| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Emberek/Interjú

Dragonits Márta, az Év Belsőépítésze 2005-ben

1/13

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/13

Dragonits Márta, az Év Belsőépítésze 2005-ben
Emberek/Interjú

Dragonits Márta, az Év Belsőépítésze 2005-ben

2005.06.29. 12:13

Szentpéteri Márton interjúja

Dragonits Mártával, az év belsőépítészével, a Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) Építész Tanszéke diplomavédéseinek idejénbeszélgettünk az egyetem kertjében.

Építészfórum: Ön szerint melyik a halmaz, s melyik a részhalmaz, ha építészetről, s belsőépítészetről beszélünk? Milyen a viszonya e két szakmának vagy szakterületnek?

Dragonits Márta: A képzés szempontjából, úgy látom, a belsőépítészet, illetve az építészet két külön halmazt jelent. A mindennapi gyakorlatban a belsőépítészek természetesen önálló halmaznak tekintik szakmájukat, az építészek a belsőépítészetet ellenben csupán részhalmaznak, még pedig az építészet részhalmazának. A fiam most diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnökként, s a felmenőim is mind-mind építészek. Jól látom tehát, hogy az építészképzés hangsúlyosabban műszaki jellegű, s főként globális építészeti koncepciók megalkotásában érdekelt. Ezzel szemben a MIE ma is sokkal inkább valaminő művészeti vonalat követ. Ez a különbség már a diplomázók előadásmódján is jól észrevehető.

Éf: Van azért változás e tekintetben az Iparon is, hiszen a tanszéket immár Építész Tanszéknek nevezik - tanszékvezetője korábban Turányi Gábor volt, most pedig Nagy Tamás.

DM: Ez így van. Ettől függetlenül ma Magyarországon két helyen folyik érdemi belsőépítész-képzés: az Iparon, illetve a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, ahol a Csíkszentmihályi Péter vezette tanszék az egyetlen az országban, amely még viseli a belsőépítész nevet. Ez tulajdonképp óriási baj. Ám véleményem szerint mindez nem annyira a képzés mikéntjére, mint inkább a sajátos felsőoktatás-finanszírozási háttér követelményeire utal inkább - remélhető, hogy ez nem lesz mindig így. Mindenesetre, függetlenül attól, hogy építésznek vagy belsőépítésznek képeznek valakit, az építészek között mindig is voltak, akik inkább művészi alkatúnak, s olyanok is szép számmal, akik pedig inkább mérnöki beállítottságúnak vallották magukat. Abban tehát semmi kivetnivalót nem látok, hogy itt építészek képzik a belsőépítészeket.

 
 
 

Éf: Mit gondol Ön az egyetemes design legfrissebb szellemi áramlatáról? Vajon igaza van-e annak, aki szerint csupán egyetlen nagy tervezői szakma létezik, s ezen belül tevékenykednek az építészek, formatervezők, grafikusok, webtervezők, környezet- és kerttervezők? A londoni Design Council honlapján az építészek például a "building designer" elnevezés alatt keresendőek.

DM: Hogy jó-e mindezt így gondolni? Feltehetően igen. De nem is érdemes ezen túl sokat morfondírozni, hiszen az egyetemes designszemlélet nyilvánvalóan a globalizáció szükségszerű velejárója. Ám mindezt józanul kell kezelnünk. Miként például számítógépes mappáinkban is sok-sok további mappát nyitunk, s így épül fel számítógépünk könyvtára, a nagy design-folderben is sok kis részfejezetet kell nyitnunk, sok kis önálló, létjogosult mappát, amelyeknek mind-mind meg kell mutatkozniuk saját jogon. Mindegyiküknek társadalmi támogatásban kell részesülnie, semmiképpen nem nyelheti el egyik szakterület a másikat.

 

 
 

Éf: Ön szerint a magyar design felsőoktatás visszatükrözi ezt az egyetemes szemléletet, a valódi universitas szellemét? Mintha idehaza a folderek igen gyakran teljesen önálló életet élnének, egymásról sokszor tudomást sem véve. A diákok, s oktatóik ritkán járnak át a társtanszékekre...

