Egy város 65 épületben - a dubaji Jumeirah Lake Towers

A negyednek körülbelül 60 ezer lakosa van, területe 730.000 m2, így a lakósűrűség kb. 80.000 fő/km2. Ezek alapján kijelenthető, hogy egy toronyháznak és környezetének megtervezése nem kisebb feladat, mint egy település megtervezése, csak itt a hagyományos városszövet két dimenzióján kívül van egy harmadik ág is, amely a felhők felé nyúlik. Baktay Andrea írása.

Dubaiban az elmúlt 40 év alatt épült 911 felhőkarcoló alapvetően két területen helyezkedik el, mindkettő a városon végig vezető, kétszer 6 sávos Sheikh Zayed Road mentén található. Az “óvároshoz" közelebbi részen állnak a régebbi felhőkarcolók, amelyek a magját képezik a máig gyarapodó városrésznek, aminek központi eleme a Burj Khalifa. A felhőkarcolók második csoportja az elsőtől mintegy 15 km-re Abu Dhabi felé fekszik, ennek egyik negyede a Jumeirah Lake Towers (köznevén JLT), amely 80 felhőkarcolójával meghatározó része a városképnek. A telepítéskor szemelőtt tartották a 52 km-es metróvonalhoz való kapcsolódást, megállóit a negyedben 2008-ban kezdve kezdték el építeni és 2009 végén adták át. A Nakheel cégcsoport általi fejlesztés nevét a területről (Jumeirah, mely szó jelentése arabról lefordítva: gyönyörű) és a mesterséges tavakról kapta, melyek a negyednek koncepcionálisan és fizikailag is a legfontosabb szervezőelemei. A beruházást 2004-ben jelentették be, és még abban az évben megtörtént a telkek kiparcellázása és értékesítése magánbefektetőknek. Akkoriban a városnak ez a része szinte üres volt. 

A szabályozási terv szerint a felhőkarcolók zöme 26 csoportban (cluster-ben) a szeveződik a tavak köré, ezek mindegyike 3 telket tartalmaz. Egy-egy clusterben a két szélső torony mindig 35-40, és a középső 40-45 emelet magas. A tornyok építészetileg különböznek, igyekeznek önálló karaktert felmutatni, törekedve a könnyen felismerhető, “ikonikus" jellegre. A hármas csoportok közös pódiumon állnak, amire felvezet egy központi gépkocsi behajtó, és ezen át közelíthetőek meg a parkolók. A pódium párszintes, az épületkontúroknál kiterjedtebb alépítmény, amelyben az tornyok előtt és alatt parkolók, a tó felőli oldalon pedig különböző szolgáltatók vannak. A bejelentés után bő két évvel, 2006 decemberére épült meg az első épületet, 2011-re elkészült a tornyok 80%-a és 13 év alatt pedig a teljes beruházás, 80 torony. Funkciójukat tekintve a felhőkarcolók 40%-a tisztán lakóépület, 34 %-a vegyes felhasználású (az alsó 10-20 szinten iroda, felette lakások), 21%-a iroda és 5%-a hotel.

A tavakat és a sétányokat 2008-ban adták át, és sorban nyíltak meg az üzletek, intézmények, népesült be a terület. A tavak körül futó gyalogosutakról élvezhető a tó és a felhőkarcolók látványa egyik irányban, másik oldalt az épületek szegélyezik, ahol lépcsőzetesen, a felhőkarcolók pódiumában több szinten találhatók üzletek: élelmiszerbolt, kozmetikai szalon, fénymásolda, éttermek, gyógyszertár, de óvoda, orvos, sőt még két egyetem is működik itt mint egy kis város a városban. A szolgáltatók, a sétányok megközelíthetőek a felhőkarcolókból a pódiumokon át, illetve az épületeken kívülről is.

