Eseménytér és olvasópavilon a Hamzsabégi sétányon - Balla Gábor diplomaterve

Balla Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős hallgatója diplomatervében a Kosztolányi Dezső tér közelében található, vasúti töltés és kertes épületek között húzódó „félvárosi" sétány újraértelmezésére, funkcionális gazdagítására készített koncepciót. A „lombkorona-paplanra" rímelő többrétegű tető alatt alá - két elhasználódott sportpálya helyére - rugalmasan használható átmeneti terek szövedékét helyezte el, amelyek közösségi eseményeknek, bolhapiacnak, illetve kávézó-olvasópavilonnak egyaránt helyet adhatnak.

A terv célja

A munka arra a problémára kíván választ adni, hogy milyen eszközökkel, mekkora mértékben és milyen módon avatkozhat be az építész egy városi szövetben elhelyezkedő közpark/sétány megtervezésébe úgy, hogy az városfejlődési szempontból és közfunkciókat tekintve is hasznos legyen, fenntarthatóságot és fejlődést generáljon a park életében. Kérdés, hogy az adott helyen milyen ellentmondások, problémák találhatók, milyen beavatkozás teheti a környezetet optimális mértékben kihasználttá, továbbá mire lenne szükségük a környéken lakó és a területet használó embereknek.

 

 

A helyszínről

Diplomatervem helyszínéül a Budapest XI. kerületében található Hamzsabégi sétányt választottam, amely a Fehérvári utat a Bartók Béla úttal 800 méter hosszan összekötő, 45 méter széles, hársfákkal teli, kelet-nyugati tájolású sétány. Középen a teljes hosszon 3 méter széles aszfalt járda húzódik a lombkoronák alatt, lehetővé téve az átlátást és a közlekedést. A sáv déli oldalán kétvágányú vasútvonal húzódik, amely a Kelenföldi pályaudvart köti össze a Keleti pályaudvarral. A vágányok töltésre épültek; ez egyrészt elvágja a városrészt, másrészt intimitást ad a sétánynak, azonban a viszonylag sűrű tehervonat-forgalom konstans zajjal emlékeztet: mégis városi környezetben járunk. Az északi oldalról kerítéssel elválasztott, előkertes lakások, vagy lehatárolás nélküli többszintes épületek sora húzódik. Városszerkezeti szempontból érdemes megemlíteni: úgy tűnik, a hossztengelyre merőlegesen egy másik tengely is húzódik, amely a töltés mögötti kertvárosi övezetet kötné össze a Kosztolányi Dezső tér és a Feneketlen tó – Villányi úti területtel. Ezt azonban a töltés jelenleg kettévágja.

A tervezési folyamatról

Az első lépésektől fogva uralkodó volt az áramlás és a helyszín hosszú dinamikus aránya, a vasút, illetve a „fél-városi" környezet jelenléte. Nyilvánvalóvá vált, hogy kiemelt szerep jut a fedett-nyitott tereknek, illetve a végleges funkciócsoportok között a szabadtéri átjárásnak. Vizsgáltam a jelenleg is funkcióval bíró szakaszokat, amelyek főleg sportpályákat, kutyafuttatót takarnak. Ezek a pályák bizonyos kopást eredményeznek a hosszú, értékes „lombkorona-paplanban", ám kétségtelenül szükségesek a park életében. Két tönkrement burkolattal bíró pályát, „kopást" később tervezési helyszínként értelmeztem, amelyek helyüket tekintve jól beillettek a hossztengely egyenletes lüktetésébe, illetve így el lehetett kerülni a faállomány ritkítását is, amely szintén fontos alapelvet jelentett kezdttől fogva.

Az új funkciókról

Mivel a tervezési terület az analízis után ilyenformán kötötté vált, ezért az addig párhuzamosan kutatott funkciókat megpróbáltam párosítani az adódó két helyszínnel. Ha hagyományos értelemben véve szeretném leírni az új funkciókat, akkor a piac és szabadtéri könyvtár szavakat használhatnám. E helyett inkább az eseménytér, árucserére, gyülekezésre alkalmas hely, szabadtéri olvasótér, köztéri pavilon kifejezések pontosabbak (az egyszerűség kedvéért azonban a továbbiakban piac és könyvtár). A terveken szereplő, pavilon jellegű építményekben olyan rugalmasan változtatható funkciójú tereket hoznak létre, amelyek célirányos használatnak megfelelően terveződtek ugyan, de az időben és/vagy igényekben felmerülő esetleges változásokat könnyen le tudják követni. Erre a pavilonok szerkesztésmódja és szerkezetei adnak lehetőséget.

 

 

A tervezett épületekről

Mindkét épület esetében olyan falkonstrukciók határolják a nyitott és zárható tereket, amelyekbe a fenntartók és a felhasználók szabadon elhelyezhetnek ülő- és pakoló felületet adó lemezeket. A piac a sétány nyugati végéhez közelebb lévő, magas épületekkel határolt részében helyezkedik el, közel a Bartók Béla úthoz, a könyvtár pedig a tengely közepéhez közel kap helyet. Mindkét épület zárható és fűthető terekkel, valamint vizesblokkokkal is rendelkezik, amelyek szezonálisan és napszakonként is nagy nyíló felületekkel zárhatóak-nyithatóak.

A piac földszintes, itt nincs áthidalandó szintkülönbség, csupán burkolatváltás található a park és az épület határán, így bárki bármikor – akár véletlenül is - a terekben találhatja magát. A funkciót tekintve itt inkább tárgyak cseréjéről, bolhapiacról van szó, mintsem élelmiszer- cseréről. Azonban a falakba helyezhető lemezek és a terek szervezése alkalmassá teszi az építményt egyéb események lebonyolítására is (rendezvény, kisebb előadás, kiállítás stb.).

