Hercegi lovardából zenei központ - Kovács Dániel diplomaterve Fertődre

Kovács Dániel diplomatervében a fertődi Esterházy-kastély pusztuló lovardája Joseph Haydn Koncertközpontként születik újjá. A zene és az építészet szoros kapcsolatán alapuló koncepció központi, kortárs eleme eleme a belső udvarba rejtett, rézburkolatú „zenedoboz", a meglévő épület szárnyaiban pedig a zeneiskola és a kiszolgáló funkciók kaptak helyet.

Zene és építészet

„…az építészet…szükségképpen aritmetikus viszonyoknak engedelmeskedik, minthogy azonban az építészet zene a térben, mondhatni megmerevedett zene, a viszonyok egyszersmind geometrikus viszonyok." /Schelling/

Téma - Joseph Haydn Koncertközpont Eszterházára

Tanulmányaimat az első tervezési tárgytól fogva úgy képzeltem, hogy egy lineárisan emelkedő függvény mentén tanulok bele az építészetbe. Mindvégig újabb és újabb kihívásokat keresve választottam tervezési témákat. Ezért döntöttem úgy, hogy az elmúlt időszak lezárásaként, Joseph Haydn tiszteletére tervezek koncerttermet Fertődre, az Eszterházy kastély környezetébe.

 

 

A helyszín a kastélyparkban található, elhagyatott lovarda épület, ami természetesen műemléki védelem alatt áll. Eszterházának fénykorában mindig is volt koncertterme (Operaház). Talán a legfontosabb épületnek számított a kastély mellett, hiszen a zene szeretete járta át a család egészét - olyannyira, hogy az első Opera leégése után Esterházy Miklós már az újat kezdte építetni, amikor az előzőnek még ki sem hűltek a maradványai.

Programkiírás - Miért koncertközpont, és miért nem koncertterem?!

Már a tervezés kezdetén eldöntöttem, hogy nem csak egy termet tervezek, hanem hozzá tartozó zeneiskolát is. Mindezt azért, hogy egészként tudjanak működni. A meglévő, 63 x 63 méteres ház ideális helyszínül szolgált, téri világa lehetőségeket biztosított, hogy kiépülhessen a belső udvar körül egy kapcsolatrendszer a különböző funkciók között, valamint helyet találjon központjában a „zenedoboz", mint új elem.

_Kapcsolatok

A meglévő épület négy egységre tagolt - ezeket használtam -, valamint ötödik elemként a koncerttermet helyeztem el. Szem előtt tartottam, hogy különváljon a nézők - zenészek - gazdasági helyiségek - zeneiskola blokkja, bár a korlátok csak fizikálisak; a vizuális kapcsolat mindvégig megmaradt, illetve az épületek által határolt belső világban mindezek összeolvadnak.

 

 

_Alapkövetelmények

Legfontosabbnak tartom az „érzékeny" hozzáállást a meglévő épülethez, tiszteletben tartani a letűnt századokat túlélt konstrukciót, mindemellett szükséges a jelennek megfelelő újrafogalmazás is. Minden résznek más-más követelménye van.

_Fogadótér

A környezetből és a funkcióból adódóan a reprezentativitás alapvető cél, illetve belső bútorzatának mutatnia kell az új rendeltetést, burkolatainak tükrözni a barokk környezetet és az egykori gazdasági funkciót. A régi épület és a koncertterem kapcsolatának segíteni kell az elmélyülést, az átélhetőséget. A vizesblokkok felé vezető útnál fontos az intimitás. Meghatározó tézis, hogy a kamarateremnek az egész részévé kell válni, de egyben hordoznia kell a külön egységként való működést.

_Zeneiskola

Önmagában is helytállóvá kell válnia, hiszen a legtöbbet használt része az épületnek. Fő követelménye, hogy a különböző hangszereken való játék tanulásának teret adjon, és amikor belép a tanuló, számára a külvilág zaja megszűnjön, csak a zene maradjon. Természetesen ugyanennyire fontos az elszeparáltság, hogy az egyik teremben folyó oktatás ne zavarja a másikat. Irányító elv volt még az akusztika, hogy minden teremben az éppen megszólaló hangszer szépen szóljon.

 

 

_Zenészek

A zenészeknek megfelelő körülményeket kell biztosítani, olyan tereket, ahol át tudnak öltözni, hangszereiket hangolni tudják, valamint lehetőségük nyílik az előadást megelőző felkészülésre, zenélés után pedig a kapcsolódásra.

