett. Jogászok vagy építésznek maszkírozott jogászok uralma alatt nyögünk, a salátahegy pedig egyre csak nő.
Ez így nem megy.
Noll Tamás elnök úr stratégiája az együttműködésről szól. Ez tisztességes megközelítés, de mára már úgy érzem, eredménytelennek bizonyult. Helyzetünk érdemi javulásához ez nem elég. Egy normális országban elég lenne, de ez nem egy normális ország. Szürreális helyzet, szürreális viszonyok.
Egy olyan kísérlet volt, ami érdemi jogszabályi változásra irányult, a Zoboky-Skardelli-Finta-féle csoporté, melynek javaslatai új, átlátható rendbe rendezték volna az építésügy jogrendjét. A szakmának nem sikerült egységesen mögéállnia, a MÉK-nek sem.
Ez mulasztás volt. De sose késő.
A változás igényét jelzi, hogy kivitelezők-fővállalkozók és egyéb szakmai szervezetek létrehozták a Magyar Mérnöki Együttműködés Egyesületet, mely az építésügy radikális újraalakításán dolgozik. A testületben én is közreműködést vállaltam, mint magánember. A MMEE egy problématérképet és egy új struktúrát vázol föl, melynek előképe a német építésügy teljes, professzionális és részletes rendszere. Nyilván illúzió egy ilyen rendszer egy az egyben történő átvétele, de valahol el kell kezdeni. A munkába becsatornáztam a Zoboky-féle javaslatot, valamint ebbe az irányba mutat a MÉK-MMK fent említett kötelező díjszabás-tervezete is. Neki lehetne rugaszkodni egy újabb fordulónak, ahol mi osztjuk a lapot. Soha jobb alkalmat, mint a választások idejét. Azt gondolom, egy tisztújítás alkalom arra, hogy a szakma eldöntse, erőt mutat föl, és artikulálja akaratát, vagy az udvarias alattvaló kérelmező szerepében marad.
Mi lehet a megoldás?
Az alapvető kérdés az, hogy ne a minisztériumi apparátus diktáljon, hanem mi, akik a szakmát gyakoroljuk. Ez a kamarák jogállásának radikális megerősítését jelenti, tehát ne véleményezésre kapjuk meg a minket érintő kész jogszabályokat, hanem fordítva: a MÉK által adott – a politikusokkal egyeztetett, egy választási programban megvitatott és elfogadott irányvonal - határozza meg a jogszabályi környezet alakulását, a minisztérium ennek megfelelően alakítsa azokat, és a végső jóváhagyásban a kamaráknak vétójoga kell legyen. A kétkamarás parlament is megoldás lenne, ha ezt ma valakik akarnák, de nem érett meg rá a helyzet. A paradigmaváltás pedig elkerülhetetlenül magával kell hozza a gazdasági és politikai parlament kettéválását, melynek összefolyása mai bajaink fő oka, a gazdasági és politikai hatalom összefonódása révén. A fizetett politológusok pedig locsoghatnak bármit, jó lenne, ha egyszer végre nem hagynánk, hogy helyettünk gondolkozzanak.
Ehhez az kell, hogy a szakma ezt a változást egységesen akarja. Mire várunk?
Ennek feltétele, hogy a MÉK új vezetése is programot adjon és működését ennek alávesse. Az elmúlt 4 év nem ezt hozta. Tiszteletreméltó küzdelem és pürrhoszi győzelmek ellenére a lényeget illetően a működés ebben a formában számomra tovább nem vállalható. Nincs kedvem hozzá. Amikor alelnöki posztot vállaltam, azt gondoltam, az elnök és az alelnökök konszenzussal dolgoznak együtt. Ez nem így alakult. Ha nem volt egyetértés, az elnök akarata érvényesült, és az egészséges konfrontáció vagy a véleményünk markáns kifejezése helyett az óvatos taktika győzött, többször vállalhatatlan ügyekben. Megtehettük volna – az Orvosi Kamara, vagy a Rezidens Szövetség példájára – hogy követeljük jogainkat, álljunk ki érdekeinkért, miért, mennyivel jobb a helyzetünk? Semennyivel. Nem tettük. Eszembe jut mesterem, Makovecz Imre mondása: a jó viszony alapja a megbocsátás. Igen. De ebbe belefér egy-egy egészségesen levezényelt konfliktus, a betegítő elfojtások helyett. Értjük-e, mit is mondott az Öreg?
Noll Tamásnak kiváló képességei vannak. A MÉK korábban kaotikus gazdálkodását rendbetette, ma van naprakész könyvelés, és hosszú ideje először sikerült tartalékot is képezni, a nehéz körülmények ellenére. Ért a cégvezetéshez, rálát a szakma egészére, ez egy jó alap a professzionális működéshez, szükség is van rá, de nem elég egy reális jövőképhez, egy ilyen szélsőséges és válságos időszakban. Elnök úr nem látja alulnézetből a szakma helyzetét. Én sajnos eléggé. Ez se lenne baj, ha nyitott lenne a valóság árnyékosabb oldalának észrevételére. Ennek feltétele lenne a konszenzusos, és nem többségi szavazásos döntési mechanizmus a MÉK vezetésében.
Ha látná, akkor nem fordulhatna elő, hogy leszavaz engem, mint alelnököt, vagy kicenzúrázza írásomat a közlönyből, mert az nem elég lojális a BM-mel szemben.
A helyzet rosszabb annál, mintsem hogy ilyen kompromisszumokba ezentúl belemenjek. Félreértés ne essék, ne kampányolok Tamás ellen, én nem rendelkezem olyan képességekkel, mint ő. Nem tartom magam alkalmasnak elnöki pozícióra. Nem akarom Parkinson törvénye szerint elérni saját inkompetenciám mértékét a hivatali rangsorban. De amivel rendelkezem, a problémaérzékenységgel és bátorsággal, azzal szeretek élni. Akik bizalmat szavaztak nekem 4 éve, erre szavaztak. Hogy egy konszenzus létrejöjjön, nem kell Alapszabály-módosítás. Elég egy gentleman agreement. De nyilvánosan és számonkérhetően.
Még egy súlyos kockázatot meg kell osszak veletek, barátaim.
