Extrémsport-központ Pécsett

Pécsett is egyre nő az utcai sportokat űző fiatalok száma. A probléma adja magát: hogyan lehet ezeket a srácokat egy „hivatalos" sportcentrumba vonzani, hiszen annak az életstílusnak, amit a fiatalok képviselnek, pontosan a szabadság a legvonzóbb része.Csikós Gábor diplomadíjban részesült munkája.

A cél
Napjaink súlyos problémája a gyerekek iskolán kívüli szabadidejének tartalmas kitöltése. Egyre növekvő igényük a szabadságra és a szülők megélhetésért folytatott mindennapos küzdelme sokszor valós és átvitt értelemben is az utcára kényszeríti őket. A fentiek és a divatos külföldi tendenciák hatására jelentősen nő az utcai sportokat űző fiatalok száma. A probléma adja magát: ezen sportok űzése igen komoly károkat okozhat az épített környezet értékeiben. Mi lehet a megoldás? A világon mindenütt probléma a „srácok" egy helyre vonzása, mivel ennek az életstílusnak, amit a fiatalok képviselnek, pontosan a szabadság, a korlát nélküliség a legvonzóbb része. Olyan komplex életérzés, ami lehetővé teszi az adrenalinszint maximumon tartását a nap 24 órájában. Ezt mesterséges módon előállítani nagy kihívást jelentő építészeti feladat. Ezen sportokhoz társítható még a sportmászás, mivel véleményem szerint ugyanúgy alternatívát nyújt a fiatalok testmozgására, mint a klasszikus street sportok (BMX, görkorcsolya illetve gördeszka). Sőt, ezek a fiatalok tapasztalataim szerint szívesen teszik próbára magukat ebben a nagy erőfeszítést igénylő sportágban.

Az egyik legfontosabb rendező elv, ami vezetheti az építész kezét a feladat megoldása során, a variálhatóságra való törekvés. A szabadidejükkel gazdálkodva biztosítani kell nekik azt az alternatívát, hogy a „játszóterüket" szabadon, kedvük szerint alakíthassák. Komoly kihívás a téli és a nyári igények közötti eltérés.

 

 

A helyszín
A helyszín kiválasztása sok fejtörést okozott, mivel a városban a beépítési viszonyok igen telített képet mutatnak, emiatt nagyon nehéz az aktív vérkeringésbe illeszthető és a vélhetően nagy zajterhelés szempontjából is megfelelő területet találni. Ugyanígy meghatározó volt a létesítmény fenntarthatóságára és a jó megközelíthetőségére való törekvés. Egyrészt az „utcakölykök" sem szívesen mennek a világ végére, másrészt az általuk használt szerkezetek sem valók nagy távolságok megtételére. A sikeres helyszínválasztás fenntarthatósági szempont is: a jó megközelíthetőség megkönnyíti a versenyek és bemutatók szervezését.

Mindezek mellett különös figyelmet szenteltem annak, hogy olyan helyszínt találjak, ami városszerkezeti problémát is orvosol. Így találtam rá a Pécs Budai városrészében található köztelepre, mely egykoron a panelüzem öntőtelepeként funkcionált, majd ennek megszűnésével parlagon-üresen tátong a 6-os számú főút szomszédságában. A telek adottságai megfelelőek, szinte változtatás nélkül képes kiszolgálni az új funkció által támasztott követelményeket. A tervezés folyamán a telek esetleges gyengeségeit igyekeztem kiküszöbölni. Az egyik felmerülő probléma az idők során a főút melletti szolgáltató övezet közé ékelődött lakózóna kezelése, figyelembevétele.

A terület méretéből és adottságaiból adódóan sok olyan funkció megoldására is alkalmat ad, amivel a konkrét építészeti terv nem hivatott foglalkozni. Ezeket a kérdéseket csak koncepcionálisan szeretném érinteni, és mint esetleges fejlesztési irányvonalat előrevetíteni. Ide tartozik egy esetleges BMX, cross, illetve, dirt jump pálya kialakítása, mely akár nemzetközi versenyek lebonyolítását is lehetővé tenné a sportág számára.

 

 

Az épület
Egyetemi éveim alatt mindvégig nagyon izgatott a kint és bent, nyár és tél viszonya egy épületen belül. Elképzelésem szerint nem lehet egy épületet csak úgy, véletlenszerűen négy évszakosra tervezni. Az építészeti programban pontosan definiálni kell melyik tér milyen viszonyban áll az öt körülvevőekkel.

Diplomamunkámban ezt a pontos definíciót kerestem azzal a nehezítéssel, hogy egy olyan társadalmi rétegnek tervezem az épületet mely eredendően elutasít minden pontos meghatározást, kötöttséget. Első elképzelésemben egy hatalmas tömör, zárt lappal lefedett tér megtervezése volt a cél. A tervezési folyamat előrehaladtával ez a fedés egyre lejjebb került. A legkedvezőbbnek az a magasság bizonyult, ami még emberi léptékkel nem nyomasztó. Az épület déli-nyugati sarkán 3,4 méter, míg a szélnek-esőnek jobban kitett észak-északnyugati oldalon 2,1 méter. Az időjárást még jobban kizárandó az épület nyitott, de egyben fedett teréből a hátsó északi részen a függőleges síkokban is eltér a lefedés és a küzdőtér éle. Ezzel a megoldással elértem, hogy egy közel 800 m²-es nyitott, de fedett terem legyen, ahová a környező események képesek befolyni. Ezt a folyamatot segítendő a küzdőteret egy szint magasságával, 3,5 méterrel lesüllyesztettem a külső terepszinthez képest. Az így kialakult „csarnokban" az éppen aktuális rendezvényhez, tevékenységhez lehet alakítani a berendezést. Ezek a sportolók mindig keresik az újat, a keményebbet, a vadabbat. Sokat beszélgetve velük, arra jutottam, nem lenne szerencsés egy fix, adott berendezési sémát létrehozni nekik. Nekik tér kell! Majd ők a saját képükre alakítják.