_Koncertterem

Fő feladata, hogy teret biztosítson a zenének. Amikor a nézők egy előadást hallgatnak, meg kell szűnjön számukra a hétköznapok kavargó zaja, hogy csak a művészek által előadott darabra tudjanak koncentrálni. Fontos a jó akusztika, a megvilágítás, a zenészek megfelelő ellátása. Tervezés során gondolni kell a kisebb színielőadásokra, amelyeknek szintén biztosítani kell az azonos minőségű színpadtechnikát, valamint ha rendezvényteremként használják, akkor egységesen berendezhetőnek kell lennie.

Röviden

Az Eszterházán uralkodó egyensúlyt nem a barokk szimmetriában, még csak nem is a geometrikusan szerkesztett világban kell keresni. A 18. századi magyar építészet egyik legjelentősebb remekműve Esterházy Miklós pompavágyából született, de a nép érdekeit szem előtt tartva épült. Az együttes misztériuma a benne uralkodó harmónia, ami Haydn teljes munkáját is végigkísérte. A művész szimbiózisban élt ezzel az épített környezettel - egymást generálták. Véleményem szerint itt látszik igazán a zene és az építészet között fellelhető, rejtelmes filozófiai kapcsolat. Mindezek tudtában vált számomra egyértelművé, hogy Haydn emlékére koncerttermet tervezek Eszterházára.

Ezekkel a benyomásokkal álltam neki a tervezésnek. Az „itt talált", számomra eddig ismeretlen, hanyatlásnak kitett eszterházi lovardával kezdtem foglalkozni. Az épület a kastélytól nyugatra található, nem messze a _két_ Operaház hajdani helyétől, a parkban. A helyszín megértése és átélése során, illetve a ház tereinek megismerése után tisztán láttam, hogy a 63 x 63 m-es épület belső, „rejtett" világában ideális helye lesz a koncerttermemnek. Még valami hiányzott, ez pedig a zeneiskola, ami az együttes „mozgatórugója" lehet. Végül a zenét tanulóké lett a nyugati szárny.

Zene_doboz

A meglévő épületet végig mély tisztelettel öveztem. A főbejáratot a hajdani kapu jelenti most is, ami a többinél díszesebb, de ugyanúgy a 11 ablaktengelyes homlokzat elemeként, szimmetriatengelyben, dupla szélességgel jelenik meg. A félig vak nyílásokat teljes, földig érő ablakokká alakítottam, kivéve ott, ahol az intimitás továbbra is az elsődleges.

A bejáraton áthaladva a jól elkülöníthető négy rész egyikébe, a fogadótérbe érkezünk, melynek egyik fele kamarateremként is funkcionál. Ennek eleme a belső udvar körüli kerengő, ami belül összeköti a szárnyakat - az aulát a vizesblokkokkal, a kamaratermet a zeneiskolával. Befelé haladva közvetlenül a koncertterem mellett találjuk magunkat, egy belső térben, ami üvegfedésével mégis a kint-bent érzését nyújtja számunkra, ezzel kiszakad a barokk épületből és már csak a zenére koncentrál. A réz dobozba érkező elé egy új világ tárul. Mindent fa borít, mely az anyag természetéből adódóan megnyugvást ad és teret biztosít a zenének.

 

 

Zene_iskola

Az iskolát a hangszeren tanulni vágyóknak terveztem, akik akár a saját bejáraton, akár a kamaratermen keresztül érkezve egy tiszta fehér világba jutnak, ahol „mint a zongora ütői" magasodnak padlótól tetőig az oktatótermek dobozai. Egyetlen más anyagú eleme a térnek a lépcső, ami a fa könnyedségével hidalja át a szintkülönbséget. Minden hangszernek saját terme van - a hegedűtől a dobig - és minden teremnek saját hangolása.

Az új és régi ház által körbezárt udvaron még halljuk az oktatótermekből kiszivárgó, egyre tisztuló hangokat, az aula zsibongását és a koncertteremben játszó szimfonikus zenekar szólamait, átérezzük a zene és építészet közti harmóniát.

---

Joseph Haydn Koncertközpont – Eszterháza, Kovács Dániel diplomamunka

Konzulensek:
építészet: Czigány Tamás
épületszerkezettan: Cigány Tamás, Horváth Tamás
statika: Mester Gábor
zene: Rácz Márton
akusztika: Fürjes Andor Tamás
színpadtechnika: Strack Lőrinc
műemlék: dr. Bardi Terézia, Juhász András