Feltárul-e a Kheopsz-piramis rejtélye?

Két francia amatőr régésznek állítólag sikerült megfejtenie a 4500 éves Kheopsz-piramis titkát.

 

Jacques Bardot, aki polgári foglalkozására nézve pilóta, Francine Darmon virágporszakértővel együtt a napokban jelentette be Párizsban, hogy a gizai piramisok legöregebbikének belsejében végzett tüzetes vizsgálódásaik során felfedezték az óegyiptomi építészek ősi álcázási trükkjét, és úgy vélik, hogy ezzel megtalálták az építmény belsejébe vezető folyosók furfangosan elrejtett bejáratát. Mögötte, reményeik szerint, érintetlen állapotban lelhető fel a fáraó valódi sírkamrája, benne talán az istenkirály földi maradványaival (feltéve persze, hogy nem azoknak a termeknek valamelyikében volt a sírja, amelyekben az eddigi feltevések szerint nyugodhatott - ezeket ugyanis már az ókori rablók kifosztották).

Abból a közkeletű feltételezésből indultak ki, hogy a 2 millió 300 ezer darab - egyenként 1,5-15 tonnás - faragott mészkőtömbből emelt, 147 méter magas piramis belsejében titkos folyosók vannak, amelyeknek bejáratát az ókori építészeknek sikerült nyomtalanul eltüntetni. A titkosítás célja az volt, hogy megvédjék a fáraót a sírrablóktól. Ha viszont a sírkamrát az építmény belsejében rejtették el, mindenképpen kell egy olyan zárókőnek lennie, amelyet az építők és a temetési szertartást végző papok elvonulása után a kőfalba helyeztek, hogy eltorlaszolják a sírkamrához vezető folyosót.

A két lelkes francia amatőr 12 éve kezdte keresni a feltételezett titkos nyílást. Az elmúlt években egy új, úgynevezett makrofotózási eljárás segítségével aprólékosan feltérképezték a piramis belsejében lévő "királynői sírkamrához" vezető 100 méter hosszú oldalfolyosó falait, s így vették észre, hogy a gránitfelületek találkozásainál számos illesztés kulissza jellegű. A folyosót alkotó gránittömbök némelyikét előzőleg kőfűrésszel kimélyítették, majd a vájatot gipszhabarccsal töltötték fel. Előttük egyetlen archeológus sem figyelt fel erre az egyiptomi építészetben páratlan álcázási szisztémára. A részletező vizsgálat során úgy találták, hogy a folyosó falának minden függőleges illesztése hamis, a nyugati fal 25 illesztéséből 15, a keleti fal 24 illesztéséből 16 szolgál szemfényvesztésül.

Az optikai feltárás második szakaszában makrofotózás és negatív leképezés segítségével azt is kikövetkeztették, hogy egyes valódi illesztéseket a hajótestek tömítésénél alkalmazott eljárásnak vetettek alá. A kutatóknak a kulisszák leleplezésével sikerült lokalizálniuk, hol van az az álcázott nyílás, amely az eltüntetett folyosókhoz és sírkamrákhoz vezet.

Hipotézisük igazolása és a fáradhatatlan aprómunka jutalma volt az az apró hieroglifa, amelyet az egyik mészkőtömbön találtak. A kőfejtő által zárókőnek jelzett kőtömbről valószínűleg elfelejtették eltüntetni az árulkodó nyomot, amikor utolsó pecsét gyanánt ráillesztették a titkos folyosó szájára.

A rejtvényfejtés során a két francia választ talált arra is, mi célt szolgálhatott az a homoktömeg, amelyet egy 1987-es fúrás során találtak a piramisban. Meggyőződésük szerint a falban futó folyosókat azért töltötték fel finom sivatagi homokkal, hogy a hangszigeteléssel lehetetlenné tegyék a láthatatlanná varázsolt üregek kopogással való "megszólaltatását".

A franciák mindezek után arra jutottak, hogy valahol a Nagygaléria felső szintjén lévő üres királynői sírkamra közelében kell lennie annak a második valódi királysírnak, amelyben a fáraót vagy anyját, Hotep-Hereszt helyezték el. Végső soron persze az sem zárható ki, hogy az igazán invenciózusan kikövetkeztetett titkos sírkamra is üres. A francia régészek azonban úgy vélik, semmi ok nincs annak feltételezésére, hogy Kheopsz - eredeti nevén: Hufu - fáraó, Ré napisten fia "a semmiért építette volna mindezt".

A szenzációsnak ható felfedezés hírét a "szakma" meglehetősen fanyalogva fogadta. A bejegyzett egyiptológusok szerint az elmélet sem nem új, sem nem eredeti, hasonló kísérletek már korábban is voltak, s mind eredménytelenül végződtek. Ráadásul az egyik legutóbbi, szintén francia vállalkozás résztvevői végül a bíróságon kötöttek ki, miután megfúrták a világ hét csodájának legnagyobbikát, pusztán azért, hogy néhány homokkupacot leljenek a remélt fáraókori leletek helyett.

Az amatőr régészeket azonban egyelőre semmi nem tudja megingatni abban a hitükben, hogy kezükben a rejtély kulcsa. Már csak az egyiptomi régészeti hivatalt kellene meggyőzni arról, hogy egy újabb, talán Tutankhamon fáraó 1926-ban feltárt legendás kincséhez hasonlót rejtegető sírkamra megtalálásának lehetőségéért érdemes vállalni a kockázatot.

Hilu Anna

(MTI)