Szakmai munkásságom egyik fő műve az Autonóm Kisrégió c. tanulmány 1999-ből, mely egy fenntartható települési-kistérségi stratégia metodikáját dolgozta ki. Ezt forgatják ma is sok településen, ebből dolgozott Bencsik államtitkár úr is, amíg tehette. És ennek esszenciáját láttam viszont idén júniusban, a Liechtensteini Egyetem által rendezett Fenntartható térségfejlesztési Csúcs nevű konferencián, egy ott futó fejlesztési stratégia metodikájában. Ennek a munkámnak – melyben elsőszámú munkatársam Medgyasszay Péter volt – előszavát Ángyán József írta, akit barátomként tisztelhetek, a könyv tartalma beépült a Vidékstratégia részleteibe is. Amikor azt láttam, hogy a földtörvény milyen szakadékot nyit meg előttünk, ha meg nem akadályozzuk a földpiac megnyitását 2014 májusáig, elhatároztam, hogy Ángyán József mellé állok, és akár a jövő tavaszi választásokon, akár azt követően, amíg eredményt nem érünk el, a magyar föld eladhatatlansága érdekében harcba szállok. Az ellen a pártsemleges oligarcharéteg és kiszolgálóik ellen – akik egyszer polgári-nemzeti, egyszer szoci ruhába maszkírozzák magukat -, akik viszik a földet. A földet, ami nem lehet áru. Azok ellen, akik 2013. június 21-én megszavazták azt a törvényt, amit el sem olvastak, egy második Trianont készítve elő ezzel.
Ez nem biztos, hogy jó ajánlólevél egy kamarai alelnök szerepéhez.
Ítéljétek meg, barátaim, mibe bocsátkozunk. Magunk között vagyunk.
Beszéljünk végre a valóságról. Mielőtt túl késő lenne. Nem lesz még négy nyugodt évünk.
2013. november 4.
Ertsey Attila
08:24
Lépésről lépésre ...
http://nol.hu/belfold/kulon_szabalyozas_keszul_a_varosligetre
06:27
Lépésről lépésre:
http://www.origo.hu/itthon/20131201-az-allam-99-evre-megkapna-a-varosliget-vagyonkezeleset.html?sec-2
13:08
"Kis kompromisszum"1
Tisztelt Ertsey Attila!
"Magunk között vagyunk.Beszéljünk végre a valóságról. Mielőtt túl késő lenne." 2
Ismételten Szeretném megkérdezni, mi az a "kis kompromisszum" , amit az írásában említ a kötelező kamarai díjszabással kapcsolatban?
1. Idézet a cikkből
2. Idézet a cikkből - záró sorok.
09:58
@Karácsony: Díjszabás, minimáldíj
A korábbi, 2003-as MÉK és a 2008-as MMK díjszabások nem azonos díjat adtak ugyanarra az építési beruházásra. Ezt a helyzetet orvosolni kellett, a beruházók az eltérő eredményt adó szabályzatainkkal körbenevettek minket.
Az MMK-val egyeztetve kidolgoztuk a 2010-es MÉK díjszabást. Ez van nálunk most is hatályban, a MÉK Küldöttgyűlés elfogadta, a MÉK honlapján most is megtalálható, letölthető. Az elképzelés az volt, hogy ez a MÉK és az MMK közös kiadványa lesz. A szabályzat szöveges részét az MMK összes tagozata végül nem fogadta el. Azonban a végig egyeztetett számítási metódust az MMK elnöksége 2010-ben határozattal elfogadta.
Ez a metódus jelenik meg a 2010-es MÉK Díjszabásban: az épületek részletes díjosztályba sorolása, majd díjosztályonként a generál és a négy fő szakági tervezési díj (generál, építészet, statika, épületgépészet, épületvillamosság) megosztása a két kamara díjszabási bizottságainak egyetértésével készült el.
2012-ben a két kamara elhatározta, hogy a német díjszabási rendszert figyelembe vételével kell közös díjszabást kidolgozni. Az Európai Unióban két országában van jogrendbe foglalt építészeti-mérnöki díjszabás: Németországban, és Bulgáriában.
A Német Építészek és Mérnökök Díjszabása (HOAI - Honorarordnung für Architekten und Ingenieure) nem a tervezési díj, mint „közös torta” szakágankénti felosztásában gondolkodik, hanem additív rendszer.
Ez azt jelenti, hogy A HOAI-ban minden tervezési szakma, szakág megadja műszakilag szükséges szolgáltatásait, és azok díjszabását. Szakma-specifikusan. A HOAI nagyon részletesen rögzíti a teljes tervezést és a kivitelezés ellenőrzését felölelő 9 tervezési-szolgáltatási fázisban az egyes tervezők szolgáltatásait, egymás közötti és kifele történő egyeztetési kötelmeit, és ilymódon a generál feladatokat is.
Egy adott építési beruházáshoz át kell tekinteni, hogy mely tervezési szakmákra lesz szükség, és a német HOAI Bundestag rendelet szerint összerakható szakágankénti összesítéssel a tervezési díj, és a tervezési szolgáltatási rendszer.
Ez a HOAI óramű pontossággal működik az EU legerősebb gazdaságában, már az ajánlatkérési fázistól kezdve a tervezésen át az átadásig, a DIN 276 költség-elszámolási szabványra épülve.
A német díjszabást lefordíttattuk, és mintegy két tucat kolléga, valamint a MÉK és MMK tagozatok közreműködésével a honosítási munkát előkészítettük.
A szakmagyakorlási kódex, a 266/2013 Kormányrendelet megnevezte a tervezési díj tartalmi elemeit (munkadíj, szerzői jogok értéke, közvetett költségek, értékcsökkenési leírás, egyéb ráfordítások, tervezett nyereség). Az ÉTV 2014. január 1-től hatályos módosítása tartalmaz egy felhatalmazást a Magyar Kormány számára:
„ÉTV 62.§. (1c) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy a belföldi székhelyű tervező által vállalt építészeti-műszaki tervezési tevékenység ellátásáért felszámítható tervezési munkadíj eleme tekintetében a legalacsonyabb és a legmagasabb irány-díj meghatározásának módszerét rendeletben állapítsa meg.”
Az egy évig tartó HOAI honosítást előkészítő kamarai közös munkát a BM a most őszi egyeztetések során lesöpörte az asztalról, mondván, a HOAI rendszer túl bonyolult. Ezután a két kamara két hét alatt megfogalmazta egy HOAI alapelvű díjszabási rendszer alapjait. Ezt sem fogadták el a jogszabály előkészítők.
Ami a jelen minimáldíj rendeletbe be tud kerülni- és a rendelettervezetben szerepel - azt nevezhetjük az 1871-es magyar díjszabáshoz hasonló, de annak is egyszerűsített változatának.
Nem additív HOAI mintájú rendszer, ami a projektek sokféleségét finoman le tudja követni. A közös torta elvén működik. A teljes honoráriumnak csak a tervezési munkadíj elemét szabályozza, de azt is csak 2 db táblázattal. Az 1871-es magyar díjszabás 5 díjosztályt használt, a jelen rendelettervezet csak 3 díjosztályt.
