Designklasszikus új köntösben

@Ábel: Ráadásul a bútortervezés Mendini Proustja óta szinte töretlenül tobzódik ebben. Erősíti a jelenséget a redesign, a reuse, a refunction, a styling, de a konceptuális design is, szépen összefonódva a green-design törekvéseivel. És igazolásként találja meg Corbu object typjét arra, hogy miért nem a formakeresésre koncentrál. A designerek mintha így dolgoznák fel azt a traumát, ahogy - Dieter Rams-ra gondolva - klasszikusaik eltűnnek a használatból. Jobban belegondolva egyfajta - a digitális grafikát és az interfész-designt szügyig átható - szkeuomorfia ez, amely éppúgy szól a forma interpretációjáról, mint ugyanennek a formának egy másik anyagba való átviteléről, ezzel pedig "megmentéséről." Akárhogy is: ezek a kapcsolatok élénkebbek és élőbbek, a viszonyok pedig sokkal könnyedebbek a designban, mint az építészetben. Bár... hasonló hullám indul el nálunk 1997-ben: Vadász/Miltenberger/Váncza vs. bauhaus, Graphi/Tima/Lukács/Vikár vs. de Stijl. A posztmodern historizálás hagyományai persze még régebbiek: Turcsi/Balázs Misi vs. pajták+parasztházak, ami szervesen folytatódik a Zsuffa-Kalmár és Földes Lacai-féle téglaügyekben, illetve ezzel párhuzamosan a Vincze/Molnár-Kis/Forvingler-Bulcsú jegyezte archetípus-diagramokban. A kérdés mindössze annyi, hogy miképp neveztessék a gesztus, amely nemsoká a referenciális építészetet fogja újabb referenciává emelni. Mondjuk egy izgalmas Piazza d'Italia-átirat.  

@WérGidA: Szkeuomorfia (idézet a http://napivaganysag.blog.hu - ról): "A jelentése kb. az, hogy formaörökítés ... arról van szó, hogy a használati tárgyak érdemi funkció nélkül, pusztán optikai tuningként magukon hordozzák egy korábban hasonló funkciót ellátó tárgy külső jegyeit. Bonyolult? Akkor tegyük érthetőbbé: az autókon a felnik a szekerek kerekeinek mintázatát idézik. A sydney-i Kikötői-híd két 90 méteres tartószerkezete, amik semmilyen statikai funkcióval nem bírnak a szalaghíd esetében, csak nem hinnéd el, hogy ez egy híd, ha nem rendelkezne ilyennel. Acélvázas épületeken a téglaminta. A juharszirupos kancsók használhatatlan fogója. A cigik füstszűrője körüli barnás mintázat, ami a korai parafaszűrőket idézi." A szkeuomorfia a fentebbiek szerint a mímelést, a látszatképzést, az istenmentshogyideírjam, de giccset, a tartalom nélküli csicsázást jelentené. A mellékelt példa, a klasszikus bútorok korszerűbb specifikációjú újragyártása pedig éppen az ellenkezőjéről szól: régvolt, remek formák és jól szolgált funkciók szimbiózisát megőrző termékek technológiailag korszerű változatairól.

@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi Imre, a szerkezet-, funkció- és formaátvitelek - alkalmanként persze masszív átfedéssel - azok, amik. Szkeuomorfiák. Lehet giccsesen csinálni, lehet annak tekinteni - bár szerintem butaság -, de ettől még nem lesz a giccs aldefiníciója, szinonimája, ekvivalense. Új tárgy-, épület- és szerkezet-dolgok színreléptekor a jelenség felerősödik, idő kell ugyanis, míg a dolog "típussá" lesz, vagyis megtalálja a neki leginkább megfelelő PSZICHOLÓGIAILAG is elfogadható, antropolológiailag-ergonomiailag még kezelhető formát. Példaként a coalbrookdale-i öntöttvashíd, az első automobilok, de a felhőkarcolók is idézhetők. Lehetnek a dolognak történeti-esztétika mozgatórugói, lásd Ferenc József híd. És jelenleg ez a helyzet a digitális interfész-designnal és a mobiltelefonos aplikációkkal. A Jacobsen-szék kapcsán azért jutott ez eszembe, mert "Ábel" hozzászólásán elmélázva, a MAGAM-számára tűnt szélesebb és értelmezhetőbb kontextusba helyezhetőnek ez a szék - a posztmodern historizmus helyett - a szkeuomorfia irányából. Az ön által idézett bejegyzésrészlet pedig megtévesztő, "istenmentshogyideírjam": demagóg - részigazságokat rendez olyan formába, amely ízlésítélet tárgyává teszi a szkeuomorfiát miközben NEM AZ. Egyébként, megjegyzem, ugyanarról beszélünk: "régvolt, remek formák és jól szolgált funkciók szimbiózisát megőrző termékek technológiailag korszerű változatai" per definitionem a szkeuomorfiák.

@WérGidA: Világos, köszönöm.