Integrációs ház és tanoda Gilvánfán – Varjú Kata diplomamunkája

Építészként hogyan gondolkodunk a társadalmi felelősségvállalásról? Varjú Kata diplomamunkájában egy elmaradott település, Gilvánfalva lakosságának tervezett a közösség integrációját segítő épületet. A tervezési folyamatnak azonban az esettanulmányok, a helyi tapasztalatok és következtetések, valamint a szociológiai és gazdasági elemzések is fontos részét képezték.

A jelen kor legsúlyosabb globális-, és hazai társadalmi problémáinak egyike a szegregáció és a vele járó társadalmi szakadék növekedése, mélyülése. Egy adott társadalmat elérő hatások szinte az összes tudományterületet és kompetenciát érintik, ezáltal felmerül a kérdés, hogy egy adott szakterületen belül – jelen esetben építész tervezőként –, hogyan gondolkodhatunk a társadalmi felelősségvállalásról, annak fontosságáról?

Diplomamunkám elkészítésekor nem csupán egy, a közösség integrációját segítő épület megtervezése volt a cél, hanem egy tervezési módszer megfogalmazása, melynek alkotóelemei esettanulmányok, a helyi tapasztalatokból levont következtetések, szociológiai-, történeti-, és gazdasági elemzés.

Diplomamunkám helyszíne az ormánsági kistérség legelmaradottabb mutatókkal rendelkező települése: Gilvánfa. A település 404 lakosa mind roma származású. A lakosság több, mint fele csupán 8 általános iskolai osztályt végzett, vagy annál is kevesebbet. A nagy mértékű munkanélküliség következtében az egy főre jutó átlagos kereset alig éri el a huszonháromezer forintot. A lakosság nagy részének 10-15 éve nem volt állandó munkahelye, kiadásaikat a közmunkaprogramban való részvétel-, és a szociális ellátás által képesek fedezni.¹

A tervezési folyamat kiindulópontja a helyi jelenléten alapuló párbeszéd megteremtése volt, mely által a problémameghatározás egzakttá-, s így a megfelelő megoldási javaslat megfogalmazása egyszerűbbé vált. Az általuk megfogalmazott problémák közt szerepelt a közösségi kohézió hiánya, melyet összefüggésbe hoztak a szórakozási-, találkozási lehetőség hiányával. Megoldandó problémaként merült fel az orvosi szolgáltatás hiánya, a felnőttképzés infrastruktúrájának elmaradottsága, s a gyermekek kapcsán a jelenlegi tanoda léptéke, mely egyben imaterem, harangláb és közösségi tér is. A helyiek akut problémaként fogalmazták meg a kóbor kutyák jelenlétét, ezzel összefüggésben a közbiztonság hiányát. A spontán interjúk résztvevői egyetlen konkrét víziót fogalmaztak meg egy lehetséges fejlesztés kapcsán: a létrejövő közösségi terekben akkor éreznék magukat igazán biztonságban, ha az egy kerített, biztonságos tér lenne.

A programalkotás során megfogalmazott két épület telepítésekor a templom térben álló épületének bizonytalan téri, és a jelenlegi használatból adódó helyzeteinek rendezése, továbbá a településközpont kiterjedésének definiálása volt az elsődleges cél. A tervezett épületek illeszkednek a meglévő struktúrába, az utcafronttól visszahúzott épületek által reprezentatív előtér jön létre a templom bejáratánál, s a két különböző minőségű közösségi tér megközelítése is egyértelművé válik. Az integrációs ház épülete zárja az eddig nem definiált településközpont határát.

Az építészeti koncepció kiindulópontja egy olyan moduláris rendszer létrehozása volt, mely könnyen átlátható szerkezeti elemekből építkezik, lehetővé teszi a közösségi építést, ez által megalapozva a közösség épületekhez való kötődését.² A tanoda zárt kertjében álló pavilonszerű épület földszinti áttört tere fedett-nyitott foglalkoztatótérként funkcionál, egyben átmeneti teret képez a megérkezés helye és a védett sportudvar között. A tanoda belső tere a fedett nyitott tér lefedése, vertikális kiterjesztése. A tanoda, mint sajátos intézmény, nem csak az oktatásban való felzárkóztatásért felel, ezért fontos volt olyan terek megtervezése, ahol a gyermekek kijátszhatják magukból a mindennapok során átélt traumákat,³ mint a negatív diszkrimináció, a kirekesztettség és nincstelenség. Ennek érdekében kül-, és beltéri rekreációs terek és relaxációs felületek is helyet kaptak az épületben. 

Az integrációs ház kétszintes épületében a földszinten került elhelyezésre a szociális blokk orvosi rendelővel, jogsegély irodával, adományraktárral, az emeleten pedig a felnőttképzés, szórakozás, kikapcsolódás többfunkciós tere. A zárt kert vertikális hangsúlya a falu kemencéje. A fedett-nyitott közösségi tér a roma kultúra szerves részét képező gasztronómiai-zenés-táncos közösségi rendezvények helye. A közösségi teret és az ott tartott rendezvényeket (esküvő, főzés, falunap, disznóvágás) egy kompakt blokk szolgálja ki bográcsmosóval, raktárral, mosdókkal. Az építmény a környékbéli összeomlott házak vályogtégláinak felhasználásával, újra hasznosításával jön létre.

A kerítés szintén egy helyi anyag – gyomként számontartott gyalogakác vessző – felhasználásával jön létre, mely egyben a beás roma kultúra kosárfonó hagyományaihoz nyúl vissza. 
A helyi anyagok felhasználásán túl a fenntarthatóság és az esztétikus költséghatékonyság is szerves részét képezték a koncepciónak. A faszerkezet vázán belül elhelyezkedő „meleg mag" falpaneljein kívül Betonyp építőlemez, belső oldalon MFP építőlemez került elhelyezésre. A belső terekben az MFP lemez a bútorok anyagaként is megjelenik, néhol finoman színeket láttatva. A cél azonban, hogy a belső terek mégis inkább letisztul hátteret adjanak a közösség színes kutúrájának. A letisztult „befejezettlen háttér" lehetőséget ad a későbbi használóknak arra, hogy tereiket úgy alakítsák, hogy az a leginkább illeszkedjen a közösség atmoszférájához.⁴

Varjú Kata

Források:

1 Humán innovációs szemle 2016/1.- A Gilvánfán lakók körében végzett, szükséglet- és helyzetfeltárásra irányuló kérdőíves vizsgálat eredményei, elérhető az interneten, p29. 2019.07.26.
2 Design Like You Give a Damn - Building Change from the Ground Up - Edited by Architecture for Humanity - Abrams, New York. pp. 38-39.
3 Design Like You Give a Damn - Building Change from the Ground Up - Edited by Architecture for Humanity - Abrams, New York. pp. 116-117.
4 dr. Zilahi Péter - Társadalom és építészet peremén - A szociális építészet tervezési aspektusai, 2015.