Buborék Napház Szentesre

A tervatanácson szerepelt Kiss Gyula terve a műemléki környezetben építendő szentesi Napházra, ami egy nemzetközi projekt része.

A Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács január 7-i ülésén a legtöbb reakciót a Szentesen műemléki környezetben építendő Napház (Megújuló Energia Kompetencia Központ) terve váltotta ki. A Kiss Gyula és munkatársai tervezte épület építési engedélyezési tervének megvitatása több mint két órán át tartott.

 

 

A dél-alföldi városban – a magyar-román határon átnyúló projekt eredményeként – lehetőség nyílt arra, hogy korszerű „zöld" technológiákat propagáló non-profit épületet emeljenek. (A testvérprojekt háza Temesvár mellett készül.) A terveket a Kiss és Járomi Építésziroda készíti. A település döntéshozói a központban található sarok-foghíj telket szemelték ki a célra. A beruházás Szentes főterénél, műemléki környezetben valósulhat meg. A közelben található a szabadon álló Szent Miklós ortodox templom, vele átellenben a Petőfi Szálló – mely átépítése kapcsán a közelmúltban szintén tervtanácsi napirenden szerepelt –, közvetlen szomszédságában áll a Városi Földhivatal, valamint az úgynevezett Fényirda (napfény műterem) kis műemléki múzeumépülete.

A szituációt tovább nehezíti, hogy igen sok építészeti korszak hagyta itt lenyomatát: az említett műemléki elemeken kívül jelentősen meghatározza a teresedést az 1970-es években épült, Fehér háznak nevezett épület, a posta, és egy közelmúltban épült társasház is. Három üdvözölt változtatással is számolnia kell a tervezőknek: a Fehér ház vasbeton lépcsője eltűnik, és helyére csigalépcső kerül, a helyi buszmegállót elbontják, valamint a földhivatal fél-nyeregtetős hátsó szárnya is valószínűsíthetően szanálásra kerül.

A tervezők a „miről beszél ma az építészet?" kérdést feltéve formatanulmányokat készítettek a szoft építészet formavilágában, amiben a technika nem cél, hanem egy eszköz az új építészeti alakzat megtalálására. Membránokkal operáló, már a parametrikus építészetbe hajló megoldásokat, példákat vettek alapul. A forma tekintetében tervezői törekvés volt továbbá, hogy az új forma valamilyen módon gazdagítsa, helyezze új nézőpontba a mellette álló hagyományos épületeket. Két hazai példát hoztak fel: a sárvári uszoda már közelít a szoft építészethez, míg saját munkájuk, a Csepeli fedett uszoda terveinél már ők is ráléptek erre az útra. Megfogalmazásuk szerint egy ilyen ház technikai paraméterei sokkal jobbak: kisebb felület, kevesebb holt tér, kevesebb acél a tartószerkezetben. A látszólagos bonyolultság ellenére egyetlen csomópont és egyetlen számítógéppel konstruált szerkezet a jellemzőjük.

 

 

A szóban forgó Napház számára természeti formát kerestek, mígnem eljutottak a terményekig, azon belül is a paprika termésének formavilágához – ami könnyen párhuzamba állítható az alföldi kisváros kertészeti hagyományaival. A víz és a fény ráadásul egészen új perspektívába tud helyezni egy ilyen típusú épületet, akár egy termés felületét. A paprikaforma digitalizálásával analógiákat kerestek az új ház megjelenésére, így született meg a Napház formavilága, ami további fejlődésen ment át. A tömeg eleinte oszlopokon állt, majd elvetették a „lyukas" földszint lehetőségét. A mérete is változott: négyszintesből háromszintessé zsugorították. A tetőn kaptak helyet a napelemek és a födém alá helyezték a gépészetet.

A tervezők indoklása szerint azért illeszkedik a majd minden évtized építészeti emlékét viselő környékbe a ház, mert nem nyílászárókkal operál, hanem egyetlen „tárgyként" simul környezetébe. A formát a Kossuth Lajos utcai épületfronton a szomszédos beépítésnek megfelelően szabták le, és az üvegfelületet lamellákkal látták el. Ide helyezték a bejáratot is . A ház eredetileg rátelepült a Fényirdára, de végül „leköltöztették" róla, egy kis teret hagyva a műteremnek. Az épületbe dupla üvegfalú (belül matt, kívül homokfújt üveg) vizesblokkokat kívánnak elhelyezni. A többi térrel összenyitható tárgyalót is terveztek bele, számítógépes oktatótermet, bemutatótermet, valamint egy könyvtárat.

Az épület nyitottan működne, ahova könnyű lenne a bejutás, eleve vonzaná a látogatókat. A megújuló energia-rendszert alapvetően két elem képviseli: a kétrétegű fém-acél üvegfal szerkezet és a hozzátartozó fűtési-hűtési rendszer, valamint a tetőn elhelyezett napkollektorok. A megfelelő temperálásra a külső hőszigetelt és a belső üvegfal közti levegő spontán vagy irányított mozgása, mozgatása szolgál. A levegő felmelegítésére a város alatti meleg vizet használják majd egy hőcserélő segítségével, és szóba került talajszondás fűtés alkalmazása is. Az építészek szerint a háznak nem lesz nagy energia- és fűtési igénye.