Ez nem kötelező minimáldíj, hanem kormányzati irány-díj. Ennek jogszabályi definíciója kérdéses, mindenesetre a közbeszerzési kiírásoknál irányt adhat, amivel a tervezési piac díjait és így a minimálisan ráfordítandó munkát kondicionálni tudja.
A minimáldíj rendelet tervezete egy nagyon durva szabályozást ad. A durvát itt úgy értem, hogy nagyon darabos szabályozást, széles sávokat, nagy lépcsőket tartalmaz. Ennyire nyílt lehetőségünk.
Azonban ezt úgy állítottuk össze, hogy a látszólag sávos, nagy lépcsős táblázat mögött a jelenlegi MÉK és MMK tervezési ajánlott díj rendszere, továbbá egy későbbi, jobb fogadókészséggel bíró rendelet változás esetén a HOAI német, additív mintájú szabályozás működhet. A sávok által meghatározott mértékek közé ezek beilleszthetők.
A minimáldíj rendelet mellett a kamarai törvény szerinti kamarai ajánlott díjszabás továbbra is feladata a kamaráknak, ott ez kidolgozható a meglévő előzmények és korábbi munka alapján.
(részlet Dulácska Zsolt MÉK elnökségi tag beszámolójából, BÉK Küldöttértekezlet, 2013.nov.18., FUGA)
21:17
@zsolt.d: Tisztelt Dulácska Zsolt!
Köszönöm tájékoztatását és válaszát, amit Ertsey Attila helyett adott. Ezúton is kifejezem tiszteletem azok elött, akik igen sokat munkálkodnak a szakma érdekében. A következő néhány észrevételem ennek szellemében nem Önnek szól.
Ertsey Attila ezt írja:
"Egyetlen nagy dobás van, ami még nem dőlt el, és ez a kötelező kamarai díjszabás..."
A beszámolóban ez van:
"Ez nem kötelező minimáldíj, hanem kormányzati irány-díj."
- Szóval nem kötelező.
"Ennek jogszabályi definíciója kérdéses, mindenesetre a közbeszerzési kiírásoknál irányt adhat,"
- Ha a közbeszerző úgy akarja, a magánszektorban meg minden marad, ahogy van.
Ertsey Attila írja:
"Elfogadása most már csak Brüsszelen múlik, ....."
A beszámoló szerint:
"Az egy évig tartó HOAI honosítást előkészítő kamarai közös munkát a BM a most őszi egyeztetések során lesöpörte az asztalról, mondván, a HOAI rendszer túl bonyolult. Ezután a két kamara két hét alatt megfogalmazta egy HOAI alapelvű díjszabási rendszer alapjait. Ezt sem fogadták el a jogszabály előkészítők."
Akkor mi múlik Brüsszelen?
Talán elég ennyi a "nagy dobásról" és az "kis kompromisszumról", nem hiszem, hogy további magyarázatot érdemelne, esetleg az, hogy miért kell a mezei tagokat hülyének nézni.
Egy dologban egyetértek Ertsey Attilával, valóban fordítva űlünk a lovon. Senki nem beszél arról, hogy a HOAI szerinti díjszabáshoz milyen tervtartalom, szolgáltatás, információs háttér, ellenőrzési folyamat tartoztik. Először ezeket kellene a Kamarának, mint szakmai testületnek tisztázni és kidolgozni – teljes szakmai nyílvánossággal és közmegegyezéssel – és azt követően lehetne kötelező díjszabásról beszélni. Ha igazolható, hogy ez társadalmilag hasznos, akkor már a díjszabás magától a helyére kerülne.
Karácsony Judit
08:46
@Karácsony: Csak csatlakozni tudok: a kis kompromisszummal "kötelező, német" rendszer az nagyon nem az 1871ös "magyar egyszerűsített, ajánlott" változata. Attól, hogy valamit mondunk, még nem lesz igaz és ez a fajtája a politizálásnak mégúgyse való az építészek közti beszélgetésbe, mint a párt..
A jog olyan, hogy akár két betű elhagyásával gyökeresen mássá lehet tenni egy törvényt. Erre az egyik parancsolat a legjobb példa:"ne ölj".
Vajon kedves Attila, az őszinte véleménye az, hogy ez egy "kis" kompromisszum, vagy ezt a mondatot csak mint kommunikációs fogás találta ki, leplezendő az eredménytelenséget? Tényleg nem tudom melyiknek örülnék jobban.
Igazából annak, ha ez az (amúgy korrekt) összefoglaló nem lenne valós és tényleg egy kis kompromisszum árán, de normalizálódna a világ.
--
Azzal is egyet tudok érteni, hogy végre a tartalomról kellene beszélni. Arról, hogy mely tervrészek mikor hordoznak értéket a megrendelők számára. Merthogy mi értéket teremteni volnánk itt. El kéne dönteni, hogy a minőségbiztosítás vagy a társadalmi kontrol az építési engedélyezés feladata - hogy valóban egyszerűbb legyen a hatósági ügyintézés. El kéne dönteni, hogy van-e értelme (megrendelői szemmel) a kiviteli terv előtt a minőségbiztosításnak és hogy mikor, milyen formán. És el kéne dönteni, hogy a kivitelezési és kiviteli terv fázisban milyen formán toldjunk bele minőségbiztosítást, hogy a végeredmények végre színvonalasak legyenek.
--
Csak a magánszektorra látok rá, annak is egy kicsiny szeletére. De azthiszem az a meghatározóbb a köz számára, még most is.
Tóth Szilveszter
14:34
@cafearchitect_hu: Nekem fájón az hiányzik, hogy kamara NEM kommunikál azokkal AKIK eltartják. Eltudom képzelni, hogy heti rendszerességgel kapjunk "ezen dolgozunk jelenleg" emailokat ? Kamara felvenne már egy ügyvédet, hogy MEGVÉDJENEK minket az egyre zűrösebb gazdasági körülmények között ? Akinek elküldhetem a problémám és kamarai tagok befizetéséből kapott fizetéséből ingyenesen válaszol /helytáll ? Szabványok? ............Esetek, esetek,......A jogszabályváltozásokba alapvetően nincs beleszólása a kamarának, ezt politikusok írják. Akkor Velünk foglalkozozzon.
A politika. Ne becsüljétek alá ezt a fránya dögöt. Szemmel láthtóan összevissza hozzák a jogszabyálokat,de ez egy Puzzle. Valakinak az asztalán pontos menetrend minimum 15-20 évre előre. A végeredményt csak Ők látják. Az örületben van rendszer. Fontos. A Puzzle nem e honban van. Nem tudjuk befolyásolni. Magunkat ellenben tudjuk magsabb szintre emelni.
