| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Épületek/Örökség

Egy ház sorsa a nemzet sorsa — Venezuela Bábel-tornya

1/14

Torre David, Venezuela - fotó: Iwan Baan / Dezeen

El Helicoide - fotó: Juan Carlos Montes

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

Tomas Opitz - fotó: Mészáros László © 2018

Dirk Bornhorst, a német származású venezuelai építész professzor Wind, Waves and Zen című fikciós regényében kereste a válaszokat az élet értelmére karrierje vége felé... egyik korábbi műve, a Quinta Colibrí villa - fotó Heinrich Thede

Celeste Olalquiaga - fotó: eluniversal.com

?>
Torre David, Venezuela - fotó: Iwan Baan / Dezeen
?>
El Helicoide - fotó: Juan Carlos Montes
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
fotó: El Helicoide projekt
?>
Tomas Opitz - fotó: Mészáros László © 2018
?>
?>
Dirk Bornhorst, a német származású venezuelai építész professzor Wind, Waves and Zen című fikciós regényében kereste a válaszokat az élet értelmére karrierje vége felé... egyik korábbi műve, a Quinta Colibrí villa - fotó Heinrich Thede
?>
Celeste Olalquiaga - fotó: eluniversal.com
1/14

Torre David, Venezuela - fotó: Iwan Baan / Dezeen

El Helicoide - fotó: Juan Carlos Montes

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

fotó: El Helicoide projekt

Tomas Opitz - fotó: Mészáros László © 2018

Dirk Bornhorst, a német származású venezuelai építész professzor Wind, Waves and Zen című fikciós regényében kereste a válaszokat az élet értelmére karrierje vége felé... egyik korábbi műve, a Quinta Colibrí villa - fotó Heinrich Thede

Celeste Olalquiaga - fotó: eluniversal.com

Egy ház sorsa a nemzet sorsa — Venezuela Bábel-tornya
Épületek/Örökség

Egy ház sorsa a nemzet sorsa — Venezuela Bábel-tornya

2019.02.21. 17:04

Cikkinfó

Szerzők:
Simonyi Lilla

Földrajzi hely:
Venezuela, Caracas

Építészek, alkotók:
Jorge Romero Gutiérrez, Peter Neuberger, Dirk Bornhorst, Richard Buckminster Fuller

Vélemények:
2

A nap híre: titokban 300 venezuelai bevándorlót fogadott be a kormány.  Az őket ideűző gazdasági és politikai összeomlás folyamatát semmi nem mutatja jobban, mint Caracas egykori csúcsprojektje, az El Helicoide sorsa. Méltatta a Nobel-díjas Pablo Neruda, terveket szőtt oda Salvador Dalí. Mégis Venezuela pusztulásának szimbóluma lett. 

A modern világ és fogyasztás Bábel-tornyaként elképzelt épületet az ötvenes évek végén Marcos Perez Jimenez elnök regnálása idején Jorge Romero GutiérrezDirk Bornhorst és Pedro Neuberger tervezte. Az olajbumm kellős közepén a grandiózus építkezések az elnök megelégedésére szolgáltak. Különösképpen a Helicoide, benne a ma már klasszikusnak számító szolgáltatások: kereskedelmi egységek, éttermek és mozi mellett kiállítóterem, uszoda, bowling pálya és egy saját rádióállomás. A tervezőtrió pár évvel korábban már elismerést szerzett magának a Caracas Sabana Grande nevű kereskedelmi és üzleti negyedének ékeként átadott irodaházzal.

 

Torre David, Venezuela - fotó: Iwan Baan / Dezeen
1/14
Torre David, Venezuela - fotó: Iwan Baan / Dezeen

 

A modernitás diadala

Cégük, az Arquitectura y Urbanismo C.A. égisze alatt 1955-ben fogtak hozzá az El Helicoide tervezésének, hogy (ahogy viccesen mondogatták) boltokkal „ültessék be", a Roca Tarpeya dombot. A merész, spirált formázó piramist, a felfelé egyre keskenyedő emeleteivel, tetején a Richard Buckminster Fuller által tervezett kupolával úgy alkották meg, hogy autóval meg lehessen állni minden egyes üzlet előtt. Ezt egy remekbe szabott felhajtóval oldották meg, de az épületben négy, Ausztriában egyedileg gyártott Wertheim felvonó is közlekedett volna. A város legnagyobb kiterjedésű, 82 hektáros parkja, a Parque del Este munkálatai is ebben az időszakban kezdődtek a brazil tájépítész, Robert Burle Marx vezetésével. Őt bízták meg a bevásárlóközpont parkosításával is. Az El Helicoide-vel ellentétben évekig élt és virult, ám az egyre nehezedő idők során annak a pompája is odalett.