Az opponencia üdvözölte azt a közös akaratot, ami az építési szándék és a helyi döntéshozók konszenzusa útján alakult ki. Az alaprajz hibátlannak minősült: a szabadon áramló térben a közösségi és a személyes információszerzésre is jó lehetőség nyílik. A Napház közösségi-városi célokra is megfelel. A vélemény szerint azonban az energiatudatos jellemzőkre vonatkozóan még kevés épületszerkezeti és gépészeti információ áll rendelkezésre. A háromszögekből szerkesztett, szabad üvegfelületű organikus forma pártolandó, mivel megjeleníti az újszerű gondolkodást, szerkesztése és anyaga korszerű, egyúttal a forma jól integrálja a környezet eltérő elemeit. A Kossuth utcai beépítést követő, lamellákkal ellátott homlokzatot konzervatív megoldásnak nevezte az opponens. A „kísérletező utat" egyértelműen támogatja, mert a tervezők megfontolt tartalmat vittek formába, annak ellenére, hogy az még nem érte el végső megjelenését. Átgondolandónak vélte a Fényirda felőli épületrészt.

 

 

A „buborék" terve ellen foglaltak állást a műemlékes szakma képviselői. Az új épülettömeg ugyanis szerintük ellehetetleníti az alföldi kisváros központi műemléki környezetét és rehabilitációját. Ajánlásuk szerint egy ideális foghíj-beépítés a megoldás, amiből az átlag ember akár a saját egyszerű családi házához is tud ötleteket meríteni. A 10 éve felújított több mint 100 éves fotóműterem hosszú távú megmaradását így nem látják biztosítottnak.

A városi vezetők álláspontja egyértelmű: meg kell csinálni! Tisztában vannak vele, hogy egy megosztó, komplikált, alföldi kisváros gondolkodásától eltérő építészeti megoldásról van szó, a terv mégis élvezi a városfejlesztési tanács támogatását. Az épület szimbolikussá válhatna: a Napház felülete folyamatosan visszatükrözi a várost, ahogy a nap megteszi kelet-nyugati útját.

Többen nehezményezték, hogy ha egy tudatformáló épületről van szó, miért nem tárulnak fel az energiatudatos megoldások. Érkeztek aggályok az épület hosszú távú üzemeltetésével és fenntartásával kapcsolatban is: ki lesz a gazdája? Ki viszi tovább a koncepciót, milyen szervezeti keretek között? Hogy oldódik meg a hatalmas üvegfelületek tisztítása, esetleges cseréje? Miként valósul meg a villámvédelem, a vízelvezetés, a hó megfogása? A polgármester elmondása alapján az épület üzemeltetéséért a város alapította szolgáltató kft. felel, a tudományos-oktatási működés érdekében a Miskolci Egyetemmel kötnek szerződést. A ház egyik neuralgikus pontja a tető és a födém alatti belső tér. A javaslatok alapján az ott elhelyezett gépészet nem áttetsző lefedése egyrészt ellentmond magának az épület funkciójának – hisz így nem látható a technológia –, másrészt egy nagyszerű kilátást biztosító belső tér marad kihasználatlanul.

Mindezt tovább erősíti tetőtérbe vezető lépcső hiánya. A tetőre telepített napelemek a Napház jellegénél fogva a homlokzaton is megjelenhetnének. A kérdéssel kapcsolatban kirajzolódott: a felszólalók szerint a ház még többet és még bátrabban tehetne azért, hogy a megújuló energiákkal kapcsolatos technológiák még markánsabban megjelenjenek – éppen ez a célja az egész vállalkozásnak. Megemlítettek két grazi példát a tudatformálással és a kivitelezéssel kapcsolatban. A grazi kultúrközpont építése kapcsán ugyanis több éves sikeres kampányt folytattak a városvezetők az új épület elfogadtatásáért. Az osztrák város úszószigetét magyarok gyártották és építették, tehát a hazai tudás a Napház esetében is biztosított.

 

 

A legtöbb és leghevesebb reakciót a forma és a környezet közötti viszony váltotta ki. Többen úgy vélték, hogy a sarok-foghíj helyzet nem engedi az organikus forma kiteljesedését, túl sok kompromisszumot követel: a Kossuth Lajos utcai „levágás", a ház viszonya a fényirdához és a földhivatalhoz. Egyes vélemények szerint a Napház egy olyan telken tudna csak kiteljesedni, ahol önállóan állna, nem függne a szomszédos épületektől és nem telepedne rájuk. Volt, aki szerint ebben a környezetben a ház túl nagyot akar szólni, a bíráló egyenesen tervező-centrikus építészeti bulvárt emlegetett. Az épülettömeg integrátori szerepét is a kompromisszumokban látták elveszni. Párhuzamot vontak a Szervita térrel is, ahol szintén a városi-műemléki szövetbe való illeszkedés bizonyult megoldhatatlan kérdésnek. Az ellenvélemény szerint éppen a szentesi helyszín eklektikája engedi meg a kísérletezést. A hozzászólások alapján egyértelműnek tűnt, hogy a Kossuth utcai bejáratot át kell helyezni a tér felőli oldalra.

A tervet az alábbi ajánlásokkal terjesztették engedélyezési fázisra:

• Továbbra se legyen statikus jellegű a terv és folytassa a kísérletet.
• Találjon megoldásokat az illeszkedési kérdésekre a szomszédos épületekkel.
• A buszmegállót távolítsák el a térről.
• A földhivatal féltetős épületszárnya lehetőség szerint kerüljön elbontásra.
• A Fényirda integrációja valamilyen módon valósuljon meg.
• Az energiatudatos megoldások látványosabban nyilvánuljanak meg.
• A környezetalakítás az épülettel párhuzamosan történjen.
• A templom „elsüllyesztett" állapotát valamilyen módon ellensúlyozzák.
• Az épület a tér felől legyen megközelíthető.
• A legfelső szint funkcióját dolgozzák ki jobban: legyen használható és megközelíthető, a nappali fényt és az esti kivilágítást is vegye figyelembe, tehát ne viselkedjen „sötét kalapként".
• A tervtanács külön üdvözölte a városi döntéshozók példaértékű összefogását.

 

Tompos Viktor