építészet : környezet : innováció

Búcsú Horváth Bertalantól

Winkler Barnabás beszéde a soproni Szent Mihály temetőben tartott szertartáson.

Horváth Bertalan építész, építészgrafikus hamvait január 13-án a soproni Szent Mihály temetőben kísérték végső nyugalomra. Winkler Barnabás építész ott elhangzott beszédének írásos változata.


Horváth Bertalan
Horváth Bertalan építész, építészgrafikus, december 26-án végleg elhagyott bennünket. Hónapok óta tartó, méltósággal viselt szenvedéseitől megszabadulva, megtért szüleihez, hogy végleg megpihenhessen. Nem a régi, soproni, Gyiróti utcai családi otthonba térhetett vissza, ahova az elmúlt hónapokban folyamatosan vágyott és készült.

Hetven éves életútja, gazdag életút. Mentes szenzációktól, hirtelen jött fellángolásoktól, de gazdag a következetes és átgondolt munkától. Nem könnyű csokorba szedni azokat a gondolatokat, amik foglalkoztatták, mert zárkózott belső életet élt, ritkán és mindig nagyon meggondolva beszélt a terveiről.

A Horváth testvérek, Sári és Berci kiegyensúlyozott gyermekkorát a soproni polgári művészcsalád levegője formálta, a nagyjelentőségű festőművész és pedagógus édesapa, a jó ízlésű művészi érzékkel és nagy családszeretettel megáldott édesanya mellett, nagyszerű rokonsággal körülvéve. Hatott a testvérekre és unokatestvérekre Mühl Aladár és Mende Gusztáv művészete, a Horváth család és a Mühl család hagyományainak megbecsülése és művészetszeretete.

 

Pannónia Általános Iskola
Pannónia Általános Iskola

 

A múlt század közepén Sopron szellemi élete egyedülállóan gazdag volt. Ennek a gazdag szellemi életnek egyik pillére volt Horváth József. Berci festői- és grafikai vénáját az édesapa korán felfedezte, és elvitte Ágoston Ernő rajziskolájába, ahol bebizonyosodott és továbbfejlődött tehetsége. A Sopronban, a Berzsenyi Dániel gimnáziumban megszerzett matura után szülői egyetértéssel az építészetet választotta hivatásául. Budapesten az Építési és Közlekedési Műszaki Egyetemen Boross Géza gondoskodott rajztudása továbbfejlődéséről. Építészmérnöki diplomáját 1963-ban védte meg. Baranya megyében letöltött kivitelezői gyakorlata után 1965-től a Lakóterv tervezőjeként számos jelentős épület tervezésének volt résztvevője: OTP lakások, diplomata házak, kollégiumok tervezésében, társa Spiró Évának. Jelentős alkotása a Kelenhegyi úti teraszházak terve, ami sajnos nem valósulhatott meg, de tervei alapján megépült az óbudai Harrer Pál nyugdíjas otthon, Csepelen egy közösségi ház és Balatonszéplakon egy üdülőépület. A belső Erzsébetváros rehabilitációjának tervei elkészülte után, az 1988-ban alakult Archikon tervezőirodában vezető tervezőként dolgozott tovább. A Római Partra sorházakat, a Svábhegyre luxus villákat tervezett, Alsópetényben a Prónai kastély épületeinek rekonstrukcióját, Magyarnándoriban a Butler kastély és egy római parti sorház műemléki helyreállítását vezette avatott hozzáértéssel.

Jelentős alkotása, társakkal, az újlipótvárosi „Aranytíz” Művelődés Központ újraélesztése, melyet 2003-ban Reitter Ferenc díjjal jutalmaztak. Hetvenedik évének közeledtéig folyamatosan tervezett, több fiatal, köztük két építész fia, Dénes és Balázs társaságában. Megtervezték az angyalföldi József Attila Művelődési Központ rekonstrukcióját, a Szerb utca 9-11. foghíjbeépítését, lakóházakat, villákat Budaörsre, Törökbálintra és Pilisborosjenőre.

