Boeri és Dalí: Materában hamarosan véget ér az EKF-évad, ami igaz is, meg nem is…

2019. november 13-án ünnepélyes keretek között, de nem túl nagy csinnadrattával átadták rendeltetésének Európa egyik idei Kulturális Fővárosa, az olaszországi Matera új főpályaudvarát. Arról, hogy a „fogadókapu a világ elé" elnevezésű új épület befejezése miért késett több mint fél évet, nem jelent meg semmilyen tájékoztatás. Materában azonban emiatt senki sem bosszankodott, mert a késésnek úgy tűnik pozitív hozadékai is vannak… Lampert Rózsa építészmérnök írása.

A délolasz Basilicata tartományban fekvő Matera a bulgáriai Plovdivval együtt lett Európa Kulturális Fővárosa 2019-ben. Matera legizgalmasabb része kétségkívül az emberiség őstörténete óta folyamatosan lakott, tufába vájt, nagykiterjedésű barlangváros, a Sassi di Matera. Azonban a középkori, reneszánsz és barokk templomokkal és palotákkal teli történelmi városközpont, valamint a XX. századi olasz építészet jelentős alkotásait felvonultató új városrészek is ezernyi meglepetést tartogatnak. 

Többezeréves történelem: a szégyentől a büszkeségig

Az Open Future mottóval futó EKF-évad szervezői a meglévő, részben még bemutatásra váró gazdag régészeti, építészeti, tudományos és kulturális örökség miatt látványos, új és nagy építészeti beruházást a történelmi központokban egyáltalán nem terveztek. A két barlangváros-negyed, a Sasso Barisano és Sasso Caveoso díszkivilágítását azonban izgalmasabbá és teljesebbé tették, mert fontosnak tartották, hogy éjszaka is bejárható legyen a terület, a megszokottól eltérő látványvilággal párosítva. Számos nagyformátumú kiállítás, konferencia, előadás segített az idelátogatóknak megismerni ezt a kincsesládát, a város és környéke történelmét, épített örökségét, táji és geológiai értékeit, az itt élt vagy itt dolgozó neves személyeket. A szervezőbizottság azt is lehetővé tette, hogy Basilicata minden települése egy napra Kulturális Főváros legyen, saját értékeit reflektorfénybe helyezve.

Az ún. építészeti programok közül legérdekesebb a Szégyen építészete című kiállítás, valamint a hozzá kapcsolódó egyhetes konferencia és workshop volt, Matera lakosságának bevonásával és közreműködésével. A Sassi di Matera, amely 1993-tól a világörökség, ezévben pedig a Kultúra Fővárosának része, pozitív modell a megítélés, az értékelés változására, ugyanis hetven évvel ezelőtt törvénnyel nemzeti szégyennek nyilvánították és kitelepítették a lakosságát. A konferencia szervezői szerint Matera jó példa egész Európának arra, hogy tükröt tartson építészeti és kulturális értékei elé, mert a megítélés-változás fordítva is létezhet. Majdnem biztos, hogy számos építészeti és egyéb kulturális alkotás, amelyeket ma gond nélkül elfogadunk, amelyek között élünk és megszoktunk, sok ponton ellentmond értékeinknek és lenne okunk a szégyenre.

Pályaudvar mint városi szimbólum

A Bari-Matera közötti vasútvonal a Ferrovie Appulo Lucane (FAL) magáncég tulajdonában van. Az igaz, hogy a FAL már 2008-ban megkezdte a rossz műszaki állapotban lévő vonal korszerűsítését, de Matera új Főpályaudvarának (Matera Centrale) létesítése, egyetlen jelentős építészeti beruházásként, ezer szállal kötődik a kulturális főváros terveihez. Az új pályaudvar ugyanazon a helyen, a Piazza della Visitazione téren létesült, ahol korábban is állt a vasútállomás, pár lépésre a történelmi városközponthoz. Egyike a Matera városát ellátó három pályaudvarnak, azon az egyetlen vonalon, ami Bariból ide vezet.

A tervezés során a Stefano Boeri Architetti¹ építészeti stúdió munkatársainak az volt a célja, hogy a vasúti közlekedés szempontjából szükséges alapfunkciók mellett az új állomás nyitott térré, városi jelképpé, a történelmi városközpont igazi fogadó kapujává váljon, és a központhoz vezető fő tengelyhez igazodva, a gyalogos zóna integrált része legyen. Az sem volt titkolt cél, hogy az új állomás és a Bari Karol Wojtyla nemzetközi repülőtér között megteremtett közvetlen kapcsolat nyitást jelentsen a „világ" felé is.

