építészet : környezet : innováció

Fesztiválkatlan Tokajban

A Fesztiválkatlan Tokaj-Hegyalja, Zemplén térségét szolgáló idegenforgalmi, kulturális beruházás, mely EU támogatással jöhetett létre, Tokaj város gesztorálásával. A tokaji helyszín a város közigazgatási területén belül lévő elhagyott, többszintes andezit bánya hasznosítási koncepciójából ered. Bodonyi Csaba vezető tervező írása.

A Bodrog-parti kőbánya működésekor az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tulajdona volt. Innen nyertek a Bodrog és a Tisza folyók partfal rendezésénél felhasználható köveket, melyet a bánya előtti kikötőből vízi úton, uszályokkal szállítottak. A bányászat 1999-ben végleg megszűnt.

A Bodrogra néző, 25-30 méter magas, kétszintes bánya alsó szintje egy gyönyörű, patkó alakú (ezért hívják „Patkó bányának”), függőleges falú, sík padozatú, hatalmas amfiteátrum-szerű „tájseb”, mely inspiráló a szabadtéri rendezvénytérként való hasznosításra. A hasznosítás már 1992-ben felmerült, ekkor születtek az első koncepcionális vázlatok a Budapesti Expo-hoz való csatlakozás idegenforgalmi és kulturális programjával; bor-világkiállítás, numizmatikai kiállítás, szabadtéri színház és szálloda funkciócsoport elhelyezésére. A Budapesti Expo elmaradt, de a hasznosítás gondolata – szabadtéri színházi funkcióra redukáltan – megmaradt, s két évtized alatt kifinomult és kissé lecsökkentett tartalommal megvalósult. Az eltelt időben, már előzetesen is szervezett Nyikos István és a Tokaji Önkormányzat nyári programokat, ideiglenes (papírszék) vagy kölcsönzött technikák segítségével. A kísérletek sikeresek voltak, az előadások közel 3000 nézőt vonzottak, mint pld. 2002-ben a Tokaj-Hegyalja világörökségi csatlakozásának ünnepén a Carmina Burana nyitóelőadás. Az előadás hagyományteremtő lett, s ezt követően minden nyáron, nagy érdeklődésű zenei programokat szerveztek. A sikeres rendezvények tanulságai alapján indult el 2006-ban a tervezési program összeállítása és a tervezés, amit az is inspirált, hogy Tokaj ismétlődő és növekvő érdeklődést vonzó városi rendezvényeire a meglévő közterek már szűknek bizonyultak (borfesztivál, szüreti napok, stb.).

fotó: Hanák Tibor

A programalkotás és tervezés folyamán hasznosítottuk Tokaj testvérvárosa, az osztrák Ruszt település melletti kőbányában (Szentmargitbánya) épült és működő 4600 fős szabadtéri színház és más külföldi példák tapasztalatait is.

A Fesztiválkatlan célzott programjai: prózai és zenés színház, opera, operett, musical, rock opera, fúvós zenekarok találkozója, táncbemutatók és versenyek (balett, néptánc, stb.), komolyzenei hangversenyek, könnyűzenei koncertek és fesztiválok, világzene koncertek és fesztiválok, szüreti- és bor fesztivál, kiállítások, bábszínház, kórus találkozó, autós-motoros találkozók, városi szabadidős közpark (majális, főzőverseny, játékos sport vetélkedő, játszótér), ifjúsági találkozások, egyházi találkozók, gyűlések, ifjúsági szórakozóhely és kiállítótér (egész évben). (A tervezés elején még programként kezelt 3D mozi végül nem valósult meg.)

A gazdag kulturális programot három létesítmény szolgálja ki:

1) 2500 fős szabadtéri nyári színház 1305 m2-es színpaddal (ebből fedhető 375 m2).