 

 

A fedésül szolgáló tárcsa egy lyukas fánk, egy befele forduló átriumos funkciócsoport. Minden a sport és a látvány köré van szervezve. Öltözők, melyekben görkorcsolyával, bringával is el lehet férni, sportfelszerelést árusító üzlet, büfé és annak „terasza". Mindegyik tér kilátást biztosít az alattunk zajló eseményekre. Az épület másik fontos egysége a mászóterem. Legegyszerűbben talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a kiszolgáló egységeket magában foglaló „lyukas fánk" tetejére helyeztünk egy lefele fordított poharat. Ennek a pohárnak a belső oldala hozzávetőlegesen 3000 m² mászófelület, amely közvetlen kapcsolatban áll a külső környezettel, a levegővel. A mászófal keleti kérge mögött a dupla támfal tartófalai közt kapott helyet a többi kiszolgáló egység. A teherliftben 12 görkoris, deszkás, BMX-es fér el. Az orvosi szoba és a gondnoki szoba közvetlen kapcsolatban van a térszinttel. Az épület harmadik egysége az az ágyúcső-szerű kilátó mely több funkcióval bír, mint azt elsőre gondolnánk. Fontos szerepe van például a mászóterem megvilágításában. Lamelláin át szórt fényt enged a mászóterembe. Megjelöli a bejáratot a hétköznapi emberek számára, és talán ami a legfontosabb; ez egy olyan publikus tér, ahová a bámészkodók is gond nélkül betérhetnek és bepillantást nyerhetnek az itt „élők" hétköznapjaiba. A végére sétálva pedig könnyedén felmérhető, hogy érdemes-e lemenni a haverokhoz a „parkba" egy két új trükkre, vagy csak úgy sztorizgatni.

Csikós Gábor
Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar
Tervezési és Építészeti Ismeretek Tanszék

Konzulens: Bachman Zoltán

---

OPPONENCIA - Csikós Gábor diplomatervéhez

Extrémsport-központ, Pécs 2008

Az extrém sportok alaptörvénye: annál jobb, minél extrémebb. Ne spóroljunk az adrenalinnal! Ha mászunk, függőleges sziklafal kell. Ha ugrunk, híd vagy toronyház kell.  Kajakozni sziklás-zuhatagos hegyi patakokban, motorozni pedig leginkább a Himaláján érdekes.

Az extrém sportok 80-as évekbeli előfutárai, a görkorcsolya, a gördeszka és a bmx mára hagyományos sportággá csendesültek. Ezt az is mutatja, hogy szervezetek alakultak, versenyeket rendeznek és saját pályáik, csarnokaik épülnek országszerte. A városi dzsungel utcagyerekei városszéli rezervátumokba szelídülnek. Energiáik mederbe terelése segíti a társadalomba való beilleszkedésüket is, hiszen az önképzés és a másoktól való tanulás folyamatait indítja el.

Az építészet, ami befogadja az extrém sportokat, nehéz feladatot vállal. Egy szabad világnak keretet biztosítani anélkül, hogy ketrecet húzna köré. A dimenziótlanságnak dimenziót adni anélkül, hogy beszorítaná a teret. A dinamikus élet köré statikus építményt emelni anélkül, hogy elveszítené a lendületét.

Egyszerű, átlátható térszervezés kell. Az "udvariaskodó" helyiségszaporító gyakorlat helyett olyan életszerű funkcionális kapcsolatok, amelyeket a gyerekszoba nélküli gyerekek is magától értetődően tudnak használni. Akadálymentes közlekedés olyan értelemben, hogy akár gördeszkával is be lehessen járni az épületet. Külső és belső tér határát elmosva beengedni a külső világot a belső térbe, beengedve vele a szabadságot, a dimenziótlanságot és a lendületet is.

És olyan fajta építészeti világot teremteni, amely ezeknek a gyerekeknek a nyelvén beszél. Vagyis bárhogyan, csak máshogyan, mint a kommersz építészet. Látszólag nem érdekesek a formák, az arányok, a részletek; csak a másság, a szabad tér és a lendület érzékeltetése. Persze ennek az építészeti nyelvnek is lassan kialakul a saját szabályrendszere, ahogy az extrém sportok versenyszabályzata is.

Csikós Gábor alapvetően jó érzékkel nyúlt a témához és lendülete szerencsés módon átrepítette azokon a kisebb szakmai kátyúkon, amiket a ’való világban’ többnyire nem lehet kikerülni. Remélhetőleg úgy fog egyszer túljutni rajtuk, hogy a mostani lendület is megmarad.

Ha megvalósulna a tervezett épület, hamar az "extrém" gyerekek igazi otthona lenne.

Hőnich Richárd