Csépke Tamás és Skrabák Zoltán megvételt nyert terve a Városháza Park pályázatán

A Főváros tavaly novemberben írt ki terpályázatot a Városháza Park megújítására. A változatos használatot lehetővé tevő, intenzív zöldfelülettel rendelkező tér koncepcióját a tervezők mutatják be. 

Tervezési alapgondolatok

A budapesti városháza park és az annak környezetében elhelyezkedő, parkolóként hasznosított udvar jelenleg alulhasznosított területként jelenik meg a városszövetben. Érthető a szándék egy megújult, modern igényeknek eleget tevő városi tér létrehozására. A terület tömegközlekedés szempontjából jól ellátott. Metróállomás, villamosmegállók találhatók a környéken, valamint buszjáratok is elhaladnak a közelben. A gyalogos, kerékpáros közlekedés mellett a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő mikromobilitási eszközökkel is könnyen elérhető. Emellett a városban betöltött történeti szerepe és lokációja, a városközpont közelsége kiemelt hellyé teszi. A helyszínt komplex téri és történeti struktúra jellemzi, ami alapjaiban határozta meg a koncepcióalkotást.

A pályázat kiírása a városháza épületének eredeti főhomlokzata helyett a városháza parkra néző homlokzati szakaszát kezelné főhomlokzatként, és ennek előtereként értelmezné a városháza parkot. Ugyanakkor távlati célként határozza meg a csonka tömb beépítését is. A kiírás két alapfelvetése némiképp ellentmond egymásnak, mivel a létrejövő főhomlokzat és teresedés működését a tömb későbbi bezárása ellehetetlenítené. Pályázatunkban arra adunk javaslatot, hogyan tartsuk meg a városháza eredeti főhomlokzatának szerepét amellett, hogy az épülettömb bezárását lehetővé tegyük a későbbiekben. A javaslat, hogy a városháza parkot autonóm parkként kezeljük, és kapcsoljuk a városháza épületéhez.

A Károly körút felé néző városháza park jelenleg csonka városi térként jelenik meg a városszövetben. Ennek oka egyrészt a városháza befejezetlen torzója, másrészt a jelenlegi „park" és belső parkoló szétszabdaltsága. A tér egybenyitása és a terep feltöltésével egységes városi tér jön létre a belváros ezen kiemelt pontján. Míg a körút másik oldalán a Madách-házak erőteljes vizuális keretet és ezzel térfalat képeznek, addig a Károly körút mentén a térfal hiánya nehezen értelmezhetővé teszi a városháza tömbjét. Távlati megoldás lehet a városháza bővítése, az eredeti tervek szerinti keret valamilyen formájú megépítése, mellyel visszaállna a térfal hiánya miatt elbillenő körút képe.

Amíg ez nem történik meg, addig a városháza park részeként megjelenő térépítészeti elemmel létrehozható lenne a hiányzó térfal, mely egyfajta vizuális jelként megidézné a tömb megújítását. A belső udvaroknak a megközelíthetőségükből és méretükből adódóan némiképp szeparált helyzetük van. A tömb újraértelmezése során a belső udvarok ideiglenes pavilonszárnyainak bontása és parkosítása, a városháza parkhoz való fűzése a nyitott városháza koncepciójába szervesen beleilleszthető. Az udvarok szükség esetén a közparktól független használatot is lehetővé teszik, zárt területekként ideiglenesen leválaszthatók.

Mindezt összegezve, a városháza parknak egy olyan hibrid elegyet kellene alkotnia, ami zöld és burkolt városi tereket ötvözve hoz létre új kitüntetett pontot a belvárosban, szem előtt tartva a mindennapi használatot és lehetőséget teremtve a későbbi városháza fejlesztéseknek, amik tartalékot jelentenek még a térképzés és használat során. 

Térképzési koncepció

A tervezés során egy változatos használatot lehetővé tevő, intenzív, több szintes zöldfelülettel rendelkező városi tér megfogalmazása volt a cél. Fontosnak tartottuk, hogy az új térszövet a meglévő környezet elemeit integrálja. Ilyen meghatározó elemek voltak a közlekedési kapcsolatokat biztosító csomópontok, a meglévő és új belépési pontok elegye, valamint a meglévő épített környezetre való reflektálás. Ez utóbbinál a Merlin színház épületét hangsúlyos elemként értelmeztük. Mivel a színház megtartása hosszútávú cél, ezért integráns részét kell képezze a kialakítandó térnek.