A színházépület tömegét, s a nézőtér tengelyét, geometriáját a legszebb bányafal szakasz látványa határozta meg. A nézőtér alatt (mintegy adódó melléktermékként) téliesített, multifunkcionális 500 m2 alapterületű ifjúsági szórakozóhely létesült kiállítótérrel, ill. a galériára helyezett központi igazgatási blokkal. Az ifjúsági szórakozóhely, mely büfé-vendéglátó hellyel is kiegészül, megoldja a tokaji és városkörnyéki ifjúság helyi rendszeres szórakozását, melynek hiánya évek során napirenden volt, de diszkrét belvárosi elhelyezésének hiánya miatt ezideig nem valósult meg. A szórakozóhely közvetett módon a tokaji és térségi fiatalok helybentartását és letelepedését is szolgálja. A kiállító terem ugyancsak 500 m2 alapterületű tér, mely változó kiállítási anyag elhelyezésénk lehetőségét kínálja, de összekapcsolható a szórakozóhellyel, így a két térben együttesen nagyobb rendezvények is, pl. bálok (Borbarátnők bálja) megrendezhetők. A nézőtéri székek terv szerint az ERLAU német gyártó fémhálós, hőszigetelő festékbevonattal készülő termékeiből készültek volna, de a kivitelezés ettől eltérő kivitelben és színvonalon készült el. A szigorú szerkesztésű nézőtér minden helyéről - mind a kilenc szektorból - jó láthatóság biztosított a színpad irányába. A sorok végein, rendhagyóan 70 cm széles XXL-es székek kerültek elhelyezésre.

Légi felvétel - fotó: Civertan Stúdió / Jászai Balázs

A megvalósult színpadtechnika a színpad padozata és forgószínpad tekintetében jelentősen eltér az eredeti tervektől. Az esővédő tetőzet szerelhető kivitelben készült.
A színpad alatt ugyanakkora tárolótér létesült (díszlet raktárak, stb).

2) 500 fős görög színház.

Eredeti terv szerint véglegesen kiépített, lépcsőző nézőtér és színpad épült volna. Pénzügyi korlátok miatt csak földműként, ill. szín-, játszó-térként valósult meg: a helyi meddő anyag felhasználásával, füvesített, ívelt dombként.

3) Kiszolgáló épület.

A bányatalp patkó alakját párhuzamosan követő épület tulajdonképpen egy „védmű”. Védi a közönséget a bányafal megmászásának kihívásától és jelentős balesetveszélytől, védi a közönséget a lezúduló görgeteg kövektől (melyek közül így csak a nagyobbakat kellett és lehetett stabilizálni). A harántfal megtámasztású, monolit VB szerkezetű karéj 50 cm-es földfeltöltéssel készülő zöld teteje és túlméretezett monolit vasbeton födéme alkalmas a leguruló kövek energiájának elnyeletésére. A kiszolgáló épület belső, színház felé nyíló árkádsora esőbeállóként a hirtelen csapadéktól védi a közönséget. Az épület karéj terei elnyelik az összes járulékos funkciót, úgy mint színházi öltözők, WC-k, büfék, irodák, VIP helységek, raktárak, gépészet, orvosi rendelő, rendészet, stb.

fotó: Bodonyi Csaba DLA, Bálint Krisztina

Az építmények építészeti megfogalmazásukban inkább praktikus és rusztikus anyaghasználatú, egyszerű mérnöki műtárgyak, s nem törekedtünk elegáns városi színházi atmoszférára és anyaghasználatra. Az együttesben kiemelt fontosságú és orientáló elem a meglévő bányafal szépségének megőrzése, dominanciájának tájolással történő megőrzése, és programozható díszvilágítással való hangsúlyozása.

Az eredeti tervek szerint az épületek a helyi bánya köveiből épültek volna, de erre nem volt elegendő mennyiségű kő (tekintve a bányászati tilalmat). A következő fázisban a monolit VB szerkezet mellett kellett döntenünk, eredetileg azzal az elképzeléssel, hogy a betonadalék a helyi andezit őrleményéből, tehát barnás színezettel, vasbeton szerkezettel készültek volna, helyi őrlőgép és betonüzem telepítését feltételezve. Mivel ez nem valósult meg, így a VB szerkezetek szürke transzport betonból készültek (a színezett beton egyenletességét sem garantálták), a terven szereplő igényes látszóbeton felületképzést elhagyva, erős minőségromlással.

fotó: Bodonyi Csaba DLA, Bálint Krisztina

A felsorolt funkciókat tartalmazó épületegyüttes végül is egy hatalmas bányaudvar mélyére helyezett szabadtéri, sokfunkciós „grund”, melyet gabion kerítés választ el a szükséges parkolóktól, mely 403 személygépkocsi (ebből 6 db akadálymentes) és 6 db turistabusz elhelyezését teszi lehetővé.

Miskolc, 2014. augusztus 8.

Bodonyi Csaba DLA
építész vezető tervező