Ezer évig állt a vártorony, hogy a felújítás után omladozni kezdjen

Szakszerűtlen felújítás miatt be kellett zárni a katalóniai Ivorra látványosságát. A gipsz az oka mindennek. 

A katalóniai Ivorrában (Girona/Gerona megye) ezer évet kibírt a Mór torony, a jelenleg 104 lelkes település egyetlen történelmi látványossága, és több mint félmillió euróból 2011 és 2015 között restaurálta a Generalitat (a katalán autonómia kormányzata) és a madridi fejlesztési minisztérium. A helyreállítást irányító építész majdnem az alapokig bontotta le a bástyatornyot, és arra építette fel az új formát. Csakhogy egy év után hullani kezdtek a kövek a toronyról. Azóta állványok és korlátok veszik körül, és hálóval védik az omladozó falrészt. Az építész Antonio Martí, az örökségvédelem szakértője kapta a megbízást a helyreállításra, de már 2016-ban háborogtak a helyi lakosok, mert nem tetszett nekik, hogy szürke, jellegtelen henger alakú lett az addig megszokott bástya.

Azonnal bezárták a torony tetején kialakított kilátót – amelynek belsejében Martí a helyreállítás során csigalépcsőt alakított ki -, amely utolsónak, hírmondónak maradt meg a XI. században épült várból, és csak az évszázadok viharai, azaz a háborúk, utoljára az ún. karlista háborúk (1833-1840, 1846-1849 és 1872-1876) tudtak kárt tenni benne (az utolsó, a harmadik hadműveletei már nem baszk és kasztíliai, hanem katalán területeken zajlottak). 

Most a Katalóniai Műszaki Egyetem (UPC) szakértőivel közösen zajlik a vizsgálat, hogy kiderítsék a helyreállításhoz felhasznált anyagokból, mégis mi okozta a faldarabok leválását. 

Az El Paísban megjelent cikk abban jelölte meg az egyik fő okot, hogy jelentősen eltért az addigi hagyományos eljárástól a habarcshoz felhasznált gipszpor gyártási módja. Az ipari gipszport ugyanis 150-200 fokig égetik, a hagyományosat pedig 800-1000 fokig. Márpedig a szakértők most fedezték fel megint, hogy a hagyományos gipsz ellenállóbb építési alapanyag, minőségben is, és a térségben bőségesen rendelkezésre áll. 

Két építészt kértek fel a hibák feltárására, és a felelősség megállapítására: José María Sanzot és Pedro Belt, utóbbi a gipsz tanulmányozásával foglalkozik doktori értekezésében. Bel leszögezte, hogy a helyreállítás nem alkalmas a kísérletezésekre. Ráadásul gyakran összetévesztik a mészt a gipsszel, és eddig kevés tanulmány foglakozott a gipsz felhasználásával a helyreállításokban. Mindkét szakértő elveti Martí védekezését, miszerint a gipsz nehezen bírja az éghajlati viszontagságokat. Bel szerint az ország földközi-tengeri partvidékének építészeti örökségének mintegy feléhez ezt az anyagot használták fel Gironától Sevilláig. 

A vizsgálatok eddigi eredményei, és a két szakértő véleménye alapján a kárvallott település polgármestere szerint nem a kivitelezők, hanem az építész követett el hibákat, ezért nem zárja ki, hogy a végleges szakértői vélemény alapján törvényi eljárást indítanak Martí ellen. 

Spanyolországban becslések szerint több mint 2 ezer várról, őrtoronyról, várkastélyról vagy valamilyen megerősített erődről tudnak, a legtöbb az andalúziai Jaén megyében (237) található, és ilyen mennyiségben és sűrűségben csak Szíriában és Palesztinában fordulnak elő. A spanyol állam az idegenforgalom 60-as években kezdődött fellendülése után még a demokratikus fordulat utáni kormányok is kiemeltek jó néhány jó állapotú vagy fekvésű várat, és helyreállítása után gyakran szállodákká, vagyis paradorokká alakították őket. 

Ivorra Mór tornyának esete nem egyedülálló, három éve nagy port vert fel Cádiz megyében a IX. században épült Matrera várának esete, igaz, ott nem a helyreállítás minősége volt a botránykő. Az építészek helyreállítás helyett modern formákkal és anyagokkal egészítették ki a romos vártornyot, és ezzel megváltoztatták a táj addigi összképét. A vita azóta is tart az érdekelt felek és egyesületek között, és még az ArchDaily is cikket szentelt az esetnek.

Forrás: El País

Sobieski Tamás