Árversenyeket azonnal kezelném. Szerintem a GVH akár 10 millás éves bírságát 8000 tag havi 100-110 Ft-al kifizeti. A Legfontosabb. Jobban járunk. Szívesen fizetünk is többet a jobb SZOLGÁLTATÁSÉRT.
De a fekete garbós életvitel, kopotas egyetemi bársonynadrágban, leszegett fejjel....nem életképes.
Ide egy jogász gondolatávitellel bíró, profi építészlobbysta kel, akik állati tetemekből puszta kézzel kitépett húscafatokkal írja le a kamara új törvényét. Biztosítva minket, hogy a törzs tagjai védelem alatt vannak.
Változtatni kell. Eszmecsere itt ás bárhol...megmarad eszmecserének.
Persze hasznos. De már a tettek kezdenek halványodni.
Addig is:
http://www.youtube.com/watch?v=t1bHBthJN9w
Írta és készítette:
40000
20:43
@epiteszikon: Miután a kamara nem állami erőszakszervezet, munkájának minősége saját tagságának erkölcs-politikai állapotát tükrözi. Minden bírálat helyett hadd hozzam tanulságos példaként a Magyar Vitorlás Szövetség esetét.
Az MVSZ vezetését a Fidesz hatalomra jutása után átvette egy Gál András Levente nevű, akkoriban helyettes államtitkári pozícióban leledző, Fidesz-közeli ügyvéd. A tagság egy idő után elégedetlenné vált, és idén tavasszal szabályosan, közgyűlési keretek között leváltotta őt. A szavazáson egy többek által felkért, abszolút civil vitorlázó, dr. Kollár Lajos pécsi érsebész (alias Totya, az elsőként rendbehozott klasszikus balatoni vitorlások egyikének, egy gyönyörű 40-es cirkálónak büszke tulajdonosa) győzött, aki azonnal nekilátott az elhanyagolt szervezeti és egyéb struktúrák újjáépítésének. Gál András Leventéék persze, annak rendje és módja szerint bosszút forraltak és alapítottak egy alternatív vitorlás szervezetet, amely a jelek szerint megkísérli lenyúlni az állami források egy részét - ezzel tovább erodálja a kormánypárt erkölcsi hitelét a vitorlás társadalmon belül. A demokratikusan megválasztott elnök, dr. Kollár legnagyobb fegyvere a nyilvánosság, amellyel elnöki körlevelek segítségével ápolja a kapcsolatot. Ezzel komoly esélye van a nómenklatura elleni küzdelemben, mert az - mármint a hivatalosság - akárcsak az építész-társadalom irányában, a vitorlázók felé is zsigerileg képtelen a párbeszédre.
Nem állítom, hogy az építész kamara legfőbb feladata és vezetésének beválási próbája a mindenkori országvezetéssel folytatott harc volna, sőt: a békés együttélés a cél. Ám, a díjszabás körüli viták és a belügyminisztériumi reagálás története ("lesöpörték az asztalról") arra utal, hogy kemény és párbeszédre alkalmas embereket kell megválasztani a Kamara vezetőinek. Párbeszédre a tagsággal és a felsőbbséggel egyaránt alkalmasokat. És meg kell fizetni őket, hölgyeim és uraim. Nagyon jól, mert tervezni aligha akad idejük a továbbiakban.
11:50
Te jó ég , hogy mennyire széthúzó az építész közösség még ilyenkor is, mikor szinte a végsőket rúgja, szégyenletes.
Aki azt gondolja, hogy a politika kikerülhető, és csak az építészettel foglalkozhat a mai világban, az egy sült bolond, és menjen vissza a kis mátrix kapszulájába!
Ertsey Attila pontosan leírta az ok-okozatot, pártatlanul, korrektül, és még nagyon finoman tette ezt! Talán egy kiegészítést megérdemelne, hogy milyen társadalmi összetétel eredményez ilyen politikusokat, kamarákat, gazdasági szervezeteket, ilyen silány oktatási rendszert, milyen emberi tulajdonságok miatt tartanak ott ahol, mert egy erős, egységes társadalomnál ilyen nem fordulhatna elő.
Ui: Vissza kéne venni az arcoskodásból, a körmönfont, építészek által kedvelt megfogalmazásokból, és egyszerűen, érthető hétköznapi nyelven az érintetteknek, gyűlölködés nélkül egy asztalnál megbeszélni a problémákat, és hogy képesek-e egyáltalán KÖZÖSEN megoldani bármit is... :)
14:02
@A Vélemény: Magam is azt reméltem, hogy ennél érdemibb vita fog itt kibontakozni és nem a személyes érzések, érintettségek fogják eluralni a hozzászólásokat.
Sajna, nem így lett!
Én is azt gondolom, hogy egyszerű mondatokban, világosan meg kellene fogalmazni, max. egy oldal terjedelemben a legfontosabb elérni kívánt pontokat, (mint azt tették a borászok) és nyomulni, nem érzékenykedni.
Bosszantónak tartom, hogy a legrövidebb tudósítás szerzője, a közéleti szereplők legapróbbika is név szerint szerepel a mindennapi híradásokban, míg az általam kedvelt hetilap építészeti rovatába író kolléga kínosan ügyel rá, hogy a tárgyalt épület tervezőjének neve meg ne említtessék. A példák sora a végtelenségig folytatható. Amíg mi magunk így gondolkodunk a szakmánkról, saját magunkról, addig ne várjuk a társadalom, vagy a politikai klikk elismerését, pozitív figyelmét.
Én a magam részéről felajánlottam a konkrét segítséget a mostani kamarai vezetésnek, többször is. Érdemi munkáig sosem jutottunk.
10:00
Tisztelt Ertsey Attila!
Szeretném megkérdezni, mi az a "kis kompromisszum" a kötelező kamarai díjszabással kapcsolatban?
10:13
@Karácsony: Tisztelt Karácsony (Tamás?)!
A korrekt és részletes válasz érdekében megkértem Dulácska Zsoltot, válaszoljon helyettem. Alább olvasható.
Üdv
EA
07:58
Kedves Kollégák!
Szívet melengető az aktivista, az érdekekért nyilvánosan kiálló kamara vízióját kiolvasni az Alelnök úr szavaiból. De emlékeztetnék.
Volt ez a levél: http://epiteszforum.hu/nyilt-level-a-magyar-epitesz-kamara-es-a-magyar-epitomuveszek-szovetsege-elnokenek.
