Hét háromszög - megvételt nyert terv a Ludwig-MNG pályázatból

A Városligetbe tervezett Múzeumi Negyed központi épületének szánt közös Ludwig Múzeum - Új Nemzeti Galéria épületére kiírt pályázaton nem osztottak ki díjakat, de megvételt nyert öt külföldi iroda, köztük a Yuran Choi Architects.

Egy nyílt múzeum egy nyilvános parkban

Az új Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum egy olyan találkozási pontjában fekszik a városnak és a parknak, ami egy háromszöget formáz. Alapvetően azt szerettük volna, hogy az épületünk harmóniában legyen a természettel a park részeként, de jól látható legyen a város felől is. Más szavakkal, olyan helyet próbáltunk meg tervezni, amely aktívan magába szívja és helyet foglal saját környezetében, mint egy nyitott platform. Sokkal kevésbé akartunk egy objektumot vagy landmarkot alkotni, amely elhatárolja magát a kontextusától és a tipikusan zárt „fehér kockától".

A terület alakját és a helyszínen álló fákat figyelembe véve, az épületkontúrt egy háromszögben határoztuk meg. Ezen felül egy olyan belső udvart terveztünk, amely szintén háromszög alakú azért, hogy még több fát óvhassunk meg, valamint azért is, hogy a belső terek alakítása is kedvező lehessen. Összességében az új épület három erőteljesen lineáris megfogalmazású tömegből áll össze, amely az alsó részek nyitottsága által felkelti a látogatók kíváncsiságát ugyanakkor nem gyűri le saját környezetét. A nyitottságot az üvegfalak, az egész épület viszonylag kis magassága (legfeljebb 20 méter) garantálná. Ezért a park látogatói természetszerűleg tévedhetnek be a múzeumba.

Mindegyik tömegrésznek van egy 10 méteres kiugrása, amely üveghomlokzattal záródik. Ezekben a részekben találhatóak a kávézók, az éttermek, teraszok, ahol az emberek élvezhetik a város és a park látványát. Különösképpen a II. és III. emeletek kiugróiban lehet olyan élményük, mintha a fák felett lebegnének szabadon. Ezek a homlokzatok sötétedést követően árasztanák magukból a fényt, ezzel felhívva az épületre a figyelmet.

A park karakterét figyelembe véve alkottuk meg a köztes tereket és a belső udvart, amely a lábakra állított lineáris tömegek által folyik egybe. Nem csak, hogy alig lehetne felismerni a park és a struktúra határát de lehetőséget adna kültéri kiállítások és események megvalósítására, amelyet a múzeum szervez, kapcsolódva a kiállításokhoz. A belső udvar döntött füves földfelülete bár főleg parkbéli ülőhelyként használatos, akár nézőtérnek is tekinthető, például egy kertmozi részeként, amelyet a belső udvar fehér falfelületeire vetítenének. A bevilágító összekapcsolja az ez alatti tereket a külvilággal, egyszerre biztosítva a belátást és a természetes fény bejutását.