A tervezők első lépésként az új együttes környezetét alakították hatalmas parkolóból városi térré, fákkal, zöld növényekkel beültetve. Az épület három egymástól elkülöníthető lépésben formálódott. Legelőször a később teljes felújításon átesett földalatti alagút, (amelyet Stefano Boeri a délolasz hagyományokra hivatkozva ipogeónak² hív) mennyezetén bontottak egy kb. 440 m²-es nyílást. Így megszűnt a földalatti és földfeletti rész elkülönülése, az alagút pedig természetes fényt és levegőt kapott, így a vonatra várakozók is. A program alapvető eleme volt ennek a földalatti térnek méltóságot adni – nyilatkozták a tervezők, – mivel az utasok itt szembesülnek először az új helyszínnel, ez egy előjáték a városba érkezéshez. 

Ezután következett a minden komforttal és tágas terekkel ellátott állomásépület megépítése, amelyben váróterem, pénztár, vizescsoportok, valamint a működtetéshez szükséges   irodák, műhelyek, liftek kaptak helyet. A térszervezés átlátható, a belső terek kialakítása és színvilága harmonikus, a külső burkolatoknál pedig helyi kőanyagot alkalmaztak. 

Harmadik lépésként készült el a napelemekből összeállított, 44 x 33 méteres előtető, amelynek funkciója többrétű. Hatalmas mérete, feltűnő kialakítása (ünnepnapokon kivilágítva) eleve városi jelképként predesztinálja, de ugyanakkor jelentős energiaforrás is, amely az új állomásépületet önfenntartóvá teszi, és mellette még a városnak is képes energiát szolgáltatni. Fő feladata az is, hogy védje a peronon várakozókat és a tér felől érkező, a sínek felett átívelő hidakon közlekedő utasokat. 

Az előtető 12 méteres, a peronoknál 18 méter magas fémoszlopai játékossá, mozgalmassá teszik a kompozíciót, az eltérő anyagok kontrasztja pedig gyengíti az állomásépület 6 méter magas kőfalának merevségét.

Stefano Boeri számára nem ez az első alkalom, hogy egy város számára nemzetközi szintű szimbólumot teremthetett. 2013-ban, amikor Marseille volt Európa Kulturális Fővárosa, a Villa Méditerránée épülettel, és ott is egy hatalmas előtetővel, tengeri fogadókaput alkotott. A Matera Centrale épülete méreteiben nem mérhető az előbb említetthez (amit az átadó ünnepségre felrakott molinókon a helyiek is megjelenítettek) de szebb és harmonikusabb, a délolasz kisváros léptékének megfelelő. Valószínűleg a hazai pálya előnye, a helyi hagyományok ismerete is sokat segített az alkotásban. 

Sajnos a helyieknek nem lehet teljes az öröme, mert – valószínűleg politikai játszmák miatt – plágiumvád merült fel az épület eredetiségével kapcsolatban. Egy internetes nápolyi lap volt politikusokra hivatkozva felvetette, hogy Boeri állomásépülete másolata a milánói La Vela di Portello nevű építménynek, előtetőnek, amelyet a Studio Valle Architetti Associati tervezett. Tény, hogy mindkét esetben olyan fedett köztérről van szó, amely korábban nem létezett, és mindkét esetben hengeres fém oszlopok tartanak tükröződő előtetőt. A Vela di Portello Milánóban az Alfa Romeo gyár helyén épülőfélben lévő kereskedelmi negyed centrumában van, illetve lesz majd. Alumíniummal burkolt acélszerkezet, ami repülőgépszárnyhoz hasonlít, innét is kapta a vitorla nevet. 

A Stefano Boeri Architetti stúdiónak azonban az említett marseille-i munkával eszköztárába már régen bekerült a nagy előtetővel kialakítandó fedett városi tér gondolata. A Matera Centrale tervei pedig majd két éve megtalálhatók az interneten. Az általuk tervezett előtető téglalap alakú, alacsonyabb, vékonyabb és sokkal több oszloppal alátámasztott, napelemekből áll, és az állomásépület oldalán helyezkedik el, lefedve a kibontott aluljáróban lévő vágányokat és peronokat. Az előtető nem önálló épület, hanem egy kiforrott koncepció része, annak egyik eleme.