És volt erre – a tudomásom szerint EA által szövegezett – válasz: http://unegyven.blog.hu/2011/06/26/a_mek_elnoksegenek_kozlemenye
Idézek:
“…Az egyoldalú és támadó hangvételű levél már politikai színezetet is ölt (sic!), mivel egy napilap is témái közé emelte. A MÉK elnöksége a jelen válságos helyzetben elítéli a megosztó megnyilatkozásokat (sic!), és mivel az interneten való levelezést vitára alkalmatlannak tartja (sic!)…”
Végül figyelmetekbe ajánlom ezt is: http://epiteszforum.hu/felszolalas-az-epiteszeti-kozelet-nyilvanossagaert
Üdv:
SZL
10:51
@ezer kartács: Kedves SzL!
Nem tudom, kit tisztelhetek a monogram mögött, de köszönöm, hogy van, akinek jó a memóriája. A levél további részét is ajánlom figyelmedbe, melyben az interneten történő vita helyett nyilvános vitát kezdeményeztünk. Azt gondolom, ez korrekt válasz volt akkor, egy övön aluli ütésre.
Az utolsóként idézett nyílt levélben foglaltakkal egyet kell értsek, azzal együtt, hogy a MÉK jogállása a fő korlátja a cselekvésnek, ezért írtam a mostani levelemet. De az, hogy a jelen kereteken belül egy másfajta stílussal többet érhettünk volna el, az is igaz.
Azt gondolom, a jövő péntek jó alkalom a protokoll helyett az érdemi vitára. Hogy ez létrejön-e, az a jelenlévők összességén múlik.
És köszönet a korrekt érvekért. Ha csak melengettem a szívedet, az kevés. Többet akartam.
Üdv
EA
13:38
Cicu! A politikamentes építészetpolitika a fából vaskarika tipikus esete. Ne kezdjük el a "mindennek a politika az oka" című férfiatlan nyafogást! Azért mert a mai politikának semmi köze annak eredeti értelméhez (mely maga is egy művészet) arról nem Ertsey tehet. Ő pontosan fogalmaz és az építészeten "kívüli" területekről csak azért hoz be példákat, mert látja az összefüggéseket. Aki bezárkózik a szakmaiság elefántcsont-tornyába az menthetetlen. Nem ilyennek ismerlek. Ismerlek?
üdv
Kuli L.
23:26
@Kuli László: amennyire dekódolni tudtam, cicu nem az építészetpolitikából (vagyis az építészek és politikusok párbeszédéből) szeretné a politikát kivonni, hanem az építészfórumról, vagyis az építészek közötti párbeszédből. szerintem nagyon helyesen.
ami pedig a politikát, mint művészetet illeti: platón a politikát olyan eszköznek (tudománynak és művészetnek) tekintette, melynek segítségével a társadalom állammá válik. aminthogy az egyén az etika gyakorlása által válik emberré. na de ettől valóban messze vagyunk. mind a politika, mind az etika elfogulatlan gondolkodást feltételez, ennek híján minden egyéb csak sárdobálás.
szakmapolitika pedig eszerint az érdekektől mentes szakmai szempontok képviseletét jelentené - a társadalom javára.
08:45
@Zöldi Anna: “szakmapolitika pedig eszerint az érdekektől mentes szakmai szempontok képviseletét jelentené - a társadalom javára.”
Mélyen egyet tudnék /tudok érteni ezekkel a gondolatokkal,ha léteznének érdekektől mentes szakmai szempontok.
Az építészet ugyanannak a világnak a része, ahol az élelmiszergyártók, gyógyszergyárak termelik a vitathatóan társadalmi javakat szolgáló termékeiket, ahol az orvoslás tudománya mint a legetikusabb irányt képviselni rendelt társadalmi hivatás messze nem képviseli az érdekmentességet, ami tevékenységének meghatározó alapja kellene hogy legyen.
Az építészet is egyre inkább ezt a cyberpunk életérzést követi és közvetíti. A szóösszetétel első tagja, a cyber utal a világ egyre jelentősebb és gyökeresebb átalakulására, az emberiesség helyett a gépiesség felülkerekedésére (mind technológiai, mind szociális, sőt egyéni, pszichés szinten). Az emberek egyre kevesebbszer kapnak lehetőséget szabad döntésre, egyre inkább "a világ gépezetének" részévé válnak.A punk szó pedig a kiüresedett hagyományos értékek elleni lázadást, mint eszmét jelöli.(Ez utóbbi hordozhat jelentős pozitív tartalmakat is.)
A valóság az a dolog, ami nem hajlandó megszűnni attól,hogy mi mást szeretnénk. Persze valamit mégis tehetünk, amit a történelem is igazol, ha valamilyen eszmei és szakmai egységben megkíséreljük megváltoztatni ezt a mai valóságot a társadalom javára.
14:19
@Zöldi Anna: Ertsey A. és Kalmár L. is politikai indulatokban tobzódó hozzászólást írt. És ez a baj, nem a politizálás. Mert politizálni szükséges, még ha valóban, e hasábokon nem fejtegetve is a politikai diszciplina teljes téma- és érvkészletét. Szükséges politizálni, mert másképp nem vonhatók le tanulságok pl. a mai budapesti városvezetés sorozatos kudarcaiból. És ez elválasztandó az országos politika tétjeitől. Országos szinten - ha úgy tetszik, a nemzeti politika szintjén - heroikus harc folyik, rengeteg hibával, de komoly eséllyel, a múlt, Horn Gyula, Medgyessy és Gyurcsány örökségének meghaladására. A Kádár-korszak továbbéltetése, a Tocsik-, Princz Gábor-, K and H bankos Bróker Attila-, Hagyó Miklós-... hadd ne folytassam, miféle disznóságok meghaladása érdekében. Ugyanakkor Budapesten minden nap érzékelhető, egyértelműen fideszes cimkéjű tragédia zajlik. Nem lehet úgy közlekedni a Nagykörút vonalán kívül, hogy ne ütközzünk nyomorba, húgyba, szarba és a bezárt üzletek tömegére tekintve ne lássuk a tartós és mély recesszió jeleit*. És - demokrácia ide vagy oda, érvek, kérdések tömkelege, hiába - szakmailag nem lehet érdemben befolyásolni Baán László zöldzabáló hagymáziáit, a Szépműből belátható Múzeumi Negyed fantazmagóriáját, a ligetgyilkosság hozzá nem értésből kovácsolt, kormányzati szintre emelt őrületét.
* 2014-re a környező régió EU-tag országainak GDP-növekedési átlagát 2,5%-ra várják. A miénk ezen belül 1,5-2,2% lesz. Azután, hogy tavaly -1,7% volt és eddig idén is inkább -0,0 mint +0,0.
