építészet : környezet : innováció

Helyi kopter

A változtatási tilalommal zárult Szent György téri tortacsata háttere. Beszámoló a Kortárs Építészeti Központ Tálaló című rendezvénysorozatának második fordulójáról.
Török Tamás cikke.

Csalódnia kellett annak, aki úgy ment el a Tálalóra, hogy ott majd látványos vita után kiderül, konkrétan miért nem épült meg Kis Péter nagyon kecsegtető, markáns és izgalmas terve, amivel megnyerte a Honvéd Főparancsnokság (HF) rekonstrukciójára kiírt tervpályázatot 2004-ben. Vagy hogy mi volt az, ami egyre csökkenő színvonalú tervváltozatok kikényszerítése árán is csak egy vastag nullát eredményezett. Be kellett érni annyival, hogy minden jel szerint most is a pártpolitika nevű hülyegyerek tette tönkre a bulit (plusz a szokásos inkompetencia és közöny).

Ezt így természetesen senki nem mondta ki, de rá lehetett jönni abból, hogy az elhangzó érvek és magyarázatok eléggé gyengék voltak, a felmerülő problémákra a jelek szerint lehetett volna megoldást találni.

Nagy Gábor Tamás kerületi polgármester azt mondta, hogy az előkészítetlenségen és a közmegegyezés hiányán bukott meg a projekt. Elsősorban azt kifogásolta, hogy az önkormányzatot kihagyták az együttgondolkozásból, nem egyeztettek velük, nem mutatták meg nekik a terveket. A közönség egy része heves derültséggel fogadta, amikor építészetkritikai éllel azt találta mondani, hogy ő nem tudta elképzelni azon a helyen a Kis Péter által tervezett lebegő tömeget. Egyébként a történelmi környezethez való illeszkedést és a harmónia fontosságát hangsúlyozta, az eredeti épület visszaépítésének lehetőségét is megpendítve. „Attól még, hogy valami kortárs, lehetne szép is” – mondta.

Aczél Péter kerületi főépítész nagyjából hasonló állásponton volt, kiegészítve azzal, hogy szerinte a kormány gyakorlatilag zsarolta őket a rövid határidővel, ami hivatkozási alapként szolgált arra, hogy irracionális célokat tartalmazó, tisztázatlan fejlesztési tervet nyomjanak le a torkukon. Arról beszélt, hogy az állam a bevezetett változtatási tilalomra reagálva nem csak a HF, hanem az összes többi várbeli projekt finanszírozását visszavonta.


Nagy Gábor Tamás, Aczél Péter © Török Tamás / copia.hu
Aczél Péter, Somogyi Gabriella, Mezős Tamás © Török Tamás / copia.hu
Zoboki Gábor, Kis Péter, Miklósi Gábor moderátor © Török Tamás / copia.hu


A Budavári Kht-t képviselő Somogyi Gabriella szerint magukra maradtak, így nem tudták rendesen elvégezni feladatukat, vagyis a beruházáshoz szükséges támogatási szerződés megfelelő előkészítését. Tagadta, hogy az önkormányzatnak nem mutatták meg a készülő terveket.

Mezős Tamás KÖH-elnök egy ’94-es konferenciára utalt, ahol a nemzetközi meghívottak arra a konklúzióra jutottak, hogy nem lehet a Vár egyes elemeit egymástól különválasztva kezelni. A WérGiDá-n megjelent sárkányos sorozatot mélypontnak minősítette.

Zoboki Gábor szerint mi, magyarok nem vagyunk elég kulturáltak ahhoz, hogy építsünk. Mindenki szereptévesztésben van, a politikus esztétizál, a megrendelő nem találja ki a programot, szakmai kérdések a Parlament folyosóján dőlnek el. Rossz az építés jogi szabályozása, hiányoznak a megfelelő városfejlesztési koncepciók. Az Önkormányzat felkérésére készített tanulmányában az előremutató megoldások, az építészek kompetenciájának elfogadása, a kortárs építészet vívmányai mellett foglalt állást, szemben a testület múltba forduló elképzeléseivel. Mint elmondta, a tervezésbe Kis Péter felkérésére kapcsolódott be adminisztratív segítséget nyújtva, a szakmai példamutatás szándékával (a közös tervváltozat mindenesetre adminisztratívnál kissé erősebb hozzájárulásról árulkodik).