 

3 generációs családi ház Budaörsön
3 generációs családi ház Budaörsön

 

Az egyik, három generáció számára otthont teremtő villát az építész család saját magának álmodta meg. Az impozáns épületbe 2008-ban költözhettek, ahol együtt lehetett unokáival is. Az előző budai otthonuk, ahol Berci és családja évtizedekig élt, a velem szomszédos társasházban volt. Esténként gyakran utaztunk együtt a 11-es autóbuszon. Ezek az utazások hosszú, bensőséges, ház előtti beszélgetésekben végződtek.

Mesélt arról, milyen fontos helyet foglal el életében a soproni Horváth József állandó kiállítás fenntartása, a soproni Ceasar házban, édesapja képeinek gondos megóvása, külföldi és hazai emlékkiállításainak szervezése. Katalogizálta valamennyi fellelhető Horváth képet, figyelemmel kísérve a képek tulajdonosváltozásait. Egész élete folyamán kereste a szem elől tévedt Horváth akvarelleket, megnyugodott, ha megtudta, egy-egy meglelt alkotás jó kezek között, megbecsült helyen gyönyörködteti tulajdonosait. Édesapja életéről és munkásságáról könyvet adott ki, és készült, egy részletes monográfia létrehozására. Összetartotta a szülővárosukból elkerült Mühl unokatestvéreket az éves, Sopronban rendezett családi találkozókon. Büszke volt Ybl Miklós díjas építész felesége, Nándori Klára munkáira. Irányította és segítette fiai építésszé válását és jutalmul évekig dolgozhatott velük együtt.

Bécsi út
Gyerekkorom óta kapcsolatban álltam Bercivel. Összekötött bennünket szeretett városunk és családjaink több generáción átívelő barátsága. Berci segített nagybátyja, Mühl Aladár művészetének budapesti bemutatásában és együtt hoztuk létre Soproni Horváth József kiállítását galériámban, de saját akvarelljeinek gazdag tárházával sohasem büszkélkedett. Családja segítő közreműködésével ismerhettem meg építészgrafikáit. A múlt év elején, hetvenedikik születésnapjára, az utolsó napokig előtte is eltitkolva rendezhettem építészeti és képzőművészeti munkáiból, ünnepi életmű kiállítást. A budapesti tárlat meghívójában a következő gondolattal mutattuk be alkotásait „A digitális technológia szinte sorozatgyártásban készülő építészeti rajzai között búvópatakként vág medret Horváth Bertalan látványterveinek varázsa. Így is lehet: biztos rajztudásra támaszkodva, az akvarellek légies fölényével megállásra és szemlélődésre kényszerítve a megrendelőt, bírálót, érdeklődőt, egyaránt.”

Kedves Berci, boldog és megilletődött voltál a kiállításod megnyitóján. A megnyitó végén csendben, elgondolkodva mondtad nekem: „úgy érzem életem és pályám beteljesedett, mert egyazon névsorba kerülhettem édesapámmal, egykori soproni mesteremmel, nagybátyámmal, neves soproniakkal és egy sor kiváló építésszel.”

Drága Berci, teljes életet éltél. Hálás gyermeke voltál szüleidnek, példamutatóan gondoztad édesapád nagyszerű hagyatékát, Klárival két kiváló építész fiút neveltetek, szerethetted unokáidat, építészként végigszolgáltál több mint negyvenöt évet és építészeti akvarelljeiddel egy nagy korszaknak lettél talán utolsó fölényes tudású képviselője.

 

Almádi, strand látkép
 

 

A soproni és budapesti barátok, iskolatársak, az Ágoston Ernő vezette rajziskolai művésztársaid, az egykori Lakóterv-es és Archikon-os kollégáid, a magyar építőművészek és a magam nevében Széchenyi István szavaival búcsúzom:

„Boldog, ki eldicsekedhetik, hogy önmagához és életviteléhez mindig hű maradt! Aki elmondhatja, hogy egyetlen tettét sem szeretné meg-nem tettnek tudni, s aki a múltra vígan és elégedetten tekinthet vissza!”

Nyugodj békében...

Winkler Barnabás
(Sopron, 2010. január 13.)

vélemény írásához jelentkezzen be »