Dalí meghódította Materát

Az új állomásépület előtti területen már a hivatalos megnyitó idejére elhelyeztek egy nagyméretű Salvador Dalí bronzszobrot. Abban nincs semmi különös, ha egy városi közparkot szobrokkal díszítenek, de Materában ez már a negyedik gigantikus Dalí-szobor, amelyeket a város legfontosabb közterein felállítottak.³ Az első hármat még 2018 novemberében helyezték el, a 2019-es Kulturális évad programsorozat egyik kiemelt tárlatát, Salvador Dalí La Persistenza dei Opposti (Az ellentétek fennmaradása vagy Állandó ellentétek) című kiállítását előkészítve. 

Mivel az a három szobor valóban a történelmi belváros és a Sasso Caveoso legexponáltabb pontjait díszíti, a negyedik szobor felállítását úgy is felfoghatjuk, hogy a város, valamint a Dalí kiállítást szervező Dalí Universe⁴ és annak elnöke, Beniamino Levi⁵ máris a többiekkel egyenértékű városi térként kezeli az állomás környékét.  

Úgy tűnik, mintha készültek volna arra, hogy csúszik az átadás, de legalábbis nem bánták. Beniamino Levi ugyanis két nappal később bejelentette, hogy a kétszáz eredeti Dalí alkotást felvonultató tárlatot, zömmel a kevésbé ismert háromdimenziós bronzszobrokat, további egy évre, 2020. november 30-ig Materában hagyja. Az eredeti tervek szerint a kiállítást ugyanis hamarosan bezárták volna. Ha előbb elkészül a pályaudvar, elmarad ez az igazán hatásos körítés a nagyvonalú bejelentéshez. 

Az is érdekesség, hogy az új állomás elé került lószobor Dalí első bronzba öntött alkotása, amelyet Beniamino Levi, akivel egy ideig együtt is dolgoztak, javaslatára, unszolására készített el. Azután Dalí beleszeretett az ősi, viaszveszejtéses bronzöntési technikába, és legjobban kedvelt és szeretett képeit igazi gyönyörrel alkotta meg háromdimenziós formában is. 

A Sasso Caveoso területén elhelyezkedő, a Circolo La Scaletta⁶ kulturális kör tevékenységének köszönhetően feltárt, dokumentált és restaurált, két egymás feletti, illetve melletti sziklatemplomban elhelyezett Dalí kiállítás tehát jövőre is látogatható lesz. 

Tárlatok a barlangokban

A XII. századi, sziklába vájt háromhajós Madonna delle Virtù és a felette elhelyezkedő, de korábbi, X. századi bizánci stílusú, egy, illetve kéthajós San Nicola dei Greci barlangtemplomok eddig is kiállítótérként is működtek, és rendkívül sok érdeklődőt vonzottak. 

A látogatók száma a Dalí-tárlat miatt megsokszorozódott, mert a szürrealista katalán művész alkotásainak bemutatására ezeknél a freskókkal teli barlangtemplomoknál ideálisabb helyet elképzelni sem lehet.

Maga a kiállítás egy tematikus utazás, többezer éves keretbe zárva, amely a műveket meghatározó alkotói lélektan és művészi ihletés körül kutakodik. A sziklakomplexumban a művek az alkotó négy kedves témája köré csoportosítva követik egymást: az idő, ezerév vagy pillanat, kemény burok és puha (sérülékeny) belső, a vallás és tudomány dialektikája, valamint átváltozás reálisból szürreálisba. A tárlat korszakunk minden lehetséges multimédiás eszközével (hologram, 3D vetítés, video, érintő képernyő, film) fel van szerelve, hogy a látogatók közelebb kerüljenek Salvador Dalí világához. Remélhetőleg az érdeklődés jövőre sem fog csökkenni, és további százezrek részesülhetnek ebben a páratlan élményben. 
  
Érdemes tehát Materát jövőre is felkeresni, mert az idei program alapelemeit is adó kulturális örökség ősidők óta ott van és ott is marad. A Circolo La Scaletta pedig, ismerve eddigi tevékenységüket, valószínűleg gondoskodik róla, hogy a következő évben se maradjanak az idelátogatók érdekes, tudományos, illetve ismeretterjesztő kiállítások, konferenciák és előadások nélkül. Egyedül az egyébként sem túl szerencsés helyre telepített, a fő gyalogosforgalmi zónából kieső EKF-infópont válik feleslegessé. 

