Egy pajtaszínház építése – BME alkotótábor, 2010.
Vissza a gyökerekhez! Az építészetet igazán magából az építési folyamatból, saját verejtékes munkánk árán érthetjük meg. Ilyen tapasztalásban volt része azoknak, akik részt vettek a BME 2010-es alkotótáborában, és pajtaszínházat építettek Valkonyán. A történetet Láris Barnabás és Kóris János Dániel meséli el.
A történet 2008 tavaszán kezdődött. Kemes Balázzsal (BME Középülettervezési Tanszék) és Varga Imrével (BME Urbanisztika Tanszék) elhatároztuk, hogy alkotótábort szervezünk. Úgy gondoltuk, az egyetemi képzésében fontos lenne egy olyan fázis beiktatása, melynek során a megtervezett építményt el is készítjük, teljesebbé téve ezzel az építészeti tevékenységet. Együttműködésre nyitott kistelepüléseket próbáltunk keresni. Ekkor akadtunk Reischl Gábor tanár úr korábbi táborainak színhelyére, egy kicsiny zalai falura, Valkonyára. Az akkori alkotótábor során községháza átépítés, kápolnafelmérés, és egy kerti építmény tervét készítettük el. Még ugyanebben az évben felkeresett minket a polgármester, Rejtélyiné Nagy Gabriella, hogy a kerti építményre lehetne pályázni. A pályázat tárgya pajtaszínház volt. A hallgatók által készített kerti épület paraméterei tökéletesen illeszkedtek a pályázati követelményekbe, ami egy olyan szabadtéri nyitott szín építését támogatta, mely alatt nyári szabadidős tevékenység végezhető. Az általunk készített tervnek ettől kezdve lett a neve pajtaszínház. Az akkori támogatásból semmi sem lett, viszont lelkes civilek és intézmények összefogásával, támogatásával 2009 nyarán már a jogerőssé vált építési engedélyezési tervek birtokában álltunk neki az alapozási munkálatoknak. Ekkor a majdani pillérek pontalapjai és a színpad betonszerkezete készült el. Az alaptestek téliesítését követően kíváncsian vártuk a folytatást, mely idén nyáron be is következett…
(Láris Barnabás)
Valkonya alkotótábor 2010. 07. 18. – 25.
Nagy meglepetés volt számomra, mikor kiderült, hogy lehetőségem lesz részt venni az idei valkonyai építőtáborban. Első év építész kar után, számomra ez jelentette az első szakmai gyakorlatot egy építkezésen, mikor az ember nem rajzol, hanem megvalósít. Talán a tábor különlegessége abban rejlett, hogy nem egy sztereotípiákat kergető, nagy darukat megmozgató, irodaházi, lakóparki építkezésre kerültem, mely általánosan az emberek szeme előtt lebeg. Ettől itt a helyszín és a feladat is gyökeresen különbözött.
Megérkezve július 18-án a kis 67 fős zsákfaluba, egy igen egyedi, nyugodt zalai táj fogadott, Valkonya. A turistaház udvarán pedig pár esőtető, padokkal, tűzrakó hellyel, és maga a Pajtaszínház tervének első megvalósult fázisa, az alapozás (színpadalap, pillér alapok) volt látható. Az első vacsora után részletesebben szemügyre vettük a tervet. A tervezők prezentálták gondolataikat. A17 fős diák társaságból kialakult 4 csapat, és egy „vetésforgó" rendszer, annak érdekében, hogy mindenki megismerkedjen az összes munkafolyamattal, és emellett pihenésként 1-2 napon a gasztronómiában is remekelhessen.
1. nap: Megkezdődött a rendezés, előkészítés, a korábbi esőtetők elbontásával. Napközben megérkezett a faanyag, a zsindelyek, alátétlemezek, amiket az építkezés helyszínére cipeltünk. A lányok a betonpillérek, vasak lefestése után a csavarokat rakták össze, lenolajazták a faanyagot. A nap végére elkészült a keret összeállító segédszerkezet, mely az oszlop gerenda merőlegességét biztosította.