2012-ben, 4 évvel a tavak befejezése után a fejlesztők úgy látták, hogy a terület még tovább fejleszthető. Egy nagy, rendkívül progresszív és előremutató átalakításba kezdtek: az egyik, mintegy 55.000 m²-es tavat feltöltötték és megépítették a helyén Dubai legnagyobb nyilvános parkját. Ez egyértelműen egy hatalmas beruházás, hiszen a nagy költséggel megépített, feltöltött és beüzemelt tavat feláldozták, és újabb nagy költségek árán feltöltötték, és helyén egy minden szempontból igényes, kertészetileg is szépen kialakított parkot hoztak létre. A lakók egy része eleinte háborgott, főként akik “prime" kilátású, tóra néző lakást vettek-béreltek, de végül a beruházás egyértelműen jónak bizonyult. Az átgondolt városfejlesztésnek köszönhetően a parktól valóban felpezsdült az élet a JLT-ben. A benne található hatalmas játszótér rengeteg gyereket és családot vonz, de épült egy kosárlabdapálya és futósáv is. Az új felület többi része egyszerűen zöld, ahol csapatok kriketteznek vagy akár a környéken dolgozók is szívesen ücsörögnek a fűben ebédszünetben vagy munka után. Új tevékenységeket is idevonzott a park, például havonta egyszer bolhapiacot tartanak, télen szabadtéri mozi üzemel itt, a gyalogos utak mentén kiállításokat rendeznek, néha pedig egy vurstli is megtelepszik. Összességében egy nagyobb léptékű közösségi élet kezdett formálódni, mivel létrejött egy terület, ahol alkalom nyílt a társadalmi érintkezésre kötetlen formában.

A dubai-i táj nem a sokszínűségéről híres, itt azonban mégis egy ingergazdag, élhető közeget hoztak létre, mert a két szabadidős terület dinamizmusa jól kiegészíti egymást ugyanazon felhőkarcolók árnyékában: a tó körüli szolgáltatók megadják az infrastruktúrát a városias, kiülős szórakozáshoz, ahol mindenki találhat magának megfelelő kávézót, éttermet és bárt, fagyizót, emellett a park pedig laza “természetes környezetben" való időtöltésre ad módot. A JLT példája elgondolkodtató. A fejlesztések okozta pozítív változások arra engednek következtetni, hogy a felhőkarcolók okozta elszigeteltség-érzésnek valójában az urbanisztikai értelemben vett elszigeteltség az oka, okozója, nem önmagában a toronyházak, amelyek tulajdonképpen összesen annyiban különböznek a modern társasházaktól, hogy az ember pár másodperccel tovább utazik a liftben. 

Gondoljunk bele, hogy egy-egy épületben egy kisebb falunyi ember lakik, az egész negyed pedig egy teljes kisvárost foglal magában, mind népesség, mind infrastruktúra terén, pedig nincs egészen 1 km² se. A Jumeirah Lake Towersnek körülbelül 60 ezer lakosa van, területe 730.000 m², így a lakósűrűség kb. 80.000 fő/km². (Ez a 730.000 m² magában foglalja tavakat és a parkot is, melyek együtt nagyjából a terület harmadát foglalják el.) Összehasonlításképpen a 63.000 fő népességű Kaposvár lakósűrűsége 559 fő/km² és a hasonló alapterületű (0,9 km²) Gazdagréti lakótelepé 13.540 fő/km². A JLT a világ legsűrűbben lakott (40.000 fő/km² felett) 0,9%-ába tartozik, Hong Kong hasonló magasépítésű (70-130.000 fő/km²) és többek között India, Kenya szegénynegyedeivel együtt, ahol a lakósűrűség elérheti a 200.000-300.000 fő/km²-t is. A nagy számokkal együtt és a rossz példákkal ellentétben a JLT mégis élhető, ennek bizonyítéka a dubai-i ingatlanpiacon elfoglalt helye is.

Azt mondhatjuk, hogy egy toronyháznak és környezetének megtervezése nem kisebb feladat, mint egy település megtervezése, csak itt a hagymányos városszövet két dimenzióján kívül van egy harmadik ág is, amely a felhők felé nyúlik. Talán ez a titka az egésznek: ebben a kontextusban, amikor egy még nem létező városrésszel egyszerre jön létre egy felhőkarcoló-negyed és ezért nem rendelődik alá városszerkezetnek vagy pusztán az úthálózatnak, a toronyház több lesz, mint egy hirtelen kicsúcsosodása a hagyományos két dimenziós városszövetnek. Több, mint egy élősködő, alapterületéhez képest aránytalanul nagy energiát elszívó góc. Ha átgondolt várostervezéssel megfelelően kezeljük a felhőkarcolók léptékét és a környezetét is hasonló nagyságrendben alakítjuk hozzá, akkor az képes lesz teret adni maga körül a benne lakóknak, ezáltal egy JLT-szerű futurisztikus negyed is élhetővé válik. Ennek megteremtése egyáltalán nem egyszerű, hiszen rengeteg változótól függ, nincsenek rá kőbe vésett megoldások, hanem érzékeny odafigyelés, fejlődőkészség és igényesség kell hozzá.

Baktay Andrea