A könyvtár szerkesztése hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt három változó szintet követ a lábakra állított padló, amelyekre rámpák vezetnek fel. Ez egyrészt a sétányon belüli pozícióból adódik, mivel ezen a helyen kívánatosnak éreztem kisebb eltartást a földtől, hogy ezáltal az épület - a szó szoros értelmében - ne vegyen el területet a sétány felületéből, hanem valamiféle alárendelt viszonyba kerüljön környezetével. A négy rámpának köszönhetően ugyanakkor inkább a látogatók célirányos döntésétől függ a terekbe való bejutás - ezáltal könnyebben felügyelhető, koordinálható az épület általános esetben és különleges események alkalmával is. Bizonyos helyeken a szintkülönbségeket kihasználva, a rámpák és a padlólemezek alatt kisebb tereket, vizesblokkokat alakítottam ki.

A funkciót tekintve szintén a falakba helyezhető lemezek segítségével lehet használni a tereket. A kisszámú könyv és folyóirat a zárható terekben polcokon kap helyet, ahol a helyiség lépcsőn megközelíthető, továbbá kávézóval és raktárral egészül ki. Az épület másik végén található zárt térben helyezkedik el a ruhatári és információs tér a vizesblokkal.

A szerkezetekről

A könyvtár padlóját és mindkét épület tetőszerkezetét perforált acéllemezek adják, melyek az épületek teljes egészén áteresztik a fényt és a csapadékot. Ezek a három rétegben végigvonuló lemezek úgy viselkednek, mint a sétány egyéb helyein a záródó lombkoronák, vagyis csupán késleltetik a csapadék lehullását és árnyékolnak.

 

 

A perforáció nem homogén. A falak környezetében egyre inkább záródik, míg távolodva ritkul. Mérete a padló esetében és a külső terekben járható felületet biztosít, a belső terekben pedig teljesen megszűnik. Ezek a szerkezetek végig beton alapba fogott acéloszlopokon nyugszanak, amelyek a padló esetében acél gerendaráccsal egészülnek ki. A tetők távtartó rendszerrel illeszkednek az oszlopokra, melyek utólagosan, csavarral feszítettek. A vízszintes irányú merevítést a három rétegű tető és a földbe fogott oszlop összeépítéséből származó teherbírás adja.

E szerkezetek elkészülte után, a téliesíthető terek köré szintén acél tartószerkezeti váz épül, amely kapcsolódik az említett oszlopokhoz is. Az oszlopok ezeken a helyeken 60°-os szöget bezáró háromszög-raszterben helyezkednek el. Ezután két oldalról polikarbonát szendvicsbe zárt, áttetsző (okalux) hőszigetelő réteget helyeznek el, amely a tetőn (a perforált acéllemezek alatt) e terek vízelvezető síkját is adja külső vízelvezetéssel.

Végül a tömör beton alapozásra és lábazatra 3 cm vastagságú előregyártott, vasalt beton lapok kerülnek, amelyeket 3-9 cm x 5 cm-es vékonybitumenes-lemez kasírozású beton távtartók tartanak el egymástól. E szerkezet a távtartókon és a lapokon keresztül 25 mm-es acél szárra fűződik. Ezáltal csipkeszerű, átlátható, mégis nagy súlyú falszerkezetet kapunk, ami lehetővé teszi az öntött műanyag lemezek integrálását, így átrendezhető, multifunkciós tereket nyerhetünk.

A felsorolt szerkezetek egymástól függetlenül, különböző ütemben épülnek, és nincsenek kapcsolatban egymással. A tetőkön (a zárható „dobozok" felett) flexibilis napelemek gyűjtik az energiát, amelyeket a perforáció szerint lyukasztanak, és ragasztással rögzítenek. Ezek egyrészt a közműre csatlakoznak, valamint elektromos padlófűtést működtetnek.

A töltésről és a terület rendezéséről

Az épületek formálása során a töltéshez és a vasúthoz való alkalmazkodás sokszor komoly problémát jelentett. Végül a terv nem kíván versenybe szállni, vagy konkurálni ezzel az adottsággal, inkább tudomásul veszi a vasút jelenlétét. Így csupán a töltés felé forduló tömör betonfalak „horgonyozzák le" az épületeket. Ezzel nem sérül a rézsűn található sűrű növényzet sem, amely jó takarást szolgáltat a vonatokkal szemben.

 

 

A beépített két sportpálya számára alkalmas helynek tekintem a sétány közepén kinyíló teresedést, összekapcsolva az ott meglévő kisebb, elkerített kerttel. E kert kialakítása és koncepciója véleményem szerint nem ér el megfelelő minőséget, ahogy a sétány többi zöldfelülete is további kerttervezési, tájépítészeti feladatokat adhatna.

Városszerkezeti szempontból javaslatként szerepel két helyen áttörés a vágányok alatt, megnyitva az utat az észak-déli tengely irányában és a piac környezetében. További javaslatom, hogy a sétány hosszán több helyütt értelmetlenül, önkényesen lekerített zöldterületek határai szűnjenek meg, ezzel téve összefüggővé a sétányt teljes szélességében és hosszában.

Balla Gábor

Videó a helyszínről>>>

Köszönöm

konzulensemnek, Turányi Gábornak,
opponensemnek, Golda Jánosnak,
segítőimnek, Dobri Katának, Gaál Krisztiánnak, Jakó Andrisnak, Losonczi Kálmánnak, Percz Gábornak, Radnóczi Áginak, Zsilinszky Beának, családomnak és minden önzetlen támogatónak, hogy munkám elkészülhetett.

---

Sétány Budán - Balla Gábor diplomamunkája

konzulens: Turányi Gábor DLA
témavezető: Göde András
opponens: Golda János