DM: Ez szomorú jelenség, de tőlem távol állnak azok a viták, amelyek egyik vagy másik szakma létjogosultságát vonják kétségbe, vagy egyik szakmát a másik elé helyezik. Számomra minden szakma egyformán fontos. Mindez idehaza, azonban nem szakmaspecifikus kérdés, és korántsem mai keletű. Az emberek másutt sem beszélgetnek egymással, hiszen nincs valódi társadalmi kohézió, mindenütt a széttartás jelei tapasztalhatóak. Amúgy régen is ritkaságszámba ment itt az Iparon, amikor egy textiltervező diáktársamat kértem meg a diplomamunkám kárpitozására. Ezt a szomorú állapotot csak fölülről jövő kezdeményezésekkel lehet megváltoztatni. Aktivizálni kell az embereket. Épp a napokban jött egy körlevél az Építész Kamarától, Mónus János kérdezte benne kollégáit: "Hová tűntetek? Ez a közömbösség megengedhetetlen!"

 

 
 

Éf: Ezért is támogatom az egyetemes design eszméjét, amely hatékony designpromócióval valóban új szemléletet ígérhet Magyarországon is.

DM: Ezt a változást a képzési helyeken, és persze nem is csak ott kellene elindítani. Szerencsére a Kamarában van most egy új, ösztönző kezdeményezés, hogy végre bejárjuk egymás munkáit, megnézzük, mit, miért és hogyan tesz a másik? Persze, ez is pénz és emberi hozzáállás kérdése, mert hiszen vannak kiállítások, egy-egy lap, amely elmondja, bemutatja, mik épültek, milyen kiállítások voltak az évben. De nem elég aktív a szakmaszervezés. Jó lenne, ha egy-egy épület teljes egészében jelenne meg az újságokban, vagy a kiállításokon: az építész, a belsőépítész és az iparművész munkáival egyetemben. S egy olyan megjelenési formára is szükség volna, ahol válogathatunk partnerekben, hogy ne pusztán csak az informális kapcsolatrendszerek működjenek, de a szakmai értékek, jó munkák alapján történő válogatás esélye is megadassék.

 

 
 

Éf: Úgy hírlik, az Erzsébet téri Design Terminál ilyen célokkal áll föl a közeljövőben... Egy belsőépítész hogyan látja most a saját szerepét, társadalmi megbecsültségét Magyarországon?

DM: Szerencsés vagyok, s azt hiszem, kellőképp megbecsült is, főleg a megrendelőimnek köszönhetően. Mindig akad új kuncsaftom, s jók a referenciáim. Nekem inkább folyton az a gondom, fejlesszem-e az irodámat, avagy sem? Valójában nemigen szeretném növelni irodám kapacitását, hiszen én tervezni szeretek, s nem menedzselni.

Éf: Mit gondol arról, hogy az átlagemberek ismerik-e a munkáit? Tudják-e, mi is az a belsőépítészet? Tudják-e az átlag magyar napilap-olvasók, kik is a magyar designerek?

DM: Nem hiszem, hogy tudják.

 

 
 

Éf: Fontos ez? Számos designpromotőr szerint a design társadalmi beágyazottsága kulcskérdés egy olyan országban, ahol a kis- és középvállalkozók nemigen tudják, mi is az a design, mire is alkalmazhatóak a designerek, s hogy mekkora üzleti előny származhat a designorientált magatartásból. Vajon a sztárdesignerek kultusza volna a megoldás?

DM: Valóban két oldalról lehet közelíteni ehhez a kérdéshez. Az én olvasatomban a sztárdesigner főként a cégnek jó, hiszen az húz belőle igazi hasznot. Ami engem illet, én azoknak a gondjait akarom enyhíteni, akikkel kapcsolatba kerülök, nekik kínálok megoldásokat, s egyáltalán nem foglalkoztat, hogy milyen széleskörű az ismertségem. Én a megrendelőimre tudok hatni, attól függően, persze, mennyire nyitott a szívük a javaslataimra. Ha egy lakást tervezek, sohasem az aktuális tervezői trendeket passzírozom a kuncsaftjaimra. Előbb megismerem a családot, majd egyéni javaslatot teszek különféle tőlem megfelelőnek vélt megoldásokra. Többségében e javaslatokat örömmel fogadják, persze, mindig akad olyan megrendelő is, aki inkább visszalép. Szíve joga, a belsőépítész tevékenysége egyáltalán nem a kényszerre épül. Munkám során a megrendelőim igényeinek kielégítése az alapvető célom, finom ráhatásokkal. A közületi megrendeléseknél természetesen egészen más a helyzet, ott szabad a kezünk, s bármilyen szakmai bravúrt megvalósíthatunk.

Szentpéteri Márton

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.