11:10
Közbeszerzések! A mostani viszonyok között, a cs.háznál nagyobb tervezési munkalehetőségek jelentős részét kitevő közösségi épületek építészeti munkái egy ködös zóna homályában osztódnak el. Vajon akar-e tiszta vizet önteni a 'betelt pohárba' bárki is a t. jelöltek közül ...?
A közösségi fejlesztések példamutatási szükségességében mindig nagy az egyetértés.... addig, amíg elveket kell leírni, de csakis addig. Aztán nézzünk már körbe kis hazánkban, hogy mik az eredményei a szürke különböző árnyalataiban tündöklő rendszernek --- építészeti produktumban, előremutató megoldásokban, energiahatékonyságban...!
Várnám, hogy a többi jelölt is szóljon... még a tisztújítás előtt...
11:28
Egy korábbi véleményem esetleg nem aktuális?
http://epiteszforum.hu/van-mit-vesztenunk-benultsagunk-oka-nem-eppen-a-mindenkori-politikatol-valo-fuggosegunk
16:30
@alfoldi2011: A cikk politikai felhangjai nyilvánvalóak. Csak idézek"globális erőforrás háború zajlik, ahol Magyarország is hadszintér"- a háborús pszihózis fenntartása. "Nem lesz még nyugodt évünk" -eddig volt, talán a kétharmad birtokában, a jogállam lebontásában? Mik ezek , ha nem a választásra készülő kormányoldal közhelyei?
A BÉK vezetése- a cikk szerinti belső ellentmondásokkal együtt- felelős a szakmai érdekérvényesítés elmaradásáért. Nem szerzett érvényt a kevesebb helyi kamarával történő hatékonyabb működésnek. Nem képviselte hatékonyan a szakma munka ellátottsága növelésére és kiszolgáltatottsága csökkentésére vonatkozó igényeket. Rendszeressé váltak a tervpályázat nélküli, direkt megbízások. A ritka pályázatok nyilvánosságát szintén nem sikerült kellő mértékben biztosítani. A szakmai vitáknak, véleménynyilvánításnak nincs hatékony fóruma.
Nagy kérdés, hogy található-e olyan szakmai elit, amely - a jelenlegi körülmények között - képes ezeknek a feladatoknak érvényt szerezni?
Roth János
17:35
@rojan: 1997 és 2004 között, amikor a BÉK alelnöke volt, ezek közül melyiket sikerült megvalósítani?
Egyébként összefogás nélkül esélyünk sincs a fentieket megvalósítani.
Csóka Balázs
11:24
@rojan: Kedves János, valamit súlyosan félreértettél. Helyzetértékelésem forrása nem a miniszterelnök szabadságharcos retorikája, és éppen ezért nem háborús pszichózis. A "nem lesz még négy nyugodt évünk" kijelentéssel nem az elmúlt 4 évre gondoltam, hanem arra, hogy le kellene már számolni azzal az illúzióval, hogy egyéni életstratégiákkal, kisebb-nagyobb kompromisszumokkal megúszhatjuk majd. Nem ússzuk meg. Te sem. Az, hogy a politikát a politikusok privilégiumává hagytuk válni, súlyos mulasztásnak értékelem. Ezért tartunk itt. Amúgy ez nem felhang, hanem hang, sőt, állásfoglalás. Amit úgy gondolom, kötelességem megtenni európai és magyar polgárként, azok eredeti értelmében. Álláspontomat egyébként megtalálod az Élőlánc Credo c. dokumentumában, de ezzel nem kívántam traktálni a Tisztelt Olvasót.
1989-ben én nem így képzeltem, hogy ilyenné alakul a helyzet. Emlékszel, János, egy kerek asztalnál ültünk, amikor a kilencfős Reformbizottság tagjaiként leraktuk a mai kamara alapjait?
Ezzel válaszolnék Kalmár L. kommentárjára is.
A kamarák az állam és az állampolgár közti kapcsok, közjogi testületek, amiket nem az állam irányít, mert a kamarák szakmai önkormányzatok, alulról szerveződve. Ahol nem ez történik (mint pl. a felülről szerezett agrárkamara), ott nem lehet kamaráról beszélni. A kamaráknak alapvető feladatuk a politika, de nem a pártpolitika. Jómagam a Szakmapolitikai Bizottságot vezettem, és az Építészetpolitika kidolgozásában vettem részt.
Az, hogy MÉK helyett BÉK-et írsz, freudi elszólás?
Az egyszerűbb, kevesebb kamarával működő rendszerre épp mi tettünk javaslatot, és a területi kamarák merev ellenállásába ütközött, ezt talán nem kéne a MÉK nyakába varrni. Hogy nem volt hatékony ez a munka, erről szól a levelem. Stílusváltásra van szükség. Talán emlékszel az Első Építész Demonstrációra. Ott voltál? Azt én vezettem, mert nem vállalta senki más, se a MÉK akkori elnöke, se más. Szaló Péter azonnal leült velünk tárgyalni, és az ominózus tervdokumentáció-archiválási rendelet-tervezet napkon belül megváltozott. Erről beszélek.
14:40
@Ertsey Attila: Kedves Attila!
Ezt irod:
"A kamarák az állam és az állampolgár közti kapcsok, közjogi testületek, amiket nem az állam irányít,"
Két dologban nagyon is tévedsz, mert
nem hiszem, hogy a kamarai törvényt és a szakmagyakorlásra vonatkozó rendeleteket a Kamara teljes egyetértésével módosítgatnák!
a kamar ma válaszhat veztetőket, de ezen kívül semi ráhatása sincs a szakmára.
Rövid indoklásom: amit itt zim is feszeget, ma az dívik, hogy minden tervezési feladatod (még akkor is ha ez nem igaz, és az építészek ezért dolgoznak éhbérért) levisznek 25 millió alá, és a hozz még két drágább ajánlatot a módi és ebben az építészek parnerek. ("Tyuhahé rókeprém, más is kurva nem csak én" irta Nagy lászló még 1968-ban.)
A kamar sohasem tudott - és lehet, hogy nem is kezdeményezte -, hogy bizonyos kérdésekben megállapodjon a szakmával, hogy támogatást élvezzen az OÉTT-ben (igaz ez nem mondható el az ott lévő más szervezetekről is), és a hatalom arra játszik, hogy no lám, maga a szakma sem tud megegyzni, ezért a jogszabály alkotó azt csinál amit akar,
Be akrjátok vezetni a német rendszert. Csakohogy kifelejtitek azt, hogy annak a rendszerenek több szereplője is van. És hiába mondja Kossuth díjas akadémikusunk (valahol azt olvstam, hogy a Ő és Zoboki titkos tanulmányát - és nem a MÉK-nek a tagsággal megvitatot tanulmányt vették alapul mostanában) mindenkit a ki be kiván ékelődni a tervező és az építettő köző azt ki kell írtani, Németországban ez nem így megy.
Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy most éppen kiírtották a beruházáslebonyolítót a szakmából (magyarul egy tál cseresznányért eladták a szakmát). és azt is, hogy eddig minden tervezőt elkeféltek, aki HOIA alapon kötött szerződést a német megrendelővel. Mert azt a feladatot sem tudtátok abszolválni, hogy meghatározzátok az engedélyezési és a kiviteli tervek tartalmi követelményeit (a rendelet szerint 2013 január 1-től ott kellene virítani a MÉK és a Bm honlapján!), Igaz ez az MMK-ra is. Pedig nem istencsapásaként ért benneteket ez a feladat!
Egyébként most hogy megtörtént az őrségváltás - aminek az eredményét még nem sikerült feltenni a honlapotokra, ennyit a gyors regálásről -, sok sikert kívánok az új vezetésnek. És azt, hogy ha valami baja van, nem lapuljon, mint az a bizonyos a gazban, hanem merje megszólítani a tagságot. Természetesen erre csak akkor lesz módja, ha a munkába a tagságot bele is vonja!
19:24
@Ertsey Attila: Kedves Attila!
A Te memóriád csupán négy évenként - menetrendszerűen a választás előtt 10 nappal - nyilvánul meg a pohárban. Sajnos az is szelektíven.
Az utcai demonstrációd előtt a rendeletalkotás során a MÉK folyamatosan tiltakozott a rendelet ellen. Mindhiába. Viszont a rendelet megjelenése napján a Miniszter asztalán volt a MÉK elnökének tiltakozó levele. Azt tartalmazta, hogyha 8 napon belül nem vonja vissza a rendeletet, akkor az Alkotmánybírósághoz fordulunk. A 8. nap visszavonta.
Az utcára vonulásból Neked semmi károd nem származott, viszont a MÉK elnöke és titkára rendesen számon lett kérve a Minisztérium által, hogy merészelt demonstrálni.
Üdvözlettel:
Eltér István, a MÉK akkori elnöke
10:28
@Hartmann György Sándor: Kedves Sándor!
Sajnos egyet kell értsek veled, a minket érintő rendeletek nem a mi teljes egyetértésünkkel készülnek. Pontosabban kellett volna fogalmaznom. Minket valóban nem az állam irányít, de kényszerpályákon járat, és az érdemi döntésből kizár.
Hogy semmi ráhatása a kamarának, az azért túlzás. De hogy döntő ráhatása nincs, az sajnos igaz.
A MÉK folyamatosan törekedett a tágabb szakmai megegyezésre, például az energetikai rendeletek ügyében, az MMK-val , az ÉVOSZ-szal, a MÉASZ-szal, stb. Az, hogy nincs róla tudomásod, egy dolog. Az, hogy eredmény nem volt sok, az meg egy másik.
Nincs eszközünk hozzá, és tervbe sincs véve, hogy a német rendszert bevezessük. Egy elemét kezdtük meg, ami óriási lépés lenne. Egyszer túl kevés, amit csináltunk, egyszer meg túl sok... Ki az, aki ma ellenezné a HOAI bevezetését? Mutass valakit nekem. Tudjuk, hogy több szereplő van, de valahol el kell kezdeni.
A bonyolítót nem mi irtottuk ki.
A tartalmi követelmények tisztázása bonyolultabb feladatnak bizonyult, mint gondoltuk, de a végéhez közeledik. Legalább történik valamk, türelem. Ha kész lesz, lehet majd szidni.
A gyors reagálásra vonatkozó megjegyzésedre válaszul finoman utalnék arra, ami egyúttal jól jellemzi azt, mennyire vagyunk képben, hogy én a MÉK-ről beszélek. Annak az alelnöke vagyok, jövő péntekig. Ami most volt, az a BÉK tisztújítása...
10:37
@E.I.: Kedves István!
A memóriámmal nincs baj. Először is, nem 4 éve volt, hogy utoljára megnyilvánultam, azért III-as a sorszám. De hagyjuk. Az igaz, hogy többször kezdeményeztem a MÉK elnökénél, hogy nyilvánosan artikuláljuk a kamara érdekeit, ezzel ő nem értett egyet, ezért több esetben elment a hajó, és az egységes MÉK álláspont illúziója érdekében csendben maradtam. Ezt azóta is sajnálom.
Elismerem, hogy tiltakoztatok, de hogy annak lett-e az eredménye, hogy a rendelet megváltozott, vagy annak a megbeszélésnek, amit a demonstráció alatt történt Szaló Péter és Fegyverneki Sándor részvételével, nekem más a véleményem. A tárgyaláson kaptunk konkrét ígéretet a megváltoztatásra, amit be is tartottak.
Mondod, hogy nekem semmi károm nem lett, neked meg igen, mert lecsesztek a minisztériumból titeket, pedig nem is ti demonstráltatok.
Hát ez a baj, István.
Üdvözöllek
Attila
08:25
"A tervpályázati titkosság baromságát az EU és a jogászok erőltették ránk." Ez egy gyöngyszem. A Magyar Építész Kamara jelenlegi és e posztra kandidáló alelnöke tollából.
22:24
Kollégák!
Ertsey Attilával nincs megbeszélni valóm. Nagyjából egy betűjével sem értek egyet, de ez teljesen lényegtelen.
Viszont.
Engem nagyon zavar a nyílt politikai állásfoglalás, ez eddig nem volt szokás,a kamara nem volt politikai testület.Már minden szar megvolt, de ez az egy íratlan szabály még tartotta magát.Könyörögve kérlek benneteket, a poltikai zászlóbontásra itt ne reagáljatok.
Ne fetrengjünk bele ebbe a mocsokba. El ne kezdjük.
És akkor még egyszer könyörögve kérlek benneteket, lécci ne.
Kalmár László
építész
23:20
@cicu22: Ha a "nagyjából" azt jelenti, hogy van egy-két állítás amivel egyetértesz, akkor engem érdekelne melyek ezek? Csak címszavakban.
05:26
@cicu22: "Politikai állásfoglalás lett volna, ha említést teszek a jéghegyről, uram" -válaszolt E.J.Smith kapitánynak az elsőtiszt derékig érő vízben 1912.április 15.-én, hajnali 2 óra 20 perckor.....
07:04
@RKB: Az ügyvédek jobban csinálják. Pedig nem dolgoznak ekkora hozzáadott értékkel, mint mi. Mégis. Politikát valóban távol kell dobni, bár ahogy látom minden abba a mocsárba van ágyazva. A Kamarában a Mi képvisletünket kell ellátnia az aktuális kormányokkal közös együttműködésben, a Lakosság nevelésében (hogy jobb pozicíóban lehessünk egyszer már = kommunikáció), és a harmadik a kamara dolgozzon Nekünk, azaz lásson el minden olyan információval, jogételmezéssel stb stb amivel nem kell időt pazarolnunk, hanem be tudjuk építeni, azaz szolgáljon felénk.