A nyitott városháza koncepció elve mentén az U alakú épületrész földszinti helyiségeibe olyan közösségi, kulturális és vendéglátó funkciókat vizionáltunk, amikhez szintén kapcsolódik a tervezett új köztér. Ezáltal egy változatos használatú, a külső és belső tereket összekapcsoló rendszer jöhet létre.

A két kisebb udvar szintén integrálható ebbe a rendszerbe, azzal a kiegészítéssel, hogy ezek a városháza funkcióinak szerves kiszolgálóterei lehetnek. Azáltal, hogy az épületen keresztül érhetők el és zárhatóvá tehetők, megoldható a protokoll események nyitott térben való lebonyolítása, illetve a zárt parkoló szükségszerű használata is.

Útvonalak

Ezen elvek nyomán alakult ki a főbb közlekedési csomópontokat összekötő, változó szélességű útvonalak hálózata. Olyan rendszer létrehozása volt a cél, ami léptékében befogadhatóbbá teszi a területet, ugyanakkor szövetében egészként kezeli mindhárom udvart és változatosan tagolja azokat.

Területalakítás

Az új városháza tér kialakítása során olyan tagolást akartunk megvalósítani, ami változatos használatot tesz lehetővé és reagál a környezetére. A tér három fő sávra osztható fel. Két többszintes növénytakaróval rendelkező zöldterületi sáv fog közre egy középső tengelyt. Ez a tér centruma, melyet a Merlin színház és az újonnan kialakított rendezvénytér színpada jelöl ki. Ez a kialakítás egyrészt a belső intenzív térnek kölcsönöz némi intimitást mind a városháza, mind a körút irányából. Továbbá a zajokat is szűri és kedvezően befolyásolja a mikroklímát.

A középső kultúrtengely egy intenzív városi tér, amely alkalmas nagy létszámú szabadtéri rendezvények lebonyolítására, gyülekezési pont és jól definiálható karakteres köztér. Fontos volt, hogy az egykori városfal jelenjen meg ezen a téren. Mivel gyakorlatilag átlósan kettészeli a területet, így terveink szerint egy visszafogott burkolatváltásban, vizuális gesztusként vonulna végig az egész tér felületén. A régészeti értékeket a városháza épületében kiállítás keretében lenne lehetőség megtekinteni. Ehhez a középső tengelyhez kapcsolódnak olyan térbővületek, amelyek a zöldterületekkel történő finom összefonódást eredményezik. Ezek a térbővületek jellemzően szabadtéri játékoknak, játszótereknek, nézőtereknek és lépcsős pihenőknek adnak helyet. Térplasztikai játékok jelennek meg rajtuk, ezek szintén gazdagítják a használati lehetőségeket.

Téralakítás

A terület terepadottságai lehetővé teszik a szintek közti finom átmenetek kialakítását. A tervben a területet részben feltöltjük, de a lejtésviszonyok kialakítása során a középső városi tér kerül a legalacsonyabbra a két irányból ide középre lejtő felületek által. Ez a lejtés dinamikusság érzetét kelti. Ennek az érzetnek a felerősítését szolgálja az egyes zöldterületi táblák és térplasztikai elemek vertikális tengelyen történő mozgatása. A sarkok és élek mentén történő megemelés térdfalakat, vizuális és fizikai határvonalakat képez. A lejtett felületek nemcsak füves dombokat képeznek, hanem a terület irányított vízgyűjtését is lehetővé teszik.

Mikro architektúra

A tér kialakításának szerves részét képezik azok a mobil vagy telepített elemek, rendszerek, amik a mindennapi használatot biztosítják. Ilyen határozottan megjelenő rendszer a tér világítását biztosító lámpák rendszere, mely jelszerűen erőteljes színezettel van jelen. A lámpák több szinten világítják meg a park területét: az útvonalak mentén egy alacsonyabb és a tér többi részén egy magasabb szétszórt térvilágítást biztosító rendszer formájában.

A parkban elhelyezett ülő felületek és növényládák rendszere szintén karakteres képet eredményez. Olyan ülőbútorokat terveztünk a területre, amelyek mobilisak, így dinamikusan változhat a tér arculata.

A város és a körút felé attraktív elemként jelenik meg az új moduláris pergolarendszer. Ez egy zártszelvény vázrendszer, ami néhol fedett oldalakkal vagy fedélként kialakított tömör tetőrésszel rendelkezik. Erőteljes színével kommunikál a város felé, lehetőséget biztosít találkozási pontoknak, kiállítási felületeknek vagy vásárok esetén beköltözhető. Amennyiben a városháza tovább bővül és ez az elem már nem szükséges itt, úgy a
modulok szétszerelhetők és a város pontjain felállíthatók.

Zöld-, kék infrastruktúra

A zöldterületek tervezése során a meglévő növényállományt integráltuk a tervezett állományba. A városháza park említett középső tengelye felé haladva a növénytakaró intenzitása fokozatosan csillapodik. Ezáltal aktív használható felületek váltják fel a bokros, fás zónákat. A növények várostűrő és diverzív kialakítása által gazdag mikrokörnyezetek alakulnak ki. A magasabb növényekkel rendelkező szélső zónákba nagyméretű lombhullató fákat terveztünk, keskenylevelű kőrist, mezei juhart és ostorfákat javaslunk. Ezek a fajok jól bírják a városi klímát, szárazságtűrők és füstgáztűrők. Magasságukat tekintve nagyra nőnek és lombkoronájuk ernyőszerű, terebélyes.

A félintenzív területekre galagonyát és virágos, vörös kőrisfát terveztünk. Szintén rendelkeznek az említett kedvező tulajdonságokkal, de alacsonyabb koronájúak. Az aljnövényzeti szintre vörös borbolya, madárbirs és örökzöld mirtuszlonc kerülne. A háromszintes növénytakaró legalsó szintjét a gyepszint képezi. A tervezés során igyekeztünk a zöldterületi arányt magasan tartani, ami kedvező hatást gyakorol a mikrokörnyezetre. A nagyméretű zöldterületek megkötik és raktározzák a csapadékvizet ezzel visszatartva a lehulló csapadékot. Ezáltal a lehulló esővizek késleltetve jutnak a közműhálózatba, a párolgás pedig hűtőhatást fejt ki a szélsőséges nyári hőhullámok során.

A terület kialakítása során cél volt, hogy a lehulló csapadék ne a közműhálózatot terhelje, hanem lokálisan „szivacs" elven raktározható legyen. Ehhez a kevésbé vízáteresztő és vízáteresztő felületek vegyes használata mellett a zöldterületek magas aránya járul hozzá. A felszíni és épületről lekerülő vizek egy része földalatti szikkasztókban raktározható, ahonnan túlcsordulás esetén mérsékelten terheli a közműveket, drén rendszeren keresztül a terület vízellátásához segít hozzá.

A főbb útvonalak mentén kavicságyazatba rakott, hézagos térburkolaton keresztül szivároghat el a víz. Míg a közbenső süllyesztett zöldfelületekre közvetlenül a burkolatról folyhat rá, ezáltal természetes felszíni szivárgási lehetőséget biztosítva. A terek és burkolatok rendszerét kiegészítendő dréncső rendszer, szikkasztó felületek és telepített szikkasztóládák együtt nagyban hozzájárulnak a terület vízkörforgásának stabilizálásához. A központi tér műgyantás stabilizált szórt burkolattal rendelkezik, ami jó vízáteresztő képességű. A területen megjelenő süllyesztett zónákban pedig a vízzáró burkolat miatt természetesen és mesterségesen is megjeleníthető a víz. A felsorolt burkolatok közepesen karbantartás igényesek, de a tervezett rendszer szerves részeként tartósan hasznosulhatnak a mikrokörnyezet pozitív hatásait erősítve.

Csépke Tamás, Skrabák Zoltán

Szerk.: Paár Eszter Szilvia