Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
Részletes bírálat
15. sz. pályamű:
Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium
VIII. Horváth Mihály u. 8-9.
Az épület már megépültekor, 1912-ben oktatási komplexumnak épült, óvodát, külön leány és fiúiskolát, lakásokat építettek. Mára az épületben az ország talán legrangosabb általános és középiskolája működik.
Nagy volt az eredeti épület is, de az új részekkel együtt igazán lenyűgözőek a méretek. Az épület nettó szintterülete 9313 m2 hét szinten.
Az építész feladata is kettős volt: egyrészt fel kellett újítani a régi épületet, amely maga is egy értékes alkotás, s melyhez csak a megfelelő alázattal lehet hozzányúlni, másrészt az új funkcióknak új tereket kellett létrehozni alkalmazkodva a régihez, de a mai kor igényeit is maximálisan kiszolgálva.
A régi részen aprólékosan és gondosan kell a régit és megtartandót felújítani, egyenként kell megküzdeni az épületszerkezetek öregedéséből adódó szerkezeti és más problémákkal. Az iskola felújításakor ezen feladatuknak építészek és kivitelezők maradéktalanul megfeleltek: a részletekbe menően minden megújult. Jó hangulatúak a folyosók, egyedi jellegűek az ivókutak, kellemes az épület külseje.
Az új épületrésznél a nagy terek lehetőséget adtak volna egy mai építészetet képviselő, a régitől markánsan különböző épületszárny kialakítására. Így talán megoldható lett volna az a probléma, ami az iskola és a szomszéd épület összeépítésekor adódott, elsősorban az eltérő párkánymagasságokból, de stilárisan is. Az új épületrész, különösen az udvar felől kissé zavaros képet mutat, talán azért, mert túlzottan alkalmazkodni akar a szomszédjához, ugyanakkor magasságával "agyonnyomja" a Bagolyvárat.
A tervezők szerint is "poroszos" iskolába sajnos az új rész sem tudott otthonosságot és melegséget vinni, pedig egy olyan épületnél, ahová 6-7 éves gyermekek kezdik meg "iskolás életüket", ez igencsak kívánatos lett volna. Kinek jutna ma már eszébe egy gyerekszobába, vagy akár egy jó hangulatú irodába szürke-fekete-fehér-sötétbarna (étterem), vagy feket-sötétbarna-vörös (színházterem) színösszeállítású belsőt tervezni? Az öreg tantermek komolysága után legalább szabadidejüket tölthetnék a gyermekek oldottabb, barátságosabb környezetben.
Az udvar, elsősorban az öreg fáknak köszönhetően, barátságos, és szűkösnek sem tűnik. Előnye paradox módon a tagoltága is, szeparálni lehetett (volna) a funkciókat is. A szabadtéri színpad nagyon rutin megoldásnak tűnik, vajon hányszor használják és hányan egy évben? Az intim hangulatú udvarba sokkal inkább kívánkozott volna az alsó tagozatos gyerekeknek egy játszótér.
Minden hibája ellenére a felújítás jól sikerült. A régi épület felújítása gondos és példaértékű, az épület külseje tetszetős, ám az új részek tervezésekor az építészeti nagyvonalúság, a belsők kialakításakor pedig a gyermekcentrikusabb szemlélet hiányzott.