Most már a Bariba repülőgéppel érkezők jó egy óra alatt, kényelmesen utazva megérkezhetnek az új pályaudvarra, ahonnét gyorsan megközelíthetik a városközpontot, majd az izgalmas helyszíneket.

Matera nemcsak a Sassik világa, hanem a 20. századi olasz építészet és urbanisztika remek alkotásainak helye is. Materát egészen különleges személyiségek: Luigi Piccinato, Adriano Olivetti, Giancarlo De Carlo, Carlo Aymonimo, Ludovico Quaroni és mások tették az európai építészet egyik fővárosává. Stefano Boeri a városközpontot gazdagító új munkájával ezt a kitüntető címet tovább erősítette. Matera második világháború utáni gazdag építészeti öröksége azonban már egy másik történet…
 

Lampert Rózsa

A szerző építészmérnök. A cikk fotóit a szerző készítette.

Jegyzetek

¹ A Stefano Boeri Architetti székhelye Milánóban van, de irodát Sanghajban és Tiranában is nyitottak. Fő profiljuk 1993 óta az építészet és az urbanisztika. Leghíresebb munkáik: Milanó  – Bosco Verticale, Marseille – Villa Méditerranée, valamint a La casa del Mare Szardínia szigetén. 

² Ipogeo, Dél-Olaszországban általánosan használt kifejezés, ami természetes vagy vájt, épített földalatti üreget jelent. Ezerféle célra használták ezeket, legtöbbször csak raktározásra, de gyakran kultikus célra is. Például Gallipoliban, de több délolasz városban is ipogeókban helyezték el az olajmalmokat. Gallipoliban legalább 40 működött, mert szinte egész Európának itt állították elő a szagtalan lámpaolajat, ami az 1700-as évek végéig igazán kurrens cikknek számított.

³ Piazza Vittorio Veneto és a via San Biagio – Térbeli vagy póklábú elefánt
  Piazza San Francesco – Szürrealista zongora
  Sasso Caveoso, via Madonna delle Virtu – Az óra tánca

⁴ A Dalí Universe a világ egyik legnagyobb, 40 év munkájával összegyűjtött Salvador Dalí gyűjteménye, amely a háromdimenziós bronzszobrokat tekintve világelső. Legalább 100 jelentős múzeumnak és különleges, tekintélyes helyszínnek kölcsönözte már a tárgyait, amelyeket eddig már több mint 12 millió látogató megcsodált. Ez a különleges kollekció ráirányítja a figyelmet Dalí művészetének erre a kevésbé ismert oldalára, nagyobb figyelmet és elismerést szerezve ezeknek a munkáknak is.

⁵ Beniamino Levi a Dalí Universe elnöke, műgyűjtő és műkereskedő, aki az 1960-as években dolgozott együtt Dalíval is. Levit mindig elbűvölte Dalí aktivitása, rátermettsége, ahogy különféle eszközökkel és technikákkal dolgozva jelenítette meg elképzeléseit, kiforrott saját művészetét. Egész életét Dalí alkotások, de legfőképpen a háromdimenziós bronzszobrok gyűjtésének szentelte. Ezt a munkát akkor kezdte el, amikor 1955-ben megnyílt a La Galleria Levi Milánóban. Beniamino Levi nemcsak Salvador Dalí művészetének nagy ismerője, hanem a modern művészet világszinten elismert szakértője. Ő az a személy, aki ott volt, amikor a dolgok történtek, amikor az alkotások születtek.

⁶ A most 60 éves születésnapját ünneplő szervezet 1959-ben helyi fiatal értelmiségiek kezdeményezésére alakult. Azon meggyőződésből és lelkesedésből, hogy ők tulajdonképpen nem egy nyomorban tengődő városnak a fiai, hanem egy olyan helynek, ami tele van értékkel és gazdag a történelme.  A kör megalakulása jó néhány évvel a város nemzeti szégyennek nyilvánítása után volt. Felismerték, hogy az, ami itt található az az egész közösségnek, hatalmas erőforrás. Sokan közülük olyan pályát is választottak (művész, régész, művészettörténész antropológus, geológus, politikus, újságíró) amivel hozzájárulhattak az itteni kutatások, dokumentálások, restaurálások, védetté nyilvánítások elvégzéséhez. Az, hogy Matera 2019-ben itt tart, hogy Világörökség és Kulturális Főváros, lett, a Circolo La Scaletta önkéntesei és munkatársai szívós munkájának és elkötelezettségének mindenképpen köszönhető.