Jimenez elnök ezidőtájt olyan események sorozatát indította el, amelyek kudarcra ítélték az építkezést annak ellenére, hogy magánbefektetés volt. Az elnök ugyanis megbukott, a luxusberuházást pedig már senki sem szerette az új demokráciában, mondván rossz napokat idéz. Pedig amikor a projektről készült fotókat 1961-ben bemutatták a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) Utak című kiállításán, az El Helicoide épületét mindenki a modernizmus diadalaként üdvözölte. Az újszerű építészeti megoldások nemzetközi elismerést váltottak ki. A Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda lelkendezve ecsetelte: „az egyik legtökéletesebb alkotás, ami egy építész elméjéből valaha kipattant", Salvador Dalí pedig már a potenciális kiállítóterekkel szemezett. A jobb sorsra érdemes beruházást 2015-ben egy újabb, a Latin America in Construction: Architecture 1955–1980 kiállítás részeként is méltatták ugyanitt.

 

fotó: El Helicoide projekt
5/14
fotó: El Helicoide projekt

 

Elnöki ciklusok közt hánykolódva

Egyesek szerint, amikor Jimenez elnököt elűzték, az El Helicoide fő részvényesei (az IVECA építőipari vállalat) elmenekültek az országból, így pénzügyileg ellehetetlenítve a vállalkozást. Az alvállalkozókat nem fizették ki, akik a projekt többi tulajdonosával egyetemben be is perelték az építőipari vállalalatot, ami erre csődbe ment. Mások Rómulo Betancourt újonnan alakult kormányát hibáztatták, amiért nem volt hajlandó folytatni és jogszerűvé tenni a korábbi diktatúra Caracas megújítására tett törekvéseit és olyan hitelkonstrukciót ajánlott a cégnek, amelyet 1976-ig elhúzódó jogviták követtek, amikor végül a kormány tulajdona lett az épület. A tervezők megkeseredve fordítottak hátat a történéseknek. Jorge Romero Gutiérrez soha többé nem tette be a lábát a házba. Később is csak távolból adott tanácsokat.

 

fotó: El Helicoide projekt
10/14
fotó: El Helicoide projekt

 

Eredetileg egyfajta versenyszellem övezte a vállalkozást, ahogy Celeste Olalquiaga kultúrtörténész fogalmaz, tipikus venezuelai hozzáállással: „majd jól meglepjük a gringókat egy supermall építésével." Így utólag már maga a bábeli torony motívuma és a Frank LLoyd Wright-féle, Gordon Strong Automobile Objective épületével való hasonlatosság is sokat elárul az ambiciókról. A több mint 24 millió dolláros befektetés ellenére a leírt körülmények következtében az épület lassú pusztulásnak indult. 1979 és 1982 között több mint 12 ezren költöztek önkényesen az üresen tátongó falai közé, és köré is. Caracasban éppen ott uralkodtak el a legdurvább körülmények: szex- és drogügyletek krimibe illő jelenetei váltak mindennapossá. Aztán jött Chávez, és rendet tett.

 

Celeste Olalquiaga - fotó: eluniversal.com
14/14
Celeste Olalquiaga - fotó: eluniversal.com

 

Mint sok modernista épület, az El Helicoide az el nem érkezett jövő számára épült" (Celeste Olalquiaga caracasi kultúrtörténész az Urban Research gondozásában, New Yorkban tavaly megjelent Downward Spiral: El Helicoide’s De-scent from Mall to Prison című könyv szerzője, a Proyecto Helicoide vezetője)

 

fotó: El Helicoide projekt
8/14
fotó: El Helicoide projekt

 

„A trópusi Bábel"

Vagy ahogy Dirk Bornhorst nevezte „építészeti pièce de résistance" lehetett volna akár múzeum is, illetve egy legutóbbi kezdeményezés szerint környezetvédelmi központ. Az évek során mintegy 27 különböző tervvel igyekeztek életet lehelni az egykor körülrajongott monstrumba, de egyik sem talált utat a valóságba. Aztán Rafael Caldera elnök ideális létesítménynek találta mi másra, mint titkosrendőrsége számára. Később Hugo Chávez elnök is ugyanígy: egy apró névváltoztatással. A SEBIN a ház felső irodáit vette birtokba, az alsó szinteket pedig börtönné alakították a politikai fogvatartottak számára. Az El Helicoide-t high tech berendezésekkel szerelték fel, a tisztek - à la James Bond - egészen az irodájukig autózhatnak. „Az épületre sötétség telepedett" - írja a New Yorkban élő venezuelai kultúrtörténész Olalquiaga, a Proyecto Helicoide nonprofit szervezet vezetője említett könyvában, amelynek megjelenését tavaly a projektnek szentelt, New Yorkban rendezett kiállítás megnyitójára időzítették. Celeste Caracasban nevelkedett, s mint könyvében beszámol róla, kezdettől lenyűgözte a különleges beton konstrukció. Hat éve munkálkodik a modernizmus ellentmondásainak ismertetésén, és azon, hogy ez az épület visszanyerje eredeti rendeltetését.