2. nap: Az egész délelőtt a gerendák alsó síkjának meghatározásával telt. Végül emeltünk felül 5, alul 15cm-t. Ezután időigényesebb művelet volt, a szerkezet vízszintezése, megfelelő méretre való leszabása, és a rögzítő vasak helyének a beszabása fűrésszel. A segédszerkezettel előre össze tudtuk csavarozni a keretet (oszlop 3, gerendán 4 darab 16-os csavarral). Mikor a földön kész volt, jött a felállítás. Együttes erővel sikerült is felemelni a keretet. Melyet gyorsan 3 -3 csavarral a pillérekhez rögzítettük. Ez nagy kilométerkő volt. A nap végére 4 keret állt.
3. nap: Folytatódott a keretek állítása, délutánra felkerült a nyolcadik, utolsó keret is. Majd a kellő precizitással beszabott 4cm vastag koszorúpallók napnyugtára összefogták a kereteket. A szerkezet merevségét ideiglenesen keresztlécekkel fokoztuk.
4. nap: Következett a szarufák felhelyezése a nyolc keret közé összesen 7x7 db-ot rögzítettünk. Ezt követően elkezdődött a deszkázat méretre vágása, felhelyezése.
5. nap: Fáradságos kisiparos munkát jelentett a kb.140 m2 felületre a deszkák szögelése, s a köztük lévő távolság tartása. Végére érve a deszkázásnak következtek a szerkezet merevségét biztosító OSB lapok, majd túlórába nyúlva a szegőlécek, zsindely-alátétlemezek, és a kétoldali bádogozás. Közben, akik nem fértek fel a tetőre, az esőfogó kavicságyat kezdték el ásni.
6. nap: Kora hajnali hajrával indult a tetőn a téglány formájú bitumenes zsindely szegezése. Pontos munkára volt szükség itt is. Kisebb verseny alakult ki a tetőn és a kavicságyon dolgozók között itt a végső hajrában. Persze mindkét csapat számára a minőségi megvalósítás volt az elsődleges szempont. Az eredményes munka meghozta gyümölcsét, hiszen szombat kora délutánra már állt a Pajtaszínház.
Tábor végén ráeszmélve, találó kezdés volt a kis tetők szétszedése, mert szinte ugyanazt a szerkezetet bontottuk, amivel a színház felépítményénél találkoztunk, a folyamat inverzében. A 2. nap délelőttjét kiemelném, mert ritka dolog manapság az iparosított, nagyüzemi „házfelhúzások" közepette, hogy az építésznek lehetősége van látni, érezni, hogyan születik műve, s így ha kell változtathasson azon.
Mindenki számára kontrasztos élményt nyújtott a kész mű mellett felidézni a kezdeti állapotot. Az utolsó estét talán nevezhetnénk a tetőrész „műszaki átadásaként", hiszen alatta tartottuk meg a vacsorát. Szerencsére páran a faluból is megtiszteltek bennünket a társaságukkal. Habár napközben égett a kezünk alatt a munka, az esték folyamán, bejárogattuk a dombvidék egy kis szegmensét, szinte minden este volt vendégünk is. Jókat beszélgettünk. Számomra nagy élmény volt megismerkedni a fával, mint a legősibb építőanyaggal, betekintést nyerni az ácsok világába, az ácsmester Láris Kálmán mellett dolgozni, aki az építkezés feje, és motorja is volt egyben.
Végezetül idézném az egyik falubéli lakos utolsó este elhangzott gondolatait, aki a régi építők szellemiségének egyik ismérvéről tárgyalt miszerint, ők a szó helyett hogy „építek" azt használták, hogy „épülök", mely szerintem mind gondolatban, mind az életben egy követendő szemlélet. S bátran mondhatom a tábor végére, épültem!
Kóris János Dániel, Budapest, 2010. 08. 06.
Utószó:
A pajtaszínház avató ünnepsége 2010. szeptember 18-án tartandó Gesztenyeünnep keretében lesz, melyre mindenkit szeretettel vár Valkonya.
építész munkatársak: Bagdy Eszter, Bors Eszter, Dévai Zoltán, Dobos Hajnalka, Eleőd Ákos, Erőss Barbara, Fazekas Imre, Kemes Balázs, Kóris János Dániel, Láris Barnabás, Láris Kálmán, Medvey Boldizsár, Oszlányi Soma, Pethe Ádám, Posztós Ágnes, Rózsa Dániel, Soltész László, Szabó Antónia, Szabó Máté, Tóth Ádám, Varga Imre