építészet : környezet : innováció

Döngicsélő buszmegállók Utrechtben

A buszok mellett ezután méhekre is számíthatunk az utrechti megállókban. A város a legkülönbözőbb módokon kíván zöldíteni, a levegő minőségén javítani és egyben a biodiverzitás fenntartásáról is gondoskodni. A zöldtetős megálló pavilonok és a fejünk felett döngicsélő méhek egy új korszak kezdetét jelentik. Bán Dávid írása.

Hollandia megint dobott egy komolyat a közlekedés zöldítése terén. Néhány évvel ezelőtt – egy évvel a megcélzott határidő előtt – a vasútközlekedés teljes villamos energia ellátását  szélerőművekre tették át (és úgy tűnik, rendben működik, a holland vasút azóta is az egyik legpontosabb Európában), majd napelemes, valamint a kerékpárosok energiáját felhasználó, önvilágító bicikli utakat fejlesztettek, most pedig Utrechtben álltak elő valami izgalmassal és fontossal. Kis lépésnek tűnik, de mind megvalósításában, mind üzenetértékében határozottan jövőbemutató vállalkozás.


Méhbarát buszmegálló Forrás: Gemeente Utrecht


Utrecht ugyanis úgy döntött, hogy bezöldít egy jó pár, eddig még parlagon heverő vízszintes felületet és teljesen új köntöst adott a város 316 buszmegálló esővédő pavilonjának. A sűrűn lakott egyetemi város vezetése ugyanis komolyan fel szeretné venni a harcot az egészségre egyre ártalmasabb nagyarányú légszennyezéssel szemben, amely Hollandia szerte már-már a második vezető halálozási okká nőtte ki magát. Európa nagyvárosai sorra igyekeznek megküzdeni a szűk, adott esetben több száz éves kialakítású utcákra rátelepedő autóforgalommal és az ezáltal okozott életminőség romlással – hiszen a légszennyezés mellett a megnövekedő zajszint egyre komolyabb stressz faktor, az épületekre rakódó porszemcsék pedig oly mértékben tudják kikezdeni az évszázados köveket, hogy azok porózussá, omlataggá válhatnak, mint ez nemrég a Notre Dame tűzvész esetén is külön aggodalmat okozott. Általában a gyalogos zónák kiszélesítésével, vagy a belvárosba belépő forgalom korlátozásával igyekeznek valamelyest javítani a levegő állapotán. Vannak, ahol látványos lépéseket sikerült tenni, Koppenhágában és Szöulban például a korábban föld alá kényszerített átfolyó vizeket szabadították fel ismét és alakítottak ki körülötte rekreációs zónákat. Az így fellélegző városban mérhetően beigazolható, hogy a felszínre kerülő víz frissítő hatása szélesebb zónában is élvezhető, az autóforgalomtól való megszabadulás pedig a szennyezés mellett a zajszintet és a hőérzetet is csökkenti. Madridban nem rég olvashattunk a belvárosba tartó forgalom korlátozásáról, majd az új városvezetés ez ellen lépett, amit azonban néhány nap alatt civil szervezetek és a bíróság ismét megváltoztatott és a levegő védelme mellett döntött az autókkal szemben.    


Méhbarát buszmegálló (Forrás: Independent)


Utrechtben kreatívan keresik a megoldásokat, miként lehetne a légszennyezést csökkenteni. 316 buszmegálló pavilon olyan zöld tetőt kapott, amelynek növényzete segít a káros anyagok megkötésében, az esővíz megfelelő kezelésében – a növényzet és a talaj nagy részben képes felhasználni azt, a felesleg pedig lassítva folyik el, ezzel is kímélve a terhelt csatornahálózatot –, nyáron kellemesen temperálja a pavilont, így jó közérzetet nyújtva az ott várakozóknak, ugyanakkor pozitív látványt nyújt a felülről ránéző ablakokból.


Méhbarát buszmegálló (Forrás: Independent)


A buszmegállók tetején igyekeztek változatos növényzetet telepíteni, amely jól harmonizál a város és a környezetének flórájával, de a növénytakaró alapját leginkább a varjúháj képzi. A változatos növényzetben felbukkanó mezei virágok pedig ide tudják vonzani a méheket és egyéb veszélyeztetett rovarokat. A nagyvárosok is nagyban felelősek ugyanis a létfontosságú rovarfajok, így a méhek egyedszámának drasztikus csökkenésében, Utrecht próbál a helyzeten javítani és egyben szerepet játszani a figyelemfelkeltésben is. A kis tetőkerteket a város saját hatáskörében gondozza, a növényeket ápolja, locsolja, ha kell, pótolja. Ugyanakkor a buszmegálló tetőkertekkel egyértelműen inspirálni kívánják a helyi lakosokat is arra, hogy a vízszintes felületeken minél több helyen alakítsanak ki zöld felületeket. A városvezetés a jelentkező, vállalkozó szellemű lakókat tanácsokkal segíti és speciális ültető közeggel támogatja.  A méztermelés mellett a gyümölcstermesztésben is létfontosságú méhek számára kialakítandó városi virágoskertek és kaptárépítések létrehozását is támogatja a város, így a lakosok a telepítéshez konkrét segédletet kapnak.


Méhbarát buszmegálló (Forrás: Independent)


A méhek odavonzása egyesek szemében eleinte ijedelmet keltett, hogy a rovarok majd a várakozó utasokat támadják és csípik meg, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az itteni növények nem az emberekre is támadó darazsakat, hanem a szelídebb méheket vonzzák, akik pedig kifejezetten a tetőre telepített virágoskertre repülnek. Van, amikor a buszmegálló oldalpaneljeit is be tudták zöld programba, azokra zöldfalakat, függőkerteket telepítettek.


Méhbarát buszmegálló (Forrás: Independent)


A légszennyezés csökkentését előirányzó zöldítő program azonban összetett, nem ebből az egy, bár igen látványos elemből áll. A terv lényege hosszútávon, várhatóan 2028-ig a dízelbuszok elektromos üzeműekkel való kiváltása, első ütemben tíz elektromos jármű áll forgalomba, amelyhez az áramot – akárcsak a vasút esetében – belföldi szélmalmokból nyerik. A dízeles buszon vezetőit addig is optimális vezetési technikára képezik, hogy a járművek energiafelhasználása ideális legyen. A „környezetvédő” módon vezető sofőrök számára házibajnokságot rendeznek, amelyen első helyezettje díjazásban részesül. A kertek fenntartásában résztvevő munkagépek is elektromos meghajtásúak, energiájukat szintén szélerőművekből szállítják a töltőpontokra. Maguk a pavilonok LED világítást kaptak, a padokat pedig a gyorsan termő, a legfenntarthatóbb építőanyagból, bambuszból készítették.


Méhbarát buszmegálló (Forrás: Independent)


A kezdeményezés jó, az ötletet könnyű szerrel lehetne megvalósítani más városokban, így akár Budapesten is. Mi is tele vagyunk busz- és villamosmegálló pavilonokkal, az 1-es és 3-as villamos vonalán pedig kifejezetten nagy alapterületű tetőket építettek látszóbetonból, fémlemezekből. Igaz, az eredeti koncepcióban nem szerepelt a tetők zöldítése, de talán sosem késő elkezdeni. A város egyre komolyabb klimatikus problémái, a hosszantartó hőség és az özönvíz szerű csapadékhullás már pár éve tényszerűen ismertek, számos kis lépéssel, így ilyen eszközökkel is lehetne a helyzet javításának útjára lépni.

Bán Dávid

vélemény írásához jelentkezzen be »