De a Kamara sokszor valami, aminek nincs hangja, pedig....hetente hallanám.
Kedves Kamara, a jobb társadalami megbecsülésünket nem várható el, hogy minden tag Önön óriási áldozatával, időráfordításával egyénenként harcolja ki. Ebben kell központi szerepvállalás. Építész marketing. Ehhez kell egy kamarai Arc. Egy szóvívó. Aki a kamarai -pl -facebook profilját naponta vezeti, esettanulmányok garmadájával. Ma már kell. A tegnapi dolgok már nem működnek.
07:33
@cicu22: Sikerült a szöveg leglényegtelenebb aspektusát (azaz a politikai hovatartozást) megtámadni.
Lehet, hogy rosszul látom, de a mai helyzetben sokkal fontosabb lenne az egységes kiállás, mint az ízlésbeli fenntartások megfogalmazása.
Igenis politikafüggő az építész-szakma jogi környezetének alakulása. Lehet, hogy Kalmár Úr nem vette észre, de ez így van már jó ideje. Aki ezt nem veszi figyelembe, annak esélye sincs a jelenlegi állapotok megértésére és megváltoztatására.
Könyörgöm, ne belekössünk egy ilyen szintű állásfoglalásba, hanem a jogos megállapításainak "társadalmasításában" segítsük.
A borászok jól csinálták: van egy 12 pontos programjuk, amit jó három éve megfogalmaztak és minden politikai kapcsolatot megmozgatva eljuttattak a megfelelő személyekhez. Ezt kellene tenni az építészeknek is. Nem végtelen belső vitákat folytatni és állandó ellenállásban létezni (ld. Városliget, Szépművészeti Múzeum, stb.), hanem egy oldalnyi tömörségben megfogalmazni a legfontosabb követeléseinket és azokat a politikusok ingerküszöbét elérő módon "kommunikálni", sulykolni, nyomatni.
Legyünk már ennyire realisták.
10:13
@gádor: Véleményem szerint Attila hibázott, amikor a MÉK beszámolójának részévé tette a pártpolitikai, személyi vonatkozásokat, vagy éppen a földügyet (még akkor is, ha részemről Hajrá Kishantos!). Éppen emiatt lesz támadható és vész el az egységes kiállás lehetősége, amiről írsz. Ugyanakkor Kalmár Lászlóval sem értenék egyet abban, hogy a kamara ne politizáljon. De nagyonis hogy! Hogy ne pártpolitizáljon, az tényleg kívánatos, de hogy állandó (ám konstruktív) ellenzéke és szakmai ellensúlya legyen a politikának (t.i. a közügyekkel való foglalkozásnak) az az építészetpolitikai kérdésekben szerintem evidens dolog. Egy bólogató kiskutya a Zaporozsec hátsó kalaptartóján csak egy bólogató kiskutya marad a Zaporozsec hátsó kalaptartóján. Pontosan azért van most Városliget-ügy, mert ez így történik! A Kamara ebben a kérdésben folyamatosan teljesít rosszul. Sose volt elég jó. Egyedül a Zeppelin-ügy kezelése volt egy olyan mozzanat a kamarai oldalon, amelyre szívesen emlékszek vissza e vonatkozásban. A Kamara függésben van a minisztériumtól (ezen keresztül a politikától), ezért nem lehet kellően kemény vele. Pedig a problémát szerintem három pontban meg lehet fogalmazni. Az első pontot Attila leírta, csak elveszett a sok szövegben.
1. "A döntéseket a politikusok hozzák, de velük nincs kapcsolat. Olümposzi magasságokban lebegnek, velünk nem szoktak tárgyalni, csak ritkán. Érdekes, nemrég Bonnban jártam, és három Bundestag-képviselővel is találkoztam. Nem úgy viselkedtek, mint az itthoniak. Lehetett velük beszélni, mint egy emberrel, meghallgattak, értették a kérdést, érdemi választ adtak rá, nem rohantak el az öt perc protokolláris pofavizit után, hanem egy délutánt együtt töltöttünk. Láttam, hogy Németországban ez nem egzotikum. Láttam, hogy ott a választói akarat hogyan megy át a valóságba. És látom, hogy itthon hogy megy át. Azaz hogy nem megy át."
2. A második pont pedig az, hogy legyen bármiféle politikai berendezkedés, az alá dolgozó bürokrácia, az adminisztráció "együgyű" és betonfejű. Valamint kontraszelektív. A közigazgatásból minden valamirevaló ember elmenekül az agyhalál beálta előtt. A minisztériumi alkalmazottak nem "közszolgálnak" bennünket. Ez az a kör, amely tökéletesen elrugaszkodott a gyakorlattól (ha volt neki egyáltalán), de ezt magas fokú hozzá nem értéssel és kellő arroganciával kompenzálja. Olyan droidhadsereg, amelynek korántsem az a szempont, hogy meghallgassa, megértse, egyeztesse, leképezze a szakmagyakorlás szabályait, hogy közvetítsen politika és szakma között a moderátor igényével, hanem az, hogy felvegye az újabb időben leszállított jogszabálymódosítás utáni prémiumot, hogy péntek délben kieshessen kezéből a szerszám, és hogy jó meleg legyen az irodában, de lehetőleg ne legyen szar a kávé. Valamint, hogy preciziósan működjön a "másvalaki problémája pajzs" (ahogy Douglas Adams írja a galaxis Utikalauzban).
3. Kommunikáció. Olyan, amilyet "Építészikon" kifejtett. Ez szerintem a kamarai gazdálkodással is összefügg. Napirendre kell kerüljön végre, egy zsugorodó szervezetnél mindenképpen. Miért nem lehet a teljes közlöny online 2013-ban? Olyan olcsó a papír, a nyomdaköltség, a postázás? Minek? Hány gyakorló építész van, akinek nincs legalább egy e-mail címe? Vegyük már észre!
A kamara az első két problematikus kérdésben passzív, megengedő, folyamatkövető, lojális, konformista, az utolsóban konzervatív, maradi. Az első két pont egy érdekképviseleti szervnél megengedhetetlen. Ameddig ebben nincs változás, és ameddig a kamarát fogva tartja anyagilag a minisztérium, addig itt semmiféle építészetpolitika nem várható. Van más út, igaz rögös. Lásd: orvosi kamara.
21:07
Alapos munka, gratulálok!