 

Az El Helicoide egy szimbólum, melynek nem lenne szabad eltűnnie. Jelképezi mindazt, ami Venezuela lehetett volna, de mégsem lett. Em-lékeztet mindarra, ami történt. Hogy soha ne történjen meg újra."
(Rosmit Montella ellenzéki aktivista, aki a saját bőrén tapasztalta az El Helicoide-ben alkalmazott kínzásokat)

 

fotó: El Helicoide projekt
6/14
fotó: El Helicoide projekt

 

Egy szemtanú

A „Szaudi Venezuelának" nevezett boldog békeidőkre emlékszik Tomas Opitz fotográfus, a budapesti TOBE Gallery vezetője, aki a most betelepítettekhez hasonlóan magyar szülők gyermekeként született Caracasban. A menekülőkkel szemben azoban jó ritmusérzékkel már tizenhat éve elhagyta Venezuelát és Budapesten él. Az Universidad Central de Venezuela egyetemen szerezett építész diplomát, amely Carlos Raúl Villanueva építész tervei alapján, 1940-tól húsz évig épült a világörökség részét képező egyetemi negyedben. Ez a campus a modern városépítészet és várostervezés egyik remekműve, de ma már ugyancsak szomorúan fest.

 

Tomas Opitz - fotó: Mészáros László © 2018
11/14
Tomas Opitz - fotó: Mészáros László © 2018

 

"Olyan jelentős műalkotások találhatók itt mint Alexander Calder Felhők című műve a nagy aula mennyezetére és falaira rögzítve, vagy Vasarely három monumentális murális remeke is" – meséli Opitz. Még Hugo Chavez elnöksége idejére is maradt a régi fényből, ami a 19. századi rum-, és sörgyárosok, valamint a kakaó-, kávé- és dohány ültetvényesek gazdagságára emlékeztetett.

Az egyetemen az oktatást is komolyan vették: diplomamunkáját nem csak megtervezte, de 3 hónap alatt meg is építették Maturin városának szegénynegyedében. Egy asszonynak és öt gyerekének készült saját kezűleg préselt téglából és sok-sok újrahasznosított helyi anyagból az 50 négyzetméteres ház, amihez - mint mondja - a környéken használt, de még jó állapotú olajfúró csöveket is beépítettek. Tomas Opitz, vagyis ittohon már Opitz Tamás több ismert építésszel alakított ki jó munkakapcsolatot, így például a Helicoe-t tervező Dirk Bornhosttal is.

 

Dirk Bornhorst, a német származású venezuelai építész professzor Wind, Waves and Zen című fikciós regényében kereste a válaszokat az élet értelmére karrierje vége felé... egyik korábbi műve, a Quinta Colibrí villa - fotó Heinrich Thede
13/14
Dirk Bornhorst, a német származású venezuelai építész professzor Wind, Waves and Zen című fikciós regényében kereste a válaszokat az élet értelmére karrierje vége felé... egyik korábbi műve, a Quinta Colibrí villa - fotó Heinrich Thede

 

A közismerten bonyolult politikai helyzet mellett afölött is értetlenül áll, hogy a köznyelv is milyen agresszív és támadó lett egykori hazájában. Az olajpénzek elvakulttá tették az embereket, hatalmas lett a harc még az osztályokon belül is. Főként miután Hugo Chavez halála után a nemrégiben nemzetközi összefogással megpuccsolt Nicolás Maduro lett az ország elnöke.

 

El Helicoide - fotó: Juan Carlos Montes
2/14
El Helicoide - fotó: Juan Carlos Montes

 

Nem hivatalos becslések szerint ezidőtájt 1,7 millió százalékos az infláció, az olajtermelés két év alatt a felére csökkent, holott Venezuela öt éve még a világ tizedik legfontosabb olajexportálója volt. Az országot elhagyók száma ugyancsak milliós nagyságrendű. Tomas Opitz barátai is főként az USA-ban alkotnak és élnek már.

SL

 

Vélemények (2)
Pákozdi Imre
2019.02.21.
21:37

„Mint sok modernista épület, az El Helicoide az el nem érkezett jövő számára épült”. Nem olvastam ennél kijózanítóbb meghatározást a jövő bűvöletében alkotó, jószándékú, világmegváltó, hajdani modernista építészek munkájáról, Gropiuséról, Breueréról, Scharounéról és Corbusier életművéről.

zöldszín
2019.02.22.
08:41

@Pákozdi Imre: Kedves Imre!

Ne keverjük össze a modern építészetet a megalomániához simuló formalizmussal.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Gül Baba utca // Egy hely + Építészfórum

2024.01.30. 16:22
8:55

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

Nézőpontok/Történet

Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény // Egy hely + Építészfórum

2024.01.16. 11:41
9:03

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.