Kis Péter rezignáltan védte eredeti tervét, a műszaki megvalósíthatatlanság vádját konkrétan Finta József és Ekler Dezső szakértői véleményére hivatkozva cáfolta. Mezős azon kifogására, hogy ti. más házat kezdett el tervezni, mint amivel nyert, azt válaszolta, próbáltak engedni a nyomásnak és visszavenni a terv progresszivitásából (egyébként legelső, ’94-ben győztes tervükhöz tértek vissza). Ő úgy vélte, hogy nem építeni, hanem megbeszélni nem tudunk. Később arról beszélt, hogy Magyarországon nincs meg az a hierarchizáltság, amely a kiemelkedő szakmai képességet és teljesítményt a többi fölé helyezi. A megrendelő az alapján dönt, hogy melyik építésszel lehet a legkellemesebben időt eltölteni.

Szerinte útlevéllel érkező építész lehet az, akire - kimagasló tudását elismerve - rábízzák egyszer a projektet.
fotó: Vargha Mihály
fotó: Vargha Mihály
fotó: Vargha Mihály


A vitafórumon többször elhangzott, hogy a Várnegyed csak szerves egységként kezelhető, nem lehet kiragadni belőle egyes elemeket. Ez nyilvánvaló, de egyes házakat, mint például a Honvéd Főparancsnokságot, külön-külön kell megtervezni, ugyebár. Nem lehet azzal érvelni, hogy Kis Péter terve nem a tágabb környezetre vonatkozik, ezért nem megfelelő. Egy európai értelemben vett építész tud és szokott kontextusban gondolkozni, tehát fejben megelőlegezheti a környezet kívánatos későbbi változásait.

Normális esetben ezeket egy fejlesztési koncepciónak kellene tartalmaznia, de ilyesmivel rendes magyar politikus nem vesződik. Mert ahhoz lehető legjobb tudása (és nem a pártkassza szükségletei) szerint össze kéne terelnie szakembereket és civileket az árok túloldaláról is, hatékony párbeszédbe vonni őket – még arról is, hogy mik a releváns kérdések –, amíg ki nem alakul a világos konszenzus a jövőről.
Visszatérő kérdés volt, hogy akkor kinek is kellene elkezdeni a pozitív változáson dolgozni. A polgároknak, a tervezőknek, a politikusoknak? Miközben a kezdeményezés felelősségét egyik oldal sem vállalja, a befektetők dolgoznak ezerrel. Őket azonban rá kell szorítani a közjó tiszteletben tartására. Hogy mit tekintünk érvényes közjónak, és ezt hogyan érvényesítjük a befektetői oldal érdekeivel szemben, azt a másik három szereplőnek kellene lejátszania.

Nem most bukkant fel először a kommunikációs deficit problémája. Egy jól működő társadalomban magától értetődő a résztvevők hatékony párbeszéde, ez feltétele és eredménye is a jól működésnek.

Hogy itt ki nem kommunikál rendesen, arról megint csak egymásra mutogatás zajlik. A polgármester álláspontját, miszerint a szakma zárt körben tárgyal meg dolgokat és szidja a politikusokat, alátámasztják olyan történetek, hogy a képviselőtestületekben ülőket olykor meg lehet győzni értelmes dolgokról. Egyrészt akarni kell, másrészt jól csinálni, de a magyar tervezőkben a politikusok és a civilek reménytelen fafejűsége a domináns kép (és viszont), szintén nem minden alap nélkül. Ezekhez a beidegződéseihez aztán mindenki körömszakadtáig ragaszkodik.

Nagy Gábor Tamás, Aczél Péter © Török Tamás / copia.hu
Zoboki Gábor, Kis Péter, Miklósi Gábor moderátor © Török Tamás / copia.hu



Ahogy fáradtak a jelenlévők, úgy kezdett egyre inkább kampányhúrokat pengetni a polgármester, aki szerint a jelenlegi, mélyen meghasonlott helyzetben, fogódzók nélkül nehéz építeni. Ki kell várni a fellendülést, és csak kisebb, fenntartó jellegű munkákat végezni, amíg ki nem kristályosodik, „milyen lesz a polgári Magyarország”. A meghívottak többsége egyébként semmitmondóan optimista véleményt fogalmazott meg a HF és a Várnegyed jövőjével kapcsolatban.

Zoboki azzal zárta a beszélgetést, hogy bármiféle eredményhez, sikerhez a politikai szándékot megtestesítő, eltökélt államférfi kell (aki, tegyük hozzá, tisztában van kompetenciájának határaival).

Kis Péter szerint ilyen figura volt Persányi Miklós az állatkert igazgatójaként, aki tűzön-vízen át képviselte, sikeresen, az intézmény ügyét.

Végül az Állatkert lett a végszó.
Török Tamás

 

1 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »